Katolikus főgimnázium, Pozsony, 1876

5 méltó missionariusa István, midőn a keresztény vallást szép országában ki­rályi szavával inaugurálta, midőn a pogány világ romjain dicső fénynyel és hatalommal fölemelkedett új Rómából, a nyugoti cultura missio központjából, a keresztény világegyház fejétől új hatalmának jelvényét, a szent koronát, ezt az újjá­született magyar nemzet palládiumát, fenséges eszmétől áthatott homlokára illesztette ezeredik év augustus havának 15-én. S itt kezdődik a magyar nemzetnek valódi élete, valódi dicsősége. Tehát a magyar szent korona jelöli az új magyar aerát, nemzetünk újjászületésének, civilisatiojának, szenvedéseinek és dicsőségének fényes kor­szakát. És mi ez a magyar korona? Egy 20-21 centiméter átmérőjű, hom­lokzatán hét csúcsalakú fejékkel megkoronázott, nagy, csiszolatlan zafírkövek­­kel s váltakozva nyolcz különféle szinü zománczozott alakkal, köztük sz. Mi­hály és Gábor fő angyalok, sz. György, sz. Demeter vértanuk s a dicsőség trónján ülő s áldást osztó Üdvözítő zománczozott képével s csúcsán a száza­dok viszontagságait hirdető félre görbült ingó kereszttel ékesített, igénytelen fejdísz, melynél a művészeti tökély mai álláspontján érték-, ízlés- és szépségre nézve remekebbet állíthat elő az emberi műszorgalom, s mégis ez ódon idő egyszerű, megviselt készítménye ránk magyarokra nézve becsesebb a világ legdrágább ékszerénél, nem anyagi értéke­, hanem szellemi sajátságánál fogva. Ez egyszerű fejdísz századok zivataraiból, hazai és külföldi fogsága s rejtekeiből dicsőségesen és csodálatosan fenmaradt szent ereklye; e magyar sz. korona egy eszmének, azon eszmének kifejezése, melyet alapítója, első sz. királya, apostola kimondott népének, hogy éljen, s ne legyen múlékony népcsorda, mint a hun, kunbesenyő vagy h­azai rokonság, hanem éljen az új időhöz átidomultan s működjék közre küldetésszerüleg az újkori társadalom nagy munkájában, fejtse ki szelleme kincseit, emelje fel hangzatos nyelvét a világműveltség nagy versenyében s nemzeti jelleme megalkotásában éljen örökké ! S mert a magyar sz. korona egy nagy eszmének, egy számra nézve nem sok, de ritka szép jellemvonásokkal bíró nemzet eszményi életének szent jel­vénye, azért csodálatos, mert gondviselésszerű ennek története. Sylvester pápa a szomszéd lengyel Boleslawnak szánta volt, de az Isten jelöltjének a magyar Istvánnak küldötte. Utána nagy és méltó Árpádsar­­jak fején dicsőn tündöklött. I. Béla rövid uralma alatt fennen ragyogtatta azt s a kisl cselszövény idézte zavarban fenyegetőleg vérszemet kapott ázsiai vadság hydrafejét végképen összetörte; a kegyes I. Géjza a háborgó Salamon érdemetlen fejéről csak a nemzet határozott akaratának hódolva vette fel, s az egyszerű nyugoti koronához a Byzanczból nyert saját ajándékkoroná­ját, mint az adott szó szentségének, vitéz magyar népe legkiválóbb jellem­vonásának jelvényét csatolva kettős koronává változtatta, mintegy jelentve hogy a keleti törzs s ennek nyugoti hajtása mind egy Isten népe s hogy a magyarnak a vallási türelem egyik kitűnő jellemvonása. Sz. László fejéről

Next