Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)
1922-10-01 / 100. szám
& A kisebbségek lojalitása. Irta: Szent-Ivány József, nemzetgyűlési képviselő. Liptószentivány, szeptember 30. A nemzetek szövetségének genfi ülésein a nemzeti kisebbségek védelmét új alapokra helyezték. A békeszerződések csaknem mindegyike több-kevesebb intézkedést tartalmaz a kisebbségek követeléseiről és kifejezetten kimondja azt is, hogy a minoritásoknak a szerződésekben körvonalazott jogait nemzetközi garancia alá helyezi. Egészen természetes, hogy a „garancia”1 gyakorlásának lehetősége csak az esetben van meg, ha az egyes kisebségek helyzetéről a szerződésre lépett nemzetek és államok az igazi képet s a helyes információt is megkaphatják. Szükség van tehát arra, hogy a panaszokat vizsgálat tárgyává tegyék, ami helyesen és elfogulatlanul csak az esetben történhet, ha a vizsgálat a politikai befolyástól mentes, független bíróságok kezébe van letéve. A békeszerződések a „garancia** gyakorlását a nemzetek szövetségére ruházzák és ennek a szövetségnek „egyezségokmánya" (szervezeti és hatásköri szabályzata) tizennegyedik cikkében meghatározza azokat a feltételeket, melyek fennállása esetén a bíróság igénybe vehető. Ez a meghatározás ugyan nagyon általános, mégis, mivel azt mondja, hogy „minden nemzetközi jellegű" ügyben, kétségtelen, hogy a nemzeti kisebbségek „garantált" jogainak kérdése, illetőleg azok védelme is a hatáskörébe tartozik. A tizennegyedik cikk azonban nem világos. Általában nem állapítható meg belőle teljes világossággal, hogy vájjon a nemzetek szövetségébe felvett államok kötelesek-e az ily nemzetközi jellegű vitás eseteket a nemzetközi bíróság elé terjeszteni, vagy sem. A cikk erre vonatkozó része ugyanis szó szerint így hangzik: „Ennek a bíróságnak hatásköre ki fog terjedni a felek részéről elébe terjesztett minden nemzetközi jellegű vitás esetre." Kérdés az is, váljon a felek egyikének bejelentése elég-e, vagy pedig mindkettő együttes bejelentése szükséges-e? Nincs teljesen tisztázva az sem, hogy vájjon a felek csupán állammok lehetnek-e, vagy valamely állami kormánya és kisebbsége? Mivel a kisebbségek dolga kétsége települ nemzetközi kérdés — minden vitán felül állana tehát az, hogy az egyébként belpolitikai természetű kisebbségi sérelem a nemzetközi bíróság elé tartozzék, még akkor is, ha nem egy általános jogsérelemről van szó, de egyeseken elkövetett sérelemről. Ezeket a hiányokat, vagy tisztázatlan kérdéseket kívánta orvosolni a nemzetek szövetsége és Murray tanár, az oxfordi egyeem professzora néhány javaslatot terjesztett a kisebbség ügyeivel foglalkozó bizottság elé. A vita során a javaslatok előadója felhívta a kisebbségeket az állam iránt való lojalitásra és ez a felhívás kedvező alkalmadn kínálkozott a kormányok egy részének arra, hogy a kisebbségek illojalitásának vádjával indokolják a minoritásokkal szemben folytatott kormányzást, vagy másként: a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek elmulasztását-Benes is felhasználta ezt a kedvező pillanatot és igyekezett meggyőzni hallgatóságát a cseh-szlovákiai kisebbségek illojalitásáról, államellenes magatartásáról és figyelmeztetést küldött nekünk további „viselkedésünket" illetően. Nem tudjuk, milyen eredménnyel sikerült ez neki, de nem mehetünk el szó nélkül ennek a kérdésnek ily beállítása mellett. Valamely