Politikai Ujdonságok, 1878 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1878-10-09 / 41. szám
41-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 6 ft. 3 ft. XXIV. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri iktatásnál 10 krajczár. Bélyegdij kivön minden igtatás után 30 krajczár Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzene Nr. 2 .______ A „Háború-Krónika* * cz. képes heti küzlöny 76-ik száma a ,,Politikai Újdonságok“ mai számával küldetik szét azon előfizetőknek, akik e vállalatra megrendeléseiket már beküldötték. Heti szemle. A válság feszítő része nem sokáig tartott. Mert már szombaton reggel valószínűnek látszott, hogy egy rövid ideiglenesség fog beállani az országgyűlés összejöveteléig és addig már csak viszik a kormányzás keresztjét a jelenlegi minisztérium tagjai, még Széll pénzügyért sem véve ki, aki most ugyan végleg kilépett, de aki szintén végzi a teendőket további rendelkezésig. A király fogadta Szlávy Józsefet, Bittó Istvánt, Majláth Györgyöt és I. Sennyey Pált, mint akiket a lelépő kormányelnök kihallgatásra ajánlott — parlamentáris szokás szerint. A kormányelnök elsősorban Szlávyt ajánlotta, akiről ismeretes, hogy a képviseletben buzgó támogatója Tiszának. Ez pedig azzal a tanácssal szolgált az őt kormányelnökséggel kínáló fejedelemnek, hogy hanyatló egészsége miatt nem vállalhatja el a terhes feladatot. . . ő tehátlan, ennélfogva leghelyesebbnek találná, ha hogy Ő Felsége várni méltóztatnék a képviselet összeültéig, és azalatt a jelen kormány, mint ideiglenes, helyén maradna. De valójában, a jelen helyzet közepette, alig is adhat más tanácsot, azon legfőbb oknál fogva is, mert ez idő szerint aligha létez oly államférfi, aki a kormányalakítást a siker kilátásával elvállalhatná. Egészséges képviseleti állapotnak nevezhetjük azt, midőn a működő kormány mögött egy oly ellenzék és annak élén egy oly népszerű államférfi áll, akinek személye és programmja iránt a nemzet bizalma egyre növekedőben van, olyannyira, hogy mire a működő kormány mint érett gyümölcs lehull a tevékenység élő fájáról, már ez az új államférfi kész többséget és e többség kész progranmot lát maga előtt. Amikor világosan tudja ország és király, hogy a lelépők után ki fog és kinek kell okvetlen következni. Ilyenkor a válság egészen természetes, hasonló ahhoz, midőn a kivonult családfő helyett teljesen érett nagykorú férfi veszi át a jószág kezelését, nem pedig oly fejletlen örökös, ki mellé gyámot kell rendelni. A válság jelenleg nem természetes, nem szabványszerű. A kormány bírja az uralkodó bizalmát, a képviselet a másik elhatározó tényező, jelenleg nincs együtt, az még nem nyilatkozott, és így nem tudhatni, vájjon többsége nem fogná-e támogatni e kormányt, miután tény, hogy a választások eredménye e mellett bizonyít. Ha a király új kormányt nevez ki az országgyűlés előtt, a kinevezés, illetőleg a megoldás valószínűleg szintén csak ideiglenes lenne. A körülmény, ha a válság megoldása elodáztatik és az országgyűlés eldöntése elé hozatik, némileg megnyugtató, mert azon föltevést szült, hogy döntő helyeken nem terveznek olyasvalamit, ami kezdete lenne a rendszer- és közjogi alapváltoztatásnak. Ha ugyanis ilyesmi volna tervben, akkor a korona most ez alkalmat fölhasználná arra, hogy egy képviseleten kívüli, vagyis olyan kormányt nevezne ki, mely nem számíthatván a jelen képviselet többségére, föloszlatná ez országgyűlést és míg újat hína egybe, előkészítené