Postás Dolgozó, 1985 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! 4-X A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A fő szolgáltatási ágak Postaszolgálat A szolgáltatások körébe tartozó küldeményfajták mennyisége és ezzel együtt a teljesítmények értékadatai a tervezettet kismértékben meghaladóan növekedtek. 1984-ben is folytatódott az új szolgáltatások kiterjesztése, a kezelés egyszerűsítése. Erőfeszítések történtek a közönség igényeinek mind teljesebb kielégítésére, a szolgáltatások színvonalának emelésére. A fejlesztési források állami intézkedésre történő 1984 — 85. évi szűkítése e szolgáltatási ágat is — mint ismeretes — erősen érintette. Új beruházás indítására az év során így nem volt lehetőség, csak a folyamatban lévők befejezésére, illetve lassított ütemű folytatására. A legjelentősebb beruházás az 1984. november 5-én üzembe helyezett balatonszentgyörgyi feldolgozó üzem. (Az üzem bemutatására egy későbbi számunkban visszatérünk.) A postahivatali hálózat fejlesztése kedvezően alakult. Természetesen ez nem változtat azon a helyzeten, hogy az igények jóval a reális lehetőségek fölött vannak. Amúlt évben egy nagyhivatalt (Révfülöp), 60 kis- és közép-postahivatalt adtak át, 48-at felújítottak, 31 kishivatalt állami bérleményben helyeztek el, új kialakítással, így összesen 140 hivatal rekonstrukciója valósult meg, ami tovább csökkenti a szolgáltatásra alkalmatlan postahivatalok számát. A kezelésgépesítésben a múlt évhez képest előrelépés nem történt. A tervezett 400 db kisgépből 380-at sikerült beszerezni. A számszerű teljesítés mellett az összetétel még nem mindig a szükségletnek megfelelő, esetenként gond van a terítéssel is. A karbantartás és a javítás sincs teljes körűen megoldva, így változatlanul sok a panasz, a kielégítetlen igény a postahivatalok részéről. Megindult a PKI által kifejlesztett asztali bélyegzőgép sorozatgyártása, így várhatóan 1985-ben ez utóbbi kérdés lekerül a napirendről. Az átutalási pénzforgalom számítógépes rendszere 1984 közepén kísérleti jelleggel Budapesten beindult. Forráshiány miatt azonban a kiterjesztés csak hosszabb távon lehetséges. A szállítószolgálat fejlesztési lehetőségei 1984-ben is csak a kiselejtezett gépkocsik pótlását tették lehetővé. Hírlapszolgálat A fő célt — a terjesztés minőségi színvonalának megtartását és az olvasói igények jobb kielégítését — a szolgálat teljesítette. A tervezettet meghaladó számú sajtóterméket értékesítettek. Javult a remittenda-gazdálkodás, és a nyomdákkal történt egyeztetés alapján a hetilapok megjelenésének egyenletessége. Megszervezték a vidéken előállított kiadványok helyi expediálását. Mintegy 200-zal bővült a nem postai árushelyek száma. Bevezették a naponkénti napilapigénylési rendszert, megindult a budapesti közületi előfizetések számítógépes feldolgozása. (Az erről szóló cikk lapunk 4. oldalán található). Hosszú előkészítés után forgalomba került a várva várt speciális hírlapkézbesítő kerékpár 2400 példányban. (Megjegyzés: máris jó néhány, a biztonsággal, illetve a használhatósággal kapcsolatos jelzés érkezett. A közeljövőben utána járunk a jelzett gondoknak.) Ami a beruházásokat illeti, átadták a szolnoki feldolgozó üzemben a hírlapfeldolgozó automatát, s a terv szerinti csökkentett ütemben folyt a budapesti hírlapfeldolgozó üzem építése. Távírószolgálat A tervezettnél majdnem 90 darabbal több, 539 telexállomást kapcsoltak be, így is 1170 azonban a várakozók száma, ami