Katolikus főgimnázium, Pozsony, 1874
kérdezősködnénk Fel-Báron első regényírónk sírja után. Ugyancsak Fel-Báron vagy Bodó-Báron lakott hazánk egyik hírneves történetírója, Istvánffy Miklós, alnádor is; oda láncolta a köszvény az eladósodott Amadé bárót is, hogy következő diák verse által szintén emelje az igénytelen helyecske nevezetességét: „Miser pede, miser aere! Jesu Christe miserere! 1794-ben a nagy világforradalom rombolásai között Révai Paczkóval együtt Pozsonyban írják a „Pozsonyi újságot“ s gondosan kalauzolgatják a gyermekcipőcskékben tipegő magyar hírlapirodalmat. — Ekelen mint református pap, Hetényi János, akadémiai tag, az ige hirdetésén kívül a bölcselmi tudományokat sikeresen gyarapította nemzetünk nyelvén. — Csütörtökön hunyt el 1572-ben Mérey Mihály, alnádor és jogtudós, a négyes jogkönyv szerkesztőinek egyike. — Illyésházy István nádor, kiről Vay azt mondá, hogy „anynyi esze van, a menynyi még egy kis úrnak is sok volna“, tudós, vitéz, államférfi, az akadémia egyik megalapítója Illyésházán nyugszik. 25.000 kötetre menő könyv és kézirattárát a nemzeti múzeumnak ajándékozá. — Elő-Patony nevezetességei között Várady Jánost kell említenünk, ki „A régi magyar zászlósságról“ történeti munkát írt, mely 1830-ban Pozsonyban hagyta el a sajtót. A legelső magyar nyelvtan németül 1729. szintén Pozsonyban jelent meg. Szerzője Bél, álnéven Meliből; a könyv címe: „Der ungarische Sprachmeister.“ — Dugonics Nagy-Szombat egyik tanári székét tette nevezetessé. — Barcsay szintén Nagy-Szombatban ismerkedett meg Ányossal. — Fejér György a pozsonyi várban székelt „egyetemes papnevelő“ tagja nemcsak színdarabokat dolgozott és adott ki, hanem a tanodai Thaliát is új életre kelté. — Kölcsey egykor szintén lakosa volt Pozsonynak, valamint Faludi, a lyrai műköltészet megkezdője is. — Greguss Mihály és Csató Pál Pozsonyban nyugosznak. Kisfaludi Kétroly, drámai költészetünk megalapítója s Kisfaludi Sándor, nemzeti költészetünk megindítója, több ideig Pozsonyban tartózkodtak, Czuczor is itt járt iskolába. Bajza József, Szemere Pál, Fáy András többkevesebb ideig laktak az ősi koronázó város falai között. Fölemlítsük-e, hogy Pozsony volt színhelye a legnagyobb magyar, a lánglelkű Széchenyi legelső nyilvános föllépésének ? Itt mondotta ki a teremtő „legyent“ az igénytelen huszártiszt, s a nemzeti művelődés leghatalmasabb tényezője, a magyar tudományos akadémia mintegy varázsütésre megjelent. Itt küzdött Petőfi, a magyar népköltészet eme