Politikai Ujdonságok, 1883 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1883-02-14 / 7. szám
8o miság tartósságában vetett hit, az összes szerbség nemzetközi politikájában beállott fordulat? Valószinüleg mindkettő együttvéve. A magyarországi szerbek 1849-ki maguk tartásáért egyéb jutalmat nem kaptak, mint a «szerb vajdaság» czimét az előbbi Bács-Bánság czim helyett. Úgy jártak, mint a zsidó uraság ispánja, aki fizetésjavítást kért és megkapta e helyett a tiszttartó czimét, mivelhogy az semmibe se került. Ez a czim azonban, ha semmibe se került is a Bach-kormánynak, nagy engedmény volt az a mi rovásunkra, mert egy külön tartományiság jogczimét adta a szerbeknek, akik büszkén hivatkozhattak rá, hogy a monarkhia fejedelme «a szerb vajdaság nagy vajdája» czimét is fölvette egyéb czimzeteinek hosszú lajstromába. Másfél évtizednek kelle elmúlni, hogy a szerbek be kezdjék látni, miszerint a jelen közjogi állapot, ha szerényebb is a magyar önérzetre nézve, mint az 1848-ai, de annál tartósabb, sőt vége egyelőre beláthattam Ami pedig a határainkon túli összes szerbséget, és illetőleg ezek Piemontját, Szerbiát illeti, ez a kis Herkules a legutóbbi háború óta azon valut elé ért, melynél választania kellett a szerb és orosz irány között, s ő az előbbit választotta. Risztics oroszbaráti politikájával skálába került, s amint egyszer Szerbia elhatározta, hogy szerb akar maradni, okvetlen monarkhiánk szövetségére lett utalva. Ez az egyetlen világos pont az úgynevezett bosnyák politikában. De meg kell adni, hogy ennek nyomatéka nem jelentéktelen A Balkán-félsziget uralmának kulcsa Szerbiában van. Ez a legműveltebb, legerélyesebb, politikailag legérettebb egység e különféle töredékek közt, melyeket vallási, faji különbözetek osztanak különféle táborokba. Minden szláv nép uralkodó sajátsága a mély vallásosság. Átalában engedelmességre hajló fegyelem az eleme, nagy ura a káplár, de legeslegfőképen a pápa. Ha a szlávság egyházilag nem vált volna ketté, ha nem volnának köztük katholikusok, az óhitűek közt szerb és orosz egyháziak, hát a napóleoni jövendőlés már régen megvalósult volna. Most a végvidék egyesült Horvátországgal. Mindkét tartomány igazi szerb, de a végvidékiek a szerb, a horvátok a római egyház hivei. E miatt olyan éles az ellentét köztük, mint csaknem magyarok és horvátok vagy szerbek közt. A végvidéki szerbek külön pártot fognak alkotni a horvát országgyűlésen, s csupán azért, mert külön szerb egyházi-iskolai autonómiát, sőt közigazgatásilag is különleges állást kívánnak, amennyiben a cyrill-belüket követelik hivatalaikban, és e betűk miatt készebb velünk szövetkeznek, semhogy megadják magukat a latin betűk hegemóniájának. Íme hogy intézkedik a látatlan felsőbb végzet, hogy a fák az égbe ne nőjjenek. Ez adja kezeinkbe a «divide et impera», a megosztás általi uralom lehetőségének kulcsát. A szerbek érzületében ez engesztelékenység hangulata mindenesetre igen örvendetes. A hazánkban lakó idegen fajok közt ez a jellemre, szokásokra minden külső-belső tulajdonságokra hozzánk legközelebb álló. Története is sokban hasonló. Őket is érték nagy csatatéri katasztrófák, ami igen könnyen kimagyarázható azon lelkületi sajátságukból, mely szerint vérmességük és fellengésük hőfoka még jóval magasabb a mienknél is. Ha a jó baráti, testvéri viszonyt társadalmi úton is ápolnánk, jól megférhetnénk egymás mellett. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 7. szám. 1883. XXIX. évfolyam. A válság Francziaországban. Napóleon herczeg ellen megszüntették a pert, épen akkor, mikor a szenátus tárgyalni kezdte a száműzetési törvényjavaslatot. Sokan úgy magyarázzák ezt, hogy a kormány kézzelfogható bizonyítványát akarta mutatni annak, hogy csakugyan szükség van erélyes rendszabályokra. A szenátus bizottsága, mely a javaslatot előlegesen tárgyalta, mind olyanokból alakult, akik ellenzik azt, s a szenátusnak az egyszerű visszautasítást ajánlották. A szenátus ugyan közvetítő javaslatot fogadott el e hó 13-én, de nem azt, melyet a kormány pártolt. A szenátus visszautasító határozata után ismét beáll a kormányválság. Falkeres, ki úgy is beteges, különben sem maradna meg a kormány élén. Már napok óta folynak az alkudozások, hogy Ferry vagy Freydinet az új kormány alakítására megnyeressék. Ezek azonban súlyosnak találják a viszonyokat. Napóleon herczeg szabadon bocsátása. Napóleon herczeg ellen megszüntették a pert, s e hó 9-én szabadon bocsátották. Szabadon bocsátása előtt, e hó 9-én, ha Viktor herczeg is meglátogatta az auteuilli vízgyógyintézetben, hol Jerome herczeg az utóbbi napokban volt. A radikális lapok heves szemrehányást tesznek a kormánynak, hogy nem utasította ki az országból a herczeget. Jerome herczeg szabadon bocsátása után nővére, Mathild herczegnő látogatására ment, aztán saját lakásába tért. Háza kapuját rögtön bezárták. A herczeg rögtön Angliába készült, hogy meglátogassa III. Napoleon özvegyét A port megszüntető határozat nagy feltűnést szep. A rendőri fenyitő bíróság határozata, melynek következtében a pert megszüntették, igy szól: «Tekintettel, hogy a vizsgáló bíró köteles volt megvizsgálni, váljon a Napoleon herczeg által jan. 15-én közzétett irat nem tartalmaz-e az állam biztonsága ellen irányzott összeesküvés jelét és nyilvánulását, és hogy a vizsgálat nem jött nyomára semmi ily összeesküvésnek; tekintettel arra, hogy valamely irat vagy plakát közlése, bárminő szöveggel bírjon is, a büntetőtörvény 87. és 91. czikke értelmében nem képezhet attentátumot, amennyiben nincs benne a közbéke és a kormányforma ellen való anyagi és erőszakos támadás;• tekintettel arra, hogy a manifesztum szerzője, bármily keményen ostorozta legyen a köztársasági intézményeket, csak plebisczitárius jogát állította és ezenkívül más jogot nem, a polgárokat tehát nem szólította föl a mostani rend ellen, amelyet bírált és amely ellen tiltakozott, és hogy a talált terhelő anyag semmiféle büntető határozat alá nem esik. — ezen okokból kimondja a törvényszék, hogy az említett Bonaparte Napoleon (Paul Charles) herczeg ellen nem kell eljárni, hanem rögtön szabadon bocsátani, amenynyiben más vétséggel nem vádoltatik.» Lachaud György ügyvéd első adta tudtára a herczegnek szabadon bocsátását. «Ön szabad» -— mondá neki. A herczeget őrző közegeknek azonban még akkor nem volt rendeletök a szabadlábra helyezést illetőleg. Lachaud azonnal a rendőrségre sietett. Míg odajárt, a rendőrök megkettőztették a herczeg körül az őröket s megtiltották mindenkinek a közeledést. A helyiség előtt néptömeg sereglett össze. A herczeg barátai kocsin siettek elő, hogy üdvözleteiket kifejezzék. A szabadon bocsátás hatodfél órakor történt. Egy rendőrbiztos jelent meg a herczeg előtt s e szavakat intézte hozzá: «Császári fenséged szabad.»■— «Minden parancs ki van adva ?» — kérdé a herczeg. — «Igen.» — «Köszönöm», — válaszolt Jerome, — «tehát azonnal hazamegyek.» Midőn a herczeg az utczára jött, ott mintegy 700 ember volt együtt. Jerome mindenfelé köszönve, lóra ült s galoppban elvágtatott. A tömeg köréből semmiféle kiáltás sem zavarta a csendet. A fenyitőbiróság és a rendőri felebbviteli bíróság együttesen határozták el a per megszüntetését. Lachaud kimerítő emlékiratot készített a védelem részéről. Az államügyészség azt indítványozta ugyan, hogy a herczeg esküdtszék elé állíttassák, a bíróság azonban beszüntette a pert. Napóleon herczeg e hó 13-én kisebbik fiával elutazott Angliába, Eugénia császárné látogatására. Valószínű, hogy a látogatásból nem tér vissza hamar. Cassagnac levelet tesz közzé a «Pays»ban, melyben felhívja Napoleon Jeromos herczeget, hogy miután ismert kiáltványával «tanácsot» adott az országnak, most már fogjon tetthez. Chambord