Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-07 / 1. szám

4­ ­gondja s aggodalma van önnek gyermekeiért. Al­­fonzo és Mária Krisztina.» Az országgyűlési pártok újévi üdvözlései. Rendes szokás szerint az országgyűlési pártok most is összegyűltek újév napján, s a jókívánsá­gokat politikai fejtegetések kapcsában tolmácsolták. Az országgyűlési szabadelvű párt a miniszter­elnököt, az egyesült ellenzék pedig a párt elnökét kereste föl üdvözlettel. A függetlenségi pártban nem történtek nyilatkozatok. A képviselőház elnöke, kit a pártok szintén föl szoktak keresni az év első napján, most nem lehe­tett a fővárosban, mert családi gyász miatt Pozsony­ban időzött. A szabadelvű párt azonban üdvözlő sorokban kereste föl, az egyesült ellenzék tagjai pedig névjegyeiket küldték el lakására. Gróf Andrássyt táviratilag üdvözölte a szabadelvű párt, minthogy a volt külügyminiszter e he­t­ikáig Tisza-Dobon időz. A nyilatkozatoknak közös vonása az, hogy a közel­jövőben mindenik párt a belü­gyeket illető intézkedésekre irányozza a figyelmet. A belügyek a súlyos külügyi helyzet, és az Ausztriával folyt sok­féle alkudozás és egyezkedések miatt négy év óta háttérbe szorultak. Most úgy mutatkozik, hogy el­foglalhatják megillető helyüket. Az állami ház­tartás roncsolt viszonyai szintén emlegetés tárgyát képezték. A miniszterelnök válaszában összetartásra intette a pártot, s figyelmeztette, hogy a támadások által ne hagyj­a magát visszarettenteni. Nevezetesebb politikai jelentősége nincs a beszédeknek. Az ud­variasság és személyes érzelmek sugalatainál nem sokkal több van azokban. Az egyesült ellenzéknél a párt tömörülésének szükségét emlegette mind Gömöri Szontagh Pál, ki az üdvözletét mondta, mind pedig b. Bánhidy, ki arra válaszolt. A szabadelvű párt köréből. Az országgyűlési szabadelvű pártnak a fővá­rosban időző tagjai d. e. 11 órakor számosan jelen­tek meg a miniszterelnöknél, ki az elfogadó terem­ben Trefort, b. Kemény és Péchy miniszterek társaságában fogadta az üdvözletét. Gr. Csáky László a párt nevében mondott üdvözletében visszapillantást vetett a lefolyt év nehéz állapotaira, s hivatkozott, hogy a párt össze­tartó erővel támogatta a kormányt a nehéz felada­tok teljesítésében. A törvényhozásra — mondá — még ezentúl is nagy feladatok várnak, s hogy mind­ezekkel a haza javára szerencsésen megküzdhessen, erős, alkotmányb­ű férfiúra van szükség, ki bírja a bizalmat.» «E férfiút — igy szólt végül gr. Csáky László — a párt Tisza Kálmánban ismeri, kinek biztos vezérlete alatt a haza javára ezentúl is egész odaadással óhajt munkálkodni.» (Éljenzés.) Tisza miniszterelnök a múltakra nézve meg­jegyzi, hogy ott, hol világesemények játszák a fő­szerepet, a politikának más feladat alig jut, mint e világesemények közt úgy vezetni az állam ügyeit, hogy azok minél kevesebb kárral és a jövőre nézve minél több biztosítékkal vonuljanak el az állam mellett. (Élénk helyeslés.) A keleti esemé­nyek folytán a monarkhia által kezdett akc­ió és azon tartományoknak kormányzat alá vétele az adott körülmények között szerinte a monarkhia érdekeinek szempontjából a leghelyesebb tényke­dés volt, és hogy ez a jövőben újabb bonyodalmak esetén, ha kellő eljárás követtetik ez irányban, a monarkhia érdekeinek csakis előnyére és befolyásá­nak szilárdítására vezet. (Élénk helyeslés.) Midőn az országgyűlés többsége a véderő­ről szóló törvényt tíz évre megszavazta, ezzel nagy szolgálatot tett mindenekelőtt és mindenek­­felett Magyarországnak (Élénk helyeslés), hogy be­bizonyította, hogy bármily súlyosak is Magyar­­országnak viszonyai, nincs viszony, nincs teher, nincs körülmény, a­mely visszatarthatná őt attól, hogy azt, a­mi a magyar-osztrák monarkhia és így édes hazánknak is biztosítására szükséges, megtegye. (Élénk helyeslés.) Ennek bebizonyítása Magyaror­szágnak nemcsak politikai hitelének, de­­ még anyagi hitelének is csak előnyére válhatik. (Élénk helyeslés.) A­mi a jövendőt illeti, hogy mit hoz