állam polgárai lojalitásának egyedüli mértéke az, vájjon állampolgári kötelességeiket mennyire teljesítik. Kérdem a miniszterelnököt, vajjon nem tette-e ezt meg a magyar kisebbség? Vájjon nem jár-e elől, mióta az új állam kötelékébe kényszerült, polgári kötelességeinek teljesítésében? Vegye magának a fáradságot a középeurópai színpadon oly sokszor megjelenő bűvész és lépjen le a Uókusz-pókusz hazug világából.Tekintse meg a száraz statisztika egynéhány rubrikáját, hogy meggyőződhessen arról, hogy azon a területen, ahol magyarok laknak, a legpontosabban folytak be az adók, a legbiztosabban szállították be a gabonakontingenst, a legnagyobb százalékban vonultak be mozgósított katonakötelesek! De miért nem vette a fáradságot magának arra, hogy megtudakolja, milyen nemzetiségbe! katonák verték le majd egy éve, az államra oly veszedelmesnek hirdetett kladnói kommunista zavargásokat. Beregi és gömö magyar fiukat vezényeltek ki erre a célra, mivel mások vagy nem voltak hajlandók engedelmeskedni, vagy pedig nem találták őket eléggé fegyelmezetteknek. Vagy talán a mi politikai magatartásunkban találta meg szavai indokát, minden valószínüség szerint azért, mert nem vagyunk hajlandók a „megfelelő" alázatossággal elfogadni az egész világ előtt elismert jogaink alamizsnaszerű morzsáit és mert van bátorságunk nemzetünk védelmére kelni és mert nem szegődünk azoknak a sorába, akik a határon túl lévő magyarok országát sárba rántani akarják. Ezért bennünket irredentistáknak kiáltanak ki a nemzetek szövetségének minden egyoldallúsága mellett is tiszteletreméltó testülete előtt Ez a legnagyob tévedése a miniszterelnök úrnak. Nem először van alkalmam a nyilvánosság előtt kijelenteni, hogy nekünk az irredentára semmi szükségünk nincsen. Mi megelégszünk azzal és addig meg nem állunk a megkezdett uton, míg a Cseh-Szlovákiában élő magyarság írott törvényekben lefektetett szabadságát biztosítani és kiverekedni nem fogjuk és mig politika programunk államjogi részét, az államban való nemzeti életünk egyetlen biztosítékát győzelemre nem visszük! Csak a kormányon múlik, vajjon megadja-e nekünk a parlamentáris eszközökkel folytatott küzdelem útjait. A nemzetek szövetségének plénuma elfogadta Murray javaslatait és útját adta a kisebbségi jogvédelem egyedül kifogástalannak nevezhető formájának, a nemzetközi bíróság kizárólagos ítélkezési jogának! Ezentúl tételesen megállapított forma szerint is a nemzetek szövetségének, ennek a politikai testületnek a retoriáján keresztül kell mennie minden ügyünknek, sőt azok elintézése is kezében van, mivel a vitás ügy „csakis kivételes esetekben kerülhet a független bíróság elé." Bizonyosak lehetünk, hogy Benes nagy diadallal fog Genfből visszatérni és el fogja mondani Matta svájci delegátus zárószavait: „A kisebbségek igyekezzenek a többséggel békében élni." De meg fog feledkezni arról, hogy ezt a békességet ő és kormánya akadályozza, és bizonyosan nem tartja szükségesnek eldicsekedni azzal a kudarccal, mely Magyarország felvétele kérdésénél érte. Úgy látszik, hogy Cseh-Szlovákia külügyminiszterét egyre nehezebb és nehezebb próbák elé állítják Európa nagy politikusai és mintha az a kötélhágcsó, melyen olyan vakmerőséggel kapaszkodott fel, feljebb már nem vezetne és mivel a kerék tovább forog, mennie kell visszafelé! filmkósás. TerelgetemVnyájam őszi erdőszélen. Minden