Postás Dolgozó, 1970 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

A BECSÜLETES MUNKA EREDMÉNYE (Folytatás az 1. oldalról.) Arra kell törekedni, hogy a becsületes, jó munkát, a pos­tához való hűséget kellően ve­gyék figyelembe mindenütt, amikor az év végi részesedést, a béreket és a jutalmakat meghatározzák­­, hangsúlyoz­ta. Felhívta a figyelmet arra, hogy az 1970-es postai tervek végrehajtásában jusson kifeje­zésre: a postás dolgozók tá­mogatják pártunk, kormá­nyunk célkitűzéseit, s ezt min­denekelőtt a szocialista mun­kaversenyben való részvétellel juttatják kifejezésre. Tizenháromezer postás dolgozó vesz részt a szo­cialista brigádmozga­lomban. Példájuk lelke­sítsen minden postás dolgozót arra, hogy az egész lakosság nagyobb megelégedésére dolgoz­zon a Magyar Posta. Végül felhívta a figyelmet a Központi Vezetőség és a Pos­ta vezérigazgatója által kibo­t Horn elvtárs részletes beszámolója azt igazolja, hogy a gazdasági vezetők számíta­nak szakszervezetünk segítsé­gére. Egyre inkább részt kell csatott, a jubileumi felkészü­lést célzó felhívás nyomán fellendülő munkaversenyre, a feladatok maradéktalan vég­rehajtására. A két beszámoló feletti vi­tában elsőként Bánsági István (Kaposvár) szólalt fel. A mun­kaerő-vándorlásról szólt és sürgette a körzetmesterségek gépkocsival való­­ ellátását. Kiss Ernő (Miskolc): az igaz­gatóság eredményeiről, prob­lémáiról, a HAL.F.P létszám­­hiányáról beszélt. Lux Márta (Kiskunfélegyháza): az okta­tást kell operatívabbá tenni. Gond az is, hogy a három év­vel ezelőtt szülő anyák most térnek vissza munkahelyeikre a gyermeknevelési szabadság­ról. Sütő István (Buvíg): a munkakörülmények megjaví­tásával, a helyi munkaszerve­zéssel meg lehet gátolni a munkaerő-vándorlást. Ezután Besenyei Miklós főtitkár szó­lalt fel­ bennünk a közügyek, a postai feladatok megoldásában, ter­mészetesen továbbra is szem előtt tartva a szakszervezeti, üzemi demokratizmust­­, mondotta felszólalásában. Majd rátért a szakszervezet sajátos feladataira: a tervek ismeretesek, tehát most már lehet munkálkodni a végre­hajtásban A területi bi­zottságok, szakszerveze­ti tanácsok, szakszerve­zeti bizottságok határoz­zák meg a helyi felada­tokat. Tagadhatatlan, akadnak napi sürgős tennivalók, s mi azon fáradozunk, hogy a közmeg­elégedés általánossá váljék a postán dolgozók körében. A Központi Vezetőségnek van javaslati joga, tehát a dolgo­kat rendezni lehet, legyenek azok akármilyen kényesek is, de a javaslatoknak legyen alapjuk, s azokat mindenek­előtt a dolgozók véleménye tá­massza alá. Egyetértek azzal, hogy a munkaerővándorlást elsősorban a munkakörülmé­nyek javításával lehet meggá­tolni, mert ha a dolgozók jól érzik magukat a postánál, megtalálják számításukat, ak­kor nem kívánkoznak másho­vá. Ezen túlmenően — mon­dotta a főtitkár — a bérrende­zéseknél, jutalmazásoknál, el­sősorban valóban azoknak adjunk többet, akik évek óta hűségesen kitartanak mellet­tünk. Bíró Bódis József titkár vá­laszolt a felszólalásokra, a Központi Vezetőség pedig el­fogadta és jóváhagyta a két beszámolót. Végül a Központi Vezetőség elfogadta a szakszervezet ve­zető