Politikai Ujdonságok, 1883 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1883-02-14 / 7. szám

8o­ miság tartósságában vetett hit, az összes szerbség nemzetközi politikájában beállott fordulat? Valószinüleg mindkettő együttvéve. A magyarországi szerbek 1849-ki maguk tartá­­sáért egyéb jutalmat nem kaptak, mint a «szerb vajdaság» czimét az előbbi Bács-Bán­­ság czim helyett. Úgy jártak, mint a zsidó uraság ispánja, a­ki fizetésjavítást kért és megkapta e helyett a tiszttartó czimét, mivel­hogy az semmibe se került. Ez a czim azon­ban, ha semmibe se került is a Bach-kor­­mánynak, nagy engedmény volt az a mi rová­sunkra, mert egy külön tartományiság jog­­czimét adta a szerbeknek, a­kik büszkén hi­vatkozhattak rá, hogy a monarkhia fejedelme «a szerb vajdaság nagy vajdája» czimét is fölvette egyéb czimzeteinek hosszú lajstro­mába. Másfél évtizednek kelle elmúlni, hogy a szerbek be kezdjék látni, miszerint a jelen közjogi állapot, ha szerényebb is a magyar önérzetre nézve, mint az 1848-ai, de annál tar­tósa­bb, sőt vége egyelőre beláthattam A­mi pedig a határainkon túli összes szerb­séget, és illetőleg ezek Piemontját, Szerbiát illeti, ez a kis Herkules a legutóbbi háború óta azon valut elé ért, melynél választania kellett a szerb és orosz irány között, s ő az előbbit választotta. Risztics oroszbaráti politikájával skálába került, s a­mint egyszer Szerbia elha­tározta, hogy szerb akar maradni, okvetlen monarkhiánk szövetségére lett utalva. Ez az egyetlen világos pont az úgynevezett bosnyák politikában. De meg kell adni, hogy ennek nyomatéka nem jelentéktelen A Balkán-félsziget uralmának kulcsa Szer­biában van. Ez a legműveltebb, legerélyesebb, politikailag legérettebb egység e különféle tö­redékek közt, melyeket vallási, faji különbö­zetek osztanak különféle táborokba. Minden szláv nép uralkodó sajátsága a mély vallásosság. Átalában engedelmességre­­ hajló­ fegyelem az eleme, nagy ura a káplár,­­ de legeslegfőképen a pápa. Ha a szlávság egy­­házilag nem vált volna ketté, ha nem volná­nak köztük katholikusok, az óhitűek közt szerb és orosz egyháziak, hát a napóleoni jövendő­­­­lés már régen megvalósult volna. Most a vég­vidék egyesült Horvátországgal. Mindkét tar­tomány igazi szerb, de a végvidékiek a szerb, a horvátok a római egyház hivei. E miatt­­ olyan éles az ellentét köztük, mint csaknem magyarok és horvátok vagy szerbek közt. A végvidéki szerbek külön pártot fognak alkotni a horvát országgyűlésen, s csupán azért, mert külön szerb egyházi-iskolai autonómiát, sőt közigazgatásilag is különleges állást kívánnak, a­mennyiben a cyrill-belüket követelik hiva­talaikban, és e betűk miatt készebb velünk szövetkeznek, semhogy megadják magukat a latin betűk hegemóniájának. Íme hogy intézkedik a lát­atlan felsőbb végzet, hogy a fák az égbe ne nőjjenek. Ez adja kezeinkbe a «divide et impera», a meg­osztás általi uralom lehetőségének kulcsát. A szerbek érzületében ez engesztelékenység hangulata mindenesetre igen örvendetes. A hazánkban lakó idegen fajok közt ez a jel­lemre, szokásokra minden külső-belső tulaj­donságokra hozzánk legközelebb álló. Törté­nete is sokban hasonló. Őket is érték nagy csatatéri katasztrófák, a­mi igen könnyen ki­magyarázható azon lelkületi sajátságukból, mely szerint vérmességük és fellengésük hő­foka még jóval magasabb a mienknél is. Ha a jó baráti, testvéri viszonyt társadalmi úton is ápolnánk, jól megférhetnénk egymás mellett. