Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-28 / 71. (519.) szám

-^jr—■ W­é^­ I &r­m- évfolyam 71. (519.) szám ^­­,^wwoy priga, Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovcsiszkoi és Ruszinszkói Szövetkezeti Ellen­zéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. A francia válság (fi.) Prága, március 27. Amikor e sorokat intik, minden jel arra vall, hogy Milerand, a francia köztársaság elnöke újból Poincarét fogja megbízni a ka­binet megalakításával, úgy, h­ogy Poincaré néhány csekélyebb személyi változás után ugyanazzal a kabinettel térne vissza a kama­rába, mint amellyel tegnap a véletlen folytán megbukott. A nagy változás, amelyet Európa lakosságának nagyobbik fele már évek óta türelmetlenül vár, tehát nem következett be Franciaországban és mindaddig, amíig a má­­­­jusi általános választások új fordulatot nem idéznek elő az eseményekben, a dolgok me­nete úgy fog folyni, mint ahogy Poincaré­­ huszonnhat hónapos kormányzása óta eddigelé folyt. Poincaré tegnapi veresége meglepetés volt­ A miniszterelnök éppen a külügyi bi­zottságban beszélt, amikor tudomására hoz­ták, hogy a kamara hat szótöbbséggel le­szavazta a kormányt, amelynek pénzügymi­nisztere hevesen ellenezte, h­ogy a nyugdíj­­törvény javaslatát visszaküldjék a bizottság­hoz és ezzel kapcsolatban fölvetette a bi­zalmi kérdést. A kamarának ez a váratlan határozata magyarázatát részben a francia parlamentnek abban a szokásában­­ t­a­lá­lja meg, hogy a képviselők pártjuk más tagját is megbízhatják a helyettük való $28fomzás­­ára WföTf szerint használhatják föl távollévő kollégá­jáig kék-fehér szavazólapjait. Mivel Poincaré veresége véletlenen múlt és mivel különben is meglehetősen alárendelt jelentőségű javas­latról van szó. Parisban formai tekintetben mindenki természetesnek találja, h­ogy Poin­caré újból megbízást kapott a kormányala­kításra. Poincaré maradásának azonban mélyeb­ben fekvő okai is vannak. A Mafírmek ma reggel megjelent és minden valószínűség szerint sugalmazott vezércikke nyomatéko­san hangoztatja,­ hogy a francia köztársaság elnöke minden körülmények között kitart Poincaré Raymond mellett, sőt annak távo­zása esetén a maga részéről is levonná a kö­vetkezményeket. Mi­llerand föltétlen bizalom­mal viseltetik Poincaré iránt, annak imperia­lista politikáját a maga részéről hathatósan támogatja és ha netalán bizonyos részletkér­désekben tőle különböző fölfogást is vall, úgy ez távolról sem jelenti azt, mintha a Poincaré által képviselt irányt túlságosan erőszakosnak találná, sőt a maga részéről — ha egyáltalában lehetséges — még ennél bru­­tálisabb politikát óhajtana. Masaryk egy nyilatkozatából tudta meg a világ, hogy a Ruhr-akciót nem is annyira Poincaré, mint inkább Minlerand sürgette és ismeretes az is, hogy Magyarországgal szemben Poincaré sokkal nagyobb megértést tanúsított, mint akár elődje, Briand, akár pedig az államfő. Poincaré azonban legyőzte lelkiismerete szavát és jobb meggyőződése ellenére neki­vágott annak az útnak, amelyet az Flysée­­palotában számára kijelöltek. Mint országá­nak felelős miniszterelnöke, a történelemnek és az emberiségnek természetesen ő tartozik felelősséggel, mint ahogy egész Európa vele azonosítja azt az esztelen és bűnös politikát, amelyet Franciaország az elmúlt két eszten­dőben folytatott, ahelyett, hogy régi hagyo­mányainak megfelelően, a népek békés kul­turális fejlődésének élére állott volna. A politikai helyzet természetes alaku­lása és az államfő kívánsága tehát minden valószínűség szerint oda fognak vezetni, hogy * Poincaré egyelőre tovább vezeti a francia állam ügyeit­ A nagy kormányválság néhány óra alatt — úgy látszik — részleges kormányválsággá egyszerűsödött le. Poin­caré ugyanis fölhasználja az alkalmat arra, hogy kabinetjének néhány olyan miniszteré­től, akik tehertételt jelentenek a kormány számára, szépszerivel megszabaduljon. A jelenlegi viszonyok között különösen három tárca bír nagy jelentőséggel: a külügyi, a belügyi és a pénzügyi tárca. Olyan időben, amikor a jóvátételi bizottság szakértői nem­sokára előterjesztik jelentésüket és amikor Franciaország újból nagy elhatározások előtt áll, nem kell bővebben magyarázni, hogy milyen fontossága van annak, ki áll a Quai d'Orsay élén. A belügyi tárcának fokozott jelentőségét a közelgő választások adják meg, míg Franciaország súlyos