Politikai Ujdonságok, 1885 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-07 / 1. szám
1. szám. 1895.XXXI évfolyam. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. Véget veszélyeztetni, azt hiszem, nem lehet. (Élénk helyeslés. Úgy van ! Úgy van !) Azt mondják, hogy e kinevezési elv bevitele a jelen kormánynak hatalmi kérdése. Ha engem a jelen kormány hatalmi érdeke vezetne, két kézzel kapnék amaz ellenzéki indítványon, hogy kinevezés helyett a megyei bizottságok válaszszák a főrendiház tagjait, (Úgy van! Úgy van!) mert nem kisebb auktoritásra, az ellenzék részéről a válaszfelirati elmondott beszédekre hivatkozom, — akkor a felsőházba választás útján befutó tagoknak kilencztizedrésze kormánypárti volna. (Úgy van!) Hatalmi szempontból pedig e választott kormánypárti tagok mindenesetre sokkal nagyobb erőt nyújtanának, mint ama jeles férfiak, kik élethosziglan kinevezve, ez által függetlenné téve, a kormánytól semmit nem várhatva, fognak a felsőházban ülni, ha a javaslat elfogadtatik. (Úgy van ! Úgy van !) De midőn e két momentumot ki akartam emelni, nem fárasztom tovább tisztelt barátaimat e kérdéssel, melylyel reményem nemsokára elég módunk lesz foglalkozni. Legyen szabad csak azt a nyilatkozatot tennem, hogy a mi tőlünk, csekély erőmtől és a mi társaimtól kitelik, mi bizonynyal sem buzgalom és igyekezetben, sem szorgalomban nem lankadva, meg fogunk tenni mindent ama czél érdekében, melyet mint czélunkat és mint pártunk czélját jelezni bátor voltam. Nehézségekkel fogunk találkozni, de e nehézségek nem lesznek legyőzhetetlenek, ha úgy mint a múltban, a jövőben is, párt és kormány teljes összhangban, bizalomban, őszinteségben fog egymással élni. (Tetszés.) És most, midőn titeket tisztelt barátim erre felkérlek, legyen szabad tiszta szívből viszonoznom a jó kivánatokat, melyeket irányunkban kifejeztek, kívánva, hogy azok reátok és reánk nézve teljesedjenek, s amaz óhajtással zárni be rövid beszédemet: adja isten, hogy a jövő év a magyar hazának, a magyar államnak boldog éve legyen. (Hosszantartó lelkesült, többször megújuló éljenzés.) A miniszterelnök ezután egyenként kezet fogva a jelenlevőkkel, fogadta és viszonozta a jókivánatokat, mire a párt tagjai a teremből eltávoztak. A képviselőház elnökénél. A párt tagjai a miniszterelnöktől a képviselőház elnökéhez mentek. Fálk Miksa üdvözölte Péchy Tamást, mint a ház tisztelt, szeretett elnökét és mint a szabadelvű párt jeles tagját, kit az új ház egybeülése óta most üdvözöl a párt először testületileg. Hogy ismét mint többség jelen meg, az teljesülését mutatja a tavaly ily alkalommal kifejezett reménynek. Érte veszteség a pártot és hazát, de a párt idősb tagjai megvigasztalva tekinthetnek a fiatal nemzedékre, mely a múlt választások után még nagyobb számmal vonult be a törvényhozás csarnokába; a fiatalok kétségkívül dicsőséggel fognak versenyezni az idősebbekkel a haza szeretetében, s ők majdan örvendetes valóságkép fognak látni sokat olyat, amit az öregebbek csak mint szép reményt fognak magukkal a sírba vinni. Lelkesen emlékezett meg Falk a kormányelnökről, ki ily hadsereg vezére lévén, nem szorult rá, hogy bárminemű idegen támogatást keressen; szólt még a párt komoly, nehéz feladatairól s végül meleg szavakban adott kifejezést a párt szeretetének Péchy Tamás iránt. (Zajos éljenzés.) Péchy Tamás meleg köszönetet mondott s aztán kiemelte beszédében, hogy bár viharos ülések lesznek ezután is, nagy bizalommal néz a jelen országgyűlés elé; az egy időben uralkodott elégikus hangulat megszűnt, ma már átment a nemzet vérébe a tudat, hogy ígéretek és szavak keveset érnek, csak a komoly munka biztosíthatja a nemzet jövőjét. És e munkásság terén a szabadelvű párt áll elsősorban. A nagy gazdasági válság, mely Európára nehezedik, hazánkat különösen sújtja, de a törvényhozás remélhetőleg képes lesz megküzdeni a bajjal. A párt tagjai szíves kézszorítással búcsúztak el Péchy Tamás elnöktől, kinél aztán a kormány tagjai jelentek meg Tisza miniszterelnök vezetése mellett, hogy szintén üdvözöljék. Az angol kormány helyzete az egyiptomi kérdés miatt egyre nehezebbé vált, annyira, hogy ma már Gladstonenak sem hiszik el a betegségét, hanem az mondják rá, hogy ez csak kifogás , illetőleg politikai szorultságának a következménye. A «Times» újabb heves czikkben támadja meg a kabinetet, melynek tehetetlensége, úgymond, országos veszedelem. A minisztérium összes tagjai akarni nem tudással és vaksággal vannak megverve. Egyszer már nyomorultul kudarczot vallott egy úgynevezett «tehetségek kabinetje», Anglia talán, szemben a minisztérium szakadatlan hibáival, kísérletet fog tenni azzal, hogy kevésbbé hangzatos neveket viselő miniszterek mire képesek. Francziaország együtt jár Németországgal. Czélja csupán az — írják Párisból, — hogy tiszteletet szerezzen az Egyiptomban megalapított intézmények európai jellegének, és a közös érdekeket minden csorbítás nélkül védelmezze.Az érdekelt hatalmak bizalmas uton tudatták a franczia kabinettel, hogy nem hajlandók választ adni az egyiptomi pénzügyi javaslatokra vonatkozó angol jegyzékre s egyáltalán nem mondanak e kérdésben véleményt mindaddig, míg Francziaország végkép el nem határozta, hogy milyen álláspontot foglal el e javaslatokkal szemben. Ami a franczia kormányt illeti, úgy látszik, hogy ő sem igen siet a felelettel. Azok a kedvezőtlen hírek, melyeket Barrére, a kairói franczia képviselő az egyiptomi helyzetről küldött, épenséggel nem arra valók, hogy a franczia kormány megváltoztassa várakozó állását. A hatalmak mind megegyeznek abban, hogy a közadósságok bizottságában Németország és Oroszország is képviselve legyen. Különben tudja az egész világ, hogy e követelést nem a kedive és Nubar pasa ellenzi, hanem Anglia rejtőzik a színfalak mögött. Jelenleg alkudozások folynak ez ügyben s a franczia főváros politikai körei cseppet sem kételkednek abban, hogy Egyiptom, illetőleg Anglia végre tágítani fog s teljesíti Németországnak egész Európától támogatott kívánságát. Ami Németországnak és Iiroszírszágnak az államadóssági bizottságban való részvételét illeti, párisi hír szerint Nubar pasa kijelentette, hogy visszalép az esetre, ha a két állam kívánsága teljesíttetik. Új konferenczia, de más czimen. Az egyiptomi ügyeket még egyszer konferenczia elé akarják vinni a hatalmak, de Anglia iránti figyelemből nem konferenczia lesz a tanácskozás czime, hanem enquette. A helyzet, mint a berlini «Norddeutsche Allgemeine Zeitung» írja, abban a tényben sarkalik most, hogy a hatalmak közül egyik sem akarja magára vállalni a felelősséget azzal, hogy elfogadja vagy elvesse az angol javaslatokat, s így elébe vágjon a többi állam ítéletének. A dolog lényegére nézve az a fölfogás uralkodik, hogy a Gladstonekormány legutóbbi követelései nem kedvezőbbek a konferenczián fölhozottaknál, s nagyon tetemes módosításokra szorulnak, hogy elnyerhessék Európa szankcióját. A «Norddeutsche Alig. Ztg.» kifejtette, hogy a diplomácziai levélváltás útján milyen bajos ez irányban megállapodást létesíteni. Ez arra vall, hogy Berlinben az egyiptomi kérdés újabb tárgyalását tervezik. S pedig nem formális konferencziát, hanem európai enquétet akarnak tartani. Ha ez a megváltozott forma nem csupán arra volna szánva, hogy lecsillapítsa a Gladstone-kabinet érzékenykedését, bizonyára azt a szándékot jelentené, hogy az enquetre küldött európai meghatalmazottak jó előre jogainak bizonyos határt szabjanak s a végső elhatározást a kabinetek számára tartsák fönn. Ezzel megszűnnek a munkaprogramm előre való pontos megállapításának szüksége, ami a londoni konferenczia előtt annyi akadálylyal járt s az elnöknek alkalmat adott rá, hogy diszkreczionális hatalmát nagyobb nyomatékkal használja, mintsem az a fölvetett kérdések harmonikus és barátságos megoldása érdekében talán kívánatos volna. Az illető diplomácziai enquete helyéül Párist emlegetik. Ez a liberális angol sajtónak új okot fog szolgáltatni arra, hogy a Gladstone-ellenes összeesküvésről panaszkodjék, mely Németország vezetése mellett nyomást gyakorol minden angol vállalatra. A hatalmak és Anglia. Bismarck lapja, a «Norddeutsche Allgemeine Zeitung» igen figyelemre méltó nyilatkozatot tesz az angol kormány egyik közlönyének, a «Daily News»-nek ama czikke következtében, mely azokról az okokról szól, amik a hatalmakat visszatartják attól, hogy Angliának az egyiptomi pénzügyekre tett javaslataira válaszoljanak. A német lap egész ridegen szól Anglia egyiptomi bajairól, de annál több melegséggel Francziaországról. Kijelenti, hogy az európai hatalmakra nézve fontosabb