Postás Dolgozó, 1981 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
VILÁG PRIOLITÁIJAI. ««YIJOVJTIKI A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1. SZÁM XXVI. ÉVFOLYAM, 1981. JANUÁR ÁRA: 1,20 FORINT A szakszervezeti munka alapjai az emberek gondjainak ismerete Postások részvétele a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusán Nem új programot hirdettünk meg. Nem új célokat tűztünk magunk elé. A munkáshatalom erősítése, a dolgozók érdekeinek képviselete és védelme mindig alapvető feladata, hivatása volt és marad a szakszervezeti mozgalomnak... Megítélésünk szerint a szakszervezeti mozgalom Magyarországon olyan politikai, jogi és mozgalmi lehetőségekkel rendelkezik, amelyek biztosítják, hogy eleget tudjon tenni a növekvő követelményeknek. A szakszervezeti mozgalom elfoglalta az őt történelmileg megillető helyet. Részese a hatalomnak és nemcsak a politika végrehajtásának a segítője, hanem részt vesz a politika alakításában, formálásában is. (Gáspár , Sándor előadói beszédéből a szakszervezetek XXIV. kongresszusán.) — Az a megtiszteltetés ért, hogy a postásszakszervezet küldötteként részt vehettem a Magyar Szakszervezetek XXIV. kongreszszusán — kezdte nyilatkozatát Csáki Lászlóné, szakszervezetünk főtitkára. — Így aztán módom volt közvetlen benyomások alapján is olyan gondolatokat feljegyezni magamnak, amelyek alapján meg lehet javítani a postások körében és érdekében végzett szakszervezeti munkát. Nagy szükségem volt ezekre a közvetlen impressziókra, mert megerősített korábbi meggyőződésemben: a szakszervezeti munka alapja, szokták mondani: alfája és ómegája a jövőben sem lehet más, mint az emberek gondjának, bajának ismerete. Megismerni az emberekét, külön-külön gondjaikkal, örömeikkel együtt. Megismerni az egész tagság baját-baját, örömét és reális célok megvalósítására mozgósítani őket az egész nép és önnön boldogulásukért. — Ez azt jelenti, hogy a szakszervezeti tevékenység általános elveire vonatkozó alapvető megállapítások ma is helyesek és érvényesek? — Igen, azt jelenti. De — mint Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára megfogalmazta — ez nem jelent változatlanságot. Új utakat kellett és kell törnünk a jövőben is, hogy maradék nélkül képviselhessük választóink érdekeit rövidebb és hosszabb távon egyaránt. Ehhez támaszkodnunk kell a magyar és az egyetemes szakszervezeti mozgalom hagyományaira, különös tekintettel a képviseleti és az érdekvédelmi feladatokra. Enélkül a szakszervezeti mozgalom — Gáspár elvtárs szavaival élve — jellegtelenné, arc nélkülivé válna. — Az eddig elmondottakból levonható az a következtetés, hogy a jelenlegi választási ciklusban az úgynevezett apró munkát a postásszakszervezet igen fontos feladatai közé sorolja. — Ne tartson kicsinyesnek, vagy aprólékosnak, de megítélésem szerint a szakszervezeti munka jórészt ilyen aprónak tűnő tudáson, vagy ismerethiányon múlik. Egyébként nem én találtam ki, hanem az élet ismerete döbbentett rá, hogy nagy kérdésekben is csak az apró dolgok ismeretének alapján szabad állást foglalni. Ebben a meggyőződésemben erősített meg Federer Károly, a Baranya megyei Távközlési Üzem műszerésze is, aki bizalmi minőségében a szakszervezetek XXIV. kongresszusán kifejtette, hogyan szűntek meg a tagdíjbélyeg-árusítás nyugodt napjai. A szakszervezetek megnövekedett hatásköre a postás bizalmiak szerint is egészséges fellendülést eredményezett a mozgalomban azzal, hogy a munkatársakat közvetlenül érintő kérdésekben nap nap után á-t, vagy le-t kell mondani. De ugyanakkor az úgynevezett gazdasági, vagy hivatali kérdésekben is állást kell foglalni. Nemegyszer ütközőponttá válnak a szakvezető és a csoport között. Ezeknek az érdekeknek az egyeztetése a legnehezebb. Nem utolsósorban azért, mert a termelést segítő tevékenységnek az eddiginél is nagyobb jelentőséget kell kapnia. Arra is ügyelve, hogy milyen eredménye, hatása van a postások munkájának, a posta ügyfeleinek szemszögéből. A postás dolgozók helyzete nem könnyű. Egyebek között