Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-01 / 74. (522.) szám

nek köszönheti. Rendkívül műveltségű tanár és ügyvédi oklevéllel rendelkező, nemes gon­dolkozású politikus, aki talán még miniszter­sége és rendkívüli elfoglaltsága ellenére is folytatni fogja előadásait, amiket ingyen tart egy nőképző intézetben, amelynek egyébként is támogatója, valamint sok más szellemi tö­rekvésnek. Az önök munkatársának gyakran volt alkalma az új miniszterrel Boulevard Saint M­icheli lakásában, amely valóságos ke­leti múzeum, Magyarországról beszélgetni és mi, hogy a francia politikusok kö­zött­t.uoyen vannak, akik Magyarországról objektívebben gondolkodnak, mint ahogy a hivatalos megnyilatkozások után hinné az ember. Egy ízben, mikor a­z íróasztalán heve­rő rengeteg anyagra és nagy elfogultságára céloztam, a jövendő miniszter ezzel búcsúzott tőlem: „Milyen boldogság volna mindezt itt­­ha­gyni két hónapra a világ egyik legszebb helyére, az Önök gyönyörű Margitszigetére elmenni , dolgozni". Stresemann nem tartja Franciaországot boldog győztesnek Hannover, március 31. Stresemannn dr. a német néppárt­­ pártnapján nagy beszédet tar­toéit. — Ha Franciaországról úgy beszélnek — mondotta —, mint amely a Ruhrvidéken­­ győzött ugy nem hiszem, hogy a háborús és háború utáni politikája következtében sok sebtől vérző Franciaország boldog győztes­nek érezné magát­ — A szakértők munkájá­ról a következőket jegyezte meg: — Annak ellenére, hogy a szakértők őszinte szándé­kairól és tárgyilagosságáról meg vagyok győződve, kérdéses, váljon a Németország teljesítőképességéről szerzett képük helyes-e. A német kormány mindent meg fog tenni, hogy megegyezésre lehessen jutni, amennyi­ben ez a német nemzet teljesítőképességét túl nem haladja. A német jóvátételi teljesítmé­nyekhez való hozzájárulást attól tesszük függővé, hogy újból visszaadják a Ruhrvidék fölött való rendelkezés jogát. Hozzátartozik ehhez még a Rajna- és Pfalzvidéken az alkot­mányos állapotok helyreállítása. Berlin, március 31. Az Echo de Paris berlini munkatársa beszélgetést folytatott Stresemann külügyminiszterrel, aki kijelen­tette, hogy az egész külpolitika zsákutcába jutott. A német választásokról szólva, a mi­niszter ama nézetének adott kifejezést, hogy a választásokból a szélsőséges pártok fognak győzelmesen kikerülni. Harmincórás ülés a szkupstinában Technikai obstru­kció­b­ión kivonult az ellenzék • Megszavazták a költségvetést Belgrád, március 31. Miután a kormány nem volt hajlandó a horvát képviselők hátra­lékos negyven mandátumát a költségvetési vita lezárása előtt igazolni, az ellenzék tech­­liskiná oóstrojkciót kezdett. A kormány elhatá­rozta, hogy a szkupstina szombat este hét ómkor megkezdett ülését csak a költségve­tési vita befejezése u­tán fogja bezárni. En­nek megfelelően az ülés szüntelenül egész éj­szaka és egész vasárnap tartott. A kormány a­z ellenzéknek kifáradásával számol és költségvetési vitának­­ hétfő estig való befeje­­­zését reméli, hogy a­ költségvetés április else­jén életbe léphessen. Ebben az esetben a kor­mány több hónapos szünettel egyelőre véget vethetne a parlament izgatott hangulatának. A közbeeső időt a választásokra való előké­születeikre lehetne fölhasználni, hogy a szkup­­$inát újra való össze­ülése után föl lehessen oszlatni, így meg lehetne hiúsítani a negyven horvát képviselő mandátum verifikálását. A kormány eme tervei ellenzéki körökben mindinkább növekvő elkeseredést szülnek. Remélik, hogy a korona a belső béke érdeké­ben azon lesz, hogy a horvát képviselőikert al­kotmányosan biztosított jogaik gyakorlásá­hoz segítse. Davidovicsot, az ellenzéki blokk vezetőjét szombaton este hat órakor a király audiencián fogadta. Belgrád, március 31. Davidovics, az el­lenzéki blokk vezetője