Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-01 / 99. (547.) szám

25 kerülne. Kisméletlen, kegyetlen rendcsínála­­tként kell Európával szem­­ben fellépnie. Végeredményben Európa is jól járna, — ami rá nézve ma már életszükséglet: békét­ nyerne — s Amerika is nyugodtan élvezhetné a világháború utján szerzett óriási előnyeit, vagyis hogy is mondja a közmondás: az ame­rikai kecske is jóllaknék s az öreg európai káposzta se roilladja el. Az alsótóz elfogadta a munkáskor­mány badgetjét Prága, április 30. Snowden kincstári kancellár tegnap az angol alsóház elé terjesztete a munkáskor­­m­­ány költségvetését­, amely az úgynevezett Mac­Kenna vámokat, vagyis az a­u­tomöml őik­­­ra, filmekre, órákra és hangszerekre vonat­kozó behozatali vámokat ez év augusztus el­sejétől megszünteti. Emelett a költségvetési javaslat a tegnapi számunkban említett vá­m- és adóleszállításokat tartalmazza. A kincstári kancellár 790 millió fontos költs­égvetést t­er­jeszt elő, amely a 828 milliós bevétellel szem­ben 38 millió fö­lő­leget mutat ki. Ennek terhé­re 34 millió korona értékű adóleszállításokat javasol. A kincstári kancellár javaslatát Hor­né volt unionista kincstári ikancellár melegen üdvözölte. Asquit­h kijelentette a liberálisok neveiben, hogy a költségvetés egészséges Pénzügyi alapelveken épül föl , hogy a ja­vaslatokhoz hozzájárul Az alsóház ezután a kötségvetési javaslatot formálisan egyhan­gúan elfogadta. London, április 30. Snowden költségveté­si expozéját az összes lapok igen kedvezően fogadják. Megállapítják, hogy Snowden ,a vá­mok leszállításával a kevésbé tehetős osztá­lyok megélhetését tette könnyebbé anélkül, hogy a polgárságra nehezedő jövedelmi adó­terhet fölemelte volna. Megállapítják, hogy a mun­káskormány költségvetésének nincs forradalmi karaktere. A konzervatív és libe­rális államférfiak úgy tekintik ezt a javasla­tot, mint amelyet a két párt közül bármelyik beterjeszthetett volna. London, április 30. A Snowden­­ által be­terjesztett költségvetést az angol politikai közvélemény rendkívül népszerűen fogadja. A Times szerint Snowden tegnapi beszéde a liberálisok és a munkáspárt között az el­lentéteket praktikusan eltüntette. A további vita nem okozhat nehézségeket, mert a kor­mányjavaslatok többsége biztosítva van. Mindössze a konzervatívok részéről hallat­szanak kifogások, különösen a Mac­Kenna­­vámok megszüntetése miatt. A konzervatí­vok azonban remélik azt, hogy a vámok megszüntetésének időpontjáig megfelelő pro­paganda útján meg tudják változtatni a köz­hangulatot. & wvt<m £ Bg € ZT g © vfchtotficrf««sft • nái Tárcarovatunk: Szombat: Nyáry Andor: Az ördög és az asszony. Vasárnap: Segesdy László: Arckép (vers). — Maróthy Jenő: Eső előtt, eső után. Alig virrad .. Álomban jártam, álomra vártam nyáréjszaka sötét selymén, s halkí-hívó szóval, simogatóval ajkad kelyhét kerestem én. Remegve várom szomjazó számon ajkad bársonya hogy simul... ...Fáradtan lépek... ... hüsek az éjek... ... alig virrad, már alkonyul... Kárpáti K. Jenő. ^/?J04lJUrrnXrMMP Mnun—mnAYT»;v.\i^w­;r?3ow iidt iiwi Csütörtök, május 1. lll€rlíi CSil i §iÍ!