egymáshoz, mint Egyiptomhoz való viszonyuk. Mindegyikükre nézve sokkal fontosabb az a kérdés, hogy békességben és jó egyetértésben éljen a szomszéd hatalmakkkal, mint hogy mi lesz Egyiptomból. A hatalmak tehát elsősorban azon szempontból fogják föl az egyiptomi kérdést, váljon Angolország javaslatainak elfogadása hátrányos vagy épen veszélyes volna-e a többi hatalomhoz való viszonyukra nézve. Angolországon kívül leginkább Francziaország van az egyiptomi ügyben érdekelve. Ha Angolország és Francziaország megegyezésre jutnának az egyiptomi kérdésben, valószínűleg nem volna nehéz a többi hatalommal is megegyezésre jutni. Míg azonban ily megegyezés nem jön létre, érdekében lehetne ugyan Angolországnak, hogy Németországot rábírja, hogy az angol javaslatokat legelőször fogadja el, hogy azután a franczia kormányra a német-angol egyesség által diplomácziai presszió gyakoroltassák, de Németországnak sokkal inkább érdekében van a Francziaországgal való jó egyetértés, semhogy valószínűnek látszhatnék, hogy a német politika arra vállalkozzék, hogy az angolegyiptomi gesztenyét a franczia tűzből kikaparja. A német politikára nézve sokkal becsesebb, hogy Angolország jó véleményét megtartsa, semhogy csupán kötődésből vagy személyes duzzogásból kelletlenül fogadja Angolország óhajait, csakhogy ezeknek az óhajoknak nem szabad oly messze menniök, hogy Németország saját érdekeinek károsodása nélkül, csupán azért, hogy Angolország érdekeit előmozdítsa, fölhagyjon azzal az óvatos és békés politikával, melyet a háború óta Francziaország irányában tanúsít. Németország és Olaszország közt az utóbbi időben, miként minden jel mutatja, bizonyos elkedvetlenedés lett uralkodóvá a kölcsönös viszonyban. Okot ére, mint gondolható, Olaszországnak az egyiptomi kérdésben elfoglalt s Angliával rokonszenvező s magatartása adott, mely már a londoni konferenczián is feltűnt s később a két kormány közt váltott udvariassági nyilatkozatokban megerősítésre talált. Németországnak a gyanakvásra újabb okot adott a többi közt a genuai herczeg londoni utazása, ki állítólag nem csupán az Olaszország számára Angliában épült «Giovanni Bausan» hadihajó átvétele végett, hanem diplomácziai küldetésben is járt oda. Hozzáteszik azt is, hogy Launay gróf berlini olasz nagykövet állása is megingott, kivált mióta szükségessé lett az, hogy az angol javaslattal szemben a hatalmak állást foglaljanak. A szultán és Anglia. Gladstone a szultánnal is tárgyal, igyekszik megnyerni, aki ellen oly kérlelhetetlen politikát folytatott eddig. A szultán tekintélye ez idő szerint nagyobb az Izlamban, mint valaha volt a keresztény-türelmes angol miniszterelnök izlám-ellenes eljárása folytán, s ha most külön követet készül Londonba küldeni, ez annak jele, hogy Abdul Hamid tudatára jutott döntő befolyásának a fenforgó egyiptomi válságban. A szultán ép oly nagylelkűen, mint gúnynyal nyújtja neki követe útján a gyertyát, mely egyiptomi politikája sötétjét megvilágítja. Elfogadja-e ezt Gladstone? A «Daily News» egy hivatalos köpenybe burkolt czikke azt sejteti, hogy Gladstone makacs akar maradni, mert azon javaslatot teszi, hogy a szultán követségére ellenkövetséggel feleljenek a macedóniai kegyetlenségek megvizsgálása iránt s egyebekben a képtelen angol diplomatákat és konzulokat, kik Anglia tekintélyét a palotában csorbítani engedték, olyanokkal pótolják, kik a szultánnak helyesebb fogalmat adhatnak. Mint hírlik, Gladstone esetleg az 1876 iki konstantinápolyi konferenczia új kiadását akarja, hogy ott keresse az eszközöket, melyekkel Olasz- és Oroszországot ismét a maga részére vonhatja s mindenekelőtt az európai Törökországban nyer levezetést az egyiptomi bonyodalmak részére. Egyiptom semlegesítése angol terv szerint. Párisból Írják: Anglia tárgyalásokat folytat Egyiptomnak, miként Afganisztánnak, semlegesítése iránt. Ha Európa rááll Anglia kívonataira, ennez nagyobb kölcsönt kész nyújtani Egyiptom számára mint a Egyiptom és Szudán. Anglia elszigeteltsége az egyiptomi kérdésben, most már teljes. Még Olaszország mellette állt eddig, de már most Olaszország és Anglia közé is lassankint oda szorítja Bismarck a diplomácziai éket. A rendkívüli bravour, melylyel a német kanczellár Anglia kormányának tehetetlenségét kizsákmányolta, minden téren eredményeket hoz. 3