Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1879-01-22 / 4. szám
4-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXV. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22. A ,,Habom-Krónika" cz. képes heti közlöny 1879. évi 4-ik száma a „Politikai Újdonságok“ mai számával küldetik szét azon előfizetőknek, a kik e vállalatra megrendeléseiket már beküldötték. Szemle. A fiú föléje került az apának, az osztrák parlament a magyarnak. A skót kapu előtti házban tárgyalják a berlini szerződést, ha várjon elfogadják-e vagy ne? — míg a magyar parlament — nyeli a száraz kortyokat, és lesi, várja, mi történik odaát, mert a kormányelnök kijelentése szerint majd attól függ, hogy a paritás elvéhez képest előterjesztessék-e az a magyar országgyűlésnek is, vagy se ? Milyen sokáig vitatta ide át sajtó és ház, várjon az a szerződés tudomás vétel végett be legyen-e mutatva. És most az osztrák újdonsült parlament napokon át keményen vitatja, hogy elfogadja-e azt, vagy, mint egy pártárnyalat javasolta, egyszerűen visszavesse ? szóval, az osztrák parlament joga, a berlini szerződést helyben hagyni vagy elvetni el lett ismerve, és az azt gyakorolta is, mégpedig úgy, hogy e jogát, melyet a magyar országgyűlés föladott, ő maga küzdötte ki. Amely körülmény az ezeréves magyar alkotmányosságra még az esetben is árnyat vet, ha a szerződés tárgyalása neki is megengedtetik, hogy ,,el ne vesse Péterkéjét“ mivel már az osztrákok azt megcselekedték. Semmiféle rabulistika el nem tagadhatja, hogy ez a tárgyalás az osztrákok kegyelméből vett ajándék és oly maegszégyenítő lenne, hogy a magyar képviselőház — képzeljük,— jobban irtózik már most a tárgyalás jogának meg, mint meg nem adásától. És tán menekülne is tőle, ha lehetne. De hogyan? Ha nem tárgyalja, ezzel előzményt alkot, mely a mellett fogna bizonyítani, hogy a paritás elve át van lyukasztva, hogy arról maga a magyar országgyűlés lemondott. Hogy az osztrák parlamentnek egy jogával több van, mint a magyarnak, és a mi főbb — ez az egy jog maga többet ér azok valamennyiénél, melyekkel paritásban az osztrákkal osztozik. Hiszen ez az igazi souverainség legmagasb joga! Hiszen a tudomásvétel joga e kérdésben mivel sem ér többet annál, mely úgy szól, hogy kérelmezni és adót fizetni mindenkinek szabad. A tudomásvétel joga akkor ér valamit, mikor oly dolog közlésének kötelezettségét illeti, melyet különben szabad vola elhallgatni, titokban tartani. De hát a berlini szerződést közlék a többi külföldi kormányok, közte az európai sajtó, és ki tiltja el a legutolsó targonczást, aki ollvasni tud, attól, hogy azt — „tudomásul ne vegye ?“ Ami már azt az ellenvetést illeti, amin a félhivatalos sajtó nyargalást, hogy más, legsouverainebb parlamenteknek sincs joguk elvetni a nemzetközi szerződéseket, vagyis, hogy másutt sem függ e szerződések érvénye a parlamentek helybenhagyásától, erre nézve csak azt jegyezzük meg, hogy az igaz, az angol s olasz miniszterek is megkötötték Berlinben a szerződést, és azt parlamentjeik elfogadták. De kérdjük, képzelhető-e eset arra, hogy egy angol kormány az angol nemzet és parlament oly világos ellenzése daczára, mint ez nálunk nyilvánult, végre, hajthatna oly nagy horderejű cselekményt, mint a minő monarchiánk muszka szövetsége, bosnyák foglalása ? És ha épen végrehajtaná, képzelhető-e, hogy az a kormány a parlament első ülésén meg ne buknék és felelősségre nem vonatnék ? Maguk a félhivatalosak úgy magyarázzák e jogot, hogy a külügyér csinál legjobb belátása szerint külügyi politikát és aláír szerződéseket, melyek érvénye másithatlan, de ha az a parlamenteknek nem tetszik, hát akkor megbuktathatják a szűkebb hazai és a tágabb közös kormányokat, azokat a parlamentek,emezeket a delegácziók. Nos hát épen ezt akarja cselekedni a bécsi birodalmi tanács. A testület legtekintélyesebb ellenzéke, élén dr. Herbsttel, nem akarja visszavetni a berlini szerződést, mint ezt egyik párttöredék javasolja. Belátja, hogy ha erre joga volna is, de e jog gyakorlati valósítása már lehetetlenség; ő csak kárhoztatni akarja e politikát, és ezzel a kormányt eltávolítani. S ha ez nem szabatos eljárás, akkor a mi képviseleti alkotmányunk valóban csak fikció, mert ha utólag sem szabad elítélni a kormányt, akkor végre is, mi különbség az absolutismus és e képviseleti rendszer között ? Kormányaink és sajtójuk eddig azzal szoktak védekezni, hogy hármas képviseleti rendszerünk nehézkes, és ezzel kormányozni szerfölött bajos, ha nem lehetetlen. De imé kisül, hogy e rendszer majd oly nehézkes a képviseletekre nézve is, és ezeknek szinte lehetetlenné válik visszahatni kormányaikra és akaratukat érvényesíteni. Mert e kormányoknak e hármas rendszer hármas kibúvó ajtót szolgáltat. A külügyér nem felelős a parlamenteknek, csak a delegáczióknak. A delegácziókat a parlamentek választják az igaz, de végre is, nem könnyebb-e ötven képviselővel végezni, őket „megnyerni“, „kapacitálni“ — kiket a többség, tehát a kormány választat, pártjával, — mint 440 képviselővel ? A külügyér csak arra törekszik, hogy e delegáczió absolválja őt, és azzal aztán — salvavit animam suam. Üthetik a parlamentek az ő nyomát — bánja is ő. Azaz hogy fönnmaradna a parlamenteknek az a módjuk az ő megbuktatására, hogy bizalmatlanságot szavazván saját „szűkebb“ kormányaiknak, ezeket visszalépésre kényszerítenék, és ezt mindaddig cselekednék, míg ennek következtében a külügyér is visszalépni lenne kénytelen. De ime, milyen tekervényes és téveteg ez itt is! Ausztriában már féléve hogy visszalépett az országos kormány. Nincs kompakt többség. Ha dr. Herbst indítványa elfogadtatik is, mit ér? — az Auersperg kormány úgy is visszalépett, és nincs oly erős többség, mely az eddigitől eltérő új politikát avathatna föl. Ott megint csak hivatalnoki szakminisztérium fog alakulni, mely biztos többségre nem támaszkodhatik. És még akkor is, ha igen, hátra van a magyar parlament, mely ha támogatja a külügyi politikát, a delegácziókban is megvan a külügyér többsége, és maradunk az eddigi után. E szerint dr. Herbst porolja ugyan a külügyér kabátját, de mit törődik azzal a külügyér, ha ő maga nincs benne? Sőt egyátalán nincs már abban senki, mert az Auersperg kormány is kibújt alóla ? De van már magánál a berlini szerződésnél is fontosabb, illetőleg foghatóbb kérdés is. A berlini szerződésnek már hiába ütjük a nyomát. De kérdés, hogy várjon, ami e szerződésből foly, t. i. az elfoglalt tartományok kormányzatára, s egyátalán az ezt illető összes in