szerveinek I. félévi mun­katervét. Lezajlott az év első jelentős központi vezetőségi ü­lése. Az elmúlt évi eredményeik — a meglevő problémák fedettére is — figyelemre méltóak, s ez megmutatkozik abban is, hogy jelentős összegeket fizetnek ki hamarosan nyereségrésze­sedés címén a postás dolgo­zóknak. Ismertek a tennivalók is. A tervek végrehajtása ala­pot ad arra, hogy megteremt­sük az alapokat a postán dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek további javítására. Érdekvédelem ez a javából! A szakszervezeti tisztségviselők,, a szervezett dolgozók közös erőfeszítésére számítunk mi is, ugyanúgy, mint az egész lakosság. A tennivalók fóku­szában a minőség javítása do­minál. Arról van szó, hogy mindenki a maga munkaterü­letén csak azt tegye, ami a feladata —, de azt aztán ki­fogástalanul! A jubileumi munkaverseny — amely ha­zánk negyed évszázados fel­szabadulásának tiszteletére in­dult — nagyon jó eszköz e célok eléréséhez. B. Gy. A postához való hűség megbecsülése 2 Ésszerűtlen taka Mindössze egy emeletet fog­lalnak el a Zuglói Postaszer­vek épületében. A kis üzem munkája mégis országos ha­táskörű, ezért is szervezték 15 évvel ezelőtt műszerosztály­ból üzemmé, középfokú posta­szervvé. A „születésnap” al­kalmából kerestem fel Lakos Ferencet, a műszer üzem veze­tőjét, Hegy­esi István főmérnö­köt és Molnár Jánosnié szb-tit­­kárt. A postai műszerpark értéke 1955—60-ig 3 és fél millió fo­rint volt, 1965—70-ig pedig 110 millió forinttal emelkedett. Ezen túlmenően a műszerek beszerzése, hitelesítése, javítá­sa, a selejtezés, a minőségi el­lenőrzés — mind a hatáskö­rünkbe tartozik. A postai mű­szerekkel kapcsolatos újítá­sokról is mi adunk szakvéle­ményt. — Az üzemünkben dolgozók — mindössze 44 ember — munkája rendkívül összetett és széles skálájú: a hangfrekven­ciás gépektől a mikrohullámú műszerekig mindenhez érteni­ük kell. Mérnökeinknek, tech­nikusainknak szinte minden egyes alkalommal egyedi, nem­ analóg munkát kell vé­­gezniök. Ez természetesen ko­moly felkészültséget igényel: dolgozóink 20 százaléka mér­nök, 70 százaléka pedig érett­ségizett technikus, illetve szak­technikus ... — Az itteni dolgozók átlag­bére azért nyilván jóval maga­sabb, mint más üzemekben. — Sajnos a bérezésben ed­dig csak kevéssé vették figye­lembe üzemünk különleges, optimális személy­ összetéte­lét... 1970-ben — tudomásunk sze­rint —, új bérezési rendszer lép majd életbe, hiszen jelen­leg még a mérnökök és a tech­nikusok fizetésbeli differen­ciáltságát sem tudjuk biztosí­tani.­­ Van azután még egy ko­moly problémánk. Az új gaz­daságirányítási rendszer beve­zetése óta, egyes postaszervek gyakran ésszerűtlenül takaré­koskodnak, nem küldik be hozzánk javításra a hibásan működő, vagy egyenesen hasz­nálhatatlanná vált műszerei­ket, így egyrészt csökken a mérések színvonala, s vele együtt a szolgáltatásoké is, másrészt — hogy több millió forint értékű mérőműszereink kapacitását kihasználjuk —, más, nem postai vállalatoktól is el kell fogadnunk megbí­zást. — Nem lehet a postaszerve­ket kényszeríteni, hogy hibás műszereiket beküldjék önök­höz? — A Postavezérigazgatóság már