a talajt oly fordulatra, mely a jelen pillanatban még nagyobb ellenkezésre találhatna. Azonban a helyzet olyan igen bonyolult, a viszonyok oly súlyosak, hogy ezzel szemben egy más föltevés is jogosult, mely már kevésbbé megnyugtató. A jelen válság oka a külügyi politikában rejlik. Lajtán innen és túl egyaránt az a hiszem nyer kifejezést, hogy amíg a külügyek vezetésében nem történik személyváltozás, addig e politika is marad az eddigi. Lehet, hogy a magyar kormányválság megint csak taktika akar lenni, mint már két ízben. És a legfőbb nehézség az, hogy e külügyi politika irányán most, a bevégzett tények után, már szinte lehetlen változtatni. Nem első eset lenne, hogy a kormányon személyek változnak, csupán azért, hogy új emberek folytassák a régi politikát. Épen a válság alatt érkezik a hír a bosnyák harctérről, hogy a hadsereg befejezte feladatát, Bosznia és Herczegovina el van foglalva, a lázadás lefegyverezve. Most már csak azon fordulhat meg minden, hogy vájjon mi történjék e két tartománynyal? És nevezetesen: megszállás-e vagy foglalás? A megszállás jóval kevesebb pénzkiadással jár, de a történtek után nehezebben érthető annak czélja, mint a foglalásé, bármennyire irtózik is a közvélemény ez utóbbitól. Valósággal úgy áll a dolog, hogy többé-kevésbbé rosz és indokolhatlan mind a két eset. Ha a kormány visszalép a foglalás eszméjétől, akkor a törökkel kész az egyezmény és a további feladat részünkről sokkal kevesebb költséget vehet igénybe, mint ha a tartományokat végleg elfoglalni akarjuk. De hát akkor mi értelme volt az egész keleti háborúnak ? megengedtük Bulgáriának — egy fiók Oroszországnak — fölállítását, Szerbia, Montenegró nagyobbodását, Törökország tönkretételét, és miután a délszláv elem ekként fölszabadult és reánk nézve veszélyessé vált, mindenesetre silány és aránytalan ellensúlyként Boszniában akarta bölcs külügyi hivatalunk a délszláv elemnek ketté választását eszközölni. Ha mindez hiba volt, nem még sokszorta nagyobb hiba-e, ha még e silány és aránytalan biztosítékot is kiadjuk kezünkből ? Mire való volt a vér- és pénzpazarlás e megszállással? A porta megtéríthetné — ha képes lenne erre — költségeinket, de föltámaszthatja-e hallottainkat és meggyógyíthatja-e sebesültjeinket ? És ami több, képes lesz-e Boszniában és Herczegovinában a szláv lázadást féken tartani, és megakadályozni, hogy ha mi onnan kivonultunk, e tartományok megiit újra ne kezdjék most már kedvezőbb esélyek és viszonyok közt a lázadást, és egyesüljenek Szerbiával, Montenegróval és megcsinálják a nagy délszláv császárságot? És ha elfoglaljuk e két tartományt, akkor az annyi pénzbe kerül, hogy államháztartásunk tönkre silányul. Íme, ezek ama nagy kérdések, melyek fölött az országgyűlésnek dönteni kell, bárkik legyenek aztán azok a merész férfiak, akik ez alapjában és tán helyrehozhatlanul elhibázott politika folytatására vállalkozzanak. Igazi kövér, „nevelő idő“ ez (mint gazdák mondják) a mendemondákra, melyek nélkül most „nulla dies“. Reggel a válság komoly, este már nem kell ujjongani. Tisza megy, Tisza marad, de sőt még tánc Széll is, csak Andrássy áll rendületlen az égre csapkodó hullámok között, ő, ki voltakép mindennek oka — csak őt nem mozgatja épen jelenleg a válság hírének még egy kis szelleme sem. Minden valószínűség szerint a válság elhúzódik a parlament összejöveteléig, mely ez esetben nem lesz elhalasztva, mint hirlett, az esetre, ha most új kormány neveződött