Postás Dolgozó, 1982 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
A képernyőn népes úttörősereg, felnőttes komolysággal, fegyelmezett rendben ... háttérben az Országház ... a Himnuszt éneklik ... Pohárral a kezünkben állunk mi, postások is, s miután a kórussal együtt magunkban eldúdoltuk: ...hozz rá víg esztendőt!..., szűkebb-tágabb körünkben megismételjük a jókívánságot. Ám a képernyőn túl felrémlik szemünkben az adóállomások lánca, amelynek postás dolgozói lehetővé tették, hogy az ország lakossága vidám televízió- és rádióműsor mellett búcsúztathassa az óévet és köszönthesse az újat. Aztán peregnek a láthatatlan film kockái, és megjelennek a telefonkezelők, akik szinte futószalagon teremtenek kapcsolatot egymástól távol élő családtagok között, majd sorba jönnek a berendezések megfelelő állapotára ügyelő műszakiak, a most is vonaton zötyögő mozgópostások, s a folyamatosan még ilyenkor is nyitva tartó postahivatalok dolgozói, készenlétben levő hibaelhárítók, gépkocsivezetők. Igaz, az év kezdetétől hetenként egymást követő két szabadnapjuk lesz, mert hisz a postások is ötnapos munkarendben dolgoznak, ám legalább ennyien, mint most, a jövő szilvesztert is szolgálatban fogják tölteni. A gondolat gondolatot szül. Év vége lévén, már nem tudunk szabadulni attól, hogy egy rövid időre visszatekintsünk a lezárult esztendőre, hogy azután — elszámolva sikereinkkel és tisztázva az esetleges kudarcok okait — bizakodva lássunk hozzá egy újabb esztendő feladataihoz, bátran szembenézve a már ismert vagy időközben elénk tornyosuló nehézségekkel. Amint a gazdálkodás mérföldkövei a középtávú népgazdasági tervek kiindulópontjai, mozgalmi munkánk egyes szakaszait kongresszusaink határolják. Ha most visszatekintünk a legutóbbi kongresszusunk óta eltelt, egy esztendőt valamivel meghaladó időszakra — előre bocsátva, hogy önelégültek úgysem leszünk soha —, gondolom, szégyenkeznünk nem kell. Mire alapíthatjuk ezt a véleményünket? Arra, hogy a választások alkalmával új szervezeti rendet alakítottunk ki, újszerű testületekkel, sok új bizalmival és tisztségviselővel. Nekik, mindannyiunknak meg kellett (s még mennyit kell!) tanulnunk, hogyan kell élni a szakszervezeti jogokkal, új működési szabályzatot kellett kialakítanunk és begyakorolnunk, az eddigitől eltérő munkastílust kell megszoknunk, s mindezt nem langyos, eseménytelen időszakban, hanem jó néhány nagy ■horderejű feladatot megoldva. S az új szervezeti forma életképességéről tett tanúbizonyságot. Nincs kizárva, hogy éppen az erőfeszítésre késztető feladatok váltották ki a tagság érdeklődését a megoldandó kérdések iránt, ez pedig serkentőleg hatott a választott tisztségviselőkre, testületi tagokra. Nem kell azonban feltétlenül magyarázatot keresnünk kezdeti lépéseink eredményességére; jó tudnunk, hogy jelentős országos kérdésekben, képesek vagyunk együtt gondolkodni, s ilyenkor felül tudunk emelkedni a szűkebb-tágabb csoportok érdekeinek önző számontartásán, elvtelen védelmezésén. Helyes volt tehát az a kongresszusi elhatározás, hogy a valamennyi postás dolgozót, vagy közvetve a munkájukat igénybe vevők széles körét érintő kérdésekben csak a tagság meghallgatásával döntünk. A szakszervezeti csoportokban, majd a nagyobb egységekben folyó megbeszélések olyan észrevételeket, bírálatokat vagy javaslatokat hoznak felszínre, amelyek más oldalakról világítanak rá még a régebbről ismert, több alkalommal megtárgyalt kérdésekre is. Olyan példákkal tudjuk ezt az állításunkat alátámasztani, mint a kollektív szerződés, a törzsgárdaszabályzat s kiváltképp az ötnapos munkahét tervezeteinek társadalmi, vitája. E széles körű eszmecsere gyakorlatát folytatni, erősíteni kívánjuk. Ez utóbbit sem tekinthetjük már járatlan útnak. Megfigyelhetjük, hogy mennyire élénkül a helyesen megválasztott bizalmiak által vezetett szakszervezeti