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 7. szám. 1883. XXIX. évfolyam. A válság Francziaországban. Napóleon herczeg ellen megszüntették a pert, épen akkor, mikor a szenátus tárgyalni kezdte a szám­űzetési törvényjavaslatot. Sokan úgy magyaráz­zák ezt, hogy a kormány kézzelfogható bizonyítvá­nyát akarta mutatni annak, hogy csakugyan szükség van erélyes rendszabályokra. A szenátus bizottsága, mely a javaslatot előlege­­sen tárgyalta, mind olyanokból alakult, a­kik ellen­zik azt, s a szenátusnak az egyszerű visszautasítást ajánlották. A szenátus ugyan közvetítő javaslatot fogadott el e hó 13-én, de nem azt, melyet a kor­mány pártolt. A szenátus visszautasító határozata után ismét beáll a kormányválság. Falk­eres, ki úgy is beteges, különben sem maradna meg a kormány élén. Már napok óta folynak az alkudozások, hogy Ferry vagy Freydinet az új kormány alakítására megnyeressék. Ezek azonban súlyosnak találják a viszonyokat. Napóleon herczeg szabadon bocsátása. Napóleon herczeg ellen megszüntették a pert, s e hó 9-én szabadon bocsátották. Szabadon bocsátása előtt, e hó 9-én, ha Viktor herczeg is meglátogatta az auteuilli vízgyógyintézetben, hol Jerome herczeg az utóbbi napokban volt. A radikális lapok heves szemrehányást tesznek a kormánynak, hogy nem utasította ki az országból a herczeget. Jerome her­czeg szabadon bocsátása után nővére, Mathild her­­czegnő látogatására ment, aztán saját lakásába tért. Háza kapuját rögtön bezárták. A herczeg rögtön Ang­liába készült, hogy meglátogassa III. Napoleon özve­gyét A port megszüntető határozat nagy feltűnést szep. A rendőri fenyitő bíróság határozata, melynek következtében a pert megszüntették, igy szól: «Tekintettel, hogy a vizsgáló bíró köteles volt megvizsgálni, váljon a Napoleon herczeg által jan. 15-én közzétett irat nem tartalmaz-e az állam biz­tonsága ellen irányzott összeesküvés jelét és nyilvá­­nulását, és hogy a vizsgálat nem jött nyomára semmi ily összeesküvésnek; tekintettel arra, hogy valamely irat vagy plakát közlése, bárminő szöveggel bírjon is, a büntetőtörvény 87. és 91. czikke értelmében nem képezhet attentátumot, a­mennyiben nincs benne a közbéke és a kormányforma ellen való anyagi és erőszakos támadás;­­• tekintettel arra, hogy a manifesztum szerzője, bármily keményen ostorozta legyen a köztársasági intézményeket, csak plebisczitárius jogát állította és ezenkívül más jogot nem, a polgárokat tehát nem szólította föl a mostani rend ellen, a­melyet bírált és a­mely ellen tiltako­zott, és hogy a talált terhelő anyag semmiféle bün­tető határozat alá nem esik. — ezen okokból ki­mondja a törvényszék, hogy az említett Bonaparte Napoleon (Paul Charles) herczeg ellen nem kell eljárni, hanem rögtön szabadon bocsátani, a­meny­nyiben más vétséggel nem vádoltatik.» Lachaud György ügyvéd első adta tudtára a her­­czegnek szabadon bocsátását. «Ön szabad» -— mondá neki. A herczeget őrző közegeknek azonban még akkor nem volt rendeletök a szabadlábra he­lyezést illetőleg. Lachaud azonnal a rendőrségre sietett. Míg odajárt, a rendőrök megkettőztették a herczeg körül az őröket s megtiltották mindenkinek a közeledést. A helyiség előtt néptömeg sereglett össze. A herczeg barátai kocsin siettek elő, hogy üdvözleteiket kifejezzék. A szabadon bocsátás hatod­fél órakor történt. Egy rendőrbiztos jelent meg a herczeg előtt s e szavakat intézte hozzá: «Császári fenséged szabad.»■— «Minden parancs ki van adva ?» — kérdé a herczeg. — «Igen.» — «Köszönöm», — válaszolt Jerome, — «tehát azonnal hazamegyek.» Midőn a herczeg az utczára jött, ott mintegy 700 ember volt együtt. Jerome mindenfelé köszönve, lóra ült s galoppban elvágtatott. A tömeg köréből semmiféle kiáltás sem zavarta a csendet. A fenyitő­­biróság és a rendőri felebbviteli bíróság együttesen határozták el a per megszüntetését. Lachaud kim­e­­rítő emlékiratot készített a védelem részéről. Az államügyészség azt indítványozta ugyan, hogy a her­czeg esküdtszék elé állíttassák, a bíróság azonban beszüntette a pert. Napóleon herczeg e hó 13-én kisebbik fiá­val elutazott Angliába, Eugénia császárné látogatá­sára. Valószínű, hogy a látogatásból nem tér vissza hamar. Cassagnac levelet tesz közzé a «Pays»­­ban, melyben felhívja Napoleon Jeromos herczeget, hogy miután ismert kiáltványával «tanácsot» adott az országnak, most már fogjon tetthez. Chambord