Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)
1924-03-28 / 71. (519.) szám
-^jr—■ Wé^ I &rm- évfolyam 71. (519.) szám ^,^wwoy priga, Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovcsiszkoi és Ruszinszkói Szövetkezeti Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. A francia válság (fi.) Prága, március 27. Amikor e sorokat intik, minden jel arra vall, hogy Milerand, a francia köztársaság elnöke újból Poincarét fogja megbízni a kabinet megalakításával, úgy, hogy Poincaré néhány csekélyebb személyi változás után ugyanazzal a kabinettel térne vissza a kamarába, mint amellyel tegnap a véletlen folytán megbukott. A nagy változás, amelyet Európa lakosságának nagyobbik fele már évek óta türelmetlenül vár, tehát nem következett be Franciaországban és mindaddig, amíig a májusi általános választások új fordulatot nem idéznek elő az eseményekben, a dolgok menete úgy fog folyni, mint ahogy Poincaré huszonnhat hónapos kormányzása óta eddigelé folyt. Poincaré tegnapi veresége meglepetés volt A miniszterelnök éppen a külügyi bizottságban beszélt, amikor tudomására hozták, hogy a kamara hat szótöbbséggel leszavazta a kormányt, amelynek pénzügyminisztere hevesen ellenezte, hogy a nyugdíjtörvény javaslatát visszaküldjék a bizottsághoz és ezzel kapcsolatban fölvetette a bizalmi kérdést. A kamarának ez a váratlan határozata magyarázatát részben a francia parlamentnek abban a szokásában találja meg, hogy a képviselők pártjuk más tagját is megbízhatják a helyettük való $28fomzására WföTf szerint használhatják föl távollévő kollégájáig kék-fehér szavazólapjait. Mivel Poincaré veresége véletlenen múlt és mivel különben is meglehetősen alárendelt jelentőségű javaslatról van szó. Parisban formai tekintetben mindenki természetesnek találja, hogy Poincaré újból megbízást kapott a kormányalakításra. Poincaré maradásának azonban mélyebben fekvő okai is vannak. A Mafírmek ma reggel megjelent és minden valószínűség szerint sugalmazott vezércikke nyomatékosan hangoztatja, hogy a francia köztársaság elnöke minden körülmények között kitart Poincaré Raymond mellett, sőt annak távozása esetén a maga részéről is levonná a következményeket. Millerand föltétlen bizalommal viseltetik Poincaré iránt, annak imperialista politikáját a maga részéről hathatósan támogatja és ha netalán bizonyos részletkérdésekben tőle különböző fölfogást is vall, úgy ez távolról sem jelenti azt, mintha a Poincaré által képviselt irányt túlságosan erőszakosnak találná, sőt a maga részéről — ha egyáltalában lehetséges — még ennél brutálisabb politikát óhajtana. Masaryk egy nyilatkozatából tudta meg a világ, hogy a Ruhr-akciót nem is annyira Poincaré, mint inkább Minlerand sürgette és ismeretes az is, hogy Magyarországgal szemben Poincaré sokkal nagyobb megértést tanúsított, mint akár elődje, Briand, akár pedig az államfő. Poincaré azonban legyőzte lelkiismerete szavát és jobb meggyőződése ellenére nekivágott annak az útnak, amelyet az Flyséepalotában számára kijelöltek. Mint országának felelős miniszterelnöke, a történelemnek és az emberiségnek természetesen ő tartozik felelősséggel, mint ahogy egész Európa vele azonosítja azt az esztelen és bűnös politikát, amelyet Franciaország az elmúlt két esztendőben folytatott, ahelyett, hogy régi hagyományainak megfelelően, a népek békés kulturális fejlődésének élére állott volna. A politikai helyzet természetes alakulása és az államfő kívánsága tehát minden valószínűség szerint oda fognak vezetni, hogy * Poincaré egyelőre tovább vezeti a francia állam ügyeit A nagy kormányválság néhány óra alatt — úgy látszik — részleges kormányválsággá egyszerűsödött le. Poincaré ugyanis fölhasználja az alkalmat arra, hogy kabinetjének néhány olyan miniszterétől, akik tehertételt jelentenek a kormány számára, szépszerivel megszabaduljon. A jelenlegi viszonyok között különösen három tárca bír nagy jelentőséggel: a külügyi, a belügyi és a pénzügyi tárca. Olyan időben, amikor a jóvátételi bizottság szakértői nemsokára előterjesztik jelentésüket és amikor Franciaország újból nagy elhatározások előtt áll, nem kell bővebben magyarázni, hogy milyen fontossága van annak, ki áll a Quai d'Orsay élén. A belügyi tárcának fokozott jelentőségét a közelgő választások adják meg, míg Franciaország