Politikai Ujdonságok, 1878 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-11 / 37. szám
438 hatalmas, általunk diadalra segített protektorával, Oroszországgal ?! És pedig ez eshetőség hamarabb bekövetkezhetik mint gondolnék. Hiszen a mi derék ellenségeink, most szövetségeseink — nos amis lesennem is — Oroszország és a délszlávság csak azt várják, hogy belemelegedjünk a török elleni harczba. Hiszen ők jól tudják, hogy Törökország fölosztásának művelete nem fog megállapodni a berlini kongresszusnál, az iránt senki kétséget nem táplál, de meglehet, hogy még kisebb-nagyobb szünetek sem állanak be e fosztogatási munkában. A nagyobb hatalmak után oda somfordálnak a kisebbek, és a már halálra sebzett oroszlán testéből igyekeznek egy-egy darabot kiszakítani. Nagy darab préda ez, jut ebből egész Európának. Ilyen eset nem fordult elő a népvándorlás óta. Egyik nép meghódította, alávetette a másikat, azután meg az került fölül, lerázta igáját, sőt hódítójának busásan visszaadta a kölcsönt. Itt azonban egy egész nagy birodalom pusztul el, és nyer egészen más alakot. Az uralkodó török nemzet részint valósággal kiirtatik, részint kiűzetik Európából. Helyébe lép az orosz, az angol, az osztrákmagyar, talán a görög, az olasz és még a franczia is. Beláthatlan az a bonyodalom, mely még e kérdésből ezután következik. Most már jelentkeznek a görög, az olasz és úgy látszik, hátuk mögött a franczia is. A berlini kongresszus tanácsképen adta ki a portának, hogy adjon két kikötőt Görögországnak, a hozzávaló hátsó tartománynyal, megjegyezvén, hogy ha a porta és az athéni kormány ez iránt nem fognak megegyezni, ez utóbbi hozzá folyamodhatik közbenjárásért. Ilyenformán osztotta oda nekünk Boszniát-Herczegovinát, a portával való kiegyezkedés föltétele mellett. Mivel pedig mi elég erősek voltunk a tanácsot, illetőleg engedélyt azonnal fegyverhatalommal valósítani, nem szorultunk a porta engedélyére, a tartományt elfoglaltuk. Görögország azonban magában erre nem elég erős, mert a letepert török oroszlán még fektében is adhatna olyan arczáncsapást Miltiades utódainak, hogy ezek jobbnak látják szövetséges után nézni. Szövetséges pedig kínálkozik párosával is. Olaszország közelségénél, Francziaország pedig nagyságánál fogva számot tartanak egy darab zsákmányra. És ezek egyike sem megvetendő hatalom. Olaszországnak szárazföldi serege majd akkora, mint a miénk, tengeri hadereje pedig szinte kétakkora. A mi lapjaink, még pedig a függetlenek is, mohón kapnak az alkalmon, hogy nagy büszkén lenézzék az új Olaszországot és szemére vessék, hogy mi így meg úgy elpáholtuk itt meg ott, amely buzgóság a higgadtabbnak eszékbe juttathatja a dicső Falstaff Jankó ismeretes szavajárását: „Pusztuljon előlem minden gyáva és pimasz !“ És pedig csakugyan azért, mert mi is oly határozottan gyöngébbnek tartjuk Olaszország katonai erejét, hogy ennek leverésével untalan és mohón nem dicsekedni épen túlerőnk érzetében méltóságteljesebb volna. De hát amikor a mérték megtelt, és csak egy szemer hiányzik a túlsó serpenyőből, hát akkor egy szemer is elég a mi serpenyőnk fölbillentésére! És ha mi kiöltük egyetlen barátunkat a törököt, és ha majd Oroszország és a délszlávság ellenünk támad, Olaszország nem jóval több , mégis egy szemetnél az ellenkező tányéron, hogy fölbillentsen bennünket, ha kivált Francziaország is támogatja ? Ki lesz a mi szövetségesünk ? talán Németország ? Nagy kérdés. De ha lesz is, nagyon drága ára lesz ennek. Nem kevesebb, mint ismét egy hű szövetséges elem, azok a régi szomszédok, akikkel sok bajunk, házi perpatvarunk volt és van, de akik határtalanul kevesbbé voltak reánk nézve századokon át veszélyesek és ma már még kevésbbé, mint az a szlávság, melyet régibb örökünkön nem is egy tál lencséért, de egy sereg kígyóért becserélünk. Keleti ügyek. A zűrzavar, a vésztjósló jelenségek nőnek napról napra. Senki se hitte, hogy a keleti kérdés bonyodalmát átvágja a török-orosz háború; senki sem biztatta magát olyan reménységgel, hogy a berlini kongresszus a tartós béke művét fogja megalapítani, de minden vérmesség nélkül várni lehetett, hogy egyelőre, pár évre legalább, látszólagos béke lesz a Balkán-félsziget feldúlt földén, ha más okból nem , tehát amaz öldöklő láz és pusztulás okából, mely az ottani tartományokra a kimerültség zsibbadását hozza. De nem így történt, s ami folytonosan történik, az mind kívül esik a diplomáczia számításán. Bosznia és Herczegovina megszállása nem várt akadályokba ütközik. A megszállás helyett hódító háborút kell folytatni. Váljon a többi mohamedán lakosság, melynek a berlini szerződés értelmében Montenegróhoz és Szerbiához kell vala csatlakozni, nyugodtan fogja-e elcserélni a szultán uralmát? Úgy látszik, hogy nem. Ismeretes a viszály és feszült helyzet, mely Montenegró és a porta közt van a terület átengedése miatt. A kongresszus határozatát Görögországgal