felszólította üzemünket egy új mérésügyi tervezet ki­dolgozására, amely remélhető­leg javít a helyzeten. E problé­ma megoldása esetén azonban kb. 30 százalékkal kellene emelnünk az üzem létszámát — ez viszont a jelenlegi bér­alap mellett lehetetlen. Vagyis, amint látja, problémáink meg­lehetősen körbenforgók... — A különféle alkatrészek beszerzése is sok nehézséggel jár, s ebben is az előbb emlí­tett „takarékosság” a ludas: a vállalatok nem hajlandók tar­talék-alkatrészeket készíte­ni... Egyes tőkés vállalatok­tól gyakran könnyebben meg­kapjuk a tőlük vásárolt mű­szerekhez szükséges alkatré­szeket, mint hazai üzemektől! A szövetkezetek jóval rugal­masabbak, ha tehetnék, szí­vesen elkészítenék a kért al­katrészeket — ők azonban csak teljes berendezéseket gyárthatnak... — Mit terveznek 1970-re? — Először is szolgáltatá­sainkat szeretnénk bővíteni; a közeljövőben csere-műszer­parkot alakítunk ki, ha egy javítás hosszabb időt vesz igénybe, csereműszerrel bizto­sítjuk az ilető szerv munkájá­nak folyamatosságát. — Szeretnénk bővíteni — az előbb felvázolt okok, illetve remények miatt — szakember­­gárdánkat. A postán a cross­bar telefonközpontok és a koakisziális kábelhálózat, vala­mint a mikrohullámú összeköt­tetések és a színes tévé bein­dításával nagy arányú fejlő­dés várható. Ezzel a fejlődés­sel nekünk is lépést kell tar­tanunk. — Hogyan segíti munkáju­kat a szakszervezet? — Egy ilyen sajátságos ösz­­szetételű és „térfogatú” üzem­ben a szakszervezeti munka is sajátos. A vezetőség mindössze háromfős. Ily kis üzemben a szakszervezet inkább kultu­rális vagy az üzem kebelén belüli szociális kérdésekkel foglalkozik. — A szakszervezet a ju­bileumi munkaversenyt — az üzem sajátosságainak megfe­lelően — nem a csoportos, ha­nem az egyéni munka verse­nyeként szervezte meg. Az el­lenőrzésre vagy javításra ka­pott műszerek bonyolultsági fokát 1—15 pontig jelöltük; a dolgozók elért pontszámuk alapján alacsonyabb vagy ma­gasabb prémiumot kapnak. — A számos szakkör sport-, bélyeggyűjtő stb. munkáját is a szakszervezet irányítja. Cso­portos színházlátogatásaink során, nagyobb gyárakhoz kell csatlakoznunk, hogy kedvez­ményt kaphassunk ... Kis­üzem vagyunk... KAMOCSAY ILDIKÓ POSTÁS DOLGOZÓ ­ ^POSTÁS fÓRUM^ A nyereségrészesedés új elvei A felhasználható részesedési alap két fő csoportra való bon­tása — pénzbeni és nem pénz­­beni részek — lényegében nem változik. A felosztás fel­tételeit és az egyes részek ará­nyát a Kollektív Szerződésben kell meghatározni. Ezt a ma is érvényben levő postai Kollek­tív Szerződésben 1969. évre összegszerűen már meghatá­roztuk. Ugyanígy kell eljár­nunk 1970-ben is. A közvetlen anyagi ösztönzést szolgáló ös­­­szegből kell kifizetni: a. a pré­miumot, b. a jutalmat, c. a nyereségprémiumot és nyere­ségjutalmat, d. az év végi ré­szesedést. A rendelet már új elemeket is tartalmaz. Most lehetővé vá­lik hogy a részesedési alapból prémiumot, nyereségprémiu­mot és nyereségjutalmat fizes­senek. A rendeletnek e része — az évközi jutalom kifizetését kivéve — új. Azoknak a dol­gozóknak, csoportoknak, ille­tőleg kisebb egységeknek, akik a vállalati