Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1879-03-26 / 13. szám
13. szám. 1879. xxv. ÉvfoLYAmt. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. „A város alatt a felső-, palánki- és alsó tiszaparton több ezer család tanyázik még szabad ég alatt; miután ezek a partokat elhagyni nem akarják, a hatóság részükre a Bánomkertek mellett, a szélesebb Tiszaparton Uj-Szegeden és más közel eső emelkedettebb helyeken, úgy az alsó vasút környékén is fabódékat építtet, melyekben az eső és hideg ellen családjaikkal ideig-óráig meghúzhatják magukat. „Az öreg Tisza, úgy a városunkban és környékében levő áradás igen lassan — 1 —12 hüvelyken mint 24 órában — apad. Az alföldi vasút átszakadásánál, úgy a Matyhidnál, nem különben a természetes átvágásoknál dereglyékkel és kompokkal közlekedik a városi és tanyai nép. A városban maradt lakosok sokan a homoki szőlőkbe mennek lakni. Egyes vízborított utczákon a házak előtt, úgynevezett „kecskelábakra“ rakott járókat készítenek, így közlekednek már néhány utczán, s mentik a még fönnálló, úgy az összedőlt házak alól is a roncsolt bútorokat. A hurczolkodás a víz lassú lehúzódásával napról-napra nagyobb mértékben történik. Tegnap 300 menekült jött vissza gőzhajón, hogy a romok alól bútorait kimenthesse az iszapos vízből. „Az Ilovai-féle szélmalom romjai alatt levő holtakat ma katonák próbálták kihúzni a vízből, a magasra torlászodott anyagok miatt munkájuk nem sikerült. Holtakat most már ritkábban vet ki a víz a födelek alól. Tóth Józsefet, a 80 éves aggott, városunk ismert polgárát tegnap reggel vették ki holtan lakásában levő vízből. Nem birt menekülni szegény az öregség miatt. Szőregen temettük el. Szőreg és Szeged közt levő magaslaton mindennap van temetés. Sőt a nép — részint vízbeholtat, részint az idő viszontagsága által ehalálozottakat — a szilléri töltés oldalába is temet. „Szeged szárazon maradt utczái és utczadarabjai: az iskola-utcza fele; a kegyesrendűekutczájának felső része, a három korona-utczából egy kis rész ; az oroszlán-utcza egészen; a hattér kövezett sora; a nádor-utczából 2 ház hossza, s a felső és alsó Tiszapart. E helyeken hemzseg most a nép, itt nyittatnak a kereskedések, úgy hogy egy boltban van mészárszék, szalagkereskedés, papíráru, dohánytőzsde és élelmi czikkek.“ Márczius 22-ikéről írják: „A viz apad, de lassan. A költözködés már megszűnt, mindennap többen és többen térnek vissza, hanem mivel az egészségi állapot nem kedvező, és a fedél nélküliek s a deszkák alatt tanyázók közt mind több betegség fordul elő, intézkedések történtek, hogy a szerencsétlenek eltávolítassanak, ami nem könnyű feladat. A hideg, nedves időjárás fokozza a sanyarúságot. Az újszegedi deszkából összetákolt halottas kamra folyvást tömve van közönséggel. Megható és szomorú látvány tárul fel ott. A vízből kifogott hullák gyékénynyel letakarva fekszenek egymás mellett, a bódé előtt imádkozó asszonyok és gyermekek térdelnek siránkozva a szerencsétlen áldozat fölött. A vízbefúltak számáról még ma sincs semmi bizonyos. A betegségben elhalók száma naponként szaporodik. A szélvihar is újra meg újra kitör. A múlt éjjeli szélben az osztrák állami vasút teher-pályaudvara előtti tiszai töltést még mindig erősítették. Mérnökök dolgoznak a vízeltávolítási terveken. Két nézet uralkodik: hagyni a vizet kiszáradni májusig, vagy kiszivattyúzni azt. A kiszivattyúzás a tervezett körtöltésén belül nagyobb számú gőzszivattyú segélyével történnék. A Maty-hidnál a kotrási munkálatok gyorsan folynak. Deutsch József és Lajos vállalkozók Budapestről a kotróhajókat s munkásokat díjtalanul szolgáltatják, mi az ügy előrehaladását nagyban segíti. A száraz utczákon nagy az élénkség. Egyes boltokat sűrűn látogatnak, hol rövidárukat és vásznat potom áron adogatnak el. Egy czég márczius 21-én hatszáz vég átázott vásznat adott el. A környékbeli lakosok, különösen a szerbek, sokat vásárolnak. Egy lipcsei iparlap szerkesztője, Jakobovics József — szegedi fi — engedélyt nyert a városnak villanyos világítására. Jakobovics egyelőre díjtalanul teszi ezt s Budapestre jött a szükséges készülékekért. A katasztrófa óta az első isteni tiszteletet dr. Löw rabbi ma tarta egy magánházban. A rabbinak értékes templomi szereket sikerült