a horvát és a többi ellenzéki képviselőktől körülvéve éjjel tizen­egy órakor megjelent a szkupstina ülésén és az egész ellenzék nevében kijelentette, hogy a kormány jogellenes útán negyven horvát képviselőt megakadályozott abban, hogy azok a költségvetés kidolgozásában közre­működjenek. Mivel az ellenzék nem hajlandó a népakarat kijátszásában közreműködni, el­hagyja a parlamentet. A kijelentés után az el­lenzéki blokk valamennyi tagja elhagyta az üléstermet. Miután a nyugalom helyreállott, Pasics miniszterelnök arra kérte pártjának tagjait, hogy ne hagyják magukat zavartatni az ellenzék magatartása miatt. Sajnálja az ellenzék exodusát, de a költségvetés sokkal fontosabb, mint olyan képviselők mandátu­mainak elismerése, akik a mandátumok be­mutatásával közel egy évig vártak. A szkup­­stinában a költségvetési vitát ezután oly Tárcarovatunk: Szerda: Nagy István: Mesék. Csütörtök: Balla Irma: Bucsti Schönbrunn­­tól. (Vers.) — Strelisky József: Pillangó. Péntek: Klírnits Lajos: Rohan az élet. (Vers.) — Tóth Béla dr.: Francia nézetek a magyar irodalomról. Szombat: Segesdy László: Cigaretta. Vasárnap: Mécs László: A rasszleány. (Vers.) — Komáromy János: Daliás Ének 1919-ből, Kedd, április 1. gyors menetben folytatták, hogy éjfél körül szavazni lehetett. A költségvetés elfogadása mellett 124 kormánypárti képviselő szava­zott, közöttük négy délszerbiai török. Két né­met képviselő a javaslat ellen szavazott. Sza­vazás után az elnök felszólította verifikációs albizottságot, hogy a horvát képviselők hát­ralékos mandátumainak elismeréséről szóló jelentést minél hamarább terjessze a ház elé. A legközelebbi ülés ma délután lesz. Mint hír­lik, az ellenzék tudomására hozták, hogy a korona Pasicsot azzal a feltétellel bízta meg a kormányzással, hogy a horvát modátumo­­­kat elismerik. CSAK Cip „1«A € h]-4‘ NAL VEGYEN MÁSSÁ, FÖ­ UTCA* 25. 1779 PfüÉOffip­nfoM) korrupciós letartóztatások A benzinbotrány miatt megint négy tiszt került hűvösre — Letartóztatták a pozsonyi ká­belgyár prágai képviselőjét — Grossmann Ernő részt vett a papirpanamában A benzinbotrányban Prága, március 31. szereplő polgári egyének ellen a vizsgálat már annyira előrehaladt, hogy a Pécsben letartóztatott Kőrben kihallgatása után az ügyészség elké­szítheti a vádiratot. A hadbírósági vizsgálat ellenben még folyik és előreláthatóan még sok időt fog igénybe venni. A Národni Os­­vobozeni értesülése szerint e napokban Prib őrnagyot, Dolecek törzskapitányt, Zelnicek főhadnagyot és Káplán őrnagyot tartóztatták le, akiket a hradzsini helyőrségi fogházba szál­lítottak. A tisztek egyike a letartóztatásakor revolvert szegezett Fara? hadbíró-százados­ra. A revolvert elkobozták. A rendőrségi sajtóiroda jelenti. A posta­ügyi minisztérium megvesztegetési botrá­nyával kapcsolatban a rendőrség letartóz­tatta Hasek Rudolfot, a pozsonyi kábelgyár prágai expozitúrájának igazgatóját. Hasek pénzajándékokat adott a letartóztatott Cer­­ny építési tanácsosnak. Hasek azt állítja, hogy a pénzt nem megvesztegetés céljából adta Cernynek, hanem azért, hogy „kelle­messé tegye neki a vele való személyes érintkezést." Hasek igazgatót az ügyészség Az olmützi Nasinec prágai forrásból ar­ról értesül, hogy a korrupciós afférek egyre növekedő számára való tekintettel külön miniszterközi vizsgálóbizottságot fognak ki­küldeni, amely felül fogja vizsgálni mindazo­kat az állami szállításokat, amelyeket az utóbbi években adtak ki és meg fogja állapí­tani, hogy milyen módon történt ez. Vala­mennyi inkorrektséget üldözni és megbün­tetni fogják. 9 Al­ van, amit mi fizétxünk? 