Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1879-12-03 / 49. szám

mm mam am ■ • 1­ 49. szám. 1879 xxv. évfolyam. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK elintézéséhez. Mindamellett megtörténhetik, hogy hamarjában nem fog letűnni a napirendről ez a kérdés. Mukhtár pasa, tekintettel az albánok nagy izgatottságára, aligha fog ezután is sietni. Az albánok harcza a monteneg­­róiakkal. Nem egészen megbízható forrásokból érkeztek a következő szenzácziós hírek Bécsbe, e hó 1-én: Az albán-montenegrói határon a monteneg­­róiak 10,000 főnyi hadserege Gusinje és Plava közt rohammal bevette Jagriac és Pe­pic albán favárakat; erre az albán liga 10,000 főnyi sereget küldött, mely a monte­­negróiakat megverte; az utóbbiak vesz­tesége 150 halott és sebesült és majd­nem ugyanennyi fogoly. Az albánok kijelentették a szultánnak, hogy­ átengedik a kijelölt területet, ha azon levő birto­kaikért kárpótlást kapnak, melynek összegét nemzetközi bizottság állapítaná meg; egyúttal megjegyzik, hogy ha ez a kívánságuk nem teljesí­tetnek, 50.000 emberük fog síkra állni, a­kik ké­szek egytől-egyig elvérzeni. A bolgár kormányválság­ Szófiában nagy zavart támasztott a bolgár skupstinának oly túlzó elemekből álló többsége, melynek elvei a jelenlegi politikai viszonyok közt legalább is ké­nyelmetlenek a bolgár fejedelemre nézve, ki érzi, hogy szüksége van Európa rokonszenvére akkor, mikor egyszerre annyi ellenszenv mutatkozik Oroszország iránt. A nagy Bolgárországról ábrán­dozó túlzó bolgárok többsége oly feliratot szava­zott meg a fejedelemhez, hogy ez sokáig vonako­dott elfogadni, minthogy bizalmatlansági szavaza­tot tartalmazott az egész minisztérium ellen. Mint már említettük, a minisztérium visszalépett. A fejedelem a skupstina elnökét, Karaveloffot szólította föl, hogy alakítson új minisztériumot. De ez nem könnyű. Karaveloff maga is a túlzók közé tartozik, de a fejedelem kikötötte, hogy a mi­nisztérium konzervatív színezetű legyen. A kon­­zervatívok azonban nem akarnak Karaveloff alatt a kormányba lépni. Megtörténhetik tehát, hogy az első bolgár skupstinát hirtelenében szét kell ker­getni, sőt az ostromállapotot is kihirdetni. Bolgár­országban az oroszok által elhintett magvak hamar gyümölcsöznek. A bolgár fejedelem levele a czár­­hoz. Elterjedt hírek szerint Sándor bolgár fejede­lem a czárhoz levelet intézett, melyben tudatja vele, hogy le akar mondani a trónról. Okot erre az ad neki, mert Aleko pasa kétszínű politikája Kelet-Ruméliában veszélyes áramlatot teremtett és a fejedelem nem érzi magát képesnek gátat vetni a két bolgár tartomány egyesíté­sére czélzó törekvések elé, ha a Balkán tarto­mányok ligája létre nem jö. A czár állítólag kedve­zőtlen feleletet adott a fejedelemnek és ezért ez „belefáradt az uralkodásba.“ Aleko pasa ellen. Aleko pasa, Kelet-Ru­­mélia kormányzója, megelégedve tért vissza Kon­stantinápolyból székvárosába Phillippopolba. A szultán szívesen fogadta, és rendjellel is kitüntette. Aleko pasa látogatása épen az orosz-török közele­dés idejében történt, s átalában azt hiszik, hogy Lobanoff orosz nagykövet készítette elő útját a szultánnál, s a sokat vádolt kormányzó most újó­lag megszilárdult állásában. Vitális pasa, a kelet-ruméliai csendőrség volt parancsnoka pedig Szaid pasa miniszterelnöknek egy iratot nyújtott át, melyben Aleko pasát haza- és felségárulással vádolja, és egész lajstromot állít össze tetteiből. Vádolja, hogy az orosz kormányzóval Stolipin tá­bornokkal együtt dolgozott a porta ellen. Aleko pasa oroszabb volt Stolipinnel, s erre nézve idézi azt az esetet is, mikor Aleko bevonult Philippo­­polba s nem merte a török fezt föltenni, hanem bolgár kalpagot tett föl. Vitalij pasa csodálkozott ezen, de az oroszok meg jobban. „Szolipin tábor­nok nevetve beszélte neken — mondja Vitalis — hogy a ruméliai herczeg koronája (a kalap) az utizsákban volt a régi papucsok közt. Mi az ördö­göt is csinál ez az Aleko ? Én azt mondtam neki, hogy kalapot tegyen fel, ő meg azzal a szent kalpaggal hál. Zavarba hoz bennünket ez a sza­már. Nagyon gyorsan megy.