Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1879-03-26 / 13. szám

13. szám. 1879. xxv. ÉvfoLYAmt. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. „A város alatt a felső-, palánki- és alsó tisza­­parton több ezer család tanyázik még szabad ég alatt; miután ezek a partokat elhagyni nem akar­ják, a hatóság részükre a Bánomkertek mellett, a szélesebb Tiszaparton Uj-Szegeden és más közel eső emelkedettebb helyeken, úgy az alsó vasút környékén is fabódékat építtet, melyekben az eső és hideg ellen családjaikkal ideig-óráig meghúz­hatják magukat. „Az öreg Tisza, úgy a városunkban és környé­kében levő áradás igen lassan — 1 —1­­2 hüvely­­ken mint 24 órában — apad. Az alföldi vasút átszakadásánál, úgy a Matyhidnál, nem külön­ben a természetes átvágásoknál dereglyékkel és kompokkal közlekedik a városi és tanyai nép. A városban maradt lakosok sokan a homoki szőlőkbe mennek lakni. Egyes vízborított utczákon a házak előtt, úgynevezett „kecskelábakra“ rakott járókat készítenek, így közlekednek már néhány utczán, s mentik a még fönnálló, úgy az összedőlt házak alól is a roncsolt bútorokat. A hurczolkodás a víz lassú lehúzódásával napról-napra nagyobb mér­tékben történik. Tegnap 300 menekült jött vissza gőzhajón, hogy a romok alól bútorait kimenthesse az iszapos vízből. „Az Ilovai-féle szélmalom romjai alatt levő holtakat ma katonák próbálták kihúzni a vízből, a magasra torlászodott anyagok miatt munkájuk nem sikerült. Holtakat most már ritkábban vet ki a víz a födelek alól. Tóth Józsefet, a 80 éves ag­gott, városunk ismert polgárát tegnap reggel vet­ték ki holtan lakásában levő vízből. Nem birt menekülni szegény az öregség miatt. Szőregen temettük el. Szőreg és Szeged közt levő magasla­ton mindennap van temetés. Sőt a nép — részint vízbeholtat, részint az idő viszontagsága által ehalálozottakat — a szilléri töltés oldalába is temet. „Szeged szárazon maradt utczái és utczada­­rabjai: az iskola-utcza fele; a kegyesrendűek­­utczájának felső része, a három­ korona-utczából egy kis rész ; az oroszlán-utcza egészen; a hattér kövezett sora; a nádor-utczából 2 ház hossza, s a felső és alsó Tiszapart. E helyeken hemzseg most a nép, itt nyittatnak a kereskedések, úgy hogy egy boltban van mészárszék, szalagkereskedés, papíráru, dohánytőzsde és élelmi czikkek.“ Márczius 22-ikéről írják: „A viz apad, de lassan. A költözködés már megszűnt, mindennap többen és többen térnek vissza, hanem mivel az egészségi állapot nem kedvező, és a fedél nélküliek s a deszkák alatt ta­­nyázók közt mind több betegség fordul elő, intéz­kedések történtek, hogy a szerencsétlenek eltávolí­­tassanak, a­mi nem könnyű feladat. A hideg, ned­ves időjárás fokozza a sanyarúságot. Az új­szegedi deszkából összetákolt halottas kamra folyvást tömve van közönséggel. Megható és szomorú látvány tárul fel ott. A vízből kifogott hullák gyékénynyel letakarva fekszenek egymás mellett, a bódé előtt imádkozó asszonyok és gyer­mekek térdelnek siránkozva a szerencsétlen áldo­zat fölött. A vízbefúltak számáról még ma sincs semmi bizonyos. A betegségben elhalók száma naponként szaporodik. A szélvihar is újra meg újra kitör. A múlt éjjeli szélben az osztrák állami vasút teher-pálya­­udvara előtti tiszai töltést még mindig erősítették. Mérnökök dolgoznak a vízeltávolítási terveken. Két nézet uralkodik: hagyni a vizet kiszáradni májusig, vagy kiszivattyúzni azt. A kiszivattyúzás a tervezett körtöltésén belül nagyobb számú gőz­­szivattyú segélyével történnék. A Maty-hidnál a kotrási munkálatok gyorsan folynak. Deutsch Jó­zsef és Lajos vállalkozók Budapestről a kotróhajó­kat s munkásokat díjtalanul szolgáltatják, mi az ügy előrehaladását nagyban segíti. A száraz utczákon nagy az élénkség. Egyes boltokat sűrű­n látogatnak, hol rövidárukat és vásznat potom áron adogatnak el. Egy czég már­czius 21-én hatszáz vég átázott vásznat adott el. A környékbeli lakosok, különösen a szerbek, sokat vásárolnak. Egy lipcsei iparlap szerkesztője, Jako­­bovics József — szegedi fi — engedélyt nyert a városnak villanyos világítására. Jakobovics egy­előre díjtalanul teszi ezt s Budapestre jött a szük­séges készülékekért. A katasztrófa óta az első isteni tiszteletet dr. Löw rabbi ma tarta egy magánház­ban. A rabbinak értékes templomi szereket sike­rült