Postás Dolgozó - Postai és Hírközlési Dolgozók Lapja, 1990 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK ALAPJA XXXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1990. JANUÁR ÁRA: 3 FORINT Lényeges változások a kollektív szerződésben December első napjaiban igen rövid idő alatt zajlott le a kollektív szerződés módosításának dolgozói vitája. Jogos volt az az észrevétel, hogy kevés az idő a megfelelő vitára. A tartalomból azonban mindenki megítélhette, hogy ezt a módosítást a Magyar Posta átszervezése tette szükségessé, vagyis ez is az átszervezési folyamat része. Sajnos, az átszervezésre is kevés idő maradt. A kevés idő azonban semmiféleképpen nem lehetett akadálya annak, hogy a dolgozók érdekeinek védelmében indokolt és szükséges módosítások még 1989 folyamán beépüljenek a kollektív szerződésbe. A szerződés hatálya A Magyar Postából — mint tudjuk — 1990. január 1-vel három új nagyvállalat, több kft. és alapítványok alakultak. Ezek az új szervezetek jogosultak önálló kollektív szerződések kötésére. Az új kollektív szerződéseknek az előkészítése, vitájuknak a lebonyolítása, elfogadtatásuk és hatályba léptetésük hosszabb időt vesz igénybe. Ezen átmeneti idő alatt sem lehetnek azonban rendezetlenek a munkaviszonyra vonatkozó szabályok. Ez alapvető dolgozói érdek, és nem közömbös a munkáltatói oldalról sem. Ezért mind szakszervezeti, mind szakmai részről szükségesnek láttuk egy olyan kollektív szerződéses rendezésnek minősülő megállapodás kötését, amelyet — egyrészről a dolgozók képviseletében a Postások Szakszervezetének Központi Vezetősége, — másrészről a munkáltató, a Magyar Posta elnök-vezérigazgatója köt meg, s amely szerint — meghatározott időtartamra — a jogutód vállalatokra a jelenlegi kollektív szerződés rendelkezései érvényesek, illetve hatályosak. A dolgozói vitára bocsátott megállapodástervezet megfogalmazása során a jelenlegi kollektív szerződés hatályának végső időpontját illetően a szakma és a szakszervezet véleménye eltért. Szakszervezeti oldalról egyetértettünk a szakmának azzal az álláspontjával — s a magunk részéről ezt messzemenően támogatjuk —, hogy az 1990. január 1-jével létrejött valamenynyi új szervezetnek haladéktalanul meg kell kezdenie az új kollektív szerződés előkészítését. A megkötés munkálatait úgy célszerű ütemezni, hogy a kollektív szerződést legkésőbb június 30-ig ki lehessen hirdetni. Ez azért fontos, mert csak ekkor van az új kollektív szerződésnek január 1-jéig visszamenőleges hatálya. Az ésszerűség és célszerűség mellett azonban a realitásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az 1990-es év első negyedévében az előkészítő szakapparátust leköti az elmúlt gazdasági év zárása, az átszervezéssel összefüggő technikai, adminisztratív szétválasztási, bázisképző feladatok. A szakszervezeti mozgalom aktivistáit és apparátusát pedig nem kisebb, feladat várja az első negyedévben, mint az alulról építkező új szervezeti forma kialakítása, létrehozása. E feladatokat — véleményünk szerint — egyik oldalról sem lehet figyelmen kívül hagyni. Előfordulhat, hogy az első félévben egyes új szervezetek nem tudnak kellően felkészülni kollektív szerződésük megkötésére. Ebben az esetben mégis bekövetkezne, hogy az új szervezetnél a munkaviszonyt érintő szabályozás tekintetében rendezetlen állapot alakulna ki. Az eltérő szakmai és szakszervezeti álláspont között döntött a dolgozói vita eredménye. A „Megállapodás” 1. pontjának érvényes szövege: „A Magyar Posta 1986—1990. évekre