a működő állomásoknak több mint 10 százaléka. Az adatátvitel terén még a szerény mértékű tervezett fejlesztések sem realizálódtak. A kielégítetlen igények jellege miatt itt már a közeljövőben nagy feszültséggel kell számolni. A postai távírószolgálatban a táviratközvetítő munkahelyeken 3 display került üzembe. Az itt felvett táviratok döntő hányadát kezelő közreműködése nélkül továbbítják. Távbeszélő-szolgálat A tervezettnél több mint ezer állomással kevesebb bekapcsolása valósult meg. A lemaradást az okozta, hogy Budapesten több lakótelep konténerközpontjának telepítése, illetve hálózatépítési munkái elhúzódtak. Egyenletesen — a tervezettet meghaladóan — nőtt a helyközi és a nemzetközi forgalom. Meglepő és korábban nem tapasztalt módon a tervezetthez képest mintegy 6 százalékkal kevesebb a helyi forgalom impulzusszáma, s alig haladja meg az 1983. évit. A nyilvános hálózat rekonstrukciója tervszerűen folytatódott. Az ötéves terv elején meghirdetett program eredményeként a nyilvános állomások minőségi színvonala, működőképessége 1984- ben is kielégítő volt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az érdekelteknek nem kell továbbra is megkülönböztetett figyelmet fordítaniuk e területre. Eredményesen zárult a Szegednek és körzetének telefonfejlesztése céljából indított kötvényakció. Mintegy 260 millió forint értékű kötvényt jegyeztek. A szolgáltatás műszaki színvonala alapvetően nem változott. A fenntartás változatlanul létszámhiánnyal küzd. Nem javult a központokban a csúcsidőszakban a munkahelyek beültetési százaléka. Az 1984-re ígért egységes távbeszélő-díjszabás kiadása erre az évre húzódik. Rendkívüli feladatot kellett megoldania a szolgálatnak az év eleji, már-már elemi csapás mértékű viharkárok elhárításában. Az ideiglenes helyreállítás fegyelmezett csapatmunkával eredményes volt, a végleges azonban a kedvező pénzügyi lehetőségek ellenére sem folyik megfelelő ütemben. Jelentősebb befejezett beruházások: Nyíregyháza, Debrecen, Szolnok, Eger, Győr, Tapolca központ bővítése, Kecskemét és Tata központ bővítése és körzetének automatizálása, Gödöllő, illetve Hatvan mobilközpontok telepítése, továbbá Szilvásvárad, Rajka, Fót, Dunakiliti központ fejlesztése. Műsorszórás A szolgáltatás minőségi színvonala — a már megszokott módon — 1984-ben is jó volt. A műsorszóró adók telepítése a tervezett ütemben történt. A tévéműsor-ellátottságot javítják a Siklóson, Bakonybélben és Lentiben telepített átjátszó adók, és a miskolci adó rekonstrukciója. A komádi adó rekonstrukciója késedelmes szállítás miatt áthúzódik erre az évre. A diósdi rekonstrukció keretében két 20 kW-os adót adtak át. Terven felüli szolgáltatásbővülés az URH-adóhálózatban a Petőfi műsor rendszeres, folytonos sugárzása. Feltétlenül említést érdemel az üzemfejlesztés keretében, vállalati beruházásban átadott két objektum: Debrecenben a szakoktatási központ, Sopronban a javító- és raktárbázis. Mi várható 1985-ben? Az 1985. évi feladatokat meg- megfelelő színvonalú indításahatározza, hogy ez az év egy- ban. Mindezt két alapvető jórészt a folyó ötéves terv záró- nyerő befolyásolja: éve, másrészt viszont döntője- a posta szervezeténeklentőségű a VII. ötéves terv (Folytatás a 2. oldalon) XXX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1985. JANUÁR 15. ÁRA: 2 FORINT EREDMÉNYEINK , FELADATAINK A Postások Szakszervezete Központi Vezetőségének 1984. december 13-i ülése Doros Béla elnökhelyettes előadásában