nyereség növelésé­hez jelentősen hozzájárulnak, célszerű nyereségprémiumot, illetve nyereség jutalmat adni. Amennyiben ezt csoport, vagy kisebb egység kapja, a keret­összegnek a dolgozók közötti felosztása az egység vezetőjé­nek hatáskörébe tartozik. Az anyagi ösztönzésnek e módját elsősorban a hálózat­építő üzemeknél, a kábel­­üzemnél és olyan postaszerv­nél lehet alkalmazni, ahol a dolgozók egy-egy munkán hosszabb ideig dolgoznak. A forgalom területén osztályon­ként, szocialista brigádonként is érvényesíthető e forma. Ha a prémiumot, vagy jutalmat a részesedési alap terhére adják, azt a dolgozóval a kifizetéskor írásban kell közölni. Az év végi részesedés felosz­­tásának szabályai. Az eddi­giekkel szemben lényeges vál­tozás: az elosztás a jövőben nem kategóriák szerint törté­nik. A postás dolgozókra vonat­kozóan a Kollektív Szerződés­ben elsősorban az év végi ré­szesedés bér- és időarányos bontásának százalékos arányát kell majd meghatározni. _ Az időarányos rész felosztásánál csak a postai munkaviszony­ban eltöltött időt lehet beszá­mítani, kivéve az áthelyezet­tek esetét. Így a törzsgárda jobban előtérbe kerül azokkal szemben is, akiknél beszámí­tották, vagy be fogják számí­tani a rangbérbe a postán kí­vüli munkaviszonyt. Az így megállapított összegen felül,­­ figyelembe véve a kiemel­kedő munkát és példamutató magatartást — az egység ve­zetője, az e célra biztosított keretből kiegészítést adhat. Az egészségre ártalmas munkakö­rök, nehéz fizikai munka, vagy egyéb, az átlagosnál kedvezőt­lenebb munk­akörülmények például: több műszak, változó munkahely, éjszakai munka, ünnepnapokon végzett munka stb. esetén is év végi részese­dés elosztásánál az eltöltött időt is fokozottabb mértékben lehet figyelembe venni. Mindeddig nem volt köz­pontilag szabályozva a más vállalathoz áthelyezett dolgo­zók év végi részesedésének ki­fizetése. Most ilyen esetben az év végi részesedés a válla­lattól időarányosan jár. A Posta Kollektív Szerződé­sének módosító kiegészítő ter­vezetét a Postavezérigazgató­ság a Postások Szakszervezete Elnökségével együtt időben el­készíti, és a tervezetet a dol­gozók elé terjesztik megvita­tásra. Horváth Kálmán NÖVELTÉK A SEGÉLYEKET A SZOT Elnöksége határo­zata alapján 1970. január 1-től növeltük a szakszervezeti in­tézményes segélyek (szülési, temetési) alsó határát. Az új rendelkezés szerint a temetési segély egy-tíz éves tagságig 300 forint, a tíz-húsz évi tag­ság után 400 forint, húsz éven felüli tagság esetén 500 forint. A szülési segély ezentúl egy­től tíz évig terjedő tagság után 250, tíztől tizenöt éves tagság esetén 300, tizenöt éven felüli tagságnál 350 forint. A szakszervezeti bizottságok a segélykérő szociális helyzetét és egyéb körülményeit mérle­gelve ez összeget tovább nö­velhetik. ki ELNÖKSÉG ÜLÉSEIRŐL 1969-ben az elnökség utoljára december 23-án ta­nácskozott, ahol is megjelent Horn Dezső, a közlekedés- és postaü­gyi miniszter első helyettese, a posta vezér­­igazgatója is. Besenyei Miklós főtitkár tájékoztatta az elnökség tagjait, az előző ülés óta végzett munkáról és a jelentősebb szakszervezeti eseményekről, intézke­désekről. Kiemelten