megmentenie, a­mi szerencse volt, mert a katasztrófa után feltörve találták a szentélyt az elárasztott zsidó templomban. Lukács kormánybiztos azon kérést intézte a minisztériumhoz, hogy a jelenleg Makón tartóz­kodó szegedi törvényszék egyik tanácsa küldessék ki a rögtönbírósági s más sürgős ügyek elintézése végett. Hir szerint Kozarek budapesti hóhért ide hívták,­ de ezt a hírt csak beszélik. A vész ideje alatt történtek visszaélések és kihágások, de a rablásokról szertebocsátott hírek túlzottak. Befogták bizonyos Iritz Hermant és Rubint, mert az előbbi a katasztrófa alatt Kis-Orosziból Szegedre jött scsolnakját bútortárgyakkal megrakva, a mentő vonatokra hordozgatta. Iritzet azon pilla­natban lepték meg, midőn a bútortárgyakat elsik­kasztani akarta. Rubint hasonló okból tartóztat­ták le. Taschner főkapitány közhírré tétette, hogy minden ember, ki a katasztrófa alatt idegen tár­gyak birtokába jutott, azokat 24 óra alatt a rend­őrséghez bevinni kötelességének tartja, ellenkező esetben tolvajnak fog tekintetni és mint ilyen a törvényszéknek átadatni. A város és a tanyák közt való közlekedést lehetőleg előmozdítják. E tekintetben egy lipcsei vállalkozó már­is ajánlatokat tett, míg Halas városa 40 szekeret küldött. A város közgyűlése. E hó 18-án esti 9 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Szeged. Az elöntött városháza helyett a „Hungária“ szállodában gyűl­tek össze. Megható jelenet volt, mikor Dáni Ferencz főispán megnyitván az ülést, a siralmas pusztulásról szólt, könyei kitörtek, s a jelenlevők zokogni kezdtek. A főispán ezután a kormány működéséről szólt. Elmondá, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök elutazásakor becsületszavát kötötte le, hogy a rombadőlt város újjáalkotását az országgyűlésen a legerélyesebben fogja sürgetni és hogy az ország­gyűlés pártkülönbség nélkül a legteljesben és a se­gélyre készen törekszik Szeged újbóli felvirágozta­tására. A közgyűlés első­sorban köszönetet szavazott ő Felségének, a részvétüket tettleg tanúsított tör­vényhatóságoknak, az itt időzött országos képvi­selőknek, testületeknek, a tűzoltóknak s ezek sorá­ban különösen a katonaságnak. Bejelentetett, hogy a tanács és a tisztviselők megkezdik működésüket, de a rendőri teendőkre nézve a kivételes állapot még egy ideig fennmarad. A Szegeden maradt lakosok részére barakko­kat építenek. A közgyűlés intézkedett a Szegeden maradt vagy elmenekült lakók összeírásáról és élelmezé­séről. A polgármester a közgyűlésen bejelente, hogy Tisza miniszterelnök elrendelte, miszerint az alföldi vasúttöltés magasittassék és hogy a város területéről a víz kiszivattyúztassék. Azon kérdésre, hogy a költségeket e munkálatokért ki viselje, a polgármester jelentése szerint Tisza miniszterel­nök azt felelte, hogy természetes, miszerint e költ­ségeket a vasúttársulat és a város fedezze. Erre többen kérdezték : Miből ? A közgyűlés elhatározta, felkérni a kor­­mányt,hogy a viz­et a váro­sb­ól m­ielőbb lecsapoltassa, a várost körtöltéssel övezzék még ez évben. Továbbá elhatározta a közgyűlés, hogy az összes károk összeiratván, eshetőleg köl­csönnel pótoltassanak s hogy kérvényezni fogja Uj-Szeged bekeblezését. A miniszterelnök nyilatkozata a teendőkről. Tisza miniszterelnök e hó 18-kán a szerencsétlen város részbizottságában adta elő nézeteit a teendők felől. Legelső feladat — úgymond — a víz leveze­tését és a belterület kiszárítását eszközölni és a vá­rosi közigazgatást helyreállítani. Ha a víz annyira lefoly az átvágáson, hogy a város térein és utczáin száraz szigetek képződnek, e szigetekre fognak felállítatni a szivattyúk elhárítani a teknősebb helyekről a vizet. A károsultak előleges segé­lyezését illetőleg nézete szerint annyi adomány foly pénzben, ruhában és élelemben, hogy az állam nem lesz terhelve. A végleges rendezésre nézve hosszabb idejű kamat nélküli kölcsönök adását tartja szükségesnek a házak építésére, az ipar és kereskedelem támogatására. A m­o­r­a­tó­ri­u­m­o­t nem látja czélszerűnek, hanem szolid pénzintézeteknek oly állapotba helyzését, hogy a hitelügyek rendes kerékvágásba jöhessenek a pénz­intézetek liquidatiója nélkül. Miután a város há­romnegyed részben újonnan építendő, az építkezés egész városra kiterjedő terv szerint történjék. Kállay Ödön képviselő, a