kötött kollektív szerződésének — általános és értelemszerűen rájuk vonatkozó speciális — szabályait változatlan tartalommal a Magyar Posta jogutód szervezetei (ideértve a gazdasági társaságokat, valamint a Postai és Távközlési Zenei Alapítványt és a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítványt is) az új kollektív kereszteződés, illetve a munkáltatói kollektív szerződések hatályba lépéséig, de legkésőbb 1990. december 31-ig alkalmazzák.” Mozgástér A hatályos kollektív szerződésnek vannak olyan részei, amelyeket még az átmeneti időre sem lehet megmerevíteni. Ezért a „Megállapodás”-ban e részek oldása elengedhetetlen. Vagyis meg kell engedni, hogy az új vállalatok, szervezetek indokoltan a hatályos kollektív szerződéstől — még a saját kollektív szerződésük kialakítása előtt — eltérhessenek. Ebben a vonatkozásban két kérdést tartottunk fontosnak: — a hírlapbérrendszereket, valamint — az üzemi étkeztetés nyersanyagnormáját és a vállalati hozzájárulást. A hírlapkiadás terén — nap mint nap tanúi lehetünk — szinte robbanásszerű változás következett be. A terjesztés a robbanásra — több ok miatt — nem tudott felkészülni, de a mielőbbi követés elengedhetetlen. Ennek következtében a kollektív szerződésben rögzített hírlapbérrendszereket szükség szerint módosítani kell. Ennek indokolt teret engedni! Ezt a „Megállapodás” 2. pontja a következők szerint fogalmazza meg: „Az 1. pontban rögzített általános szabálytól eltérést engedve a kollektív szerződés 3. számú melléklet B I—II. pontjaiban meghatározott hírlapbérrendszerektől a Magyar Posta Vállalat saját hatáskörben eltérhet.” A második kérdés felvetését az infláció indokolja. Az étkeztetés színvonalának tartása céljából meg kell engedni az új postai szervezeteknek, hogy a hozzájárulás mértékéről maguk határozzanak. Ezt az engedményt a „Megállapodás” 3. pontja rögzíti: „Ugyancsak az 1. pont általános követelményeitől eltérés tehető az üzemi étkeztetés kollektív szerződés 42. § (5) bekezdésében meghatározott mértékeivel kapcsolatban. Az étkeztetés nyersanyagnormája és a vállalati hozzájárulás tekintetében a jogutód munkáltatók felfelé eltérhetnek.” A „Megállapodás” az eddig ismertetett három ponton kívül még a következő kettőt tartalmazza: „4. A felek a jelen megállapodásban foglaltakat kollektív szerződéses rendezésnek tekintik. 5. A megállapkodás hatálya értelemszerűen kiterjed a kollektív szerződés függelékeire is, a munkáltatók a partner szakszervezeti szervekkel hasonlóan megállapodást köthetnek.” Úgy véljük, az 5. pont valamennyi utódvállalat figyelmét felkelti a kollektív szerződés saját függelékének áttekintésére. Átlagkereset 6 hónapra A hatályos kollektív szerződés decemberi módosításának a leglényegesebb pontjai összefüggnek az átszervezéssel. Ezek a felmondási és felmentési időre vonatkoznak. Lapunk múlt havi számában közzétettük azt a „Megállapodást”, amelyben a postás dolgozók foglalkoztatási biztonságának megőrzésébe kötelezettséget" vállalt a Magyar Posta elnök-vezérigazgatója és a három új nagyvállalat vezérigazgatója. Minden törekvés ellenére előfordulhat azonban, hogy néhány dolgozó munkaviszonyát felmodják az átszervezés miatt. Ezért szükséges egy méltányos, hosszú idejű felmondást, s ezzel azonos idejű felmentési idő, amely a dolgozó számára biztonságot ad abban a tekintetben, hogy a srunkáltató támogatásával munkaviszonyát megoldják. Az e célt szolgáló kollektív szerződési módosítások a következők: — a 7. §-t, a felmondási időt kiegészítő (3) bekezdés: „A Magyar Posta 1990. január 1-jei átszervezése miatti munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő valamennyi érintett dolgozóra vonatkozóan 6 hónap. A felmondási időt az (1) — (2) bekezdés szerint kell megállapítani, ha a felmondásra azért kerül sor, mert a dolgozó a részére változatlan munkavégzési helyen felajánlott ugyanazon munkakört nem fogadta el.” — a 8. §-t, a felmentési időt kiegészítő (3) bekezdés: „A ksz 7. § (3) bekezdése szerint megállapított 6 hónapos felmondási idő teljes tartamára a dolgozót fel kell menteni a munkavégzés alól. E módosítások alkalmazását illetően a dolgozói vitákon a következő kérdések vetődtek fel: — a 6 hónapos felmondási és felmentési idő csak január 1-jéhez kötődik? — a változatlan munkavégzési helynek mi a pontos tartalma? Az első kérdéshez: a ksz szövege az 1990. január 1-jei átszervezést úgy fogalmazza meg, mint okot, amely a munkaviszony felmondását indokolja. Az átszervezés végrehajtása egy folyamat. Természetesen az a jogos követelmény, hogy a dolgozó munkaviszonya január 1-jével rendezett legyen. A munkaviszony felmondására csak akkor kerüljön sor, ha postán belül már minden lehetséges intézkedést megkíséreltek, hogy elhelyezzék a dolgozót. Mégis előfordulhat, hogy valakinek nem lehet a munkaviszonyát fenntartani. Ebben az esetben természetesen az sem kizárt, hogy a felmondás kezdete nem január 1. A második kérdéshez: a szabályozás létrehozásának az volt a célja, hogy minél kisebbre szűküljön az a dolgozói kör, amelyre a 6 hónapos felmondási és felmentési idő nem vonatkozik. Ez pedig az, amikor az illető dolgozó esetében semmi sem változik — legfeljebb munkáltatójának elnevezése. Vagyis: a „változatlan munkavégzési hely” az a munkahely, ahol a dolgozó eddig a munkáját végezte. Hírlapbérrendszer — lépéskövetés A „Megállapodás” ismertetésénél már említettem, hogy a hírlapkiadásnál bekövetkezett többirányú változást a terjesztés nem tudta követni.. A terjesztésre kialakított bérezés — várhatóan — a terjesztés formáinak változásával szinkronban formálódik, módosul. Az eltelt fél év tapasztalata is szükségessé tette, hogy még 1989-ben két fontos kérdést rendezzünk e bérezési rendszerben: — az egyik az eltérő körülmények közötti árusítás anyagi elismerése, — a másik a helyettesítés díjazása. (Folytatás a 6. oldalon.) A harc folytatódik... Nekünk postásoknak a mögöttünk hagyott 89-es esztendő több okból is emlékezetes marad. Az elmúlt évtizedekben végrehajtott többszöri és kétes sikerű postai átszervezések után elérkeztünk a posta végső át- és szétszervezéséhez, az egységes Magyar Posta megszüntetéséhez. Az átszervezési munka egyenetlenségei, a folyamatokról a valós ismeretek hiánya, a jól értesültek félinformációi, az elviselhetőség határáig fokozták a postásokban — a napi megélhetési gondok miatt egyébként is meglévő — feszültségeket. Elgondolkoztató tény, és a fegyelmezett, áldozatkész munka bizonyítéka, hogy mindezek a körülmények nem, vagy csak kismértékben érződtek a postai szolgáltatások színvonalában, s-szakszervezetünk vezetőtestületei, tagságunk a postai munkavállalók elemi érdekeiért és akaratából fogalmazták ki meg az átszervezéshez kapcsolódó követeléseket. Nem mindig és nem mindenben találtunk együttműködésre kész partnereket, ugyanakkor egyértelművé vált, hogy vannak olyan sarokpontok, amelyektől a szakszervezet nem tágíthat. Ezek: • az utódvállalatoknál a dolgozók foglalkoztatási és szociális biztonsága, • az utódvállalatok működőképessége, amiben