€fSftt€§£fí ll€í€ii€l€§€ cselen illü! reszt­a i € iicl illcilniiS Strescmann a francia imperialista politika elles — Theunis ás ilymans holnap utásznak Londonba Prága, április 30. kol A tegnapi u­­ralatos francia ko­mmünikék­­szemben, arm­el­yeik azt hangoztatták, hogy Theurnis és Hyanans párisi tartóz­kodása alatt teljes megegyezés jött létre a toncsin és balga kormány között a szakértői tervek­­­ kérdésében, mi a Párisiból azt a híradást vet­tük, hogy a hivatalos komimünikékine­k az­­ a része, mely a tárgyalások továbbfolytatását helyezi kilátásba, a diplomácia nyelvéb­ől a hétköznapi egyenes beszédre lefordítva a­n­­­nyit jelent, hogy a belga és francia álláspontot nem sikerült összeegyeztetni. Párisi politikai körök úgy tudják, hogy a belga miniszterek Macdonalddal és Musso­­­lininivel folytatott tanácskozásuk után ismét elviszik az antant-béke teher vad­t és szuette o­laj ágát. Párosba és ismét tárgyalni fognak minden béke szuette politikusával, Poimcané­­val. A Vollicia-ügynökség megerősíti azt a je­lentést, hogy a belga miniszteriek május kö­zepén Milanóba utaznak s ott találkozni fog-1­rak Mussolinival A Volt­a-jelentés ennek a találkozásnak nagy jelentőséget tulajdoni­t. A jóvátételi kérdésnek antant-fromiján egyéb­ként semmi jelentősebb esemény nem­­ tör­tént, mindössze annyi érdemi és mege­mlíté­st, hogy a jóvátétel bizottság tegnapi ülésén elnapolta a német kormány válaszának tár­gyalását, ami egészen érthető ak­kor, amikor a jóvátétel bizottságban képviselve lévő an­­tantállam­ak között az egységes állásfoglalás­ról szó sem lehet. A tegnapi nap folyamán megérkezett Japánnak és Jugoszláviának vá­lasza a jóvátétel bizottságokhoz a szakértői javaslatokra nézve. A japán válasz rövid­, rendkívül szívélyes és a szakértői javaslatok­kal szemben elragadtatással teljes és lojális. A két tűzben vasat tartó Jugoszlávia sok tekintetben a francia válasz kópiájának te­kinthető feleletet küldött, amennyiben egy­részt elfogadja a szakértői tervet, másrészt kifogásolja azt, hogy a jóvátételekből Jugo­szláviát hét százalékos részesedés illeti. A jóvátételi kérdésnek németországi sza­­­kaszán jelentősebb esemény volt Stresemann külügymini­s­z­ternek tegnapi magdeburgi be­széde, amelyben kijelentette, hogy a szakér­tőknek az a megállapítása, hogy Németország az első három esztendőben nem fizethet, mert minden fizetés veszélyeztetné a német pénz­­egységet, összetöri a Németországgal szem­ben, vétkesség gyanánt emlegetett hazugsá­gok egyikét, amellyel Poincaré a Ruhr meg­­szállás óta egész politikáját igazolni igyeke­zett, azt mondván, hogy Németország fizethet és nem akar fizetni. Ezzel az állítással szem­ben a szakértők világosan megmondották, hogy Németország nem fizethet s nem is szabad fizetnie. Ezzel értékét veszítette a német politikával szemben eddig hangoztatott leg­erősebb morális kifogás. Mai jelentéseink: Köln, április 30. (Havas.) A rajnai nagy­iparosok igazgatási bizottsága egyhangúan elhatározta, hogy a szakértői javaslatokat a jóvátételi kérdés rend­e­zésének tárgyalási alapjául elfogadja. Berlin, április 30. Stresemann magde­­burgi beszédében ezeket mondotta: — Azt, hogy mi ,a szakértői javaslatokra igennel vá­laszoltunk, Parisban mint a legike­vés­bbé kí­vánatos dolgot fogták fel Nagyon szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy Anglia abban a helyzetben van, hogy Franckor­szággal szem­ben sokat tudhat keresztülvinni. Ezzel szem­ben az Egyesült Államok jobb helyzetben van, mert ő az összes államok hitelezője. Vé­gül ezeket mondotta: — Ama kérdés eldönté­se előtt állunk, vájjon XIV. Lajos politikáját keresztül telhet-e vinni a huszadik században, ÍC ll lP ÍS ll ni.i CSAK mMAOT­“ NAL VEGYEN iMSSA. FÖ­ UTCA 25. 