Politikai Ujdonságok, 1882 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1882-01-04 / 1. szám

1. SZÁM. 1882. XXVIII. ÉVFOLYAM. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. Hiányzónak, Sobkievicznek rendeletére karácsony másod napján pásztorlevelet olvastak föl a szószék­ről. De a pásztorlevélnek nem volt foganatja, mert azok, a kik a templomban ájtatoskodtak, nem ártottak senkinek, a csőcseléknek pedig más dolga volt s nem hallotta az intést. A papok teljes ornátusban mentek a zavargók közé s csendre, nyugalomra kérték őket. S az legtöbbet használt. A csőcselék szégyenkezve oszlott szét s csak az u­tasok folytatták a rablást, mig a rendőrség rájuk nem tette a kezét. A papokat nagyban támogatták békítő munkájukban a lengyel hirlapírók s a város legtekintélyesebb polgárai. A «Czas»-nak egy vezérczikke azt mondja, hogy nincs Európában város, melynek közvéle­ménye annyira idegenkednék az antiszemitikus mozgalomtól, mint a varsói. E városban nagy ha­talma van a zsidóságnak, de ez a hatalom nem érezteté magát ellenséges módon a nemzettel, sőt a megpróbáltatások idején mindig a lengyel néppel tartott s ő volt az az aktív erő, mely az ország gazdasági helyzetét megmentette. A pétervári hivatalos lap jelentése sze­rint a zavargások decz. 27-én késő estig tartottak. Dec­ember 28-án és 29-én nyugalom uralkodott a városban, csak a külvárosokban létettek kísérletek a zsidók tulajdonát képező korcsmák kifosztására. De az előre megtett biztonsági intézkedések meg­hiúsították a csendzavarók szándékát. A csapatok, a tömeg fékentartására, nem használták fegyve­reiket. A dulakodások és verekedések közben 24 keresztény és 22 zsidó megsebesült; a rendőrség mindnyájukat a kórházba szállította. A zsidók kö­zül egy megöletett. Az elfogott kiskorú egyéneket házi fenyítés czéljából az illető szülőknek szolgál­tatták át. A zavargások következtében Varsóban az élelmi­szerekben nagy hiány állt be. A karácsony mindkét napján ünnepeltek a sütők, mint minden évben, azonban a következő napokon is zárva ma­radt minden péküzlet, úgy, hogy sehol sem lehetett kenyeret kapni. A zsidó pékek nem süthettek, mert üzleteiket kirabolták és lerombolták. Más élelmi­szerek sem voltak kaphatók, mert az üzletek zárva voltak. A szegényebb osztály valóságos éhínségnek volt kitéve. Csak ötöd nap sikerült jótékony embe­reknek élelmi­szereket szállítani a teljesen kipusz­­tított városrészekbe, hol azokat a nyomorgó lako­sok között kiosztották. A hatóság a nyomor enyhí­tése czéljából azt az intézkedést tette, hogy felhívta a város közelében lakó földbirtokosokat, hogy Var­sóba húst szállítsanak. Újévi üdvözlések. Az országgyűlési pártok újév napján rendesen küldöttségileg üdvözlik a párt elnökét s ilyenkor politikai nyilatkozatok szoktak történni. Az idén csak a kormánypárt gyakorolta e szokást, megjelenvén Tisza miniszterelnöknél és Péchy Tamásnál, a képviselőház elnökénél. A miniszter­­elnöknél újévi üdvözletre egyúttal megjelentek a Budapesten levő összes miniszterek.­­­ A függet­lenségi pártnál és a mérsékelt ellen­zéknél nem voltak újévi tisztelgések, főleg azért, mert a párttagok aránylag kis számmal vannak a fővárosban. A miniszterelnök válaszában nem sok politika van. Párthíveit a jó viszonyra, az ország különleges helyzetében áldozatkészségre s a vádak és a rágalmak békés tűrésére hívta föl. A párt ne­veben gr. Csáky László szólt, a pártnak a jövő iránti megnyugvását fejezvén ki és szólva a legkö­zelebbi teendőkről. A többi nyilatkozatok az újévi szokás egyszerű udvariasságait foglalják magukban. A miniszterelnöknél. A miniszterek e hó első napján 11 óra előtt már összegyűltek a miniszterelnöki palotában, s üdvözölték Tisza Kálmánt. Nemsokára megjelentek a párt tagjai is. A miniszterelnököt, ki a többi miniszterekkel együtt jelent meg, zajos éljenzéssel fogadták. Gr. Csáky László az üdvözlő beszédben kije­lentette, hogy a párt megnyugvással tekint a múlt évekre, melyekben Tisza bölcs vezérlete alatt ha­zánkra oly sok jó és üdvös eszközök­etett, melyet az ország is elismert azáltal, hogy a