foglalkozott a Szaktanács plénu­mával, ahol is a nagyarányú országos munkaerő-ván­dorlás meggátlásáról tanácskoztak. Az elnökség elé terjesztették azt az intézkedési tervjavaslatot, amely a részesedési alap felosztásának módosításáról szóló kormányintézkedés postai sajátos végrehajtását tartalmazta. A bejelentések után Horn Dezső megköszönte az elnökség egész évi segítő és hatékony munkáját. A január 29-i ülésen a két ülés között végzett mun­káról Fatalin János titkár adott tájékoztatót, majd­ a posta újítómozgalmának helyzetéről, az elmúlt évi eredményekről és az újítási szabályzat módosítása óta eltelt időszak tapasztalatairól szóló jelentést vitattak meg. Az elnökség megállapította: minimálisan csökkent a benyújtott és elfogadott újítások száma, de a népgaz­daság, illetve a posta újításokból származó megtakarí­tása jelentős mértékben megnőtt. Tájékoztató jelentés készült a műszaki értelmiség, a kishivatali és a váltakozó munkahelyen dolgozók esz­mei, politikai színvonalának, kulturális ellátottságának helyzetéről, majd sor került a szakszervezet 1970. évi költségvetésére vonatkozó javaslat tárgyalására. Az el­nökség a jelentéseket, illetve a javaslatot elfogadta. A bejelentések során jóváhagyta a nemzetközi nőnap alkalmából kitüntetésre javasoltakat és az ez évben ki­utazó delegációk vezetőire vonatkozó javaslatot. (bds) Korszerűen - de nem rosszul! Örvendetes jelenség: a pos­taforgalom az utóbbi években sok új létesítménnyel gazdago­dott. A múltból „örökölt” nagyhivat­alok — elsősorban a fővárosban — ma még, túl­zsúfoltak, a szociális és egész­ségügyi ellátottság sem min­denben megfelelő. Az újonnan épült Budapest 100, Balaton­almádi, Győr 2., Várpalota, Nyíregyháza 2. és Debrecen 2. hivatal — hogy csak néhányat említsünk — már jobban meg­felelnek az igényeknek. — Jobb körülményeket, kel­lemesebb környezetet biztosí­­tanai­, de nem mindenben megfelelőt — válaszol egybe­hangzóan érdeklődésünkre dr. Palágyi István, a Vezérigazga­tóság Üzemszervezési szakosz­tályának ügyosztályvezetője és Menoni József, a Posta­­szakosztály ügyosztályveze­tője. — Korábban a központi cél elsősorban a postai igények kielégítése volt. Az emberi gép (berendezés) egymásra hatása, valamint a környezeti ténye­zők, mint például a világítás, a szín, a zaj, a hőmérséklet hatása az emberre az utóbbi időben kerültek csak reflektor­­fénybe. A hivatali munkahe­lyek funkcionális kapcsolata, a technológiai és az üzemszer­vezési követelmények érvé­nyesítése ugyancsak napjaink­ban kerül mindinkább előtér­be. — A problémák zöme ab­ból származik, hogy a posta­­hivatalokat a hivatali kate­góriába sorolják, holott a te­vékenységet tekintve inkább üzemhez hasonlíthatók — kap­csolódik Menoni József. — Biztosításként elég arra hivat­kozni, hogy a nagyobb posta­­hivatalokban mázsákban mé­rik a mozgatandó súlyt, így nem mindegy, hogy az épület belső elrendezése, a feldolgo­zó technológiai vonal elhe­lyezkedése mennyiben felel meg a követelményeknek. S a követelmények alatt nemcsak a mait értjük. A postaépüle­tek legalább 50 évre készül­nek. Az előbbiekből kitűnik, hogy a