megvitatta a posta 1984. évi gazdasági és szociális tervének várható teljesítéséről, valamint az 1985. évi terv előirányzatáról szóló előterjesztést. A szakszervezet részéről Péntek Petronella bv-titkár tolmácsolta vitaindításként az elnökség előző napi állásfoglalását. Ezután több hozzászóló adott hangot véleményének és egészítette ki a beszámolót. Végül a központi vezetőség elfogadta az előterjesztést. Az 1984. évi tervcélokat a posta alapvetően teljesítette. A lehetőségek által behatárolt mértékig a szolgáltatásokkal szembeni mennyiségi, illetve minőségi igényeket kielégítette. Kiugró jelentőségű beruházás, illetve esemény egyik szolgáltatási ágnál sem volt. Tovább folytatódott a megújulási folyamat, a belső tartalékok feltárása — elsősorban postaforgalmi területen. A korábbinál nagyobb figyelmet fordítottak a távközlés terén a meglévő eszközök működőképességére, a fenntartási munka hatékonyabb végzésére. A posta korszerűsítésével, ezen belül is kiemelten a szervezet korszerűsítésével kapcsolatban egész éves kollektív munka folyt. A posta összteljesítménye mintegy 2 százalékkal magasabb a tervezettnél, ez mintegy 300 millió forintos többlet. A költségek tervszinten, illetve csekély mértékben ez alatt realizálódtak, így összességében az eredmény 3953 millió forint, ami 310 millió forinttal magasabb a tervezettnél. A fenntartási tevékenység — mint ismeretes — 1984-ben is kiemelt szerepet kapott. A fenntartási költségek tervszinten valósultak meg, azonban nem mindig a legfontosabb feladat került előtérbe, esetenként anyag-, illetve létszámhiány vagy más hiányosságok miatt. A létszám tervszinten alakult. A teljes munkaidősök száma 60 800 körüli. Belső összetételében azonban az elmúlt évekéhez hasonlóan kedvezőtlen a létszámalakulás. Nem történt előrelépés a fenntartásnál mutatkozó létszámgond enyhítésére. A bérszínvonal-növekedés 4,6 százalék. Ebből 3,7 százalékot központilag adómentesen kaptunk, 0,5 százalék az adózott, 0,4 százalék pedig az év közben a speciális beruházásokra, a műszakpótlék emelésére, valamint az export ösztönzésére kapott preferencia. Ez utóbbi növekedés 0,4 százalékkal haladja meg a tervezettet, de ezzel együtt is a postai bérszínvonal-növekedés 1,3 százalékkal alacsonyabb a népgazdasági átlagnál. Közöttünk élnek Hazánk felszabadulásának 40. évfordulójához közeledve emlékszünk közeli történelmünkre, méltatjuk eredményeinket, szólunk a jövőről. Az ünnepre készülve lehetetlen nem szólni az idősebb korosztályról, azokról, akik az élen haladtak a szocialista haza megteremtésében. Az élen haladtak a postás dolgozók is, akik a postás együvétartozást a szakszervezeti mozgalomban is kifejezésre juttatták. Engedjék meg a kedves olvasók, hogy most tagságunk egy töredékéről, azokról szóljunk, akik a Postások Szakszervezetének alapítói voltak, és akikről, sajnos, keveset tudunk. Mi is történt valójában? A háborús évek után érthető volt az emberek békevágya, nem volt kérdés, hogy élni kell, hogy az országot újjá kell építeni. A kérdés az volt: hogyan, milyen formában, és kinek építsük az országot. Programot adott a Magyar Kommunista Párt, amit plakátja is hirdetett: „Lesz magyar újjászületés”. A postás dolgozók hittek és bíztak az újjászületésben, amikor elsőként felvették a munkát és Budapest felszabadulását követően, 1945. február 21-én megalakították a Postások Szabad Szakszervezetét. Az első üzemi bizottsági küldöttértekezlet ideiglenes ügyvezetőséget