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* . fogházába szállították. Mint legutóbbi számunkban jelentettük, Kassán letartóztatták Grossmann Ernő eper­jesi papirkereskedőt. A nyomozás során ki­derült, hogy Grossmann a nemzetvédelmi minisztérium egyik előadóját több százezer koronával megvesztegette. Ezt a „kiadást" Grossmann azután úgy hozta be, hogy a mi­nisztériumnak szállított nyomtatványokért túlságosan drága árat számított, így például az előjegyzési naplókat, amelyekből több­ezer példányt szállított, darabonként hat­vanöt koronáért számlázta, noha e naplók árát a szakértők­ legfeljebb tíz koronára be­csülték. Miniszterközi bizottság az állami szállítások felülvizsgálására \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ 1 \ Saját készítményü finom férfi £ 1 \ és nő 51 fehérnemű, asztal- m* £ \ térítők és mindennemű lenáru £ 2 \ Árusítás nagyban és kicsinyben £ A könny története A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Juta: Péterfy Tamás. Tizenöt eszten­deje immár annak, hogy Józsa­ Dániel tanár úr írja a­ színdarabját. Hal­hatatlan színi­rfüvet alkar. Rój­ja egyik betűt a­lmászok mellé,­­s havnak írt egymásután, gond­o­­latokat gyönyörű csoportéban. És szentül hüszük­, hogy az Ő­­ színmüve, „A könny törté­nete" mellett valamikor eltörpül „Az ember tragédiája" . . . írja, újra írta, javítgatja. Életének legked­vesebb órái azok, amelyeket színmüve alko­tására fordi­that ... Csak csendben hagy­nák ... De az asszony most is ott settenke­dik a tanár úr háta mögött: . . . Kíváncsian le ®­ a sorokat, mondatokat. Nem azért, hogy a szép gondolatokat élvezze, hanem hogy a tanár urat bosszantsa, megakadályozza és ki­nevesse. Józsa tanár elmerülve ír, mintha gondola­tai egy másvilágba röpítenék a képjelet szár­nya­in : „És terem­té az Isten az egész világot, a Napot, a Holdat és a csillagokat.­­­­ És a megírnál adott anyagból­, h­­ul­ladékból forrná rá a Földet, ezt a játék golyócskát. — Vak csil­lagunk nem más, mi­nt csipp-c­sepp hulladék, minden egyébre értéktelen, hasznavehetetlen anyag. — Hitványság.­­ De még ezen a vak csillagon is legutoljára teremté az Alkotó az ik­tibort. — Abból az anyagból, ami semminek sem volt alkalmas. — Amilyen volt az anyag, olyan hitvány az ember . . . Ezt a tökélét­­lenséget észrevette a Teremné és pótolni, javítani kívánta, mert érző lelket lehelt belé­je. — Pocsék alkotása, az ember, ettől sem lett különb, mert anyaga még az állatokénál is értéktelenebb vaku. — Ez bebizonyult az első próbánál, A tiltott fa gyümölcsét meg­kóstolták Aidám és Éva és szembe állottak az Alkotóval. — Mert az ember a legutolsó te­remtmény, salak, maradék, gezemb­e . . .“ „És megátkozd az Úr a maradékból ös­­­szeeszkábálit emberpárját, Ádáimot és Évát. — Megátkozd pedig ilyenképpen: E Földnek több mint a fele víziből áljon, de azon a földöm ember mindaddig ne találjon boldogságot, igazi öröm­et, ameddig ez a töméntelen sok víz apró, pici könnycseppek alakjában, igaz fájdalomból eredő könnye­zéssel az emberek szeméből mind-mind le nemi hullott . . . És az embernek még most sem érkezett el a megváltás . . . — És még sokáig késik a földi boldogság, mert sokan sírnak hamis könnyeiket . . .“ Az asszony csak eddig tűrte Józsin tanár ur alkotását és itt miből hátba vágta az írót... Az alkotó munka megállt. Józsa tanár ur hátratekintett, h­­ogy láss­a a suppamó isten­nyila eredetét. — De Zsóka kérlek!? . . . tett.Az asszony szép volt. Szőke volt. És neve­— A te könnyes történetedben csak ne­vetni lehet! . . . A fe­inyitott zongora rezgő húrjai vissz­hangot adtak az asszony kacajához. Józsa tanár vette felöltőjét, kalapját és botját. El­ment hazulról . . . Immár tizenhetedik esz­tendeje, hogy így megy . . . /soka megza­varja az alkotás művét .... • . A kis városka északi részén pompás fe­nyőe­rdő sötétlik. Vidám mókuskák játszanak az illatos fenyőágak között. Kergetik egy­mást pajzán kedvteléssel és ugrálnak