Katolikus főgimnázium, Pozsony, 1878

I.­­ A magyar zsidótörvények az Arpádkorszaka írta Helmár Ágost. A A történetírás elvei mai nap átalakuló félben vannak. Hosszabb idő óta mindenki tárgyilagosságot követel a történetírótól. Sokan azt gondolják, hogy az olyan író, a­ki egy általa választott bizonyos mérték szerint pon­tosan latra veti az összes körülményeket és ezen vizsgálat alapján ki­mondja véleményét — elérte az objectivitás netovábbját. Az itt leírt eljárás által azonban épen a legmagasb fokú subjectivitás álláspontjára helyezke­dik az író, mert bírói tisztet gyakorolva ugyanazon egy, általa „a priori“ választott, tehát subjectív és egyszersmind absolut mérték szerint akarja megítélni a különféle időkbe eső, más meg más viszonyok között létrejött eseményeket. Ezen „a priori“ elfogadott absolut mértéket majd a philosophiá­­ból, majd a vallásból, majd pedig a nemzeti öntudatból merítik. Az ily­­féle, nem magából a történelemből fakadó források sorát majdnem a vég­telenig lehetne folytatni. E források akármelyikéből veszi az író a mértéket: az ily módon alkotott ítélet mindig egyoldalú és subjectív marad. Bár ezen állításnak helyes volta már magában véve is világos, mégis utalhatunk azon tényre, hogy alig létezik történeti személy vagy esemény, melyre nézve az eddigi történetírás általánosan elfogadott és helyesnek elismert ítéletet hozott volna. A történetírás az ítéletmondásban örökös tétovázásra volna kárhoztatva, ha le nem mond az absolut mértékek alkalmazásáról, ha be nem látja, hogy történeti eseménynek absolut értéke nem lehet. De a történetírás nem mondhat le az ítéletmondásról, az értékmeghatározásról, mert ezek nélkül nem érne többet egy kitűnő könyvnek tárgymutatójánál. Az egyedül helyes mérték az, mely nem vétetik kívülről, hanem magából a történetírás tár­gyából , a történeti tényekből és viszonyokból; azaz, a mérték csak akkor helyes, ha relatív. ítéletünk tehát csak akkor lehet helyes és valóban tör­téneti , ha meghatározzuk az egyes tények­, események­ és személyeknek értékét az ezekkel egykorú emberi társadalomra nézve. Sok példa helyett egyet akarunk felhozni. Ha szent István király tevékenységét akár az Aristoteles- akár a Kant - féle etnika, akár a keresztény erkölcstan, akár

Next