Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1879-12-03 / 49. szám
mm mam am ■ • 1 49. szám. 1879 xxv. évfolyam. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK elintézéséhez. Mindamellett megtörténhetik, hogy hamarjában nem fog letűnni a napirendről ez a kérdés. Mukhtár pasa, tekintettel az albánok nagy izgatottságára, aligha fog ezután is sietni. Az albánok harcza a montenegróiakkal. Nem egészen megbízható forrásokból érkeztek a következő szenzácziós hírek Bécsbe, e hó 1-én: Az albán-montenegrói határon a montenegróiak 10,000 főnyi hadserege Gusinje és Plava közt rohammal bevette Jagriac és Pepic albán favárakat; erre az albán liga 10,000 főnyi sereget küldött, mely a montenegróiakat megverte; az utóbbiak vesztesége 150 halott és sebesült és majdnem ugyanennyi fogoly. Az albánok kijelentették a szultánnak, hogy átengedik a kijelölt területet, ha azon levő birtokaikért kárpótlást kapnak, melynek összegét nemzetközi bizottság állapítaná meg; egyúttal megjegyzik, hogy ha ez a kívánságuk nem teljesítetnek, 50.000 emberük fog síkra állni, akik készek egytől-egyig elvérzeni. A bolgár kormányválság Szófiában nagy zavart támasztott a bolgár skupstinának oly túlzó elemekből álló többsége, melynek elvei a jelenlegi politikai viszonyok közt legalább is kényelmetlenek a bolgár fejedelemre nézve, ki érzi, hogy szüksége van Európa rokonszenvére akkor, mikor egyszerre annyi ellenszenv mutatkozik Oroszország iránt. A nagy Bolgárországról ábrándozó túlzó bolgárok többsége oly feliratot szavazott meg a fejedelemhez, hogy ez sokáig vonakodott elfogadni, minthogy bizalmatlansági szavazatot tartalmazott az egész minisztérium ellen. Mint már említettük, a minisztérium visszalépett. A fejedelem a skupstina elnökét, Karaveloffot szólította föl, hogy alakítson új minisztériumot. De ez nem könnyű. Karaveloff maga is a túlzók közé tartozik, de a fejedelem kikötötte, hogy a minisztérium konzervatív színezetű legyen. A konzervatívok azonban nem akarnak Karaveloff alatt a kormányba lépni. Megtörténhetik tehát, hogy az első bolgár skupstinát hirtelenében szét kell kergetni, sőt az ostromállapotot is kihirdetni. Bolgárországban az oroszok által elhintett magvak hamar gyümölcsöznek. A bolgár fejedelem levele a czárhoz. Elterjedt hírek szerint Sándor bolgár fejedelem a czárhoz levelet intézett, melyben tudatja vele, hogy le akar mondani a trónról. Okot erre az ad neki, mert Aleko pasa kétszínű politikája Kelet-Ruméliában veszélyes áramlatot teremtett és a fejedelem nem érzi magát képesnek gátat vetni a két bolgár tartomány egyesítésére czélzó törekvések elé, ha a Balkán tartományok ligája létre nem jö. A czár állítólag kedvezőtlen feleletet adott a fejedelemnek és ezért ez „belefáradt az uralkodásba.“ Aleko pasa ellen. Aleko pasa, Kelet-Rumélia kormányzója, megelégedve tért vissza Konstantinápolyból székvárosába Phillippopolba. A szultán szívesen fogadta, és rendjellel is kitüntette. Aleko pasa látogatása épen az orosz-török közeledés idejében történt, s átalában azt hiszik, hogy Lobanoff orosz nagykövet készítette elő útját a szultánnál, s a sokat vádolt kormányzó most újólag megszilárdult állásában. Vitális pasa, a kelet-ruméliai csendőrség volt parancsnoka pedig Szaid pasa miniszterelnöknek egy iratot nyújtott át, melyben Aleko pasát haza- és felségárulással vádolja, és egész lajstromot állít össze tetteiből. Vádolja, hogy az orosz kormányzóval Stolipin tábornokkal együtt dolgozott a porta ellen. Aleko pasa oroszabb volt Stolipinnel, s erre nézve idézi azt az esetet is, mikor Aleko bevonult Philippopolba s nem merte a török fezt föltenni, hanem bolgár kalpagot tett föl. Vitalij pasa csodálkozott ezen, de az oroszok meg jobban. „Szolipin tábornok nevetve beszélte neken — mondja Vitalis — hogy a ruméliai herczeg koronája (a kalap) az utizsákban volt a régi papucsok közt. Mi az ördögöt is csinál ez az Aleko ? Én azt mondtam neki, hogy kalapot tegyen fel, ő meg azzal a szent kalpaggal hál. Zavarba hoz bennünket ez a szamár. Nagyon gyorsan megy.