kis lirágát összekeresgélem az őszi mezőnek. Élet-erdő mélyén is él a zene szólal: Muzsikál a Halál,sóhajos vonóval muzsikál a fákon, s A vonó siklása, sorsoknak hullása . . . Színesen, dalosan örök elmúlásba hullnak a levelek. Riadoz a nyálam, szivemnek ezernyi aranyos bárányát de nehéz terelni, őszi erdőszélen! Már szét is bocsátom: kit erre, kit arra, magam meg ledőlök a zörgő avarra halkan tilinkózni. Akinek átokként bánat ül a mellén, akinek könnye van, jöjjön ide mellém, üljön az avarra. Fölveszem tavaszról maradt tilinkómat s elfújom bánatát minden búsulónak, tavaszra várónak. Mécs László. . ^RáfulJfaGyMjtflRMP T—ITI-------------- ^ Zufefka és Mező. A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — írta: Lőrinczy György. Nagyon szerény utcácska volt a mai Baross-utca még akkor, mikor Stáció-utcának hívták arról, hogy a keleti pályaudvaron végződött, azon a teherpályaudvaron, amit ma már jóformán csak a MÁV benső bizalmasai ismernek. A hírneves Wenckheim-palota helyén, ami a Stáció utcát a József-utcától elválasztja, alacsony, sárga, ócska, de annál hangosabb vityilló éktelenkedett: a Hornyik János uram korcsmája. Hornyik János maga is fölötte barátságos tótocska volt; korcsmája két füstös terme egyikében az egyetem rövidnadrágú és tandíjmentes filozopterei vacsorázgattak, többnyire megfordítva azt a régi közmondást, hogy ma pénzért, holnap ingyen. A vörösteritékes teremben meg a mágnásfertály, vagyis a Józsefváros fertálymágnásai, az aranyláncos, borotváltképp elegáns Jean-ok, lom-ok és Jaromir-ok lukullusi lakomákban dőzsöltek. Az urasági inasok, lakájok és komornyikok Estéről-estére odajárt Spanga, Pitéli és Berecz is, a Majláth országbíró három gyilkosa. A magyar arisztokrácia akkor élte a fénykorát: még a cselédsége is az volt. A címeres fogatok úgy röpködtek, mint a cserebogarak. A szezonban a páholyoknak párisi képe volt. A farsang a bálok sorozata volt, amikről külön kalendáriumot szerkesztettek és adtak ki. A méltóságos paloták zengtek és ragyogtak. Mindennek a hullámai a Stáció utcába is elverődtek a lakások pletykái szárnyán, így az utcának mindennapra rendszerint megvolt a maga külön témája, sokszor szenzációja is. Állandó nevezetessége azonban csak egy volt: az a ház, amelyikben Jókai lakott. Azt mindenki szinte kegyeletesen respektálta. A Szent István-nap vidéki zarándokainak meg is mutogatták, halk szóval, suttogva, nehogy megzavarják a benne kóválygó regényhősöket:v — Itt lakik Jókai! De lakott abban más is- Még pedig Laborfalvi Róza, a Jókai felesége, meg a kis unokája: Róza, aki később Feszty Árpádin lett. Gertrudis királyné, vagyis Laborfalvi Róza még 1859-ben örökre búcsút vett a színpadtól, de a szerepeitől nem. Azokat hozományképpen vitte Jókaihoz. Nem hiába játszotta oly sokáig a zordon női karakterek fenséges és tragikus szerepeit; a lelkéhez tapadtak azok. Nem ritkaság a festett világban A színpadi hercegnők otthon is, a bútorozatlan hónapos szobában, néha dideregve és koplalva (nem a mai, az akkori színpadi hercegnők) is úgy szavalnak és gesztikulálnak, mintha mindig a perzsaszőnyegen kacérkodnának az udvari léghűtőkkel. Laborfalvi Rózának is a természetévé váltak a szerepei. Otthoni magánéletében is azokat játszotta vagy élte, házsártos szeszélye szerint Otthon is Gertrud királyné volt- Az a büszke, sőt gőgös zsarnok, aki, ha villámló