pénzügyi helyzete és a frank még mindig nem egészen szilárd állása a legsúlyosabb feladatok elé állítják a pénzügyminisztériumot. Malvynak, a bukott kormány pénzügyminiszterének azt vetik a szemére egyes kormánypártok, hogy „nem elég erélyesen­" készíti elő a választá­sokat, míg De Lasteyrie pénzügyminiszter neve ma egyike Franciaország legnépsze­­rűlenebb neveinek azok miatt a súlyos adók miatt, amelyeket a pénzügyi helyzet szaná­lása és a frank megmentése céljából zúdított az adózó polgárokra. Poincaré minden való­színűség szerint mindenekelőtt e két minisz­tert fogja alkalmasabbnak látszó politikusok­kal kicserélni, míg az a kombináció, hogy ő maga felcseréli a külügyi tárcát a pénzügyi­vel, valószínűtlen kombinációnak látszik, mert nem hihető, hogy az ambiciózus Poin­caré éppen most lemondana a külügyek köz­vetlen vezetéséről. Európa népeinek tehát egy időre bele kell törődniük abba, hogy a kontinens leg­nagyobb politikai és katonai hatalmasságá­nak, Franciaországnak kormánya élén to­vábbra is Poincaré Raymond marad, akinek neve ma a gyűlölet és bosszú politikájának valóságos szimbólumává vált. Reméljük azonban, hogy működésének ez a prolongá­lása nem tart sokáig és bízunk benne, hogy a májusi választások eltávolítják a helyéről, de nem­ huszonnégy órára, mint most, hanem örökre. Mégis megalakult a Pasics-Pri­csevics kormány Programja csak a költségvetés elintézése lesz — 162 ellenzéki szavazattal szemben mindössze 135 kormánypárti. — Hatva született gyermek Belgrád, március 27. A politikai pártok ma délelőtt végképpen állást foglaltak a Pasics-Pribácsevics kor­ Ssze­tiori * a v­öl­kimentben 135 mandátummal rendelkezik, az ellenzék 127 mandátumával szemben. Az utóbbi számban azonban nem szerepelnek azok a horvát képviselők, akiknek­ mandá­tuma meghitelesítésre vár. E mandátumokat is beszámítva a helyzet ez: 135 kormánypárti és 162 ellenzéki képviselő. Politikai körökben ezért azt hiszik, hogy a Pasics-Pricsiveros kormány, ha annak megalakulásához a ko­rona hozzáillaad, először a költségvetési javas­latot fogja elintézni és csak azután hitelesíti a harmincöt horvát mandátumot. Erre új k­ormé­­nyváls­á­g következnék. Budapest, március 27. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Pasics ma délben egy órakor megjelent a királyi palo­tában és közölte az uralkodóval, hogy Pri­­bicsevics pártjával és a demokrata disszi­­densekkel megalakította az új kormányt. Az új kabinet névsorát ma este teszik közzé. Annyi bizonyos, hogy a külügyi tárca to­vábbra is Nincsics kezében marad. Poincaré újabb­ meigondolási időt kért Általános a vélemény, hogy Poincaré elvállalja a kormányalakítást Néhány minisztert kicserélnek — Poincaré pénzügyminiszter jelölt? Az éjjeli órákban Paris, márckis 27. általában valószínű­nek tartották, hogy Poincaré el fogja fo­gadni az újból való kormányalakítást, fia Poincaré válasza mégis tagadó lenne, úgy a köztársasági elnök szilárdan el v­an tökélve arra, hogy az új kormány feladatává fogja tenni, hogy ugyanolyan kül- és belpolitikát folytasson, mint a lemondott kormány, mert a jelenlegi helyzetben más politika, lehe­tetlen. Politikai körökben az a vélemény ural­kodik, hogy a minisztériumok számát csök­kenteni fogják, nevezetesen meg fogják szüntetni az egészségügyi minisztériumot, valamint több alállamtitkárságot. Poincaré új kormányában eddigi minisztertársai egy részének nem ajánlaná föl újból a miniszteri tárcát. Változás lehetséges a pénzügyi, ten­gerészeti és belügyminisztériumban. Pén­z­­ügyminiszterjelölt gyanánt Marsait és Boka­­nowskit emlegetik, tejjelöltként Chaumet tengerészetügyi m­inisz­­szenátor jön számí­tásba. A küszöbön álló választások szem­pontjából különösen fontos, hogy kivel töltik be a belügyminiszteri tárcát- lehetséges, hogy Poincaré Cabatre vagy Reifaelre bízza ezt a tárcát. Paris, március 27. (Havas.) Poincaré este tanácskozott a képviselői kamara és a szenátus elnökével. Úgy hírlik, hogy mind a kettő amellett foglalt állást, hogy Poicaré maga vegye át a pénzügyminisztériumot. Poincaré erre nézve nem nyilvánított véle­ményt. Azonban majdnem kétséges, hogy feladja a k­ülügymin­iszt­­ériumot. Az említett miniszter­jelölteken kívül Marin és Soucheur nevét is emlegetik. Berlin, március 27. (Saját tudósítónktól.) Parisból jelentik a délután folyamán: Poin­caré délben a köztársasági elnökhöz ment és közölte vele, hogy még nem döntött végle­gesen arra nézve, hogy elfogadja a kabinet újjáalakítását. Elhatározását a délutáni ta­nácskozásoktól teszi függővé. Franciaország politikája mindenben változatlan marad Paris, március 27. A reggeli lapok álta­lános benyomása az, hogy Poincaré el fogja vállalni az új kormány megalakítását. Más­részről általánosan megállapítják, hogy a je­lenlegi válság előterében há­rom tényező áll: 1. A kamara tegnapi szavazásának eredménye teljes meglepetés volt. 2. Mille­­rand Poincarét a lehető legnagyobb támo­gatásban részesítette. 