meghatározó a bérlemaradás felszámolása még a szervezeti szétválás előtt, a kollektív szerződésben foglaltak, a postás dolgozók szerzett jogainak megtartása. A Postások Szakszervezete által követeltek jogosságát, annak reális mértékét bizonyítja, hogy kemény küzdelem, sok-sok tárgyalás, tanácskozás után sikerült egyezségre jutni, illetve kedvező döntéseket kikényszeríteni. A követelések jogosságán túl a dolgozók, a szakszervezeti tagság összefogása, a közös akarat kinyilvánítása — úgy a szeptemberi, majd a novemberi országos szakszervezeti tanácskozáson — volt az az erő, ami a posta vezetőjét és a minisztert meggyőzték és tették ügyünk szövetségesévé. Új postás egységben, a közös akaratban meglevő erő adhat hitet és alapot ahhoz a munkához, amely szakszervezeti 2 -3. tagságunk előtt áll. A magyarországi csendes forradalom, a demokrácia dimenzióinak kitágulása, a nemzetgazdaság már-már minősíthetetlen helyzete, ebből következően az életszínvonal drasztikus csökkenése, a mindezeket figyelmen kívül hagyó egyes kormányzati körök arroganciája, mind-mind kihívás a szakszervezeti mozgalom számára. Mindezekkel együtt és kölcsönhatásban a legnagyobb kihívás a tagság jogos elégedetlensége, és ebből adódóan igénye a szakszervezeti struktúra és munka gyökeres változtatására. A fentiek mellett a Postások Szakszervezetének szervezeti felépítésében követnie kell a posta átszervezéséből adódó változásokat is. Központi vezetőségünk öt hónapos tagsági vita után elfogadta a lapunkban most közzétett ideiglenes alapszabályt, s egyidejűleg megbízta az elnökséget, hogy a három szakmai szakszervezet alapszabály-tervezetének megalkotásáról gondoskodjék. A január első napjaiban megindult alapszervezeti választásokon a beszámoló elfogadása, a tisztségviselők megválasztása mellett dönteni kell arról is, hogy milyen szakszervezetet akar a tagság kialakítani, s ennek alapján formálni az illető szakmai szakszervezet szervezeti felépítését alap-, közép- és országos szinten. Majd az országos alakuló értekezlet vagy szakmai szakszervezet alakuló kongresszusa mondhatja ki a szakszervezet megalakulását. Ennek az országos tanácskozásnak vagy kongresszusnak a jogosultsága kinyilvánítani — a tagság akarata alapján — szándékát az Országos Szakszervezeti Szövetség létrehozására. Ezeket, a sorsunkat érintő és befolyásoló kérdéseket az elkövetkezendő hetekben, hónapokban kell tagságunknak is megválaszolnia és eldöntenie. Mindezt olyan helyzetben, amikor világosan látszik, hogy sem a kormánynak, sem egyetlen meghatározó politikai és gazdasági tényezőnek nem érdeke egy egységes, erős szakszervezet. Az elmúlt hetek a postán belül is érzékeltettek ilyen szándékokat. Ma, amikor a munkavállalók kiszolgáltatottsága egyre nyilvánvalóbbá válik, nem engedhetjük meg szakszervezetünk egységének bomlasztását, szétforgácsolását. Közösen kell kimunkálnunk azokat a döntési mechanizmusokat, szervezeti formákat, amelyek megteremtik szakszervezetünk demokratikus működésének a feltételeit. E folyamat szerves része a szövetségi alapszabály-tervezet módosítása, alakítása, melynek végleges formáját a Postások Szakszervezetének utolsó és egyben a szakszervezeti szövetség első kongresszusa alakítja ki. A harc folytatódik: a munkáért, az emberhez méltó életet biztosító bérért, az emberség, a tisztesség, az igazság győzelméért. E harc kimenetelét erőteljesen befolyásolja a postásegység megőrzése, a dolgozók egymást segítő szövetsége, s ezt mások is tudják. . . Meszlényi Ferenc