választott. Majd ezt követte 1945. július 8. és szeptember 5-e, a központi vezetőség megalakulása. Az évfordulóhoz közeledve most azokról szólunk, akik ebben a munkában részt vállaltak és csatlakoztak a mozgalomhoz. Iyenkor önkéntelenül felmerül valamennyiünkben a kérdés, kik ők, és hol vannak? A több mint tízezres tábor az idők folyamán megfogyatkozott, sokan nincsenek már az élők sorában. Főleg az idő, de a körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy létszámuk jelentősen megcsappant. Nehéz időszakokat éltek át, ami nyomot hagyott szinte mindenkiben, egyéni sorsokban, tragédiákban. A 3 millió koldus országában kezdődött, majd végigélték a háborús éveket, de a felszabadulással tudtak újat kezdeni, ráadásul nem is akárhogyan. Még felsorolni is nehéz, nemhogy átélni. Még valami: az 1945-ös postásokban egyre inkább fokozódott az igény a szakmai együvétartozásra, a mozgalomhoz való kötődésre is. Mi az, amit tudunk, ha a tényeket és a számokat megszólaltatjuk. Tudjuk, hogy az 1945-ös szakszervezeti tagok közül 3240-en itt vannak közöttünk, háromezren már nyugdíjasként, 240-en pedig még aktív dolgozóként. Érdemes az alapszervezetek által készített — s hozzánk megküldött — felmérések adatsapjait tovább elemezni. A szakszervezeti tisztségviselők közül 506-an élnek olyanok, akik különböző tisztségeket töltöttek be, 15—40 évig. Úgy érezzük, a további elemzés előtt érdemes egy pillanatra megállni, és jogos büszkeséggel szólni arról a 71 szakszervezeti tisztségviselőről, akik 40 éven keresztül folyamatosan végeztek mozgalmi munkát. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy 40 év bizalom a közvetlen munkahelyi környezetben nem kis dolog, s ők vállalták is a közügyet egy emberöltőn keresztül. Büszkék vagyunk rájuk. Ki tudja, hogy az alapító tagok 40 év alatt hány szemináriumon, oktatáson képezték magukat — az is igaz, hogy volt mit pótolniuk. Ha végiggondoljuk, hatalmas erőforrás ez, amely az életből táplálkozik, s amire ma nem támaszkodni könnyelműség és felelőtlenség lenne. Felmerül az is, hogy a négy évtized alatt kifejtett vélemények, a tagság körében gyakorolt agitáció hogyan formálta a szakszervezeti tagok politikai látásmódját. Ma már tudjuk, hogy eredményesen szolgáltak egy közös ügyet. Ha kellett, sokszor fárasztó és kitartó munkával is. Az önzetlenül és odaadással végzett társadalmi munka elismerése, megbecsülése miként tükröződik a különböző kitüntetésekben? Sajnos, olyan felmérő lapot is kaptunk, amelyen a kitüntetések, elismerések nem sorakoznak. Elgondolkodtató, hogyan lehetséges ez 40 éves postai munkaviszony után? Az elismerés legmagasabb foka persze a közvetlen környezettől kapott bizalom, amelyet semmi más nem pótolhat, de azért az előbbinek talán mégsem szabadna előfordulnia. Az úgynevezett 45-ösökről nem lehet múlt időben beszélni. Itt vannak közöttünk, végzik mindennapi dolgukat, élik életüket és részt vállalnak a közösségi munkából, amit ők úgy mondanak: ez ad értelmet életünknek. Kétségtelen, hogy nélkülük ma is szegényebb lenne a mozgalom. Tapasztalatuk több, aktivitásuk nagyobb az átlagosnál, egy életút van mögöttük. Ezért, amikor készülünk az évfordulóra, külön is köszönetet mondunk, nemcsak tisztelettel, hanem emberi figyelmességgel és elismeréssel. Ezt teszi az elkövetkezendő időben valamennyi alapszervezet is, amikor a közvetlen munkahelyi környzetben is megemlékeznek szakszervezetünk megalakulásának 40. évfordulójáról. Kánya Gyula