csoportok munkája. S ez nemcsak a felülről kezdeményezett, feladatként kapott országos kérdések megvitatására vonatkozik; ezt tapasztalhatjuk a kisebbnagyobb helyi gondok megtárgyalásában, megoldásában, saját döntéseik végrehajtásában is. Ez az a szemléletbeli változás, amelyre azt szoktuk mondani, hogy elindult egy folyamat, amely a dolgozók legszélesebb rétegeinek a figyelmét a közügyek felé fordítja, majd arra sarkallja őket, hogy részt vegyenek saját és közösségük ügyeinek intézésében. Végső soron ezt nevezzük munkahelyi demokráciának. A közös gondolkozás haszna azonban nem korlátozódik, nem is korlátozódhat pusztán az érdekvédelemre és az érdekképviseletre, kiterjed a posta szolgáltatásaira is, hiszen nem kevésbé fontos feladatunk a gazdasági munka segítése. A már említett társadékos vitákon felül teljes tagságunkkal közreműködtünk a posta múlt évi tervének kialakításában, majd a munkaverseny szervezése révén és egyéb lehetőségeinket kihasználva, teljesítésében is. A feladatok vállalása és az egyre feszültebbé váló világpolitikai légkör függvényeként nehezedő gazdasági körülmények megértése tette lehetővé, hogy a postás dolgozók a szolgáltatások minőségének további romlása nélkül le tudták küzdeni a terv teljesítésének különféle akadályait is, olyanokat például, amelyeket a nagyon is időszerű tarifaemelés idézett elő. Helytállásra volt szükség ahhoz is, hogy kellőképpen sikerüljön az év végi hajrá. Ez az általában rosszalló kifejezés a postán sajátos értelmet kap. Ilyenkor nem az év folyamán elhanyagolt munkákat igyekszünk sebtiben pótolni, hanem a lakosság tömeges ünnepi igényeit elégítjük ki. Az év végi csúcsforgalom lebonyolítása tehát nem egyszerű vállalati ügy, hanem a közhangulatot befolyásoló kérdés. Köszönet illeti a postás dolgozókat azért, hogy évről évre helytállnak e társadalmi jelentőségű feladat végrehajtásában. Méltányolják a postás dolgozók erőfeszítéseit, s az ennek elismerésére irányuló igényeiket — amelyeket a kongresszusi határozatban és a VI. ötéves terv tárgyalásakor is kifejtettünk — az illetékes állami és politikai szervek is. Ez megmutatkozott a tervezettnél nagyobb mértékű bérfejlesztésben, amely csökkentette más népgazdasági ágakkal szembeni elmaradásunkat, enyhítve a feszültségeket. Ugyancsak a megértés sugallta a napi- és hetilapok kiadási rendszerének módosítását, sőt azt is, hogy a posta dolgozói — természetesen a hírlapterjesztők is — már az év elejétől ötnapos munkarendben dolgozhatnak. Mindent egybevetve, a VI. ötéves terv első évének eredményei azzal biztatnak, hogy el tudjuk látni a most elkezdett esztendő feladatait. Képesek vagyunk arra, hogy alkalmazkodjunk az eddig szokatlan körülményekhez. Mert erre is szükségünk van. A rövidített munkahét bizonyos teendőket a hét első öt napjára tömörít, a munka mennyisége ugyanis nem csökken. A munkarend társadalmi méretű megváltozása azonban új szokások kialakulásához kell, hogy vezessen, s ezt éber szemmel fel kell ismernünk, majd igazodnunk kell hozzá. A szakszervezet sem marad híján a feladatoknak, amelyek összhangban vannak a XII. pártkongresszusnak és szakszervezetünk XI. kongresszusának határozataival. Igen fontos feladatunk, hogy részt vegyünk az 1982. évi postai tervekben meghatározott gazdaságpolitikai célok megvalósításában, hogy ezzel megteremtsük a gyorsabb fejlődés alapjait. Ezért támogatnunk kell minden olyan intézkedést, amely segíti az anyaggal és energiával való takarékoskodást, a munka szervezését, a hatékonyságot, a minőség javítását. Ezt kell szolgálniuk a teljesítményekkel arányban álló béreknek is. A munkaverseny fő célja az 1982. évi terv teljesítése. A vállalásoknak a munkahelyenként pontosan meghatározott feladatokhoz kell kapcsolódniuk. Az újítómozgalomnak az alkotó gondolkodást és munkát kell kibontakoztatnia, fejlesztenie és