súlyos pénzügyi helyzete és a frank még mindig nem egészen szilárd állása a legsúlyosabb feladatok elé állítják a pénzügyminisztériumot. Malvynak, a bukott kormány pénzügyminiszterének azt vetik a szemére egyes kormánypártok, hogy „nem elég erélyesen" készíti elő a választásokat, míg De Lasteyrie pénzügyminiszter neve ma egyike Franciaország legnépszerűlenebb neveinek azok miatt a súlyos adók miatt, amelyeket a pénzügyi helyzet szanálása és a frank megmentése céljából zúdított az adózó polgárokra. Poincaré minden valószínűség szerint mindenekelőtt e két minisztert fogja alkalmasabbnak látszó politikusokkal kicserélni, míg az a kombináció, hogy ő maga felcseréli a külügyi tárcát a pénzügyivel, valószínűtlen kombinációnak látszik, mert nem hihető, hogy az ambiciózus Poincaré éppen most lemondana a külügyek közvetlen vezetéséről. Európa népeinek tehát egy időre bele kell törődniük abba, hogy a kontinens legnagyobb politikai és katonai hatalmasságának, Franciaországnak kormánya élén továbbra is Poincaré Raymond marad, akinek neve ma a gyűlölet és bosszú politikájának valóságos szimbólumává vált. Reméljük azonban, hogy működésének ez a prolongálása nem tart sokáig és bízunk benne, hogy a májusi választások eltávolítják a helyéről, de nem huszonnégy órára, mint most, hanem örökre. Mégis megalakult a Pasics-Pricsevics kormány Programja csak a költségvetés elintézése lesz — 162 ellenzéki szavazattal szemben mindössze 135 kormánypárti. — Hatva született gyermek Belgrád, március 27. A politikai pártok ma délelőtt végképpen állást foglaltak a Pasics-Pribácsevics kor Sszetiori * a völkimentben 135 mandátummal rendelkezik, az ellenzék 127 mandátumával szemben. Az utóbbi számban azonban nem szerepelnek azok a horvát képviselők, akiknek mandátuma meghitelesítésre vár. E mandátumokat is beszámítva a helyzet ez: 135 kormánypárti és 162 ellenzéki képviselő. Politikai körökben ezért azt hiszik, hogy a Pasics-Pricsiveros kormány, ha annak megalakulásához a korona hozzáillaad, először a költségvetési javaslatot fogja elintézni és csak azután hitelesíti a harmincöt horvát mandátumot. Erre új korményválság következnék. Budapest, március 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Pasics ma délben egy órakor megjelent a királyi palotában és közölte az uralkodóval, hogy Pribicsevics pártjával és a demokrata disszidensekkel megalakította az új kormányt. Az új kabinet névsorát ma este teszik közzé. Annyi bizonyos, hogy a külügyi tárca továbbra is Nincsics kezében marad. Poincaré újabb meigondolási időt kért Általános a vélemény, hogy Poincaré elvállalja a kormányalakítást Néhány minisztert kicserélnek — Poincaré pénzügyminiszter jelölt? Az éjjeli órákban Paris, márckis 27. általában valószínűnek tartották, hogy Poincaré el fogja fogadni az újból való kormányalakítást, fia Poincaré válasza mégis tagadó lenne, úgy a köztársasági elnök szilárdan el van tökélve arra, hogy az új kormány feladatává fogja tenni, hogy ugyanolyan kül- és belpolitikát folytasson, mint a lemondott kormány, mert a jelenlegi helyzetben más politika, lehetetlen. Politikai körökben az a vélemény uralkodik, hogy a minisztériumok számát csökkenteni fogják, nevezetesen meg fogják szüntetni az egészségügyi minisztériumot, valamint több alállamtitkárságot. Poincaré új kormányában eddigi minisztertársai egy részének nem ajánlaná föl újból a miniszteri tárcát. Változás lehetséges a pénzügyi, tengerészeti és belügyminisztériumban. Pénzügyminiszterjelölt gyanánt Marsait és Bokanowskit emlegetik, tejjelöltként Chaumet tengerészetügyi miniszszenátor jön számításba. A küszöbön álló választások szempontjából különösen fontos, hogy kivel töltik be a belügyminiszteri tárcát- lehetséges, hogy Poincaré Cabatre vagy Reifaelre bízza ezt a tárcát. Paris, március 27. (Havas.) Poincaré este tanácskozott a képviselői kamara és a szenátus elnökével. Úgy hírlik, hogy mind a kettő amellett foglalt állást, hogy Poicaré maga vegye át a pénzügyminisztériumot. Poincaré erre nézve nem nyilvánított véleményt. Azonban majdnem kétséges, hogy feladja a külügyminisztériumot. Az említett miniszterjelölteken kívül Marin és Soucheur nevét is emlegetik. Berlin, március 27. (Saját tudósítónktól.) Parisból jelentik a délután folyamán: Poincaré délben a köztársasági elnökhöz ment és közölte vele, hogy még nem döntött véglegesen arra nézve, hogy elfogadja a kabinet újjáalakítását. Elhatározását a délutáni tanácskozásoktól teszi függővé. Franciaország politikája mindenben változatlan marad Paris, március 27. A reggeli lapok általános benyomása az, hogy Poincaré el fogja vállalni az új kormány megalakítását. Másrészről általánosan megállapítják, hogy a jelenlegi válság előterében három tényező áll: 1. A kamara tegnapi szavazásának eredménye teljes meglepetés volt. 2. Millerand Poincarét a lehető legnagyobb támogatásban részesítette. 