megmentenie, ami szerencse volt, mert a katasztrófa után feltörve találták a szentélyt az elárasztott zsidó templomban. Lukács kormánybiztos azon kérést intézte a minisztériumhoz, hogy a jelenleg Makón tartózkodó szegedi törvényszék egyik tanácsa küldessék ki a rögtönbírósági s más sürgős ügyek elintézése végett. Hir szerint Kozarek budapesti hóhért ide hívták, de ezt a hírt csak beszélik. A vész ideje alatt történtek visszaélések és kihágások, de a rablásokról szertebocsátott hírek túlzottak. Befogták bizonyos Iritz Hermant és Rubint, mert az előbbi a katasztrófa alatt Kis-Orosziból Szegedre jött scsolnakját bútortárgyakkal megrakva, a mentő vonatokra hordozgatta. Iritzet azon pillanatban lepték meg, midőn a bútortárgyakat elsikkasztani akarta. Rubint hasonló okból tartóztatták le. Taschner főkapitány közhírré tétette, hogy minden ember, ki a katasztrófa alatt idegen tárgyak birtokába jutott, azokat 24 óra alatt a rendőrséghez bevinni kötelességének tartja, ellenkező esetben tolvajnak fog tekintetni és mint ilyen a törvényszéknek átadatni. A város és a tanyák közt való közlekedést lehetőleg előmozdítják. E tekintetben egy lipcsei vállalkozó máris ajánlatokat tett, míg Halas városa 40 szekeret küldött. A város közgyűlése. E hó 18-án esti 9 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Szeged. Az elöntött városháza helyett a „Hungária“ szállodában gyűltek össze. Megható jelenet volt, mikor Dáni Ferencz főispán megnyitván az ülést, a siralmas pusztulásról szólt, könyei kitörtek, s a jelenlevők zokogni kezdtek. A főispán ezután a kormány működéséről szólt. Elmondá, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök elutazásakor becsületszavát kötötte le, hogy a rombadőlt város újjáalkotását az országgyűlésen a legerélyesebben fogja sürgetni és hogy az országgyűlés pártkülönbség nélkül a legteljesben és a segélyre készen törekszik Szeged újbóli felvirágoztatására. A közgyűlés elsősorban köszönetet szavazott ő Felségének, a részvétüket tettleg tanúsított törvényhatóságoknak, az itt időzött országos képviselőknek, testületeknek, a tűzoltóknak s ezek sorában különösen a katonaságnak. Bejelentetett, hogy a tanács és a tisztviselők megkezdik működésüket, de a rendőri teendőkre nézve a kivételes állapot még egy ideig fennmarad. A Szegeden maradt lakosok részére barakkokat építenek. A közgyűlés intézkedett a Szegeden maradt vagy elmenekült lakók összeírásáról és élelmezéséről. A polgármester a közgyűlésen bejelente, hogy Tisza miniszterelnök elrendelte, miszerint az alföldi vasúttöltés magasittassék és hogy a város területéről a víz kiszivattyúztassék. Azon kérdésre, hogy a költségeket e munkálatokért ki viselje, a polgármester jelentése szerint Tisza miniszterelnök azt felelte, hogy természetes, miszerint e költségeket a vasúttársulat és a város fedezze. Erre többen kérdezték : Miből ? A közgyűlés elhatározta, felkérni a kormányt,hogy a vizet a városból mielőbb lecsapoltassa, a várost körtöltéssel övezzék még ez évben. Továbbá elhatározta a közgyűlés, hogy az összes károk összeiratván, eshetőleg kölcsönnel pótoltassanak s hogy kérvényezni fogja Uj-Szeged bekeblezését. A miniszterelnök nyilatkozata a teendőkről. Tisza miniszterelnök e hó 18-kán a szerencsétlen város részbizottságában adta elő nézeteit a teendők felől. Legelső feladat — úgymond — a víz levezetését és a belterület kiszárítását eszközölni és a városi közigazgatást helyreállítani. Ha a víz annyira lefoly az átvágáson, hogy a város térein és utczáin száraz szigetek képződnek, e szigetekre fognak felállítatni a szivattyúk elhárítani a teknősebb helyekről a vizet. A károsultak előleges segélyezését illetőleg nézete szerint annyi adomány foly pénzben, ruhában és élelemben, hogy az állam nem lesz terhelve. A végleges rendezésre nézve hosszabb idejű kamat nélküli kölcsönök adását tartja szükségesnek a házak építésére, az ipar és kereskedelem támogatására. A moratóriumot nem látja czélszerűnek, hanem szolid pénzintézeteknek oly állapotba helyzését, hogy a hitelügyek rendes kerékvágásba jöhessenek a pénzintézetek liquidatiója nélkül. Miután a város háromnegyed részben újonnan építendő, az építkezés egész városra kiterjedő terv szerint történjék. Kállay Ödön