támogatnia. A szociális tervekben továbbra is fő célunk az élet- és munkakörülmények eddig elért színvonalának megtartása, sőt lehetőség szerinti emelése. Nem mondjuk, hogy ne többet, de amiről itt elmélkedtünk, azt meg is szeretnénk valósítani. Ezért arra kérünk minden postás dolgozót, minden szakszervezeti tagot és választott tisztségviselőt, hogy ami feladatkörébe tartozik, azt lelkiismeretesen teljesítse. Ha így lesz *— meg vagyok róla győződve —, egy év elteltével hasonlóképp vagy még vidámabban ünnepelhetjük a következő esztendő eljövetelét. Ehhez kívánok mindenkinek sok szerencsét, jó egészséget. Csáki Lászlóné főtitkár Szilveszteri gondolatok XXVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1982. JANUÁR ÁRA: 1,50 FORINT VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! POSTASZOLGOK A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1982 is a fenntartás éve A múlt évi terv teljesítését és az idei tervfeladatokat tárgyalta a központi vezetőség Szakszervezetünk központi vezetősége december 15-i ülésén át. Buják Konstantin vezérigazgató-helyettes előterjesztésében megváltotta a posta 1981. évi gazdasági és szociális tervének teljesítéséről szóló beszámolót, valamint a jövő évi tervelőirányzatokat. A szakszervezeti véleményt, vitaindító értékelést Tanos Lászlóné, a központi vezetőség titkára mondta el. Ezután számos hozzászóló egészítette ki az anyagot, adott hangot véleményének. Végül a központi vezetőség kiegészítésekkel elfogadta az előterjesztést. A gazdasági eredmények 1981-ben — az ismert nehézségek és bizonytalansági tényezők ellenére — összességükben megfelelnek a tervnek. A szolgáltatások színvonala egyetlen területen sem romlott, az ellátottság és a minőség általában megfelelt a tervezettnek. Az eredmény (4334 millió forint) úgy alakult, hogy az alaptevékenység bevételei jelentősen meghaladták a tervezettet, de ezt kiegyenlíti a melléktevékenység elmaradása, valamint a költségek növekedése. A ráfordítások közül az anyagköltségnek és a rendkívüli béremelésnek hatásaként a bérköltségeknek a növekedése a legnagyobb mértékű. Az adók befizetése után valamivel több mint 1 milliárd forint fejlesztési és mintegy 219 millió forint részesedési alap képezhető. A pénzbeni kifizetésekre (év végi részesedésre) az 1 százalékos évközi bérfejlesztés adóterhe miatt mintegy 40 millióval kevesebb áll rendelkezésre, mint 1980- ban. A teljesítményi terv alakulása nem igazolta a postaszerveket. A tarifa emelésének következtében nem lépett fel az általuk várt forgalomcsökkenés. A jövőben, indokolt lenne nagyobb figyelmet fordítani a várható forgalom reális felmérésére. A bérszínvonal a tervezett 5 százalékkal szemben 8,3 százalékkal emelkedett. Hasonlóan nőtt az átlagbér és az átlagkereset is. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagbére 3959, az átlagkereset 4163 forint. A tervezettet meghaladó bérfejlesztést egyrészt a saját erős, adózott bérfejlesztés, másrészt a feladathoz, illetve többleteredményhez kötött bérpreferencia tette lehetővé. Mindez kedvezően éreztette hatását, enyhítette, de nem szüntette meg a posta többéves — központilag is elismert — bérgondjait. 1981 — a meghirdetett program szerint — a fenntartás éve volt. Ezenbelül kiemelt feladatként a nyilvános távbeszélő-állomások rekonstrukciója és szaporítása szerepelt. A kiemelt területeken, ha történt is jelentős előrelépés a korábbi évekhez képest, nem lehet egyértelműen kedvező értékelést adni. A feladatok végrehajtása késve indult, egyes területeken csak a második féléviben. Gyakran hátráltatta a munkát anyag-, illetve készülékihiány, helyenként szervezetlenség és a fenntartói létszám évek óta nem szűnő hiánya. Mindezek következményeként elmaradt néhány tervezett feladat maradéktalan végrehajtása. Ennek ellenére erősödött az együtt gondolkodás, a közös