messze, mintha valóban repülnének, dézsa tanár úr elnézi­­ a pajzán mókusok játékát . . . Milyen kedvesen tudnak ezek játszani, mulatni?!... Még csak hátba sem üiüik egymást « . „ Késő délután, hazafelé útijában betér a „Vörös retek" korcsma ajtaján. Az urasági csősz­u­ddogált ott. A tanár úr letelepszik az asztalához, mert olyan jóízű beszédje van en­nek az embernek, mintha káposztát ölte lék volna minden szava . . . Csupa zamat, csu­pa füszerszám az életből . . . Elbeszélgetne­k s a búcsú­zásnál meg­hagy­ogat­ja a csősz: — Testen attól a Koléta cselédleánytól is érdeklődni, tanár úr . . . Okos leány ... ta­pintatos leány . . . tűid az gond ölik­ozná mások helyett is — ha érdemes. — Hogy értelmezi ezt kend? . . . tuda­kolja Józsa tanár. —­ Hát úgy igyenesen, meg görbén . . . Tetszett látni az erdőben, hogy nincs olyan igyenes fa, amelyiken bog ne volna . . . Mert hát olyan jó asszony sincs, amelyiknek egy kis bibije ne lenne ... De még olyan buta ember se találtaik a világon, akinek egy sze­mernyi esze sincs . . . És ott hagyta a csősz Józsa tanár Urat, hadd okoskodjék ha akar. Hazafelé mentében csakugyan megha­nyt­a-ve­tette a dolgot Józsa tanár ur és a Koléta. cselédnek oda csúsztatott egy biankót. Több vola a félévi cselédi fizeté­sénél . . . Majd megtapasztalom az eszét, — mormogta magában Józsa tanár. Egy hét múlva mindent tudott, de nem akart tudni semmit . . . Ott vola az asszony többrendbeli szerelmes levelezése a kezeiben. Megszámozta azokat piros, vastag ceruzával s zsebrevágta, mert igen sok pénzébe került. Egész agyát „A könny története" foglal­ta el Befejezéséhez közeledett. Dolgozott, azaz írt volna, de­­ soha nem engedte . . . Ezideig szakadatlanul kacagott, nevetett, hogy potyogtak tőle a könnyei... A szerel­mes levelek birtoklása után gyanakszik az asszony és sir rettenetesen . . . tele:Józsa tanár megilletődötten szaval Zsóka -- A könny az Ég drága harmatja! , isten renddé a földi fájdalmak enyhl­ésérty,, É.vi juj három* zor jaj annak a szenvedőnek ,tikit nem tűid kininvuzitii! . . . Asszony. asz­szonya ... Ne pazarold hamisságokra *z Ég drága harmatját! —Dani! Dani! Semmit sem értek a sza­vaidból! . . • Már megint a színdarabodból szavalsz . . .­­­ Tudtam, hogy ezt mondod ... Vár­tam, hogy ez­t mondod * . . . Hát elnyögön* neked, szavalás nélkül, hogy megérthesd! — Ne bőgj!! Ne könnyezz, mert nincs igazad!!.* Zsóka elájult, összeesett a lényegen. És ott maradott, mert a tanár úr hirtelen teáig használta a csendes pillanatot és tovább irta „A könny történetét" . . . Nagykésőre eszmélt az asszony. Saját jószántából fel is tápász­kodott a padkáról, mert nem segített neki­ senki. Oda ment az íróasztalihoz. — Meg vannak számlálva! --­ mondja hi­degen a férj. — A perceim?! — riadt fel az asszony. — Nem! — felel a tanár ur közömbösen, — a levelek. Nesze Zsóka, visszaadom . . . És a levelek láttára újra sirt az asszony. Józsa tanár ur pedig gondolkozott az eseten: milyen buta a nő. Azért is sir, ha nem találja meg a leveleit s azért is sir, ha megtalálja... Belenézett a színdarabjába és hangosan beszélt: — Ezek a könnyek nem igazi fájdalom könnyek! . . . És már régen, nagyon régen felszabadult volna az emberiség az átok alól, ha az asszonyok igazi fájdalom környékét hul­latnának . . . Ti asszonyok a­ világ teremtése óta csaljátok az emberiséget tiltott almával hamis könnyekkel . . . Ezt irtam én bele „A könny történetében"! ... A megváltásnak el kell következni! . . . Másnap Kolétát, a cselédlányt elbocsá­totta a tanárné, tanár.— M­iért küld tied el? ... kérdezi a Józsa Hozzá akarok járulni a Föld szenv­edő Emberiségének a megváltásához. •— felel az asszony,­­ Koleta bizonyosan igaz könnye­ket hullat a te ropogós bankóid elmaradásá­ért . •

Next