“ Orosz-török szövetségről ismét vannak hírek. Ezek szerint a szövetség megköttetett, de a szerződés életbeléptéig titokban tartandják. Törökország azon engedményekért, miket Oroszország a portának biztosít, egy nagy bolgár birodalom alapításánál semlegességet ígér. A szövetség nincs írásba foglalva, de szerződési erővel bírnak a megállapodások. Mindenesetre kérdés, hogy e hírek, melyeket angol lapok is terjesztenek, valóban megfelelők-e a konstantinápolyi viszonyoknak, vagy pedig az angol kormány ellen most oly általános támadásokhoz szolgáltatnak anyagot. Kossuth a honosítási törvényről. Az országgyűlés által közelebb megszavazott honosítási törvényjavaslat felől Kossuth Collegno al Baracconéból nov. 19-ikéről következő levelet intézte Helfy Ignácz képviselőhöz : „Kedves Barátom! Ön szíves volt irataimnak sajtó alá rendezését magára vállalni, ámde azóta én egy lényeges változáson mentem keresztül, amire önnek talán kötelessége leend az olvasót figyelmeztetni. Élőbeszédemben és kiadandó irataimban én mint a magyar nemzet tagja jelenek meg. Sőt a külföldi kormányok és nemzetek bennem a magyar nemzeti lét megtestesített eszméjével véltek találkozni. E magyarsági minőséget az utóbbi napokban a magyar nemzet képviselői által megszavazott törvény anachronizmussá tette. Azon magyar nép, melynek polgárokká emelkedésében egy kis részem nekem is volt, oly képviselőket választott magának, akik elhatározták, hogy az, aki magyarnak született ugyan, de tíz évig megbízás nélkül külföldön tartózkodik, magyar polgári minőségét elveszti, ha csak haza nem megyek, hogy valamely község kötelékébe belépjen, vagy valamely osztrák-magyar konzulnál nem jelentkezik. Hogy mi kár, baj, nehézség érhette volna Magyarországot, ha ily „k i m a g y a r o s i 16“ törvény nepa hozatik ? — nem értem. Hogy mi haszna lehet belőle, vagy miként felel meg a kor kulturális igényeinek azáltal, hogy ily törvényt hoz ? — ezt még kevésbbé értem. Hogy a szabad angol ember a középkor homályában tévelyeg, mivelhogy azt, hogy ő angol ember, hát angol polgár, oly veleszületett jognak (inborn right) tartja, melyet tőle senki a világon el nem vehet, azt legkevésbbé értem , hanem azt tudom, hogy ha valaki angol embernek ilyest mondana, azt kapná válaszul, hogy öltsön szőrzsákot, hintsen port, hamut fejére és menjen vezekleni, mert káromkodott isten, az emberiség, a természet és kultúra ellen. Hanem hát a törvény megszavaztatott. Én harmincz éve vagyok külföldön és bizony nem az osztrák-magyar kormány megbízásából. Én Magyarország jelen állapotát jogszerűnek el nem ismerem , mert a magyar nemzet elidegeníthetlen létjogába ütközik. Községi kapcsolatba hát nem léphetek, mert ezáltal oly alattvalói viszonyba lépnék, mely nemzeti jogérzetemmel ellenkezik. Osztrák konzulnál természetesen nem jelentkezhetem, mert annak hatóságát magam felett el nem ismerem. Apostatavá nem leszek. Tehát én és fiaim is a kitaszítottak közé artozunk. Még néhány magyarral az egyedüli emberek vagyunk a kerek világon, akik nemzet tagjai nem vagyunk. A világ páriái vagyunk. „Consummatum est.“ Tudomásul veszszük, Fiaim, kik előtt még egy élet áll, miután annak jobb részét hazaszeretetből a gályarabokkal egy lábon, azaz polgári jog nélkül elvesztegették, a fiaim gondoskodni fognak, gondoskodnak kell magukról, hogy világpáriák ne maradjanak. Én az maradok. Hát kérem, figyelmeztesse irataim olvasóit (ha lesznek olvasói!), ahol ez iratokban velem, mint „magyarral“ találkoznak, olvasnak elébe e szót: „volt“, vagy e szót: „kitaszított“. Különben, a mi éltem czélját és szívem érzelmeit illeti, vagyok ma, a mi tegnap voltam, és leszek a számomra kimért holnapon