választások­nál a pártot még erőteljesebbé tette. Kéri a mi­nisztert, hogy ne keserítsék el némelyek rágalmai és vádaskodásai, melyeket a nemzet józan többsége teljes önérzettel visszautasít. Majd igy folytatta: «Tudjuk, hogy még sok nehéz feladatai van­nak ezen törvényhozásnak, különösen pénzügyi állapotunk fokozatos rendezése, a köztörvényható­ságok szervezésének javítása, a bűnvádi eljárás, a magánjogi kodifikác­ió, az ipar fejlesztése, a vizek szabályozása, és sok más fontos teendők várnak elintézésre, de erős hitünk, hogy te és minisztertár­said vezérlete alatt mindezen ügyek legsürgetősebb része hazánk fokozandó jólétére szerencsés meg­oldást nyerend. (Élénk helyeslés.) Mi részünkről azon ünnepélyes fogadást teszszük, hogy legjobb erőnkkel fogunk téged és érdemteljes minisztertár­saidat támogatni. (Elénk helyeslés.) Egyúttal ké­rünk, hégy a jövőben irántunk a­zzal a bizodalom­­mal és barátsággal, mint elődeink, a szabadelvű párt volt országgyűlési képviselői iránt voltál. (Élénk éljépzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök a következő szavakkal válaszolt: «Tisztelt barátim! Mindenekelőtt fogadjátok tiszta szívből jövő köszönetemet, tisztelt minisz­tertársaim nevében is, a hozzánk intézett barátsá­gos, meleg szavakért és az újév napján rólunk való megemlékezéstekért. «Azok, a­kik régi bajtársak, épen úgy, mint azok, a­kikkel e téren most először találkoztam, legyenek meggyőződve, hogy egyik legkomolyabb, de egyszersmind legszívesebben teljesítendő fel­adatomnak tekintem: a régi bajtársak barátságát megőrizni, az ifjakét minél inkább megnyerni és biztosítani,­­ megnyerni és biztosítani nem sze­mélyes kedveskedések által, de az által, hogy meg­győzzelek benneteket, hogy mint eddig, úgy ezen­túl is tetteinkben, szavainkban épen úgy, mint titeket, minket sem vezet más, mint a közérdek előmozdításának szándéka. (Elénk éljenzés, nagy tetszés.) «Igaz, nehezek a föladatok, melyeket a magyar törvényhozásnak és így a többségnek megoldania kell. Nehezek az ily föladatok mindenütt a világon, de még sokkal nehezebbek nálunk, hol mint tisz­telt szónok­ok is mondá, az ország különleges vi­szonyaira is tekintettel kell lenni. Itt a körültekintő óvatosságnak, a semmit koczkára nem tevő hig­gadtságnak együtt kell járni a haza és nemzet jó­létéért halálra is kész lelkesedéssel. (Úgy van ! Úgy van! Elénk tetszésnyilatkozatok.) Csak az együt­tes működés az, mi hazánknak, nemzetünknek fo­kozatos föl­virágzás­át, növekvését jólétben és bol­dogságban előmozdíthatja, (úgy van! Úgy van!) «Igaz, hogy ily törekvések közepette, midőn sokszor a jóról le kell mondani a kivihető kedvé­ért, midőn sokszor áldozatot kell követelni — nem­csak anyagiakat, hanem áldozatokat az érzelemtől is — egy bizonyos fokig természetes, hogy azok, a­kik ezen hivatásra vállalkoznak, megtámadások­nak, rágalmaknak vannak kitéve, a­mint tisztelt barátom mondá. De nem tagadom, minden feladat közt legnehezebb az, mikor önmagában az ember­ben a hazafinak le kell győznie az embert. Erre egyes ember ereje nem elegendő, erre erőt nekem, vagy bárkinek, csak barátaimnak, elvrokonaimnak támogatása, nem ingadozó barátsága nyújthat. Fogadjátok tehát köszönetemet ez irányban való támogatástokért a múltban, és azon kérésemet, hogy abban jövőre is részesítsetek. (Élénk éljenzés.) «Most pedig engedjétek meg, hogy — a­nél­kül, hogy a teendők, a fontos teendők soroz­atáról ez alkalommal nyilatkoznám — én is egy jó kívá­nattal zárjam be rövid szavaimat, azzal a jó kívá­nattal, hogy mindnyájunk közös családja a nem­zet, mindnyájunk közös nagy otthona, a haza jólétének, felvirágozásának előmozdítására, men­nél jobb és kedvezőbb viszonyok közt, ezen következő évben mennél több történhessék; s hadd kívánhassam, hogy ezen nagy család kere­ten belül ii is mindannyian saját szűkebb körö­tökben és családotokban találjátok fel ez évben mindazon jót, a mit ember embernek csak kívánni képes; minket pedig tartsatok meg nagybecsű barátságtokban és rokonszenvetekben». (Hosszas éljenzés.) s kérte a párt tagjait, hogy szives barátságukat tartsák meg részére tovább is. Élénk, hosszas éljenzés kisérte e szavakat, mi­közben az elnök a tisztelgőkkel egyenként kezet szorított. Ezután a miniszterelnök vezetése alatt megje­lentek a miniszterek az elnök üdvözlésére, kiket a képviselőház jegyzői kara követett. * A fővárosban időző miniszterek újév napján látogatást tettek József főherczeg palotájában is, s miután a főherczeg jelenleg nincs Budapesten, neveiket bejegyezték az e czélra szánt ívbe.