Politikai Ujdonságok, 1885 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-07 / 1. szám

1. szám. 1895.XXXI évfolyam. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. Véget veszélyeztetni, azt hiszem, nem lehet. (Élénk helyeslés. Úgy van ! Úgy van !) Azt mondják, hogy e kinevezési elv bevitele a jelen kormánynak hatalmi kérdése. Ha engem a jelen kormány hatalmi érdeke vezetne, két kézzel kapnék amaz ellenzéki indítványon, hogy kinevezés helyett a megyei bizottságok válaszszák a főrendi­ház tagjait, (Úgy van! Úgy van!) mert nem kisebb auktoritásra, az ellenzék részéről a válaszfelirati elmondott beszédekre hivatkozom, — akkor a felső­házba választás útján befutó tagoknak kilencztized­­része kormánypárti volna. (Úgy van!) Hatalmi szempontból pedig e választott kormánypárti tagok mindenesetre sokkal nagyobb erőt nyújtanának, mint ama jeles férfiak, kik életho­sziglan kinevezve, ez által függetlenné téve, a kormánytól semmit nem várhatva, fognak a f­elsőházban ülni, ha a javaslat elfogadtatik. (Úgy van ! Úgy van !) De midőn e két momentumot ki akartam emelni, nem fárasztom tovább tisztelt barátaimat e kérdés­sel, melylyel remény­em nemsokára elég módunk lesz foglalkozni. Legyen szabad csak azt a nyilatko­zatot tennem, hogy a mi tőlünk, csekély erőmtől és a mi társaimtól kitelik, mi bizonynyal sem buzga­lom és igyekezetben, sem szorgalomban nem lan­kadva, meg fogunk tenni mindent ama czél érdeké­ben, melyet mint czélunkat és mint pártunk czélját jelezni bátor voltam. Nehézségekkel fogunk talál­kozni, de e nehézségek nem lesznek legyőzhetetle­­nek, ha úgy mint a múltban, a jövőben is, párt és kormány teljes összhangban, bizalomban, őszinte­ségben fog egymással élni. (Tetszés.) És most, midőn titeket tisztelt barátim erre fel­kérlek, legyen szabad tiszta szívből viszonoznom a jó kivánatokat, melyeket irányunkban kifejeztek, kívánva, hogy azok r­eátok és reánk nézve teljesedje­nek, s amaz óhajtással zárni be rövid beszédemet: adja isten, hogy a jövő év a magyar hazának, a ma­gyar államnak boldog éve legyen. (Hosszantartó lel­kesült, többször megújuló éljenzés.) A miniszterelnök ezután egyenként kezet fogva a jelenlevőkkel, fogadta és viszonozta a jókivánatokat, mire a párt tagjai a teremből eltávoztak. A képviselő­ház elnökénél. A párt tagjai a miniszterelnöktől a képviselőház elnökéhez mentek. Fálk Miksa üdvözölte Péchy Tamást, mint a ház tisztelt, szeretett elnökét és mint a szabadelvű párt jeles tagját, kit az új ház egybeülése óta most üd­vözöl a párt először testületileg. Hogy ismét mint többség jelen meg, az teljesülését mutatja a tavaly ily alkalommal kifejezett reménynek. Érte veszteség a pártot és hazát, de a párt idősb tagjai megvigasz­talva tekinthetnek a fiatal nemzedékre, mely a múlt választások után még nagyobb számmal vonult be a törvényhozás csarnokába; a fiatalok kétségkívül dicsőséggel fognak versenyezni az idősebbekkel a haza szeretetében, s ők majdan örvendetes valóság­kép fognak látni sokat olyat, a­mit az öregebbek csak mint szép reményt fognak magukkal a sírba vinni. Lelkesen emlékezett meg Falk a kormány­elnökről, ki ily hadsereg vezére lévén, nem szorult rá, hogy bárminemű idegen támogatást keressen; szólt még a párt komoly, nehéz