Postás Dolgozó, 1964 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
A felemelt béralap igazságos és célszerű elosztása érdekében A bérrendezésről tárgyalt szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége december 11. ülésén megtárgyalta és bizonyos módosításokkal elfogadta a szakszervezet elnöksége és a Postavezérigazgatóság szakkollégiuma által előterjesztett, a postás dolgozók bérrendezésének végrehajtására tett javaslatot. A központi vezetőség ülésén részt vett Horn Dezső, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese, Kövesi Béla postavezérigazgató, Harangozó Ede a SZOT bér- és munkaügyi osztályvezetője és Reiff Frigyes, a Postavezérigazgatóság személyzeti és munkaügyi szakosztályvezetője. Pápai László, szakszervezetünk elnökének megnyitója után Besenyei Miklós főtitkár ismertette a szakszervezetnek a postás dolgozók bérrendezésével kapcsolatos állásfoglalását. — Az országgyűlés legutóbbi ülésszaka, a gazdasági építőmunkán kívül, foglalkozott a magyar dolgozók életszínvonalának emelésével, az emelés mértékével, annak sorrendjével és ütemével — mondotta Besenyei Miklós. Ezt követően a Minisztertanács 1964. január 1-i határidővel elrendelte a posta és a vasút dolgozóinak bérrendezését. Ez az intézkedés része azoknak a bérügyi és bérpolitikai intézkedéseknek,, amelyeket a kormány 1964. évre tervezett. Az 1964. január 1-én sorral kerülő bérrendezéshez a kormányzat évi 100 millió forintot bocsátott a posta rendelkezésére. Ezenkívül aKözlekedés- és Postaügyi Minisztérium biztosította az 1,7 százalékos állagbérnöveléshez szükséges összeget. Mindezt egybevetve havi 9,6 millió forint áll a posta rendelkezésére, amely az előzetes számítások szerint az átlagbér 14,5 százalékos emelkedését jelenti. Ebből egy dolgozónak átlag havi 200—210 forint keresetnövekedést lehet biztosítani. Ezzel a postásdolgozók átlagkeresete — a hírlapbérrel együtt — 1669 forint lesz. A béremeléssel lényegében a postai munkakörök döntő többségében ugyanazokat a béreket lehet biztosítani, mint a népgazdaság más ágaiban a hasonló munkakörökben. Ezzel a postai bérszintek — véleményünk szerint — a népgazdaságon belül a megfelelő helyrekerültek. Azonos kereseti szintet lehet biztosítani többek között a műszaki, a munkásállományú csoportokban, az órabéres dolgozóknál és a forgalmi dolgozók döntő többségénél is. Mindent egybevetve nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy az 1964-es év sem lesz könnyebb, sőt több vonatkozásban még nehezebb lesz, mint az 1963-as év volt, mert a beruházások és egyéb műszaki tervek egyre nagyobbak lesznek, a postai forgalom évről évre nő és az 1963-as évi adósságainkból is jó lenne törleszteni, hogy az ötéves tervet végül is maradék nélkül teljesíteni tudjuk. Az 1964. évi tervfeladatok teljesítése még több erőfeszítést, átgondolt intézkedéseket, határozott vezetést, s odaadó munkát követel a vezetőktől és a postásdolgozóktól egyaránt. Ezek a körülmények csak növelik az értékét a postás és vasutasdolgozók bérrendezésének. Engedjék meg az elvtársak, hogy a szaksszervezet központi vezetősége nevében ezúton is köszönetet mondjunk a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a kormánynak, és a Szakszervezetek Országos Tanácsának azért a messzemenő megértésért és támogatásért, hogy meghallgatták a mi jogos kívánságunkat, kérésünket, s megkeresték a módját annak, hogy a postásdolgozók bérrendezése 1964. január 1-el sorra kerüljön. Ezt mi úgy fogjuk fel, hogy ez lényegében elismerése a posta munkájának, elismerése és megbecsülése a postásdolgozóknak. Milyen körülmények között került sor a posta és a vasút dolgozóinak bérrendezésére ? Mindenekelőtt meg kell állapítani azt, hogy a mi társadalmunk gazdasági erősségét bizonyítja, ammnilyen széles körre és ilyen mértékű bérpolitikai intézkedésekre kerülhetett sor. Minden objektív nehézség ellenére népgazdaságunk erőteljesen fejlődött — és előreláthatóan az 1963. évi tervét teljesíteni fogja, kivéve a mezőgazdaságot és az építőipart. —Az ipari termelés előzetes számítások szerint mintegy hét százalékkal lesz több, mint 1962- ben volt, és ennek megfelelően a dolgozók reáljövedelme 1963-ban 5,6 százalékkal növekedett. Az általános fejlődés és az elért eredmények mellett látni kell azokat a nehézségeket is, amelyek népgazdaságunkban tapasztalhatók. A mezőgazdasági tervek teljesítésének hiánya nagymértékű kenyér- és takarmánygabona vásárlását tette szükségessé, amely tekintélyes összegű— nem tervezett — kiadást jelent. 