­ ­ A képviselőház elnökénél. A miniszterelnöktől a képviselőház elnökéhez, Péchy Tamáshoz mentek az üdvözlők, Szath­­máry Miklós szólt a párt nevében, kiemelve az elnök érdemeit, a tanácskozások tapintatos, rész­rehajlás nélküli vezetését. Péchy Tamás a meg­tisztelő bizalmat meleg szavakban köszönte meg. HAZAI KÖZÜGYEK, Országgyűlés. A képviselőház és a főren­diház rövid üléseket tartottak decz. 31-én. Tisza miniszterelnök a képviselőházban bemutatta az ő felsége által legutóbb szentesített törvényeket, melyek kihirdetése után Péchy elnök boldog új­évet kívánván, az ülés véget ért. A főrendi­ház ülésének tárgyát ugyanez képezte. Végül C­z­i­­ráky János gróf az újév alkalmából Majláth György elnököt és a kormányt éltette. A királyi kúria feloszlatása. Újévvel két fontos törvény lépett életbe. Az egyik az uj p­e­r­­rendtartás, a másik az uj csődtörvény. Az uj perrendtartás legnevezetesebb intézkedése, hogy a semmitőszéket megszünteti, és az egységes m. kir. kúriát teremti meg. A semmitőszéki birák egy ré­­sze a legfőbb itélőszékhez osztatik be, a másik része pedig a királyi táblához megy. Az eddigi kir. kúria tehát decz. 31-én megszűnt. Ez alkalomból a legfőbb bírói testület mind­két osztálya délben ülést tartott, melyen az elnö­kök elbúcsúztak és az illető testületek működését megszűntnek nyilvánították. A l­egf­ő­b­b ít­élő­szak tagjai délelőtt a nagy tanácsteremben összegyűlvén, F­á­b­r­y István elnök visszapillantást vetett a Kúria eddigi működésére és felemlíté, hogy midőn 12 évvel ezelőtt a volt hétszemélyes táblától a működést átvették, 5057 elintézetlen ügyszámot kaptak örökbe. A most életbe lépett kúria 7781 elintézetlen ügydarabot vett át. A res­­tanc­iák felszaporodásának fő oka abban rejlik, hogy az igazságügyminiszter a többszöri felterjesz­tés daczára a bírák létszámát nem szaporította. A beszéd után Mihaj­lovics Miklós legidősb tanácselnök mondott köszönetet az elnöknek. A semmitőszék bírái 1 órakor gyűltek össze Mailáth György elnöklete alatt, ki utalt a törvény azon rendelkezésére, mely az eddigi polgári törvénykezési rendtartást részben hatályon kívül helyezte, s a semmitőszék megsemmitését mondotta ki. A semmitőszék eddigi működéséről nem akart szól­ni, mert az elfogulatlan bíráló e működést kellőleg méltányolni fogja azon döntvé­nyekből, melyek a semmitőszék által hozattak s melyek egész törvénykönyvet alkotnak. Azért sem kívánt bővebben szólani, mert még szinét is ke­rülni akarja annak, mintha taglalásába kívánna bocsátkozni a meghozott törvénynek, mely ha egyszer meghozatott és szentesítve lett, ez ország legfőbb biráinak őrködése alatt áll, tehát ők leg­előbben kötelesek e törvény előtt meghajolni és annak rendeleteit tisztelettel fogadni. Végül Per­cz­e­­ Béla alelnök mondott a birák nevében kö­szönetet az elnöknek. Január 2-án alakult meg az egységes kir. kú­ria, mely, mint Magyarországnak legfőbb bíró­sága, alaki és anyagi peres kérdésekben utolsó fokban stél, és melynek határozatai vitás elvi kér­désekben törvényszerű tekintélylyel ruháztattak fel a törvényhozás által. A királyi kúria bírái tel­jes számban jelentek meg az ünnepélyes ülésen, mely a volt legfőbb ítélőszék helyiségeiben tarta­tott. Majláth, mint a kúria elnöke, mondott be­szédet, s F­á­b­r­y István, a kúria másodelnöke, üdvözölte Majláthot. Ezután a kúria körében működő bizottságok és fegyelmi bíróságok alakít­tattak meg, a törvény értelmében sorshúzás útján. A büntető törvények módosításá­hoz. A bűntettek mindinkább tapasztalható nagy­mérvű elszaporodása arra indította Abaúj megye közönségét, hogy miután ezen sajnos körülmény

Next