mentőbizottság elnöke, felhozta, hogy okvetlenül szükséges kül­földi szakértőkkel felülvizsgáltatni a szabályozást és kikérni véleményüket. Tisza erre azt válaszolta, hogy maga is érzi annak szükségét és fontosságát. Meg fog tör­ténni. A Szegednek nyújtandó végleges segély dol­gában az a nézete a polgároknak, hogy az összeg nagysága még meg nem állapítható. Tisza bizott­ságot akar felében városi, felében országos tagok­kal, a­mely bizottság a vitár megkötése után szemle és adatok alapján felbecsülje a károkat. Addig csak a segély módja és határai állapítha­tók meg. Szeged újra­építéséről Mocsáry Lajos képviselő figyelemreméltó nézeteket mond el az Egye­tértésben. Nem tartja czélszerűnek, hogy Szeged eddigi egész belterületén újra építtessék. El kell metszeni belterületének mélyebben fekvő részeit, melyek fölött most is 1—2 öl magasságban áll a víz. Az, hogy a Tisza medrénél 12 lábbal mélyebben fekvő helyen lakjanak emberek, képtelenség. Ki kell czir­­kalmazni egy körvonalat, mely a magasabban és mélyebben fekvő városrészeket elválasztja; ezen körvonal legyen egy vasgyűrű, mely az épülendő várost összeszoritván, igazi várossá tömörítse; e körvonalon kívül ne legyen szabad házakat épí­teni, kertek foglalják el a tért s ha kell, egy sző­kébb s azért könnyebben előállítható körtöltés. Az ekkép elveszendő belterületnek kipótolására ott van a vár és környékének területe, ott van a Tisza balpartján fekvő Uj-Szeged. Maga a vár s a körülötte fekvő nagy szabad tér, a legszebb terü­letet foglalja el a város közepén; ez akadályozta eddig is leginkább Szegednek építési tekintetben kellő fejlődését. Díszes városrész, szép rakpart emelkedhetik helyén. Ezt összekötni állóhid által a magas balparttal — igy bekövetkezhetik mit a király kimondott, hogy „Szeged szebb lesz, mint volt.“ Czélszerű volna ez alkalommal úgy intéz­kedni, hogy Szeged városa lakóinak azon része, mely kizárólag mezei gazdasággal foglalkozott, különösen a kisebb birtokosok, a tanyákra tegyék át lakásukat. Egyelőre úgy is azt fogják tenni. Maradjanak künn véglegesen, hagyjanak fel a két­­lakisággal, a­mit belsővárosi telkeknek felépítésére költenének, fektessék be külső birtokukba. Az a 14 négyszögmérföld, mely Szeged városa határát ké­pezi — egy kis ország — ne legyen továbbra is pusztaság. Tömörüljenek a tanyák az idő folyamán kisebb virágzó kies községekké. Ennek a reformnak be kell Alföldünkön kö­vetkeznie előbb-utóbb, e nélkül a mezei gazdaság­nak felvirágozása, vagyonosodás, kultúra hatályos növekedése lehetetlen. A jólétnek egy nemében él az alföldi nagy­községek lakossága, a régi erkölcs, értelmesség, jeles erkölcsi tulajdonságok folytán hazánk népességének, valamint erkölcsileg legér­tékesebb, úgy anyagilag is legerősebben álló része ez. És mégis szegény ahhoz képest, a­mi lehetne. S ennek fő oka az, hogy 20, 30, 50 ezer ember, kiválólag földműveléssel foglalkozó, és egyes köz­ségekben összezsúfolva: mérföldekre kell járnia gazdaságába, a jövés-menéssel tömérdek időt és munkaerőt pazarolva; a fontosabb gazdasági mű­veletekre kimegy a tanyára, alig várja, hogy dolgát végezvén, visszamenjen a nagy méhköpübe, része­sülni a családi és társas élet elveiben. A segély­adományok kiosztását illetőleg az a hír volt elterjedve, hogy azokat minden rendszer nél­kül osztogatják. P­á­l­f­f­y Ferencz szegedi polgár­­mester tehát kijelenteni, hogy a király által küldött 10,000 írton kívül Kende Kanut kormánybiztosnak kezeibe csakis 500 frt szolgáltatott ki; ezentúl még egy fillér sem adatott ki, és a pénz legszigo­rúbb kezelés alatt állván, a pénzkiosztás későbbi időre tartatott fenn. A pénzintézetek küldöttsége a múlt héten Buda­pesten időzött és segélyt kértek a kormánytól. Tetemes segély nélkül ez intézetek aligha fenma­­radhatnának. A kölcsönök egy része romba dőlt házakra volt kiadva. A betevők pedig vissza fogják venni pénzöket, mert kell nekik az ínség köze­pette. A küldöttség hosszasan értekezett gr. Szapáry pénzügyminiszterrel s egyelőre mintegy 1.200.000 frt erejéig terjedő kölcsönsegélyt kértek betét alakjában. Az öreg takaréktár kapna 600,000 frtot, az ipar és kereskedelmi bank 240,000 frtot, az új takaréktár és a kézműves bank egyenként 180,000 frtot. Ezen összeggel, s az intézetek rendelkezés 147

Next