Állami főreáliskola, Pozsony, 1879
szeretet és a tiszta erkölcsösség mintaképe. Finom műveltsége, tisztult ízlése, nyájas leereszkedő modora a nemzet közkedveltévé tevék „benne az olasz finomság magyar komolysággal és erővel párosult“ mondja a történetíró. Lajosnak és udvarának hatása közvetlenül a főrendekre, de közvetve az egész népre áldásos volt. A zordon erkölcsök szelídültek, a szép és magasztos iránti érzet mindinkább kifejlesztetett. Lovagias gondolkozásmódjáról a történelem számos megható példával tanúskodik. Olasz hadjáratában önélete kockáztatásával menti meg egy apródját a rohanó folyó árjaiból; kész a német császárnak hadat üzenni, mert szeretett anyjától egy alkalommal tiszteletlenül emlékezett meg, és midőn Melfinél táborozván Tarenti Lajosnak következő levelét vette: „Mi Lajos, Isten kegyelméből Jeruzsálem és Sziczilia királya, Felségedet, Magyarország királyát, birodalmunk megtámadóját és szorongatóját ezennel párbajra kihívjuk stb.“ Erre Lajos következőleg válaszolt : „Soraidat, nagy király, megkaptuk és olvastuk. Kihívásodat párbajra örömmel elfogadjuk, csak az ajánlott négy hely ellen van kifogásunk .... Ha tehát velem komolyan megmérkőzni óhajtásod .............legalkalmasabb lesz, azt az egészen részrehajlatlan aquileiai patriarcha előtt megtenni stb.“ Ezen elhatározásra Lajos főképen az által indíttatott, mivel Tarenti Lajos azzal indokolta kihívását, hogy ily módon nagy vérengzésnek vettetik vége. Családi élete boldog és példás volt, neje Erzsébet női erényekben gazdag, szerető nő és gondos családanya; családi boldogságának örömkelyhébe csak azon keserű csöpp vegyült, hogy nem volt ii örököse, akire nagy művének tovább fejlesztését bizhatja vala. Nagyszombatban — mint a hagyomány mondja — dinynye evés folytán bekövetkezett hideglázban halt meg. Özvegye és két leánya, Mária és Hedvig, gyászolta. Lajos királyunk iránti kegyeletet a nemzet, de különösen Nagyszombat városának lakosai mai napig ápolják. A pozsonyi „Toldy-kör“ indítva e nemes kegyelettől elhatározta, hogy nagy királyunk halálozási házát Nagyszombatban márvány emlékfelirattal örökítse meg. E czélból nemes törekvésű körünk kiváló tagjai Nagyszombatba utaztak, s az emlékfelirat ünnepélyes felavatása megtörtént. Erre Némethy Ferencz úr, Nagyszombat városának nyugalmazott főszámvevője, ki magának Nagyszombat városa történelmi okmányainak kutatása által érdemeket szerzett, a pozsonyi újságban 1879. évi május hó 6. és 20-án két czikket tett közzé, melyekben a történelmi igazság érdekében azt állítja, hogy királyunk nem a Somogyi-féle házban — hová az emléktábla helyeztetett — hanem a szomszéd Popovits-féle házban lehelte ki nagy lelkét. A történelem és az archäológia oly tudományok, melyek egymást kiegészítik, s így jelen eset is alig deríthető fel történelmileg az archäológia segítsége nélkül.