szemével ránéz a partnerére, a kisvárosi ripacsra, aki Bánk bánt játssza, hát Bánk úr úgy megijed, hogy nem meri megölni Gertrud királynét. Ez a szerep otthon könnyebb volt, mint a színpadon. Nem kellett tartania se Bánk, se Petur bántól. A galambepéjű Jókai egyiknek se született. Örült, ha békén hagyták s dolgozószobája csöndes magányában szövögethette az álmait, meg a meséit, a Kárpáthy Zoltán bájos kicsikéjéről, meg az Aranyember Noémijéről- Azokra nem féltékenykedett Gertrud királyné, vagyis Róza asszony. Egyébként pedig nem egyszer meg is történt, hogy ha a mesekirály kedvetlen volt, Róza királyné egyszerűen rázárta az ajtót, kétszer is megfordítva benne a kulcsot. — Dolgozz, vén iródiák! Mert hát, persze, a házhoz sok pénz kellett. Jókai nemcsak regényeket írt, bankókat is egyúttal. Alig győzte- Mert mesével még az olyan házat se lehet etetni, amelyikben mindenki álmodik. Pedig ott senki se tanult egyebet. Azonfelül Róza királyné meglehetősen ötletes is volt, £ s meglehetősen drágák voltak az ötletei. Csaknem minden esztendőben újra etabliroztatta a la- Hók* si-’o • -:be>• — Akié a Süli, azé az ország. írta: Szilassy Béla, a szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezeti ellenzéki pártok közös bizottságának elnöke. Losonc, szeptember 30. A cseh-szlovák köztársaság kormányának az alapos átgondolást nélkülöző, kapkodó gazdasági politikája az ország mezőgazdaságát a legválságosabb helyzetbe sodorta. A forradalmi nemzetgyűlésen hebehurgyán megalkotott földreformtörvény elég ok arra, hogy a reform által veszélyeztetett nagyobb gazdaságok a mezőgazdasági üzem részére megkívánt és csak évek során át gyümölcsöző hasznos beruházásoktól tartózkodjanak és ez megbénította azok produktivitását s a gazdasági vállalkozást elkedvetlenítette. Tegyük föl, — bár a törvény alkotóiról, nehéz ennyi előrelátást feltételezni — hogy ez mint pszichológiai eszköz beletartozott politikai koncepciójukban a földreform célja volt, a birtokok felaprózása révén, az országba szorult más nemzetiség tulajdonában levő földnek államhű elemek között való szétosztásának elérése és ha számításba vették az ország közgazdaságára ebből háramló károkat. Bizonyára az ő szempontjukból a közgazdasági veszteséget felülmúlja a politikai nyereség, mely e célkitűzésnél szemük előtt lebegett. A cseh nagytőke, illetve nagyipar és a cseh ipari munkásság politikai pártjai által vezetett államkormányzat gazdasági politikáját a komoly tervszerűség hiánya jellemzi. Csak egy pozitív, iráni ez annak mezőgazdaság',ill • ré. gazdasági érdekek alá van nagy politikai célnak: az az állam külpolitikai tekintélye; 1 / már Rasin első miniszterség u g kezdett és azóta következetesen elvitt pénzügyi politikának célja kovák pénz külföldi árfolyamának a felhajtása az állam presztizse érti ; indult meg a politika egyes eszköze s kölcsönök be nem váltása, a legfanabb adók és szociális megterhelések s mint a különféle forgalmi korlát* és külforgalmi akadályok, melyek a |aság minden ágát egyaránt sújtott; államháztartási egyensúly látszatának bére és ennek alapján a cseh-szlovák ,emelésére irányultak. Ugyanő célt :ja a vámpolitika is. A cseh-szlovák iparosállam s így szüksége van olcsó anyagra és ipari munkássága számára élelmiszerekre. Ezért megnyitotta haza mezőgazdasági termények számára aél kat, melyek a volt mon 1én ama