“ Orosz-török szövetségről ismét vannak hírek. Ezek szerint a szövetség megköttetett, de a szerződés életbeléptéig titokban tartandják. Török­ország azon engedményekért, miket Oroszország a portának biztosít, egy nagy bolgár birodalom ala­pításánál semlegességet ígér. A szövetség nincs írásba foglalva, de szerződési erővel bírnak a meg­állapodások. Mindenesetre kérdés, hogy e hírek, melyeket angol lapok is terjesztenek, valóban meg­felelők-e a konstantinápolyi viszonyoknak, vagy pedig az angol kormány ellen most oly általános támadásokhoz szolgáltatnak anyagot. Kossuth a honosítási törvényről. Az országgyűlés által közelebb megszavazott honosítási törvényjavaslat felől Kossuth Collegno al Baracconéból nov. 19-ikéről következő levelet intézte Helfy Ignácz képviselőhöz : „Kedves Barátom! Ön szíves volt irataimnak sajtó alá rendezé­sét magára vállalni, ámde azóta én egy lényeges változáson mentem keresztül, a­mire önnek talán kötelessége leend az olvasót figyelmeztetni. Élőbeszédemben és kiadandó irataimban én mint a magyar nemzet tagja jelenek meg. Sőt a külföldi kormányok és nemzetek ben­nem a magyar nemzeti lét megtestesített eszméjé­vel véltek találkozni. E magyarsági minőséget az utóbbi napokban a magyar nemzet képviselői által megszavazott törvény anachronizmussá tette. Azon magyar nép, melynek polgárokká emel­kedésében egy kis részem nekem is volt, oly kép­viselőket választott magának, a­kik elhatározták, hogy az, a­ki magyarnak született ugyan, de tíz évig megbízás nélkül külföldön tartózkodik, ma­gyar polgári minőségét elveszti, ha csak haza nem megyek, hogy valamely község kötelékébe belép­jen, vagy valamely osztrák-magyar konzulnál nem jelentkezik. Hogy mi kár, baj, nehézség érhette volna Magyarországot, ha ily „k i m a g y a r o s i 16“ tör­vény nepa hozatik ? — nem értem. Hogy mi haszna lehet belőle, vagy miként felel meg a kor kulturális igényeinek azáltal, hogy ily törvényt hoz ? — ezt még kevésbbé értem. Hogy a szabad angol ember a középkor ho­mályában tévelyeg, mivelhogy azt, hogy ő angol ember, hát angol polgár, oly veleszületett jognak (inborn right) tartja, melyet tőle senki a világon el nem vehet, azt legkevésbbé értem , hanem azt tudom, hogy ha valaki angol embernek ilyest mondana, azt kapná válaszul, hogy öltsön szőr­zsákot, hintsen port, hamut fejére és menjen ve­­zekleni, mert káromkodott isten, az emberiség, a természet és kultúra ellen. Hanem hát a törvény megszavaztatott. Én harmincz éve vagyok külföldön és bizony nem az osztrák-magyar kormány megbízásából. Én Magyarország jelen állapotát jogszerű­­n­e­k el nem ismerem , mert a magyar nemzet elidegeníthetlen lét­jogába ütközik. Községi kapcsolatba hát nem léphetek, mert ezáltal oly alattvalói viszonyba lépnék, mely nem­zeti jogérzetemmel ellenkezik. Osztrák konzulnál természetesen nem jelent­­kezhetem, mert annak hatóságát magam felett el nem ismerem. Apostata­vá nem leszek. Tehát én és fiaim is a kitaszítottak közé artozunk. Még néhány magyarral az egyedüli emberek vagyunk a kerek világon, a­kik nemzet tagjai nem vagyunk. A világ páriái vagyunk. „Consummatum est.