feladatairól s végül meleg szavakban adott kifejezést a párt szereteté­­nek Péchy Tamás iránt. (Zajos éljenzés.) Péchy Tamás meleg köszönetet mondott s aztán kiemelte beszédében, hogy bár viharos ülések lesz­nek ezután is, nagy bizalommal néz a jelen ország­gyűlés elé; az egy időben uralkodott elégikus han­gulat megszűnt, ma már átment a nemzet vérébe a tudat, hogy ígéretek és szavak keveset érnek, csak a komoly munka bizt­osíthatja a nemzet jövőjét. És e munkásság terén a szabadelvű párt áll első­sorban. A nagy gazdasági válság, mely Európára nehezedik, hazánkat különösen sújtja, de a törvényhozás remél­hetőleg képes lesz megküzdeni a bajjal. A párt tagjai szíves kézszorítással búcsúztak el Péchy Tamás elnöktől, kinél aztán a kormány tagjai jelentek meg Tisza miniszterelnök vezetése mellett, hogy szintén üdvözöljék. Az angol kormány helyzete az egyiptomi kérdés miatt egyre nehezebbé v­ált, annyira, hogy ma már Gladstonenak sem hiszik el a betegségét, hanem az mondják rá, hogy ez csak kifogás , illetőleg politikai szorultságának a következménye. A «Times» újabb heves czikkben támadja meg a kabinetet, melynek tehetetlensége, úgymond, országos veszedelem. A minisztérium összes tagjai akarni nem tudással és vaksággal vannak megverve. Egyszer már nyomo­rultul kudarczot vallott egy úgynevezett «tehetsé­gek kabinetje», Anglia talán, szemben a miniszté­rium szakadatlan hibáival, kísérletet fog tenni az­zal, hogy kevésbbé hangzatos neveket viselő minisz­terek mire képesek. Francziaorszá­g együtt jár Németországgal. Czélja csupán az — írják Párisból, — hogy tiszteletet sze­rezzen az Egyiptomban megalapított intézmények európai jellegének, és a közös érdekeket minden csorbítás nélkül védelmezze.­­Az érdekelt hatalmak bizalmas uton tudatták a franczia kabinettel, hogy nem hajlandók választ adni az egyiptomi pénzügyi javaslatokra vonatkozó angol jegyzékre s egyáltalán nem mondanak e kérdésben véleményt mindaddig, míg Franczia­­ország végkép el nem határozta, hogy milyen ál­láspontot foglal el e javaslatokkal szemben. A­mi a franczia kormányt illeti, úgy látszik, hogy ő sem igen siet a felelettel. Azok a kedvezőtlen hírek, me­lyeket Barrére, a kairói franczia képviselő az egyip­tomi helyzetről küldött, épenséggel nem arra valók, hogy a franczia kormány megváltoztassa várakozó állását. A hatalmak mind megegyeznek abban, hogy a közadósságok bizottságában Németország és Orosz­ország is képviselve legyen. Különben tudja az egész világ, hogy e követelést nem a kedive és Nubar pasa ellenzi, hanem Anglia rejtőzik a színfalak mö­gött. Jelenleg alkudozások folynak ez ügyben s a franczia főváros politikai körei cseppet sem kétel­­kednek abban, hogy Egyiptom, illetőleg Anglia­­ végre tágítani fog s teljesíti Németországnak egész­­ Európától támogatott kívánságát.