1779 hogy Franciaország a Rajna mellett marad-e és továbbra is magáénak vallja imperialista céljai érdekében a világ legnagyobb fegy­verkovácsait vagy megtörik ez a francia im­perializmus és helyreáll a birodalmi egység. Mivel­ ma a politikát a pénzügyi kérdések elé helyezem, azt mondom, hogy méltó kormány lenne­­ az, mely szánalomra­­nem tenne meg mindent a Rajna és Ruhr visszaszerzése érdekében. London, április 30. A Times brüsszeli tu­dósítója jelenti hogy Theunis és Hymans ka­­binettfőnökeikkel csütörtökön délelőtt Lon­donba utaznak, ahol pénteken tanácskozni fognak a belga követtel s azután Chequersbe utaznak, ahol szombatig Macdoniald vendégei lesznek. Szombaton délután visszautaznak Brüsszelbe. A brüsszeli angol követ tegnap délutáni hosszasabban tanácskozott Hymans­­sal Berlin, április 30. A Lokalanzenger párisi tudósítójának alkalma volt tegnap egy mértékadó személyiséggel beszélgetést folytatni Morgan párisi és londoni tárgyalásairól és azt a felvilágosítást kapta, hogy ezeknél a tárgyalásoknál különösen három kérdésről van szó. 1. A szakértői javaslatnak hiányát alkotja az, hogy a nyolcszáz millió aranymárkás kölcsön­ről nem tartalmaz kamatfizetési és egységes törlesztési tervet. Morgan arra nézve keresett tehát Parisban és Londonban fölvilágoslást, miképpen gondolkodnak e hiány kitöltéséről. 2. Morgan a párisi tárgyalásainál nem hagyott kétséget az iránt, hogy abban az esetben, ha Amerika a kölcsön céljaira pénzt adna, tudnia kell,hogy milyen formában történik a visszafizetés garantálása. 3. Mindez azonban föltétlenül megkívánja a szövetségesek megegyezését és pedig egy bizo­nyos megegyezést a szövetségközi adósságokra nézve is. Különben Amerika semmi esetre sem hajlandó e kölcsönre pénzt adni. Amerika nem viseltetik Európával szemben közönyösen London, április 30. Kullog lombolni­ amerikai­­követ a volt amerikai-brit háborús misszió reggelijén mondott beszédében­­ k­ltele­nítette, h­ogy az angol—amerikai barátság befejezett tény. Sohasem volt ez a barátság az ameri­kai­­ nép körében oly általános, mint­ ima. Utalt Kullog az amerikai sajtó képviselői­­ előtt tett Gooddige nyilatkozatára, mely szerint minden alap meg­van arra, hogy a szakértők jelentése a jóvátételi probléma praktikus megoldásának alkossa bázisát. Bízom abban, — mondotta — hogy ez a terv minden euró­pai kormány számára oly metódusként kí­nálkozik, amely útján a bonyolult jóvátételi probléma végleges megoldásához lehet jutni a kölcsönös engedékenység útján. A fegyver­­szünet óta nem volt nagyobb jelentőségű ese­mény Európára nézve. A követ kijelentette, hogy Európában gyakrabban hallható az, hogy az Egyesült Államok nem érdeklődik Európa ügyei iránt. Ez nem igaz. Az ameri­kai nép nem viseltetik az európai viszonyok­kal szemben közönyösen. London, április 30. Newyorki Reuter-je­­lentés