Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1879-12-03 / 49. szám
Szemle. Szerencséje Magyarországnak soha sem volt sok, de az utóbbi századok alatt már épen nagyon kevés volt. Annál inkább meg kell hát becsülni azt a keveset, amije van. Ezek közé tartozik, hogy nincsenek a központiság előnyeiért versenyző, a vezélkedésben vetélkedő városai, mint voltak Német- és Olaszországnak, ami századokon át gátolta politikai egyesülésüket. Magyarországnak nem utolsó szerencséje, hogy van egy a központiság hivatásának minden kellékeivel bíró fővárosa, Budapest, s a vele való versenyzésnek még csak gondolata sem ébredhet föl Debreczenben, Szegedben vagy Pozsonyban. Azt láttuk már a múltban, látjuk a jelenben, hogy a hatalom magas fokára csak oly népek emelkednek, melyek egységesek, és hogy ez egységet mily mérvben mozdítja elő egy nagy központ, mutatja a hajdani Róma, a mai Páris és London példája. Ha nincs nekünk Budapestünk, akkor meghódít bennünket kultúrájával, ízlésével, Bécs városa. Nem használ ez ellen sem a dualizmus írott betűje, sem a „honvéd kardja“. Ez a főváros tehát a mi szemünk fénye. Nemcsak azoknak akik itt laknak, de a Kárpát és Adria közt lakó minden magyarnak, aki nem akar az osztrákba olvadni. Nem igen ismerünk mi nemzeti politikánk hiszekegyében ennél fontosabb hitágozatot. Bűnt követ el az uralkodó párt már azzal is, ha ezt a várost a nemzet erejéből kitelhetőleg emelni elmulasztja. Hát még ha tudatlanságból, könnyelműségből vagy személyi érdekből egyenesen olyat mivel is, ami e város haladását megakasztja, vagy épen a várost egyszerre tönkre teheti ? Pedig, nem mi mondjuk, de örökös panasz hangoztatja a sajtóban, hogy mind a kétféle, szenvedőleges és cselekvő bűnnel minden eddigi kormány rovása szinte teli van! Csodálatos, hogy épen azóta, mióta önrendelkezésünk visszanyert jogával dicsekszünk, épen azóta kerül élőnkbe Bécs minden tekintetben, s kaparintja el orrunk elől még azt az előnyt is, melynek föltételeivel a természet ésföldrajzi viszonyok egyenesen a mi fővárosunkat ruházták föl, tudniillik a kereskedelmi forgalom tekintetében. Vasútépítésünkkel Bécsnek használtunk, arra tereltük a forgalom csomózatát, elmulasztottuk kiépíteni a köztárházakat, míg Bécs ezzel sietve megelőz bennünket. De mindez nem volt elég. Egyenesen is kellett arra munkálnunk, hogy fővárosunkat kitegyük oly katasztrófa eshetőségének, mely azt egy napon egyszerre kitörölje a létező városok sorából! Az árvízveszély oly imminens már évek óta, hogy szaktudomány nélkül, puszta józan észszel is be lehetett látni azt már az utóbbi évek tapasztalatai folytán. Aminthogy mi is azok közé tartoztunk, akik e veszély fenyegető voltát jeleztük jóval azelőtt, mielőtt a szegedi szerencsétlenség példája figyelmeztette erre az ország és a főváros lakosságát. Most már a külföldi szakértők elfogulatlan véleménye is megerősíti e nézetet. Most már tehát elsősorban az a feladat, tenni gyorsan, s megmenteni, ha lehet még, a fővárost az elpusztulástól. Egyidejű, bár másodsora a kérdés, ki a hibás és mi büntetés érte őket ? Francziaország a kommüista félt a saját fejétől, s törvényhozó testületét száműzte Versaillesba. De már ebbeli aggodalma is elmúlt és miután jó eleve meghozta az óvó rendszabályokat, a törvényhozó testületet visszahelyezte a fővárosba. E rendszabályok leglényegesebbje az, hogy a kamarák elnökei a katonaságot kirendelhetik saját védelmökre. Ez egy igen okos intézkedés, melyre el lehet mondani, hogy előbb kellett volna már, még 1848-ban. Csakhogy kérdés, vajon akkor megszavazták volna-e ? Ez ugyan még nem minden, mert házi tolvaj ellen mi sem óv meg. De mindenesetre egy hatalmas zavar ez azok ellen, akik a köztársaságot megbuktatni szeretnék. Tudniillik a két szélsőség: a monarchisták és a kommunisták. Van azonban e kettőn kívül a köztársaságnak egy harmadik ellensége is: a monarchikus Európa. Tudniillik: a francziáknak választaniok kell dicsőség és csöndes boldogság közt. A köztársasággal senki sem szövetkezik. Ezért óhajtja Bismarck is, hogy maradjanak meg ez állapotban. A francziák e kormányalakban vagyonilag gyarapodnak, anyagi jólétük irigység tárgya a nemzetközi drága szereplésben elrongyosodó szomszéd népek előtt. De le kell mondaniok a vezérkedés, a megtorlás gondolatáról. Mert a köztársaságot e nagy vállalkozás megingathatja, a hatalom mindjárt a katonák kezébe kerül, akik természetszerűleg az imperializmus barátjai, és ebbeli hajlamukat azzal is indokolhatják, hogy elszigetelten nem lehet európai vezérszerepet játszani, sem a megtorlási háborút a diadalra kilátással megkezdeni. A francziák egyszerre dicsőséget, megtorlási diadalokat és köztársasági boldogságot csak úgy élvezhetnének, ha egy oly washingtoni jellemű nagy emberük támadna, aki, ha a fél világot leverné is, bírna elég léleknagysággal arra, hogy ne nyúljon a korona után. Csakhogy persze előbb terem három Hannibal, mint egy Washington. Az orosz trónörökös bécsi és berlini látogatása óta még mindig tamáskodik a közvélemény, és merülnek föl gyantások, melyek szerint mégis alighanem.... hátha ,,kutya van a kertben“. Beszélnek föntartó egyetértésről — entente conservatrice — melynek azonban már nevében benne rejlik az az összeütközés, mely miatt az az oroszra nézve természetien és elfogadhatlan. Hiszen az orosznak épen az nincs ínyére, hogy föntartassanak a berlini kongresszus által teremtett új állapotok, viszonyok és államalakulások. Az oroszt a berlini kongresszus valósággal forradalmiságra kárhoztatta, a minél nagyobb fokú elkárhozás, a sorsnak maróbb iróniája, nem lehet egy oly autokrata állam számára, mint Oroszország ! Német- és Ausztria-Magyarország érdekei találkoznak abban, hogy a jelen politikai helyzet, a keleti új konfiguráció, egy bizonyos ideig legalább fönmaradjon, vagyis hogy Oroszország többé semmiesetre tovább előre ne hatoljon azon a vonalon túl, melyet a berlini kongresszus megvont és az orosz tolakodás előtt mint egy sorompó-korlátot lebocsájtott. Eddig és nem tovább! Ebben egyezhettek meg a német és osztrák-magyar hatalmak. Az orosznak pedig épen az a fő vágya, hagyományos politikájának első tétele, hogy — tovább akar menni, és pedig Konstantinápolyig. Ez minden orosz legszebb álma, melyről le nem mond, ha csak valamikor nagyon messze vissza nem kergetik, tán Krimián is túl, hogy ez álom valósulása teljes lehetetlenséggé válik. De még akkor is Budapest, deczember 3-án 1879 49-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXV. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22 MMM