­ A­mi Németországnak és Iiroszírszágnak az ál­lamadóssági bizottságban való részvételét illeti, párisi hír szerint Nubar pasa kijelentette, hogy visszalép az esetre, ha a két állam kívánsága tel­­­­jesíttetik. Új konferenczia, de más czimen. Az egyiptomi ügyeket még egyszer konferenczia elé akarják vinni a hatalmak, de Anglia iránti figyelem­ből nem­ konferenczia lesz a tanácskozás czime, ha­nem enquette. A helyzet, mint a berlini «Norddeutsche All­gemeine Zeitung» írja, abban a tényben sarkalik most, hogy a hatalmak közül egyik sem akarja magára vállalni a felelősséget azzal, hogy elfogadja vagy elvesse az angol javaslatokat, s így elébe vág­jon a többi állam ítéletének. A dolog lényegére nézve az a fölfogás uralkodik, hogy a Gladstone­­kormány legutóbbi követelései nem kedvezőbbek a konferenczián fölhozottaknál, s nagyon tetemes módosításokra szorulnak, hogy elnyerhessék Európa szankc­ióját. A «Norddeutsche Alig. Ztg.» kifejtette, hogy a diplomácziai levélváltás útján milyen bajos ez irányban megállapodást létesíteni. Ez arra vall, hogy Berlinben az egyiptomi kérdés újabb tárgya­lását tervezik. S pedig nem formális konferencziát, hanem európai enquétet akarnak tartani. Ha ez a megváltozott forma nem csupán arra volna szánva, hogy lecsillapítsa a Gladstone-kabinet érzékenyke­dését, bizonyára azt a szándékot jelentené, hogy az enquetre küldött európai meghatalmazottak jó előre jogainak bizonyos határt szabjanak s a végső elha­tározást a kabinetek számára tartsák fönn. Ezzel megszűnnek a munkaprogramm előre való pontos megállapításának szüksége, a­mi a londoni konfe­renczia előtt annyi akadálylyal járt s az elnöknek alkalmat adott rá, hogy diszkreczionális hatalmát nagyobb nyomatékkal használja, mintsem az a föl­vetett kérdések harmonikus és barátságos megoldása érdekében talán kívánatos volna. Az illető diplomácziai enquete helyéül Párist em­legetik. Ez a liberális angol sajtónak új okot fog szolgáltatni arra, hogy a Gladstone-ellenes összees­küvésről panaszkodjék, mely Németország vezetése mellett nyomást gyakorol minden angol vállalatra. A hatalmak és Anglia. Bismarck lapja, a «Norddeutsche Allgemeine Zeitung» igen figyelemre méltó nyilatkozatot tesz az angol kormány egyik közlönyének, a «Daily News»-nek ama czikke követ­keztében, mely azokról az okokról szól, a­mik a ha­talmakat visszatartják attól, hogy Angliának az egyiptomi pénzügyekre tett javaslataira válaszolja­nak. A német lap egész ridegen szól Anglia egyip­tomi bajairól, de annál több melegséggel Franczia­­országról. Kijelenti, hogy az európai hatalmakra nézve fon­tosabb egymáshoz, mint Egyiptomhoz való viszonyuk. Mindegyikükre nézve sokkal fontosabb az a kérdés, hogy békességben és jó egyetértésben éljen a szom­széd hatalmakkkal, mint hogy mi lesz Egyiptomból. A hatalmak tehát első­sorban azon szempontból fogják föl az egyiptomi kérdést, váljon Angolország javaslatainak elfogadása hátrányos vagy épen ve­szélyes volna-e a többi hatalomhoz való viszo­nyukra nézve. Angolországon kívül leginkább Francziaország van az egyiptomi ügyben érdekelve. Ha Angolország és Francziaország megegyezésre jut­nának az egyiptomi kérdésben, valószínűleg nem volna nehéz a többi hatalommal is megegyezésre jutni. Míg azonban ily megegyezés nem jön létre, érdekében lehetne ugyan Angolországnak, hogy Németországot rábírja, hogy az angol javaslatokat legelőször fogadja el, hogy azután a franczia kor­mányra a német-angol egyesség által diplomácziai presszió gyakoroltassák, de Németországnak sokkal inkább érdekében van a Francziaországgal való jó egyetértés, semhogy valószínűnek látszhatnék, hogy a német politika arra vállalkozzék, hogy az angol­egyiptomi