1963-ban, az eredmények ellenére, a tervezettnél lassúbb volt a műszaki fejlődés, amely kedvezőtlenül hatott bizonyos termékcsoportok minőségére, s megnehezítette az értékesítést, ezenkívül kedvezőtlenül hatott, a termelékenység alakulására is. Ebből következik, hogy 1964-ben a gazdasági, élet minden területén, az iparban, a közlekedésben és a postánál is, többet s eredményesebben kell a vezetésnek, s a dolgozóknak egyaránt foglalkozni a műszaki fejlesztés kérdéseivel. Az önköltség alakulása, sem a legkedvezőbb, és nem kielégítő sok esetben az anyagellátás sem. Komolyabb munkaerőhiánnyal kell számolni 1961-ben a népcsazdaság minden területén. Elsősorban fizikai és szakmunkásokban. Ez a körülmény máris érezteti hatását a tervek összeállítása során a közlekedési tárcánál, s ezen belül a postánál is. A munkaerőhiány növekedése sürgetőleg hat abban az irányban, hogy a posta különböző területein, elsősorban a fizikai munkát, erőteljesebben gépesítsük és a szakszervezeti szervek segítsenek abban, hogy a meglevő munkaerőtartalékokat minél előbb a termelőmunka szolgáltába állítsuk. A posta egész tevékenységét lehetőségek teljes kihasználásával tegyék könnyebbé, amely végső soron azt eredményezi, hogy könnyebbé és gyorsabbá válik a postásdolgozók munkája, nő a termelékenység, az egy dolgozóra eső teljesítményi érték. Eredményeink ellenére további vizsgálatokat kell végezni, hogy mely munkakörökben lehet elsősorban nőket foglalkoztatni, mert a női munkaerőkben kevesebb hiánnyal lehet számolni. Ha a posta gazdasági munkáját nézzük, munkájának ugyanazok a jellemzői, mint a népgazdaság egyéb ágainak. A posta a"teljesítményitervét, az I—111. negyedévét figyelembe véve, 98,6 százalékra teljesítette. Az elmaradás 1,4 százalékos. Ezen belül, a forgalmi ágazat teljesítményi tervét 100,6 százalékra teljesítette. A műszaki ■ágazat pedig 96,4százalékra. A műszaki ágazatnál,jelentkező elmaradás teljesítményi értéke 22 millió forint. Ismertek azok az objektív körülmények — mint az időjárás, az anyag- és kábelhiány — amelyek nagyrészt nem a postásdolgozókon, de vannak az elmaradásnak olyan okai is, amelyek elsősorban rajtunk múlottak. A jó munka- és üzemszervezés hiánya, a tervszerű anyagfelhasználás már nem objektív, hanem rajtunk múló okai, a tervek nem maradék nélküli teljesítésének. Ha a posta költségszintjének alakulását vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a posta vállalati eredménye nem érte el a tervezett szintet. Tehát az az I—-III. negyedévet figyelembe véve, közel 10 millióval alacsonyabb volt a tervezettnél. A postai beruházásokat vizsgálva az 1.HI. negyedév figyelembevételével, az egész évi beruházás mintegy 50 százalékra lett teljesítve műszakilag, amely ugyancsak elmaradt 10 százalékkal a tavalyi szint mögött. Ebből is az a tanulság, hogy 1964-ben tovább kell javítani a postai beruházások előlkészítését, az építkezésekhez szükséges anyagok biztosítását és elosztását, tervszerűbbé kell tenni a munkaerő-felhasználást és elosztást is. Milyen cél vezette a posta vezetőit és a szakszervezetet a bérrendezés előkészítése során ? A posta vezetőit és a szakszervezetet is az a cél vezette a bérrendezéselőkészítésénél és az új béralapok elosztása során, hogy mindenekelőtt figyelembe vettük a postára váró gazdasági feladatok végrehajtását. Annak gyakorlati segítőjeként alakítottuk ki az egyes állománycsoportok közötti kereseti arányokat. Ez határozza meg az emelés mértékét is. Az átlagnál magasabb összeget kapnak a műszaki, a havibéres és órabéres munkásállományú csoportok, s ezen belül is különbséget tervezünk tenni a vonalépítő szolgálatjavára. Ez egyébként szorosan összefügg a létszámgazdálkodás tettetségeivel. Ezeken aterületeiken van a legtöbb postától történő elvándorlás is. Ezenkívül az egyes állománycsoportokon belüli helyes kereseti arányok kialakítására törekedtünk és összehasonlításokat tettünk az egyes szakosztályok területén a mérnökök, technikusok, műszerészek