vámovámtarifája szerint a mezőgazdasági esést védték, viszont magas értékvámpí 1 igyekezett ipari termelését a külföldi bi ' italtól megvédeni. De midőn a vámhatár megnyitásával saját mezőgazdaságának sor konkurenciát teremtett a rosszabb áru és olcsóbban produkáló országokbólármazó mezőgazdasági termények beengetésével, saját területén rontja meg ipari fogyasztóinak, a mezőgazdaságból élő lakosságnak vásárlóképességét. A valuta felszöktetésével pedig saját, a magas munkabérekkel, és magas közterhekkel sújtott és így drágán termelő iparát fosztja meg a rosszabb valutájú környező államok piacaitól, minek következtében sorra szüntetik be üzemeiket az iparvállalatok, jutnak válságos helyzetbe azok termékeit közvetítő kereskedők és ínségre a munkásság. így sikerült rövid időn belül az ország közgazdaságának minden ágát a legnehezebb válságba sodorni s a kilábalás felett most törhetik fejüket a haza bölcsei. Ha rövidesen megoldást nem találnak, a válság fokozódásával belpolitikai nehézségek és ennek kapcsán a külföld elé festett közgazdasági Potemkin falu összeomlása és a „nemes" valuta ábrándjának szertefoszlása fog elkövetkezni. A szlovenszkói magyar gazdatársadalom, mint legmostohább gyermeke az államnak, a súlyos gazdasági viszonyok nyomását fokozottan érzi. A köztársaság déli és szélső keleti határain drágábban termelünk és rosszabbul értékesítünk, viszont drágábban szerezzük be szükségleteinket, mint a cseh-szlovák gazdák és így még súlyosabban sínylődünk a nyílt vámhatárok és jó valuta áldásai alatt. A gazdasági viszonyok ilyen kialakítása, az állandó politikai elnyomás, a földreform okozta bizonytalanság és a fenyegető vagyondézsma sok nagy- és középbirtokosunkást Néha friss szamócára éhezett — karácsonykor. Azt elő kellet teremteni a föld alól is, amin a földgömb túlsó felét kell érteni, mert ezen az innenső oldalon szamóca nem igen terem karácsonyra. Mire a Jókai asztalára ért, a karácsonyi csemegének minden egyes szeme két pengő forintba került, ami akkor még a mai dollárnak számított. Tegyük hozzá, hogy Gertrudis Róza királynénak nemcsak karácsonyi ötletei voltak, hanem húsvéti, urnapi, névnapi, születésnapi, téli és nyári, tavaszi és őszi, meg egyéb hasonló fordulatos ötletei is. Egyszóval megtartotta a költői parancsot: minden órának [leszakaszd virágát! Valami politikai tüntetés alkalmával például, mikor a fölséges nép mind közönségesen beverte bálványának, a költőnek az ablakait, a Nagyasszonynak az a gondolata támadt, hogy házőrző kutyákat kell tartani. Majd elbánik az az ablaktámadókkal! Jókai nevetett a dolgon, ő már tudta, hogy a nagy kutyákkal nem bírnak a kis kutyák. Bestia ellen — bestia kell! Mindegy, legyen meg az anyakirályné kívánsága, annál inkább, mert nemcsak ő, hanem a kisleánya, a kis Róza is nagyon örült a kutyának. Gondos körültekintéssel mihamar be is szerezték a Cerberust: egy hatalmas new-foundlandit, aki a házi keresztségben mindjárt Zulejka nevet nyert, tekintettel arra, hogy hölgy volt és ezenkívül figyelemmel a család ismeretes törökbarát érzelmeire. Ami azt illeti, Zulejkában, minden költői morál ellenére, senki sem csalódott. Zulejka ugyan egyáltalán semmi legkisebb hajlandóságot se mutatott arra, hogy cerberusi hivatásának megfeleljen, de nagyon szépen és engedelmesen pacsit adott, megsimogatta a kis Rózát és a Jókai síafrokkját s az anya-