gesztenyét a franczia tűzből kikaparja. A német politikára nézve sokkal becsesebb, hogy Angolország jó véleményét megtartsa, semhogy csu­pán kötődésből vagy személyes duzzogásból kellet­lenül fogadja Angolország óhajait, csakhogy ezek­nek az óhajoknak nem szabad oly messze menniök, hogy Németország saját érdekeinek károsodása nél­kül, csupán azért, hogy Angolország érdekeit elő­mozdítsa, fölhagyjon azzal az óvatos és békés poli­tikával, melyet a háború óta Francziaország irányá­ban tanúsít. Németország és Olaszország közt az utóbbi időben, miként minden jel mutatja, bizonyos elked­­vetlenedés lett uralkodóvá a kölcsönös viszonyban. Okot ére, mint gondolható, Olaszországnak az egyip­­­tomi kérdésben elfoglalt s Angliával rokonszenvező s magatartása adott, mely már a londoni konferen­­­czián is feltűnt s később a két kormány közt vál­tott udvariassági nyilatkozatokban megerősítésre talált. Németországnak a gyanakvásra újabb okot adott a többi közt a genuai herczeg londoni uta­zása, ki állítólag­ nem csupán az Olaszország szá­mára Angliában épült «Giovanni Bausan» hadihajó átvétele végett, hanem diplomácziai küldetésben is járt oda. Hozzáteszik azt is, hogy Launay gróf ber­lini olasz nagykövet állása is megingott, kivált mióta szükségessé lett az, hogy az angol javaslattal szemben a hatalmak állást foglaljanak. A szultán és Anglia. Gladstone a szultán­nal is tárgyal, igyekszik megnyerni, a­ki ellen oly kérlelhetetlen politikát folytatott eddig. A szultán tekintélye ez idő szerint nagyobb az Izlamban, mint valaha volt a keresztény-türelmes angol miniszterelnök izlám-ellenes eljárása folytán, s ha most külön követet készül Londonba küldeni, ez annak jele, hogy Abdul Hamid tudatára jutott döntő befolyásának a fenforgó egyiptomi válságban. A szultán ép oly nagylelkűen, mint gúnynyal nyújtja neki követe útján a gyertyát, mely egyiptomi politi­kája sötétjét megvilágítja. Elfogadja-e ezt Glads­tone? A «Daily News» egy hivatalos köpenybe bur­kolt czikke azt sejteti, hogy Gladstone makacs akar maradni, mert azon javaslatot teszi, hogy a szultán követségére ellenkövetséggel feleljenek a mac­edó­­niai kegyetlenségek megvizsgálása iránt s egyebek­ben a képtelen angol diplomatákat és konzulokat, kik Anglia tekintélyét a palotában csorbítani enged­ték, olyanokkal pótolják, kik a szultánnak helyesebb fogalmat adhatnak. Mint hírlik, Gladstone esetleg az 1876 iki konstantinápolyi konferenczia új kiadását akarja, hogy ott keresse az eszközöket, melyekkel Olasz- és Oroszországot ismét a maga részére von­hatja s mindenekelőtt az európai Törökországban nyer levezetést az egyiptomi bonyodalmak részére. Egyiptom semlegesítése angol terv szerint. Párisból Írják: Anglia tárgyalásokat folytat Egyiptomnak, mi­ként Afganisztánnak, semlegesítése iránt. Ha Európa rááll Anglia kívonataira, ennez nagyobb köl­csönt kész nyújtani Egyiptom számára mint a Egyiptom és Szudán. Anglia elszigeteltsége az egyiptomi kérdésben, most már teljes. Még Olaszország mellette állt ed­dig, de már most Olaszország és Anglia közé is las­­sankint oda szorítja Bismarck a diplomácziai éket. A rendkívüli bravour, melylyel a német kanczellár Anglia kormányának tehetetlenségét kizsákmányolta, minden téren eredményeket hoz. 3

Next