Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1879-01-22 / 4. szám

4-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXV. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22. A ,,Habom-Krónika" cz. képes heti közlöny 1879. évi 4-ik száma a „Politikai Újdonságok“ mai számával küldetik szét azon előfizetőknek, a kik e vállalatra megrendeléseiket már beküldötték. Szemle. A fiú föléje került az apának, az osztrák parlament a magyarnak. A skót kapu előtti házban tárgyalják a berlini szerződést, ha várjon elfogadják-e vagy ne? — míg a magyar parlament — nyeli a száraz kortyokat, és lesi, várja, mi történik oda­át, mert a kormányelnök kije­lentése szerint majd attól függ, hogy a pari­tás elvéhez képest előterjesztessék-e az a magyar országgyűlésnek is, vagy se ? Milyen sokáig vitatta ide át sajtó és ház, várjon az a szerződés tudomás vétel végett be legyen-e mutatva. És most az osztrák új­donsült parlament napokon át keményen vitatja, hogy elfogadja-e azt, vagy, mint egy pártárnyalat javasolta, egyszerűen vissza­vesse ? szóval, az osztrák parlament joga, a berlini szerződést helyben hagyni vagy elvetni el lett ismerve, és az azt gyakorolta is, még­pedig úgy, hogy e jogát, melyet a magyar országgyűlés föladott, ő maga küzdötte ki. A­mely körülmény az ezeréves magyar al­kotmányosságra még az esetben is árnyat vet, ha a szerződés tárgyalása neki is meg­engedtetik, hogy ,,el ne vesse Péterkéjét“ mivel már az osztrákok azt megcselekedték. Semmiféle rabulistika el nem tagadhatja, hogy ez a tárgyalás az osztrákok kegyelmé­ből vett ajándék és oly maegszégyenítő lenne, hogy a magyar képviselőház — képzeljük,—­­ jobban irtózik már most a tárgyalás jogának meg, mint meg nem adásától. És tán mene­külne is tőle, ha lehetne. De hogyan? Ha nem tárgyalja, ezzel előzményt alkot, mely a mellett fogna bizonyítani, hogy a paritás elve át van lyu­kasztva, hogy arról maga a magyar ország­gyűlés lemondott. Hogy az osztrák parla­mentnek egy jogával több van, mint a magyarnak, és a mi főbb — ez az egy jog maga többet ér azok valamennyié­nél, melyekkel paritásban az osztrákkal osztozik. Hiszen ez az igazi souverainség legmagasb joga! Hiszen a tudomásvétel joga e kérdésben mivel sem ér többet annál, mely úgy szól, hogy kérelmezni és adót fizetni mindenki­nek szabad. A tudomásvétel joga akkor ér valamit, mikor oly dolog közlésének kötelezettségét illeti, melyet különben szabad vo­la elhall­gatni, titokban tartani. De hát a berlini szerződést közlék a többi külföldi kormányok, közte az európai sajtó, és ki tiltja el a legutolsó targonczást, a­ki ol­­l­vasni tud, attól, hogy azt — „tudomásul ne vegye ?“ A­mi már azt az ellenvetést illeti, a­min a félhivatalos sajtó nyargalást, hogy más,­­ legsouverainebb parlamenteknek sincs jo­guk elvetni a nemzetközi szerződéseket, vagyis, hogy másutt sem függ e szerződések érvénye a parlamentek helybenhagyásától, erre nézve csak azt jegyezzük meg, hogy az igaz, az angol s olasz miniszterek is meg­kötötték Berlinben a szerződést, és azt parlamentjeik elfogadták. De kérdjük, képzelhető-e eset arra, hogy egy angol kormány az angol nemzet és parlament oly világos ellenzése da­czára, mint ez nálunk nyilvánult, végre­­, hajthatna oly nagy horderejű cselekményt, mint a minő monarchiánk