azért sem, mert a postaforgalom igen gyors ütemet diktál a munkának. — így igaz. A postások lényegében a társadalom egészével kapcsolatba kerülnek. Ezzel összefüggésben említem meg, hogy az anyagi elismerés nem fejezi ki eléggé a postások munkájának nehézségi fokát. Így bizony, előfordul, hogy a legjobb szakemberek másutt helyezkednek el, mert a lemaradás a népgazdaság többi ágazatában dolgozók béréhez viszonyítva számottevő, és így nehéz érvényt szerezni a szocialista munka szerinti elosztás mostanában oly sokat emlegetett elveinek. — Mi tette önre a legnagyobb hatást a szakszervezetek XXIV.kongresszusán? — Az, hogy teljesen nyilvánvalóvá vált: a szakszervezeti mozgalomnak a maga eszközeivel szolgálnia kell, és szolgál is a társadalmi haladást segítő minden ésszerű intézkedést. De még a társadalmi érdek érvényesítése sem szoríthatja háttérbe a jogos szakmai és más csoportérdekek intézményes kifejezését, az egyéni vagy közvetlen napi érdekek és jogok védelmét, mert ezzel előbb-utóbb maga a társadalmi érdek, a távlati érdek, a közös ügy érvényesülése kerülne veszélybe. A gyakorlati végrehajtás valószínűleg sok gondot okoz még a jövőben. Hiszen más dolog megfogalmazni az elveket és más dolog „apró pénzre váltva” érvényre juttatni azokat. Várhatóan miben mutatkozik majd nehézség? — A közvetlen demokrácia adta lehetőségek gyakorlásában. Az érdekképviseleti tevékenységünk gyakorlása eddig lényegében a szakszervezeti választott vezető testületekre hárult. Az ő álláspontjuk alapján alakította ki a szakszervezet a véleményét, és képviselte azt a minisztériummal, illetve a vezérigazgatósággal való egyeztetés során. Ez a gyakorlat eddig meg is felelt ,de most tovább kell lépnünk. Következetesen figyelembe kell vennünk az úgynevezett közvetlen demokrácia adta lehetőségeket. Ez egyebek között azt jelenti, hogy minden lényeges kérdésben — döntés előtt — ki kell kérnünk a tagság, a bizalmiak, a bizalmi testületek véleményét. — Hangsúlyozom, nem lesz könnyű dolgunk, de a demokrácia közvetlen gyakorlására ebben a választási ciklusban különösen sok alkalmunk lesz. Itt van például az ötnapos munkahét bevezetésének lehetősége, ami a postásokra is vonatkozik. De hogyan lehet ötnapos munkahét akkor, ha a posta szolgáltatásai folyamatos munkarendet tesznek szükségessé. Egyszóval, meg kell ezt vitatni a legérdekeltebbekkel, és véleményük figyelembevétele után szabad csak dönteni. Ez azért is fontos, mert a munkások, köztük a postások számára az érdekvédelmi funkció gyakorlása adja ma is és holnap is az erőt. Enélkül a szakszervezet a szocializmusban sem töltheti be társadalmi funkcióját. A szakszervezetek képesek arra, hogy a társadalmunkban létező érdek- és nézetkülönbségeket felszínre hozzák, egyeztessék és segítsék a megoldásukat. — Nem rejt az valamiféle veszélyt magában, hogy oly erőteljesen hangsúlyozzuk a demokrácia adta lehetőségeket és az érdekvédelmet? — Szó sincs róla. Sőt, a szakszervezetek XXIV. kongresszusa is megállapította, hogy a munkahelyeken megérett a lehetőség arra, hogy a demokrácia fejlesztésében újabb lépést tegyünk. A gazdasági vezetők kinevezésébe, munkájuk megítélésébe történő beleszólás kiszélesítésére gondolok. A munkahelyi vezetőtől a hivatalvezetőig, illetve egészen az igazgatóig. A gazdasági vezetők ugyanis egyedül képtelenek megoldani a feladatokat. Szükséges a dolgozók egyetértése, helytállása, ellenőrzése is. Más út nincs, mert a vezetők és a vezetettek kapcsolatának erősítése nélkül nincs igazi előrehaladás. Márpedig, amíg a gazdálkodás hatékonyságában nem tudunk számottevő eredményeket felmutatni, addig az életszínvonal gyors fejlődésére sincs lehetőség. Ez a kongresszus megítélése szerint olyan realitás, amelyet tudomásul kell venni. Ezek szerint a termelés segítése, a munkaverseny kibontakoztatása a jövőben is fontos feladata lesz a szakszervezeti mozgalomnak?