gróf. Egy párisi legitimista lapnak a trónkövetelő Chambord grófról ezeket írják Görzből: Francziaország biztos lehet arról, hogy a legfőbb segélyforrás (a király), mihelyt Francziország készen lesz, nem fog hiányzani. A görzi rojalista minden rojalista között a legtürelmetlenebb rojalista. Senki sem törekszik jobban kitűzött feladatát megoldani. Most nincs idő hamis lépésekre és kalandokra, csak okos és határozó tényekre. A legnagyobb rágalom az, hogy Chambord a békének előnyt ad a cselekvés felett. Őt azzal vádolni, hogy nem tart igényt a trónra, míg a köztársaság pusztítja országát, annyi mint érzékeny bántalmazást elkövetni becsületességén. Ő bevárja a fenforgó kérdésekben a parlament határozatát, az ő elhatározása minden eshetőségre nézve készen áll. Számít övéinek lojalitására, valamint ezek is számíthatnak szilárdságára. A bécsi franczia nagykövet, Duchatel gróf, a trónkövetelők kiutasítását elrendelő törvény miatt beadta lemondását. Duchatel gróf— mint párisi lapok írják — elhatározását előbb tudatta Bécsben több előkelő diplomatával, sőt állítólag a főherczegekkel is, mintsem lemondását Parisba küldte volna. Néhány lap tehát azt ajánlotta, hogy a lemondás ne fogadtassák el, hanem egyszerűn foszszák meg a grófot méltóságától. A szószegő Thibaudin tábornok. Az uj hadügyminiszterre folytonosan bizonyítják, hogy mint hadifogoly megszegte szavát. Thibaudint Mainzba vitték több franczia tiszttel együtt. Itt egy porosz ezredes igy szólt hozzájuk: «Uraim! Tudjuk, hogy a francziáknál szent a becsületszó. Ha szavukat adják, hogy nem távoznak, úgy rendezhetik be itt magukat, ahogy tetszik. Leveleiket mindennap délelőtt 11 órakor kapják meg. Csak annyit követelek önöktől, hogy este 9 órakor mindnyájan itt gyűljenek össze. Van-e valaki önök közt, ki ezen föltételekbe nem egyezik bele?» Erre fölolvasták valamennyi tisztnek nevét, s Thibaudin nem tiltakozott a föltételek ellen. Mikor az ezredes távozott, egy szolgálattevő altiszt még egyszer megkérdezte ezt minden tiszttől. Thibaudin kinyilatkoztatta, hogy becsületszavára fogoly marad. Thibaudin 5 6 napig minden este megjelent a kitűzött helyen, de egyszer csak eltűnt. Úgy látszik, hogy a poroszok ezzel nem sokat törődtek, míg meg nem tudták, hogy Thibaudin ismét a francziák soraiban harczol. Ami ezután következett, azt a «Defense» czimű párisi lap így adja elő: «A német ezredes az összegyülekezett tisztekhez fordult, s azt kérdezte, hogy Thibaudin ezredes jelen van-e. A bajtársak arczát a szégyenpir futotta el. Olyanféle mormogás hallatszott, mely azt akarta mondani, hogy Thibaudin jelen van. «Nem igaz, — mondá a porosz ezredes. — Thibaudin ezredes megszegte becsületszavát. S miután látjuk, hogy a franczia tisztek még a becsületszót sem tudják megtartani, kénytelenek vagyunk szigorúbb rendszabályokhoz nyúlni.» E percztől kezdve a tiszteket hatosával külön csoportba osztották oly fenyegetéssel, hogy ha egy csoportból valamelyik megszökik, a többi ötöt a várba küldik. A «Deutsche Militär-Wochenblatt» 1870. decz. 32-ik számában az elfogott, de ismét megszökött franczia tisztek névsorában ott figuráit Thibaudiné is. A poroszok nyomozó-levelet adtak ki ellene, mely 1870- ben a mainzi «Süddeutscher Polizei Telegraf»-ban jelent meg s decz. 14-ikéről van keltezve. iniwach * A számfizetési törvényjavaslat a sze nátus előtt. A szenátusban e hó 8-án terjesztette elő Alton, a szenátusi bizottság előadója, a trónkövetelőkre vonatkozó törvényjaslat tárgyában a bizottság jelentését. A jelentés szerint a bizottság azt hiszi, hogy a köztársaságnak sem nyugtalankodásra, sem erőszakos intézkedésekre szüksége nincs. A törvény önkényes, mert nincs jog a jogok felett. E törvény egy lépés volna a veszélyes lejtőn és összeütközésbe jönne amaz eszmékkel, melyek a köztársaságot megalapították. A szigorúan köztársasági érzelmű bizott