muszka szövetsége, bosnyák foglalása ? És ha épen végre­hajtaná, képzelhető-e, hogy az a kormány a parlament első ülésén meg ne buknék és felelősségre nem vo­natnék ? Maguk a félhivatalosak úgy magyaráz­zák e jogot, hogy a külügyér csinál legjobb belátása szerint külügyi politikát és aláír szerződéseket, melyek érvénye másithatlan, de ha az a parlamenteknek nem tetszik, hát akkor megbuktathatják a szűkebb hazai és a tágabb közös kormányokat, azokat a parlamentek,­emezeket a delegácziók. Nos hát épen ezt akarja cselekedni a bécsi birodalmi tanács. A testület legtekintélyesebb ellenzéke, élén dr. Herbsttel, nem akarja visszavetni a berlini szerződést, mint ezt egyik párttöre­dék javasolja. Belátja, hogy ha erre joga volna is, de e jog gyakorlati valósítása már lehetetlenség; ő csak kárhoztatni akarja e politikát, és ezzel a kormányt eltávolítani. S ha ez nem szabatos eljárás, akkor a mi képviseleti alkotmányunk valóban csak fik­­c­ió, mert ha utólag sem szabad elítélni a kormányt, akkor végre is, mi különbség az absolutismus és e képviseleti rendszer között ? Kormányaink és sajtójuk eddig azzal szoktak védekezni, hogy hármas képviseleti rendszerünk nehézkes, és ezzel kormányozni szerfölött bajos, ha nem lehetetlen. De imé kisül, hogy e rendszer majd oly nehézkes a képviseletekre nézve is, és ezek­nek szinte lehetetlenné válik visszahatni kormányaikra és akaratukat érvényesíteni. Mert e kormányoknak e hármas rend­szer hármas kibúvó ajtót szolgáltat. A külügyér nem felelős a parlamentek­nek, csak a delegáczióknak. A delegácziókat a parlamentek választják az igaz, de végre is, nem könnyebb-e ötven képviselővel vé­gezni, őket „megnyerni“, „kapac­itálni“ — kiket a többség, tehát a kormány választat, pártjával, — mint 440 képviselővel ? A külügyér csak arra törekszik, hogy e de­­legáczió absolválja őt, és azzal aztán — sal­­vavit animam suam. Üthetik a parlamentek az ő nyomát — bánja is ő. Azaz hogy fönnmaradna a parlamenteknek az a mód­juk az ő megbuktatására, hogy bizalmatlan­ságot szavazván saját „szűkebb“ kormá­nyaiknak, ezeket visszalépésre kényszeríte­­nék, és ezt mindaddig cselekednék, míg en­nek következtében a külügyér is visszalépni lenne kénytelen. De ime, milyen tekervényes és téveteg ez itt is! Ausztriában már féléve hogy visszalépett az országos kormány. Nincs kompakt több­ség. Ha dr. Herbst indítványa elfogadtatik is, mit ér? — az Auersperg kormány úgy is visszalépett, és nincs oly erős többség, mely az eddigitől eltérő új politikát avathatna föl. Ott megint csak hivatalnoki szakminiszté­rium fog alakulni, mely biztos többségre nem támaszkodhatik. És még akkor is, ha igen, hátra van a magyar parlament, mely ha támogatja a külügyi politikát, a delegá­­cziókban is megvan a külügyér többsége, és maradunk az eddigi után. E szerint dr. Herbst porolja ugyan a külügyér kabátját, de mit törődik azzal a külügyér, ha ő maga­­ nincs benne? Sőt egyátalán nincs már abban senki, mert az Auersperg kormány is kibújt alóla ? De van már magánál a berlini szerző­désnél is fontosabb, illetőleg foghatóbb kérdés is. A berlini szerződésnek már hiába ütjük a nyomát. De kérdés, hogy várjon, a­mi e szerződésből foly, t. i. az elfoglalt tartományok kormány­zatára, s egyátalán az ezt illető összes in­

Next