reánk a jövő év, azt tudnunk nem lehet. Mindenesetre sok az, a­mire törekednünk kell. Nemzetünk anyagi jóllétének gyarapítása a rossz év hatásán kívül még más tőlünk nem függő nehézségekbe is ütkö­zik. A kormánynak, mint javaslattevőnek és végre­hajtónak, első­sorban elutasíthatatlan kötelessége a múlt év csapásai következtében, kimérve ugyan min­den túlzott követelés ellen az ország pénzügyi ere­jét, de mégis megtéve ott, a­hol valóban szükséges, mindent arra, hogy hazánknak, Magyarországnak egyetlen fia se essék az ínségnek áldozatul. (Élénk helyeslés). Különben, ha, mint remélhető, az álta­lános világesemények békés folyama lehetővé teszi, nem kell ezekkel küzdenünk és ezek miatt aggód­nunk, lesz teendőnk elég, sok és nehéz, saját hazánk kebelében. Hiszen évek óta, hogy úgy mondjam csak mintegy lopva rá az időt, foglal­kozhattunk belügyeink rendezésével. «Hogy mindez lehető legyen, — folytatá — erre szükség van egy erős és oly pártra, a mely ne hagyja magát eltántorítani meggyőződésének köve­telésétől a párttusáknak bármely támadása által sem, és a mely semmiféle megtámadtatás által ne ne hagyja magát rávenni arra, hogy a maga részé­ről a küzdelemben oly fegyvereket használjon, melyet saját lelkiismerete helyeseknek nem tart». (Élénk helyeslés.) Ő maga, mint a közpálya em­bere, nem tűzött maga elé egyebet — és ezt min­den megtámadással szemben büszkén mondja,­­ mint a kötelesség teljesítését, s ezt fogja is teljesí­teni. Ismétli, hogy Magyarország többségének fel­adata, hogy semmiféle megtámadtatás által magát saját útjáról letéríteni ne engedje, s hagyja magát kényszeríteni oly fegyverekre, melyeket lelkiisme­rete elítélendőnek tart. «Én talán szólhatok erről — folytatá — s igyekezn fogok a magam részéről e kötelességet teljesíteni. (Éljenzés.) Fogom ezt tenni azért is, mert meggyőződésem, hogy az, ha valaki mást sárral akar dobálni, még mindig kétséges, hogy bepiszkolja-e azt, akit dobálni akar, de bizo­nyos, hogy önmagát, midőn a sárhoz nyult, már bepiszkolta». (Élénk hosszas helyeslés.) * A szabadelvű párt három tagú küldöttsége a párt betegeskedő elnökéhez, Gorove István­hoz is elment, s gr. Ráday Gedeon kívánt neki szerencsét. Gorove, a­kit igen gyöngélkedő álla­potban találtak, válaszában azt mondta: «A tevé­keny államférfiúnak nincs becsesebb kincse a biza­lomnál, annak azonban, ki, mint ő, a nyilvános élettől visszavonult, nincs drágább mint a vissza­emlékezés, s azért a szabadelvű pártnak, mely róla is megemlékezett, a legforóbb köszönetét fe­jezte ki».* Gr. Andrássy Gyula e napot Tisza-Dobon tölt­­­vén, a neki szánt tisztelgést nem fogadhatta, hanem táviratban mondott köszönetet. A szabadelvű párt tehát szintén táviratban üdvözölte a grófot, ki ez üdvözletre igy válaszolt: «Az országgyűlési szabadelvű párt megbízásá­ból kifejezett érzelmek által mélyen meghatva, ké­rem meleg részvétemet alkalmilag tolmácsolni; részemről teljesen meggyőződve az ezen párt által vallott elvek teljességéről és czéljai hazafiságáról, büszkének érzem magamat ezen elvek zászlója alatt közkatonakép számíttatni. Gr. Andrássy Gyula vá­lasztással is lehet illetni. Szólván ezután az ország­gyűlés működéséről, azt m­ondta, hogy számos törvénybe csalódások és tört remények vannak temetve. Csak az nyújthat némi vigaszt, hogy ezen­túl számos éveken át a törvényhozás azon hely­zetben lesz, hogy tevékenységét f főleg a haza bel­­ügyeinek szentelhesse, s figyelmét a belügyi refor­mokra, az anyagi és társadalmi bajok orvoslására, s a parlamentáris intézmények sülyedt tekintélyé­nek rehabilitátiójára irányozhassa. De nemcsak a szorosabb értelemben vett belügyi reformkérdések lépnek az előtérbe. Az államháztartásban mutat­kozó khronikus defic­it, a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem bajai, komoly megfontolást és sürgős orvoslást igényelnek. Elodázhatlan köteles­ség­e egyik legfőbb feladata ez ellenzéknek, hogy e téren is megállapítsa azon vezérelveket, melyek az Ausztriával közösen megalkotott törvények által szabott keretekben működésének irányát meg fog­ják jelölni. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 1. SZÁM. 1880. XXVI. ÉVFOLYAM. Az egyesült ellenzék a tanácskozó kör helyiségében összegyűlve, először is Gullner Gyula üdvözölte Szontagh Pál alelnököt, aztán a párt elnökéhez, K. Bánhidy Bélához­­ mentek. Szontagh Pál (gömöri) szólt itt a párt nevében. Kifejezte reménységét, hogy a nehéz idők, melyek­nek súlyát mindnyájan érezzük, alkalmasint siettetni fogják a válságot, mely felé indulni látta a párt a jelenlegi kormányzatot akkor, mikor az egyenlő közjogi alap daczára tőle elvált. Kívánatos tehát, hogy az egy alapon álló ellenzék valamennyi tagja összhangzatos s ekkép eredmény teljesebb actio kifejthetése végett tömör párttá egyesüljön. Hiszi, hogy a pártnak sikerülni fog a nemzetben újra fölébreszteni az elalélt hitet az önzetlen haza­szeretetben. Végül biztosította az elnököt, hogy a párt bizalmára és szeretetére számolhat. B. Bánhidy Béla megköszönve a párt megem­lékezését, az eddigi küzdelmek eredménytelenségét abban találja, mert az ellenzék több töredékre osztott s egyes képviselőket súlyos kötelességen­ HAZAI KÖZÜGYEK. Az országgyűlés mindkét háza ülést tar­tott deczember utolsó napján, s kihir­dették a Hor­vátországgal fennállott pénzügyi egyezmény egy évi meghosszabbításáról és az 1880-iki ujonczozás­­ról szóló törvényeket. A képviselőházban a kihirdetés után az elnöklő Kemény János b. a ház jelenlevő tagjainak boldog új évet kivánt, mire az ülés feloszlott.­­ A főrendiház elnöke a kihirdetést előzőleg jelentő, hogy a királyasszony, a főrendek által születése napja alkalmából kifeje­zett üdvkívánatért köszönetét fejezi ki. A kihirde­tés után itt is az elnök boldog új évet kívánva, osz­latta el az ülést. Az országgyűlés által megszava­zott törvényjavaslatok közül kettő, t. i. a kőolaj vámfölemeléséről, továbbá a had­­menteségi díjról szóló törvényjavaslatok nem nyerhették meg a királyi szentesítést, minthogy ezek csak akkor szentesíthetők és léphetnek életbe, ha mindkét állam törvényhozása által elfogadtat­tak. Az említett két törvényjavalatot azonban a reichstáb­ nem is tárgyalta meg. A hadmentességi díjról szóló törvénynek nem kell minden részében a két törvényhozás által egyenlő értelemben meg­szavaztatni, de vannak szakaszai, a­melyek a két államban csakis egy értelemben és egyidejűleg ér­vényesülhetnek. Egyébiránt ezen törvénynek némi megkésése nem jár pénzügyi kárral, mert a had­mentességi díj úgyis visszahatólag fog kivettetni. A petroleum-vámról szóló törvény megkésése azon­ban már pénzügyi veszteséggel jár, mert elesik az időközben behozandó kőolajvám-többlet és az ásványolaj utáni adó. Az ujonczozás. A hivatalos lap múlt hé­ten közlé az idei ujonczozásra vonatkozó minisz­teri rendeletet. A közeledő ujonczozásra az 1860-, 1859- és 1858-ban született hadkötelesek hivatnak be. A hadkötelesekről szóló kimutatásokat jan. 30-ig kell beterjeszteni, úgyszintén a sorozó bizott­ságok névsorát is. A távollevő hadkötelesek kipuha­­tolása végett a bizottságokat febr. 25-éig kell meg­alakítani. Különben a többi szabályok érvényben maradnak. A budapest zimonyi vasút. Hir szerint a közlekedési minisztérium legközelebb pályázatot nyit a budapest-zimonyi vasút legnehezebb részé­nek, a belgrád-újvidéki résznek építésére. E vonal munkálatai mintegy három évet fognak igénybe venni. A vonalat az állam saját költségén fogja építeni. Esztergom megye főispánja, gr. For­gách Ágost lemondott méltóságáról. A lemondás okául azt hozzák föl, hogy a főispán a megye férfiainak egy részével összeütközésbe jött, s a me­gyei kormánypárt és a minisztérium részéről nem élvezte a kellő támogatást. Egy orvosi állomás be­töltése alkalmával a főispán mint elnök inzultál­­tatott, a megyei kötségvetés körül pedig sikerült a belügyminisztériumtól oly sürgető leiratot kiesz­közölni, mely sérthető a főispánt.

Next