Állami főreáliskola, Pozsony, 1913
Kolbai Arnold Károly. 1858-1914. A szerencsésen vége felé hajló tanév váratlanul roppant veszteséggel sújtotta intézetünket. Egyik régi kiváló oszlopa, büszkesége: Kolbai A. Károly, június 17-én hirtelenül porba omlott. Ez az elsőrendű képzettségű, a kötelességteljesítésben igazán mintaszerű tanár nem volt közönséges ember. Határozott, kiváló egyéniség volt, melyet nemes lélek, fenkölt gondolkodás, nemes önérzet, munkás hazafiság és valódi gavallérság alapozott meg. A szepesiek hagyományos magyar hazaszeretete őbenne kiváló erővel élt és világolt. Fényesen igazolja ezt saját hivatalos életirása is, melyet e szavakkal kezd: »Születtem 1858. március 19-én Galíciában, atyámnak jaroszlavici magyar birtokán.« Fényesen igazolja ezt az is, hogy a Szepességben évszázadok óta jóhangzású Kolbenheyer családi nevét fiatalon megmagyarosította. Középiskolai tanulmányait Lőcsén végezte az 1874-ben letett érettségi vizsgálattal, majd a budapesti műegyetemre iratkozott be. Itt elnyerte a Kaiser-díjat és 1878-ban kitüntetéssel tette le tanári vizsgálatát. Tanári pályáját Lőcsén kezdette meg, már 1879-ben rendes tanárrá nevezték ki Nagyszebenbe. Itt érte a T. T. Akadémia kitüntető megbízása, hogy a szepesi barlangokat tudományosan felkutassa. Sikeres kutatásainak eredményét a T. T. Akadémia tette közzé. Menyasszonyával, későbbi nejével, Fieba Mária tanárnővel együtt 1895-ben költözött városunkba, s ez időtől fogva páratlan odaadással buzgólkodott intézetünk ifjúságának nevelésében. Tanári hivatásának mintaszerű betöltésén kívül az önművelésre s tudományos munkássága folytatására is talált időt, a Tudományos Zsebkönyvtárban megjelent »Ábrázolástan«-ának két füzete az ifjúságnak hasznos és keresett segédkönyvévé vált. A szakadatlan munka és a neje elhalálozásával ért súlyos lelki bánat megőrölte erős szervezetét. Március hó elején szabadságra ment, a kényszerű tétlenség csak fokozta búskomorságát és idegbaját, melyre a halálban keresett orvosságot. Két kis fiát, kiknek jövőjéről egyébként is kellően gondoskodott, megható búcsúlevelében igazgatónk oltalmába ajánlotta.