szemközt sem lehetett végrehajtani. A kongresszus a porta és Görögország közti megállapodásra bízta az új határ meghatározását. Görögország követeléseire azonban a porta fegyveres erővel nyomult Görögország felé. Oroszország most azt mondja : hát ugyan hol és hogyan hajtják végre a berlini szerződést ? És ha nem hajtják végre, én sem cselekszem. A megszabott idő alatt nem viszem haza seregemet, hanem itt várok a tetthelyen. Nem is mozdul. A gárdasereg ugyan haza ment Konstantinápoly alól, de ment helyébe új sereg. Oroszország és a porta egyformán gyűlölik a berlini szerződést. Oroszország kijátszva látja magát az angol politika által, mely könnyű szerrel megszerezte Cyprust és a kis ázsiai török birodalomra nézve szövetséget kötött a portával. A portának oly roppant veszteségek után még át kell engedni monarchiánk számára két tartományt és kielégíteni a görögök telhetetlenségét. Semmi meglepő nem lehet tehát benne, ha Konstantinápolyban koronkint vágyak keletkeznek Oroszország felé fordulni. Még eddig a berlini szerződésből aránylag legtöbbet a porta teljesített. Átadta az orosz csapatoknak Sumlát, Várnát, legújabban pedig Batumot. Nagyon hévteljesen megcáfolják Péterről azt a föltevést, hogy az orosz kormány elhatározta a keleti ruméliai és bulgáriai megszálló sereg megkettőztetését, mert a berlini szerződésben megállapított szám az osztrák okkupáczióra való tekintetből elégtelen. De a tény az, hogy az orosz hadsereg ott van Bulgáriában és Ruméliában. Az is tény, hogy Bosznia közelébe sok török katonaság megy. Egy közeli bonyodalom oly szálai ezek, melyek semmi jót sem sejtetnek. Olaszország is, mint valami sötét háttér, ott van ez események mellett, leküzdhetetlen boszankodással, hogy a berlini kongresszuson nem kapott semmit, és telve sóvárgással, hogy kapjon valamit akár Albániából, akár Ausztria széléből. A mohamedán lakosságban a háború és a berlini szerződés a végkétségbeesés fanatizmusát ébresztette föl. A Rhodope-hegységbeli lázadás a tűzhely megvédésére szorítkozik, a rabló bolgárok ellen. A boszniai fölkelés a kétségbeesés harcza, melyet a Bosznián és Herczegovinán kívül lakó mohamedánok és szlávok is vértanúi küzdelemnek tekintenek. Volt szó gyakran az albániai ligáról. Az albán törzsfőnökök fogadást tettek, hogy megvédik magukat Montenegró ellen és hogy segítik a bosnyákok harczát. E szövetség nem akarja elhinni, hogy Berlinből, Pétervárról, vagy akár Konstantinápolyból is kiadhassák a parancsot a mohamedán elem szétszórására. Az albán liga nagy propagandát csinált, mely kiterjedt a Montenegróval határos részekre és Novi Bazár kerületre, melyet Bosznia után szintén meg kell nekünk szállani. A porta ismét összeütközésbe jött Montenegróval, s Nikitza embererei orosz ágyukkal kezdték ostromolni Podgoricza várát. Ekkor a szultán Mehemed Alit, a jeles török vezért küldte a propaganda vidékére, hogy csináljon rendet. Mehemed Alit és kíséretét lekonczolták azon a vidéken. A szultán küldöttjének élete sem volt megvédve a fanatizmus ellen. Mehemed Ali pasa és társainak meggyilkolása. Törökország ismert hadvezére s a berlini kongresszus egyik tagja e hó 7-én a fanatizmus áldozata lett. A megdöbbentő esetről Saviet pasa nagyvezír a porta külföldi követeit következő távirattal értesítette: „Ön tudja, hogy Mehemed Ali pasa azt a megbízást kapta, hogy azon területekre menjen, melyek Montenegróval és Szerbiával fognak egyesittetni — pedig oly czélból menjen oda, hogy a kedélyeket megnyugtassa s a városok lakóit ama változásra előkészítse, mely őket oly elemekkel fogja egyesíteni, kik hozzájok származás és vallás tekintetében egyaránt idegenek. Épen most magából ama helyről, hol Mehemed Ali pasa kötelességét teljesítette, a következő fölötte fájdalmas hirt veszszük: Yakova és Ipek lakói összesereglettek és megrohanták a konakot, hol Mehemed Ali kíséretével együtt lakott; véres összeütközés támadt a pasa testőrsége s a lázadók közt. Miután ez utóbbiak a konak egy részét felgyújtották, Mehemed Alinak sikerült egy megerősített őrházba menekülni. De a lázadók ide is üldözték s erőszakosan betörtek a menedékhelyre, mire a muslia kíséretének néhány tisztje agyonüttetett.“ További tudósítások szerint: Mehemed Ali kisérete 20 katonából és egy tisztből állt, kik legyilkoltattak. A házat petróleummal gyújtották föl. A lázadók száma 150 volt. Hír szerint Abdulah pasát, az ipeki mutesarifot és tíz előkelő török hivatalnokot szintén felkonczoltak. Mehemed Ali már előtte való napokban jelentette a portának, hogy átadta Gussinyét Montenegrónak, de az ő-Szerbia lecsillapítására kapott missióját sikertelennek kell tekintenie, és Djakovából, ahol veszélyben forgott élete, útra indul Skutariba. Mehemed Ali aggodalmát fejezte ki, hogy albániai küldetésének aligha lesz sikerre. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 37. szám, 1878. xxiv. évfollam.