gróf. Egy párisi legitimista lap­nak a trónkövetelő Chambord grófról ezeket írják Görzből: Francziaország biztos lehet arról, hogy a legfőbb segélyforrás (a király), mihelyt Francziország készen lesz, nem fog hiányzani. A görzi rojalista minden rojalista között a legtürelmetlenebb rojalista. Senki sem törekszik jobban kitűzött feladatát megoldani. Most nincs idő hamis lépésekre és kalandokra, csak okos és határozó tényekre. A legnagyobb rágalom az, hogy Chambord a békének előnyt ad a cselekvés felett. Őt azzal vádolni, hogy nem tart igényt a trónra, m­íg a köztársaság pusztítja országát, annyi mint érzékeny bántalmazást elkövetni becsületességén. Ő bevárja a fenforgó kérdésekben a parlament ha­tározatát, az ő elhatározása minden eshetőségre nézve készen áll. Számít övéinek lojalitására, vala­mint ezek is számíthatnak szilárdságára. A bécsi franczia nagykövet, Duchatel gróf, a trónkövetelők kiutasítását elrendelő törvény miatt beadta lemondását. Duchatel gróf­­— mint párisi lapok írják — elhatározását előbb tudatta Bécsben több előkelő diplomatával, sőt állítólag a főherczegekkel is, mintsem lemondását Parisba küldte volna. Néhány lap tehát azt ajánlotta, hogy a lemondás ne fogadtassák el, hanem egyszerűn foszszák meg a grófot méltóságától. A szószegő Thibaudin tábornok. Az uj hadügyminiszterre folytonosan bizonyítják, hogy mint hadi­fogoly megszegte szavát. Thibaudint Mainzba vitték több franczia tiszttel együtt. Itt egy porosz ezredes igy szólt hozzájuk: «Uraim! Tudjuk, hogy a francziáknál szent a becsületszó. Ha szavukat adják, hogy nem távoznak, úgy rendezhetik be itt magukat, a­hogy tetszik. Leveleiket mindennap délelőtt 11 órakor kapják meg. Csak annyit követelek önöktől, hogy este 9 órakor mindnyájan itt gyűljenek össze. Van-e valaki önök közt, ki ezen föltételekbe nem egyezik bele?» Erre fölolvasták valamennyi tisztnek nevét, s Thi­­baudin nem tiltakozott a föltételek ellen. Mikor az ezredes távozott, egy szolgálattevő altiszt még egyszer megkérdezte ezt minden tiszttől. Thibaudin kinyi­latkoztatta, hogy becsületszavára fogoly marad. Thi­baudin 5­ 6 napig minden este megjelent a kitű­zött helyen, de egyszer csak eltűnt. Úgy látszik, hogy a poroszok ezzel nem sokat törődtek, míg meg nem tudták, hogy Thibaudin ismét a francziák soraiban harczol. A­mi ezután következett, azt a «Defense» czim­ű párisi lap így adja elő: «A német ezredes az összegyülekezett tisztekhez fordult, s azt kérdezte, hogy Thibaudin ezredes jelen van-e. A bajtársak arczát a szégyenpir futotta el. Olyanféle mormogás hallatszott, mely azt akarta mondani, hogy Thibau­din jelen van. «Nem igaz, — mondá a porosz ezre­des. — Thibaudin ezredes megszegte becsületszavát. S miután látjuk, hogy a franczia tisztek még a becsületszót sem tudják megtartani, kénytelenek vagyunk szigorúbb rendszabályokhoz nyúlni.» E percztől kezdve a tiszteket hatosával külön csoportba osztották oly fenyegetéssel, hogy ha egy csoportból valamelyik megszökik, a többi ötöt a várba küldik. A «Deutsche Militär-Wochenblatt» 1870. decz. 32-ik számában az elfogott, de ismét megszökött franczia tisztek névsorában ott figuráit Thibaudiné is. A po­roszok nyomozó-levelet adtak ki ellene, mely 1870- ben a mainzi «Süddeutscher Polizei Telegraf»-ban jelent meg s decz. 14-ikéről van keltezve. i­niwach * A szám­fizetési törvényjavaslat a sze­­ nátus előtt. A szenátusban e hó 8-án terjesztette elő Alton, a szenátusi bizottság előadója, a trónkö­vetelőkre vonatkozó törvényjaslat tárgyában a bi­zottság jelentését. A jelentés szerint a bizottság azt hiszi, hogy a köztársaságnak sem nyugtalankodásra, sem erősza­kos intézkedésekre szüksége nincs. A törvény önké­nyes, mert nincs jog a jogok felett. E törvény egy lépés volna a veszélyes lejtőn és összeütközésbe jönne amaz eszmékkel, melyek a köztársaságot meg­alapították. A szigorúan köztársasági érzelmű bizott­

Next