“ Tudomásul veszszük, Fiaim, kik előtt még egy élet áll, miután an­nak jobb részét hazaszeretetből a gálya­rabokkal egy lábon, azaz polgári jog nélkül elveszte­gették, a fiaim gondoskodni fognak, gondoskod­nak kell magukról, hogy világ­páriák ne marad­janak. Én az maradok. Hát kérem, figyelmeztesse irataim olvasóit (ha lesznek olvasói!), ahol ez iratokban velem, mint „magyarral“ találkoznak, olvasnak elébe e szót: „volt“, vagy e szót: „kitaszított“. Különben, a mi éltem czélját és szívem érzel­meit illeti, vagyok ma, a mi tegnap voltam, és leszek a számomra kimért holnapon át, a mi ma vagyok. Az anyai kebelről eltaszítást — a változhat­­lan fiúi szeretet hűségével fogom viszonozni mind­halálomig. Szíves üdvözlettel, barátja Kossuth Lajos. Országgyűlési tudósítások. A véderő eddigi intézkedésének további tíz évre való meghosszabbításáról szóló törvényjavas­latot a képviselőház nov. 26-iki ülésében 47 szó­többséggel fogadta el. A nevezetes törvényjavaslat fölötti szavazás átalános érdeklődés közt történt meg. A kormánypárt tagjai nagyobb számmal jelentek meg, mint a bosnyák javaslat tárgyalása­kor. A 47 szótöbbséghez a horvátok 22 szavazat­tal járultak. A törvényjavaslat ellen szavazók közt volt: Széll Kálmán, Bittó István is. Az átalános vita utolsó része nem volt érdek nélküli. Az előadó Márkus ügyes beszédben c­á­­folta a javaslat ellen fölhozott vádakat, Pulsz­ky Ágost, mint az egyesült ellenzék indítványának előadója pedig a párbeszédben az ellenzék tetszése közt válaszolt. Ugron Gábor, ki a függetlenségi párt indítványát védelmezte, fejezte be a vitát egy élénk előadású hatásos beszéddel, melyért pártja köréből nemcsak a házban kapott zajos elismerést, hanem a házon kívül még akkor este bankettet is. A ház további napirendjén többféle törvény­­javaslat fordult meg a közelebbi napok alatt. Ezek a következők: az 1880-iki ujonczjutalék; Boszniá­nak és Herczegovinának a közös vámterületbe föl­vétele, s ezzel kapcsolatban egyéb vámterületi intézkedések Dalmácziában ; a budapesti műegye­tem és állatgyógyintézet építésére szükséges költ­ségek. Mindezek rövid viták után nyertek elinté­zést, s a főrendiházhoz átküldetvén, ott de­­czember 2-ikán fogtak hozzá tárgyalásukhoz. Megszavazta a képviselőház a jövő év első negyedére az indemnitást a kormánynak, miután az 1880-iki költségvetés ebben az évben meg nem szavazható már. Megválasztotta az e hó első napján tartott ülésben a delegátusokat is, kik valószínűleg deczember 14-én ülnek össze Bécsben. Az interpellácziók közt kiválóbb érdekű volt Jókai Móré, ki a magyar borok meghamisítása ellen teendő intézkedésekre hívta föl a kormány figyelmét, mert közelebb külföldön oly esetek for­dultak elő, melyek a magyar borok hitelére fölötte ártalmasak. Péchy közlekedési miniszter pedig de­c­ember elsején adta meg Királyi Pál interpellá­­c­iójára a várva várt választ a fővárosi Duna­­szabályozás felől. Mióta a külföldi szakértők ki­jelölték a szabályozásnál elkövetett hibákat, a fővárosban a legnagyobb izgatottság uralkodik. A miniszter hosszasan foglalkozott a szabályozás ügyével, s végül kijelentette, hogy a kormány a külföldi szakértők véleménye és útmutatásai sze­rint folytatja a további munkálatokat, s erre nézve szakértőkből tanácskozó bizottságot hívott össze. Királyi Pál megnyugodott a válaszban, mely a fővárosi polgárság nyugtalanságára is csilapítólag hathat, de kérte, hogy a szabályozás eddigi veze­tőit (Herrich és Hieronymi) távolítsa el. A képviselőház Ülése november 25-én. Elnök: Szlávy József megnyitván az ülést, be­mutatja a Ger­­ve István képviselővé választá­sáról szóló megbízó levelet. Napirend: a véderőről szóló törvényjavas­lat átalános tárgyalása. Szily László Pulszky határozati javaslatát fogadja el. Óhajtaná, hogy ne a 20-ik év, hanem a 21 -ik év betöltése legyen a hadkötelezettség első évének tekintendő, mert az orvosi tapasztalatok azt mutatják, hogy az első korosztályban nagy mértékben fordul elő a halálozás. Megszünteten­dőnek tartja a katonai nősülési tilalmat is. Hedry Ernő sajnálja, hogy a képviselőháznak nem adatott alkalom arra, hogy az egész véderő kérdést tárgyalja és épen ezért pártolja Pulszky határozati javaslatát. Ha viszonyaink közt a hadi létszámot nem is tartja leszállíthatónak, finan­­cziánk rendbehozását mégis csak az e téren való megtakarításokkal hiszi elérhetőnek s azért kéri a létszámot csak öt évre megállapitandónak. Csanády Sándor nagy zaj közt kezdi beszédét. * 579

Next