- Változatlanul úgy kezeljük a munkaversenyt, a szocialistabrigád-mozgalmat, mint a gazdasági feladatok megoldásának nélkülözhetetlen eszközét. Mint a magatartás, a gondolkodás és a tisztességesen végzett munka tömeges formálóját. (Folytatás a 3. oldalon.) Az elmúlt esztendő a számvetés, a beszámolás eszü'_M. tendeje volt, befejezése egy népgazdasági tervszakasznak, lejárta a választott társadalmi szervek öt évre szóló mandátumának. Hol megújított megbízatással láthattak ismét munkához a kipróbált tisztségviselők, testületi tagok, hol új erők léptek a régiek helyébe, hogy öt éven keresztül képviseljék választóikat, vezessék mozgalmukat. Munkájuk mostanáig nagyrészt abból állt, hogy tájékozódtak, barátkoztak a számukra szokatlan, avagy az újszerű feladatokkal, készülődtek szakszervezetünk és a magyar szakszervezetek kongresszusára, majd a rádión, televízión, sajtón keresztül figyelemmel kísérték e fontos tanácskozásokat, a kézhez kapott dokumentumokból ismerkedtek határozataikkal. Most, az új esztendőbe lépve, új feladatok előtt állunk. Olyan nemrég elfogadott program végrehajtásába fogunk, amely egyaránt nagy figyelmet fordít a postás dolgozók érdekeinek védelmére, élet- és munkakörülményeik javítására, valamint szolgáltatási kötelezettségeink teljesítésének és az év elején induló új ötéves terv gazdasági munkájának segítésére, önmagában sem egy új esztendőnek, sem egy új évtizednek — bár szokásunk ennek ígérgetése — nem kell egyúttal új élet elkezdését is jelentenie. SzakszervezetünkXI. kongresszusa öt évre előre tekintve világosan meghatározta a tennivalókat. Nem is kell másként cselekednünk, mint komolyan vennünk mindazt, amit a magyar dolgozók, köztük a postások is, képviselőik, küldötteik által elhatároztak: az utóbbi időben kitűzött gazdaságpolitikai, szociális, művelődési célokat, a hírközlés távlati fejlesztésének irányelveit, s lelkiismeretesen e szerint kell dolgoznunk. Ha ezt megfogadjuk, és ígéretünket megtartjuk, századunk nyolcvanas évei a jó eredményekről, szakmánknál maradva, a hírközlés fejlődésének új szakaszáról, a szolgáltatásaink iránti igények magasabb színvonalú kielégítéséről, ennélfogva a posta nagyobb megbecsüléséről, a postás dolgozók élet- és munkakörülményeinek jelentős javulásáról maradnak emlékezetesek. Tudósító, tájékoztató, mozgósító, tudatformáló szándékaink szerint előre mutató írásainkkal eddig is az imént felsorolt célokra irányuló munkát igyekeztünk támogatni. S mivel nemcsak azzal törődünk, hogy mondanivalónk milyen gondolatokat ébreszt az olvasóban, hanem azzal is, hogy előadása, kiállítása milyen esztétikai élményt nyújt, éltünk a lapunkat előállító Szikra Nyomdának azzal az ajánlatával, hogy új ofszet részlegének próbaüzemébe bekapcsolódjunk. Ennek volt köszönhető legutóbbi évfolyamunk számainak szép külseje, a közölt képek tisztasága, a betűk jó olvashatósága. A kísérleti nyomás során kialakított árkalkuláció azonban olyan nagy költségeket róna szakszervezetünkre — s az előfizetést is annyira megdrágítaná —, hogy azokat nem vállalhatja, így hát visszatérünk a régebben megszokott rotációs magasnyomásra. Egyúttal megváltoznak a lap méretei is, a nyomda ugyanis selejtezi kiszolgált berendezéseit, s az év elejétől ofszet nyomással megjelenő Népszabadság felszabadult — kisebb formára alkalmas — gépein, a korábbi évfolyamoknál azonban várhatóan jobb minőségben állítja elő a mi lapunkat is. Arról is tájékoztatni kívánjuk olvasóinkat — ezt egyébként a fejléc adatai is elárulják —, hogy a többi újsággal együtt a Postás Dolgozó ára is emelkedik. A húsz fillér különbözetét azonban 1981-ben nem hárítjuk előfizetőinkre, ebben az esztendőben a lapot a régi áron, tehát egy forintért kapják, valamelyest megváltozott külalakkal, de a rendeltetésének így is teljesen megfelelő módon lapunk ezután is ugyanazokat a célokat szolgálja. Reméljük, hogy a szebb külsőt a tartalommal feledtetni tudjuk, jó szórakozást, kellő tájékoztatást nyújtva olvasóinknak, szakszervezetünk tagságának, tisztségviselőinek. Ebben bízva kívánunk minden postás dolgozónak boldog új évet, erőt, egészséget, céljaik valóra válását. POSTÁS DOLGOZÓ szerkesztőségek