3. Abban a valószínűtlen esetben, hogy Poincaré nem vállalná az új kormány megalakítását, sem a bel-, sem a külpolitikában változás nem fog bekövetkezni. A Maiin fölhatalmazást kapott a következők megállapítására: A francia politika fő vonalait nem változtathatja meg más, mint az ország tisztán kifejezésre jutó akarata. A köztársasági elnök szilárdan bízik abban, hogy Poincaré új kormányt fog alakítani, amely kifelé az erő, befelé pedig a rend és takarékosság politikáját fogja folytatni. Franciaország a Ruhrvidéket nem ürítheti hamarább, mielőtt a jóvátétel teljesen kikifizetve nincs. Franciaország belpolitikájában mindenekelőtt a büdzsé egyensúlyának helyreállítására törekszik, ki akarja kerülni a kölcsönöket és nem akar olyan kiadásokat engedélyezni, amelyek megfelelő bevételekkel fedezve nem lennének. Ha egy véletlenség folytán, amelynek lehetőségét a köztársasági elnök még csak nem is mérlegeli, Poincaré számára lehetetlenség volna a kormány megalakítása, úgy az államfő csak olyan kabinet kezébe adná a kormányzást, amely szilárdan el volna tökélve arra, hogy Franciaország politikáját a fent említett vezérelvek szerint vezesse. fia azonban az ország ennek a politikának folytatása ellen nyilatkoznék meg, így a köztársasági elnök haladéktalanul levonná azokat a következményeket, melyeket alkalmasaknak tart. Az ellenzéki sajtó, valamint a baloldali lapok valószínűnek tartják és azt kívánják, hogy Poincaré a kabinet néhány kényelmetlen tagját elejtse. Az Echo de Paris egy munkatársának a kabinet egy tagja azt a kijelentést tette, hogy Poincaré a régi kabinet valamennyi tagját megtartja. A lapok kiemelik, hogy a lemondás Ilire a frank árfolyamát nem érintette, ami azt bizonyítja, hogy pénzügyi körökben egy pillanatra sem ingott meg az ki vélemény, hogy Poincaré - kormánybuktató ellenzék összetétele Paris, március 27. Az ellenzék, amely a Poinscaré-kormányt megbuktatta, így alakul: 12 kommunista, 51 szociáldemokrata, 25 köztársasági szocialista, 74 radikális (köztük Herriot, Kiotz és Franklin-Boillon), 11 baloldali republikánus (köztük Leygues volt miniszterelnök), 47 baloldali demokrata (köztük Falliére volt köztársasági elnök fia és Loucheur), a republikánus akció 16 tagja, a köztársasági antant 15 tagja, akik tudvalévően főtámaszai a nemzeti bioknak és 27 függetlenségi. A baloldali demokrata párt után, amely tegnapi határozati javaslatában kijelentette, hogy hű marad Poincaré külpolitikájához, bizalmat szavazott neki és fölkérte, hogy folytassa eddigi politikáját, a republikánus antant is elhatározta, hogy eljár Poincarénál és fölkéri, hogy maradjon meg továbbra is a kormány élén. A baloldali republikánusok csoportja is arra kérte föl Poincarét, hogy tartsa meg a kormányhatalmat és ugyanilyen értelmű határozatot hozott a köztársasági akció csoportja is. A demisszió hatása Berlinben Berlin, március 27. A berlini lapok Poincaré kormányának lemondásával tartózkodással nyilatkoznak és biztosra veszik, hogy Poincaré az új kormány alakítását el fogj?, vállalni. A nacionalista Deutsche Tageszeiiung kiemeli, hogy német népnek nincs oka ujongani, akár végleges a Poincaré bukása, akár pedig csak taktikai okokból vonakodik, hogy aztán újból kormányt alakítson. A kommunista Rote Falone és a nacionalista Lokalanzeiger egy véleményen vannak és úgy ítélik meg a helyzetet, hogy az eset csak a parlamentarizmus komédiaszerűségét bizonyítják. A legtöbb lap azon a véleményen van, hogy Poincaré ezt az alkalmat az- * 100 cseh szl. Horonáfil fizettek ma, március 27-én. Zürichben 16.825 svájci frankot Budapesten 229 590.— magyar koronát Bécsben 207100.— osztrák koronát Berlinben 122100OÖÖOÖOÖO.— német márkát