és munkások keresete között. Besenyei elvtárs az elnökségi beszámoló ismertetése során hangsúlyozta, hogy az új bérszintek mellett most már meg lehet jobban fizetni a jó munkaerőket, azokat a dolgozókat, akik az átlagnál jobbak, akik szakmailag jól képzettek, s emellett becsületesen el is látják feladatukat. Az a cél, hogy a postánál is azok a dolgozók találják meg legjobban a számításukat, akik egy-egy hivatalnál vagy postaszervnél a legtöbb szaktudást igénylő és legértékesebb munkát végzik. Éppen azért nem lenne helyes, hogy a felemelt béralap elosztásakor az egyenlősdi elve érvényesüljön. A bérrendezés előkészítésekor többek között az is felmerült, hogy helyes-e a jelenlegi bérrendszer? Az elnökség véleménye szerint ez a bérrendszer jó, az idő próbáját kiállta. A postai bérrendszer a munkában eltöltött évek számán kívül figyelembe veszi az egyes dolgozók általános műveltségét és szakismeretét is. Egyszóval a szakmai és általános műveltség megszerzésére, elmélyítésére ösztönöz. Voltaképpen a jelenlegi bérrendszer bírálói nem a bérrendszert, hanem az alacsony béreket kifogásolták, úgy hisszük, hogy a postásdolgozók legszélesebb körét sikerült meggyőzni arról, hogy a bérszínvonal alakulása nem a bérrendszer függvénye. A különböző bérrendszerek a béralapok helyes elosztását segítik elő és az egyes állománycsoportok közötti helyes kereseti szintek kialakítását célozák. A tájékozatlanság következtében az egyenruha ellátással kapcsolatban is találkoztunk a valóságnak nem megfelelő nézetekkel. A szakszervezet elnökségének álláspontja ebben a kérdésben változatlan: az egyenruha-ellátás ma már elvesztette a juttatás jellegét és sok vonatkozásban a gyakorlati jelentőségét is. A 25 ezer postásdolgozó számára biztosított egyenruha-juttatást mindössze 12—13 ezer fő veszi csak igénybe. Az igénylők száma évről évre csökken. A Postavezérigazgatósággal egyetértésben úgy határoztunk, hogy egyenruha csak ott legyen, ahol a posta és a postás dolgozók egyetemes érdeke megkívánja. Azokban a munkakörökben, ahol az egyenruha-ellátás megszűnik, ott egy évben egy öszszegben kapják meg a dolgozók azegyenruha értékének megfelelő térítést, függetlenül attól, hogy eddig igénybe vették-e az egyenruhát, vagy sem. Befejezésül arról beszélt, hogy a jelenlegi munkaügyi és bérrendezések során több vonatkozásban tovább növekedett az egyes igazgatóságok és központi szervek önállósága, a béralapok felhasználása és az egyes munkaügyi és munkajogi kérdések eldöntése tekintetében egyaránt. A kiadott rendelkezések és utasítások egyértelműen előírják, hogy mindezt ezzel kapcsolatos kérdésben a posta szakmai vezetői és illetékes szakszervezeti szervei egyetértésben döntenek. Ez az egyetértés természetesen tovább növeli a szakszervezeti szervek felelősségét és önállóságát is. A bérek igazságos megállapításából és célszerű elosztásából következik, hogy az általános béremelés mellett lesznek olyanok, akik az átlagnál kevesebbet, mások többet fognak kapni. Az illetékes szakszervezeti szerveket az vezesse, hogy a dolgozók döntő többsége helyesnek és igazságosnak ítélje meg a szakszervezeti bizottságok álláspontját és megértsék azokat az okokat és meggondolásokat, amelyek az egyes postaszervek között, ezen túlmenően az egyes állománycsoportokon belül és az egyes dolgozók tényleges béremelését eldöntik. Őszintén mondjuk meg azoknak a dolgozóknak, akik kevesebbet kapnak, hogy ennek mi az oka. A bérrendezés sikeres végrehajtásához tartozik az is, hogy a besorolások során az egyes dolgozók panaszai, reklamációi minél gyorsabban elintézést nyerjenek. Ez a bérrendezés úgy szolgálja legjobban a posta és a postásdolgozók érdekét, ha végső soron minden kategóriában és minden szinten a jobb munkára és ■helytállásra ösztönöz — fejezte be az elnökség beszámolóját Besenyei Miklós. Pusztít a zúzmara A Pécsi Postaigazgatóság területén az 1963-as év utolsó napjaiban az erős zúzmaraképződés súlyos vonalrongálódást okozott. A vonalról vigyázó és hálózatkarbantartó dolgozók áldozatkész és gyors közbelépése révén azonban a távbeszélő-forgalom csak rövid ideig szünetelt. Munkasikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánunk !MTf£5T .* ) .c.újkzedves olvasóinknak!