postaházak tervezésé­nél, a kivitelezésnél alapvető követelmény, hogy az anyag­­mozgatás ne kézi erővel tör­ténjék, az ajtók, a közlekedési folyosók és — uram bocsá’ — a küszöbök kiképzésénél szá­moljanak ezzel. — Nem mindig számolnak! A Balatonalmádiban épült hi­vatalban például olyan kes­keny ajtókat építettek be, hogy azokon nem fér át az anyag­­szállító kocsi — nem szólva a homlokzati vasrácsos ablakok­ról, amelyek nem szigetelnek, huzatot okoznak. A kézbesítő­terem és a róva­tolóhely­iség 3 —4 cm magas küszöbénél ugyancsak figyelmen kívül hagyták, hogy a munkahelye­ken tetemes mennyiségű anya­got kell megmozgatni. A fő­pénztár a felvételi teremmel van kapcsolatban, különböző propaganda anyagokat a fő­pénztár üvegfalán helyeztek el. A következmény: sokan a főpénztárostól akarnak képes­lapot vásárolni, zavarva ezzel a felelős munkát. A Budapest 100-as hivatal­ban ugyancsak a nyílászáró szerkezetekkel volt és van a legtöbb baj. A nagy üvegpor­tál-szerkezet , mely nagysze­rűen illeszkedik a városképbe, esztétikailag impozáns — nyá­ron olyan hőt fog fel, hogy bent meg lehet sülni. Az ab­lakok tisztíthatósága és a szel­lőztetés ugyancsak nehézkes­. Néhol a bútorzat okoz prob­lémát Számos esetben az ala­csonyabb ember egyszerűen nem tud mit kezdeni lábaival, oly magas­­a szék, ugyanis az újvonalú, modern íróasztalok kiképzésénél és beszerzésénél elfelejtkeztek a méretekről. Másutt, például Hatvan 1. hi­vatalban az ugyancsak újonnan beszerzett asztal olyan gyenge lábakon áll, hogy minden egyes bélyegzésnél megremeg. A hi­vatal levélszekrényét — alul­ról — csak térdelve lehet ki­nyitni. Miért van ez így? „Az épí­tész akarta, tervezte így” — mentegetőznek az illetékes igazgatóságok, hivatalok ve­zetői, s ezzel kimondva — ki­mondatlan menlevelet szán­­dékszanak adni önmaguknak. — A tervezés szabadsága nem lehet öncélú. A szépre va­ló törekvés nem ellenkezhet a szakmai és az ergonómiai kö­vetelményekkel. A forma, a városkép nem hanyagolható el, de elsődleges: az új léte­sítmény megfeleljen a célnak — mondja dr. Palágyi István. — A postaházak terveit, ko­rábban a Vezérigazgatóság bí­­rálta el. A kis- és középhiva­talok terveinek jóváhagyása most az igazgatóságok hatás­körébe került. Arra kell töre­kedni, hogy a beruházásokkal foglalkozók állandóak legye­nek — folytatja Menoni Jó­zsef. — Az új létesítmények terveit elbíráló szakbizottsá­gokba általában bevonják a hi­vatalok vezetőit őket is sze­retném biztatni: ne fogadják el az üzem jellegének nem megfelelő elképzeléseket, gon­doljanak rá, hogy nekik és munkatársaiknak kell majd ott dolgozniuk ... Az észrevételeket, a taná­csokat érdemes megszívlelni. Az 1971-gyel kezdődő negye­dik ötéves tervvel várhatóan új létesítményekkel gazdago­dik a posta. Megkezdődik né­hány budapesti nagyhivatal, és hat megye területén egy-egy nagyhivatal korszerűsítése, vagy új helyen történő felépí­tése. Nem mindegy, hogy a pénzt mire és hogyan használ­juk fel. Az igazgatóságok, az illeté­kes hivatalok vezetőitől is függ, hogy a tervezők úgy „akarják” elkészíteni a terve­ket, ahogy azt mindannyian szeretnénk. Mocsári Károly

Next