3. Abban a valószí­nűtlen esetben, hogy Poincaré nem vállal­ná az új kormány megalakítását, sem a bel-, sem a külpolitikában változás nem fog bekövetkezni. A Maiin fölhatalmazást kapott a követ­­­­­kezők megállapítására: A francia politika fő vonalait nem vál­toztathatja meg más, mint az ország tisz­tán kifejezésre jutó akarata. A köztársasági elnök szilárdan bízik ab­­­­ban, hogy Poincaré új kormányt fog alakí­tani, amely kifelé az erő, befelé pedig a rend és taka­rékosság politikáját fogja folytatni. Fran­ciaország a Ruhrvidéket nem ürítheti hamarább, mielőtt a jóvátétel teljesen ki­ki­fizetve nincs. Franciaország belpolitikájá­ban mindenekelőtt a büdzsé egyensúlyá­nak helyreállítására törekszik, ki akarja kerülni a kölcsönöket és nem akar olyan kiadásokat engedélyezni, amelyek megfe­lelő bevételekkel fedezve nem lennének. Ha egy véletlenség folytán, amelynek le­hetőségét a köztársasági elnök még csak nem is mérlegeli, Poincaré számára lehetet­lenség volna a kormány megalakítása, úgy az államfő csak olyan kabinet kezébe adná a kormányzást, amely szilárdan el volna tökélve arra, hogy Franciaország politiká­ját a fent említett vezérelvek szerint ve­zesse. fia azonban az ország ennek a poli­tikának folytatása ellen nyilatkoznék meg, így a köztársasági elnök haladéktalanul levonná azokat a következményeket, me­lyeket alkalmasaknak tart. Az ellenzéki sajtó, valamint a baloldali lapok valószínűnek tartják és azt kívánják, hogy Poincaré a kabinet néhány kényelmet­len tagját elejtse. Az Echo de Paris egy mun­katársának a kabinet egy tagja azt a kije­lentést tette, hogy Poincaré a régi kabinet valamennyi tagját megtartja. A lapok kieme­lik, h­ogy­ a lemondás Ilire a frank árfolyamát nem érintette, ami azt bizonyítja, hogy pénz­ügyi­ körökben egy pillanatra sem ingott meg az ki vélemény, hogy Poincaré - kor­mán­ybukta­tó ellenzék összetétele Paris, március 27. Az ellenzék, amely a Poinscaré-kormányt megbuktatta, így alakul: 12 kommunista, 51 szociáldemokrata, 25 köz­­társasági szocialista, 74 radikális (köztük Herriot, Kiotz és Franklin-Boillon), 11 bal­oldali republikánus (köztük Leygues volt mi­niszterelnök), 47 baloldali demokrata (köztük Falliére volt köztársasági elnök fia és Lou­cheur), a republikánus akció 16 tagja, a köz­­társasági antant 15 tagja, akik tudvalévően főtámaszai a nemzeti bioknak és 27 függet­lenségi. A baloldali demokrata párt után, amely tegnapi határozati javaslatában kije­lentette, hogy hű­ marad Poincaré külpoliti­kájához, bizalmat szavazott neki és fölkérte, hogy folytassa eddigi politikáját,­­ a repub­likánus antant is elhatározta, hogy eljár Poin­­carénál és fölkéri, hogy maradjon meg to­vábbra is a kormány élén. A baloldali repub­­likánusok csoportja is arra kérte föl Poin­carét, hogy tartsa meg a kormányhatalmat és ugyanilyen értelmű határozatot hozott a köztársasági akció csoportja is. A demisszió hatása Berlinben Berlin, március 27. A berlini lapok Poin­caré kormányának lemondásával tartózko­dással nyilatkoznak és biztosra veszik, hogy Poincaré az új kormány alakítását el fogj?, vállalni. A nacionalista Deutsche Tageszei­­iung kiemeli, hogy német népnek nincs oka ujongani, akár végleges a Poincaré bukása, akár pedig csak taktikai okokból vonakodik, hogy aztán újból kormányt alakítson. A kommunista Rote Falone és a nacionalista Lokalanzeiger egy véleményen vannak és úgy ítélik meg a helyzetet, hogy az eset csak a parlamentarizmus komédiaszerű­ségét bizonyítják. A legtöbb lap azon a vélemé­nyen van, hogy Poincaré ezt az alkalmat az- * 100 cseh­­ szl. Horonáfi­l fizettek ma, március 27-én. Zürichben 16.825 svájci frankot Budapesten 229 590.— magyar koronát Bécsben 207100.— osztrák koronát Berlinben 122100OÖÖOÖOÖO.— német márkát

Next