át, a mi ma vagyok. Az anyai kebelről eltaszítást — a változhatlan fiúi szeretet hűségével fogom viszonozni mindhalálomig. Szíves üdvözlettel, barátja Kossuth Lajos. Országgyűlési tudósítások. A véderő eddigi intézkedésének további tíz évre való meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot a képviselőház nov. 26-iki ülésében 47 szótöbbséggel fogadta el. A nevezetes törvényjavaslat fölötti szavazás átalános érdeklődés közt történt meg. A kormánypárt tagjai nagyobb számmal jelentek meg, mint a bosnyák javaslat tárgyalásakor. A 47 szótöbbséghez a horvátok 22 szavazattal járultak. A törvényjavaslat ellen szavazók közt volt: Széll Kálmán, Bittó István is. Az átalános vita utolsó része nem volt érdek nélküli. Az előadó Márkus ügyes beszédben cáfolta a javaslat ellen fölhozott vádakat, Pulszky Ágost, mint az egyesült ellenzék indítványának előadója pedig a párbeszédben az ellenzék tetszése közt válaszolt. Ugron Gábor, ki a függetlenségi párt indítványát védelmezte, fejezte be a vitát egy élénk előadású hatásos beszéddel, melyért pártja köréből nemcsak a házban kapott zajos elismerést, hanem a házon kívül még akkor este bankettet is. A ház további napirendjén többféle törvényjavaslat fordult meg a közelebbi napok alatt. Ezek a következők: az 1880-iki ujonczjutalék; Boszniának és Herczegovinának a közös vámterületbe fölvétele, s ezzel kapcsolatban egyéb vámterületi intézkedések Dalmácziában ; a budapesti műegyetem és állatgyógyintézet építésére szükséges költségek. Mindezek rövid viták után nyertek elintézést, s a főrendiházhoz átküldetvén, ott deczember 2-ikán fogtak hozzá tárgyalásukhoz. Megszavazta a képviselőház a jövő év első negyedére az indemnitást a kormánynak, miután az 1880-iki költségvetés ebben az évben meg nem szavazható már. Megválasztotta az e hó első napján tartott ülésben a delegátusokat is, kik valószínűleg deczember 14-én ülnek össze Bécsben. Az interpellácziók közt kiválóbb érdekű volt Jókai Móré, ki a magyar borok meghamisítása ellen teendő intézkedésekre hívta föl a kormány figyelmét, mert közelebb külföldön oly esetek fordultak elő, melyek a magyar borok hitelére fölötte ártalmasak. Péchy közlekedési miniszter pedig december elsején adta meg Királyi Pál interpellációjára a várva várt választ a fővárosi Dunaszabályozás felől. Mióta a külföldi szakértők kijelölték a szabályozásnál elkövetett hibákat, a fővárosban a legnagyobb izgatottság uralkodik. A miniszter hosszasan foglalkozott a szabályozás ügyével, s végül kijelentette, hogy a kormány a külföldi szakértők véleménye és útmutatásai szerint folytatja a további munkálatokat, s erre nézve szakértőkből tanácskozó bizottságot hívott össze. Királyi Pál megnyugodott a válaszban, mely a fővárosi polgárság nyugtalanságára is csilapítólag hathat, de kérte, hogy a szabályozás eddigi vezetőit (Herrich és Hieronymi) távolítsa el. A képviselőház Ülése november 25-én. Elnök: Szlávy József megnyitván az ülést, bemutatja a Gerve István képviselővé választásáról szóló megbízó levelet. Napirend: a véderőről szóló törvényjavaslat átalános tárgyalása. Szily László Pulszky határozati javaslatát fogadja el. Óhajtaná, hogy ne a 20-ik év, hanem a 21 -ik év betöltése legyen a hadkötelezettség első évének tekintendő, mert az orvosi tapasztalatok azt mutatják, hogy az első korosztályban nagy mértékben fordul elő a halálozás. Megszüntetendőnek tartja a katonai nősülési tilalmat is. Hedry Ernő sajnálja, hogy a képviselőháznak nem adatott alkalom arra, hogy az egész véderő kérdést tárgyalja és épen ezért pártolja Pulszky határozati javaslatát. Ha viszonyaink közt a hadi létszámot nem is tartja leszállíthatónak, financziánk rendbehozását mégis csak az e téren való megtakarításokkal hiszi elérhetőnek s azért kéri a létszámot csak öt évre megállapitandónak. Csanády Sándor nagy zaj közt kezdi beszédét. * 579