képviselő, a mentőbizottság elnöke, felhozta, hogy okvetlenül szükséges külföldi szakértőkkel felülvizsgáltatni a szabályozást és kikérni véleményüket. Tisza erre azt válaszolta, hogy maga is érzi annak szükségét és fontosságát. Meg fog történni. A Szegednek nyújtandó végleges segély dolgában az a nézete a polgároknak, hogy az összeg nagysága még meg nem állapítható. Tisza bizottságot akar felében városi, felében országos tagokkal, amely bizottság a vitár megkötése után szemle és adatok alapján felbecsülje a károkat. Addig csak a segély módja és határai állapíthatók meg. Szeged újraépítéséről Mocsáry Lajos képviselő figyelemreméltó nézeteket mond el az Egyetértésben. Nem tartja czélszerűnek, hogy Szeged eddigi egész belterületén újra építtessék. El kell metszeni belterületének mélyebben fekvő részeit, melyek fölött most is 1—2 öl magasságban áll a víz. Az, hogy a Tisza medrénél 12 lábbal mélyebben fekvő helyen lakjanak emberek, képtelenség. Ki kell czirkalmazni egy körvonalat, mely a magasabban és mélyebben fekvő városrészeket elválasztja; ezen körvonal legyen egy vasgyűrű, mely az épülendő várost összeszoritván, igazi várossá tömörítse; e körvonalon kívül ne legyen szabad házakat építeni, kertek foglalják el a tért s ha kell, egy szőkébb s azért könnyebben előállítható körtöltés. Az ekkép elveszendő belterületnek kipótolására ott van a vár és környékének területe, ott van a Tisza balpartján fekvő Uj-Szeged. Maga a vár s a körülötte fekvő nagy szabad tér, a legszebb területet foglalja el a város közepén; ez akadályozta eddig is leginkább Szegednek építési tekintetben kellő fejlődését. Díszes városrész, szép rakpart emelkedhetik helyén. Ezt összekötni állóhid által a magas balparttal — igy bekövetkezhetik mit a király kimondott, hogy „Szeged szebb lesz, mint volt.“ Czélszerű volna ez alkalommal úgy intézkedni, hogy Szeged városa lakóinak azon része, mely kizárólag mezei gazdasággal foglalkozott, különösen a kisebb birtokosok, a tanyákra tegyék át lakásukat. Egyelőre úgy is azt fogják tenni. Maradjanak künn véglegesen, hagyjanak fel a kétlakisággal, amit belsővárosi telkeknek felépítésére költenének, fektessék be külső birtokukba. Az a 14 négyszögmérföld, mely Szeged városa határát képezi — egy kis ország — ne legyen továbbra is pusztaság. Tömörüljenek a tanyák az idő folyamán kisebb virágzó kies községekké. Ennek a reformnak be kell Alföldünkön következnie előbb-utóbb, e nélkül a mezei gazdaságnak felvirágozása, vagyonosodás, kultúra hatályos növekedése lehetetlen. A jólétnek egy nemében él az alföldi nagyközségek lakossága, a régi erkölcs, értelmesség, jeles erkölcsi tulajdonságok folytán hazánk népességének, valamint erkölcsileg legértékesebb, úgy anyagilag is legerősebben álló része ez. És mégis szegény ahhoz képest, ami lehetne. S ennek fő oka az, hogy 20, 30, 50 ezer ember, kiválólag földműveléssel foglalkozó, és egyes községekben összezsúfolva: mérföldekre kell járnia gazdaságába, a jövés-menéssel tömérdek időt és munkaerőt pazarolva; a fontosabb gazdasági műveletekre kimegy a tanyára, alig várja, hogy dolgát végezvén, visszamenjen a nagy méhköpübe, részesülni a családi és társas élet elveiben. A segélyadományok kiosztását illetőleg az a hír volt elterjedve, hogy azokat minden rendszer nélkül osztogatják. Pálffy Ferencz szegedi polgármester tehát kijelenteni, hogy a király által küldött 10,000 írton kívül Kende Kanut kormánybiztosnak kezeibe csakis 500 frt szolgáltatott ki; ezentúl még egy fillér sem adatott ki, és a pénz legszigorúbb kezelés alatt állván, a pénzkiosztás későbbi időre tartatott fenn. A pénzintézetek küldöttsége a múlt héten Budapesten időzött és segélyt kértek a kormánytól. Tetemes segély nélkül ez intézetek aligha fenmaradhatnának. A kölcsönök egy része romba dőlt házakra volt kiadva. A betevők pedig vissza fogják venni pénzöket, mert kell nekik az ínség közepette. A küldöttség hosszasan értekezett gr. Szapáry pénzügyminiszterrel s egyelőre mintegy 1.200.000 frt erejéig terjedő kölcsönsegélyt kértek betét alakjában. Az öreg takaréktár kapna 600,000 frtot, az ipar és kereskedelmi bank 240,000 frtot, az új takaréktár és a kézműves bank egyenként 180,000 frtot. Ezen összeggel, s az intézetek rendelkezés 147