akarat, mind az irányítás, mind a végrehajtás területén, ami jó néhány olyan szervezési, illetve egyéb javaslatot eredményezett, amelyek jelentősebb beruházás nélkül lehetővé teszik a meglevő eszközök hatékonyabb kihasználását, elősegítik a változó körülményekhez való rugalmas alkalmazkodást, a belső tartalékok feltárását. Javult a postaszervek kezdeményező készsége, egyre inkább általánossá válik a gazdasági tényezők figyelembevétele az egyes döntéseknél. Oldódik a szabályzatok merev alkalmazása, erősödik az élethez igazodó ésszerű módosításokra irányuló törekvés, kezd általánossáválni a szolgáltatásközpontú szemlélet. A központi vezetőség úgy ítélte meg, hogy a kedvező irányzatok kibontakoztatását elősegítette az üzemi demokrácia kiszélesedése, a szakszervezet fokozott részvétele a gazdasági feladatok megoldásában, kezdve a tervezéstől, a dolgozók mozgósításán keresztül a végrehajtásig. Az 1981. évi létszámterv 700 fős növekedést tartalmazott. Ezzel szemben 200 a tényleges növekedés, s ebből csak 90 a teljes munkaidős. A terv vitájakor már a múlt évben jelezte fenntartásait a központi vezetőség. Az akkor felvetettek beigazolódtak. A teljes munkaidősök létszámának növekedése a forgalomnál mutatkozik. Ezen a területen a teljesítmény stagnál vagy csökken a tarifaemelés hatásaként. Ezt az ellentmondást fokozza, hogy a nagy forgalmú hivatalok ugyanakkor nem kapják meg a forgalomhoz igazodó norma szerinti létszám feltöltésére sem az engedélyt az igazgatóságoktól. A műszaki területeken, elsősorban a fenntartó, üzemeltető munkakörökben a létszámhiány már égető problémának számít, évek óta nem sikerül az indokolt létszám feltöltése. A múlt évben sem történt előrelépés. A központi vezetőség hangot adott annak a meggyőződésének, hogy az előző éveknél hatékonyabb intézkedések esetében várható csak előrelépés. Célszerűnek tartja és javasolja a postaszervek létszámgazdálkodásának felülvizsgálatát és a válságos területeken a munkaerőhiány felszámolására átfogó postai program kidolgozását. A múlt évi fejlesztésekről szólva a legjelentősebb esemény az új tárolt programvezérlésű távíró- és adatkapcsoló központ átadása volt. Tovább bővült a távhívó irányok száma (Kecskemét, Leninváros, Tapolca, Badacsony). A múlt évihez képest (45 ezres program) igen szerény mértékben nőtt a távbeszélőállomások száma (13 ezer lakás- és 15 ezer közületi állomás). A postaszolgálatot 38 új hivatal üzembe helyezése és 65 postahivatal korszerűsítése javította. A kezelési kisgépek állománya mintegy 300- zal bővült. Üzembe helyezték Kékesen a 2. műsort sugárzó új tv-adót. Az 1981. évi szociális terv teljesítése kedvezően alakult, de néhány területen nem éri el az előirányzottat. A posta 1981-ben 874 millió forintot fordított szociális célokra, csaknem 17 százalékkal, többet, mint 1980-ban. Elismerésre méltó a dolgozók lakásépítésének postai támogatása. Viszont továbbra is gond van a munka- és egyenruhaellátással. A központi vezetőség hathatós intézkedést kért a posta vezetőitől. A múlt évben átadták a SZOT-tal együttműködve épített 100 férőhelyes hévízi gyógyüdülőt, folytatódott a balatonfenyvesi üdülő második ütemének kivitelezése és a zirc-tündérmajori gyermeküdülő rekonstrukciója. Az 1982. évi népgazdasági terv fő feladatként jelölte meg a szolgáltatások iörének bővítését, színvonalának emelését, úgy, mint a lakosság politikai hangulatát jelentősen befolyásoló tényezőt. Másrészről nagy súlyt helyez — a még nehezebb gazdasági körülmények között is — a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására, a munkabiztonság, az egészségvédelem fokozására. A posta 1982. évi terve eleget tesz e követelnié(Folytatás a 2. oldalon) Kertli Péterné (Kecskemét): Jól érezzük magunkat az új postaépületben. Maróti Tibor (Budapest): Példásan meg kellene büntetni a nyilvános állomások rongálóit.