szerint Young és Robinson odaérkez­tek és közös nyilatkozatokban kijelentették, hogy Amerikának részt kell vennie a jóváté­teli terv keresztülvitelében, különösen a Né­metországnak adandó kölcsönben, amely egészséges tőkeelhelyezés és amelyért biz­tos kezességek kínálkoznak. Ez a kölcsön megadja a Davis-tervnek hatóerejét arra, hogy Európa gazdasági helyzetét és vásár­lási képességét ismét helyreállítsa és a béké­nek és együttműködésnek korszakához ve­zethet. A messzilátó — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Lőrinczy György. Csaknem egy órai séta után kissé fárad­tan állottak meg a hegy tövében és széjjel­bámultak. Föl, az erdő összeboruló koszorú­jára, amely hallgatagon takarta be a hegy oldalát s a tetőn szürkésd sziklaoromra, mely izzott a verőfény tüzében. Az erdőből égnek meredt a fazsindelyes, deszkából tö­költ messzilátó, kémlelve a tájékot és fölé­nyesen tekintve alá. Szerpentin­ut kanyar­gott föl hozzá, amit a szépitő egyesület vá­gatott a rengetegben, hogy kényelmesen megenyhitse a meredélyt. A fiatalok jókedv­re derültek, tetszett nekik a kép. A termé­szet szeszélyes és csodálatos játéka impo­nált nekik. Gyönyörködtek a változatosság­ban és az arányok nagyságában. Maguk is szinte megnőttek a heggyel, az erdővel, a sziklával. Négyen voltak: két leány, meg két férfi. A nyaralótelepről rándultak ki, hogy hagyo­mányos szokás szerint a messzilátóból néz­zék meg a világot. Mert a világ onnan is, mint mindenünnen, másnak látszik. Török Lenke Lágody Ferivel és Halápy Emmi Kí­gyós Bélával. Még egyik se volt vőlegény meg menyasszony. Még a sárga karikagyű­rű egyiknek az ujján se ragyogott, de a sze­mükben már ott tétovázott a vágy és a bol­dogság sejtelme vagy aggodalma s talán az első csók emléke is. Egyszóval: már úgy néztek egymásra és úgy beszéltek, mint akik megértik, amit a pillantás mond. Idáig is úgy jöttek, mint jó szövetségesek, akik segítik egymást: kiki a maga párjával. Megtartva a huszonöt-harminc lépésnyi távolságot, ne­­­­hogy a közelség megzavarja a bizalmas sut­­t­togást. A szerelem csak úgy élvezetes, ha titkai vannak, amiket senki se lát. Ki hallotta, mit fecsegtek az után? Senki se. Az édes semmiségeket, amiket a szem villáma kísér vagy pirulás követ. Mikor a szerpentinánál találkoztak, minden egyszerre megszakadt, sígy tettek, mintha mind a négyen megfeled­keznének, vagy semmit sem tudnának arról, ami az után történt. Lágody Feri fölnézett a hegyre, majd a szerpentinát méregette. — Merre közelebb? — kérdezte. Halápy Emmi viszont előbb a szerpen­tinán nézett végig, azután föl, a messzi­látóra. — Nem szeretem a kerülő utakat. — szólt. Nem szeretem az utat. Nekem ne pa­rancsoljon, merre menjek. Arra megyek, amerre akarok! Oda, ahová akarok. Egye­nest. Toronyirányt. — Egyenest? A meredeknek? — kér­dezte majdnem megijedve Kígyós Béla. — Hiszen csak négykézláb mászhatna az em­ber. Török Lenke leült a padra. Azt is a szépítő egyesület állította ide, azoknak, akik elfáradnak. — Én bizony nem megyek tovább. In­kább itt pihenek. Az ember máris beleizzad. Nem érdemes ilyen erőfeszítést tenni. Ezért­ Emmi kissé gúnyosan mosolygott. — Pedig anélkül semmire se megyen az ember. Na, jön, Béla? Kigyós Béla kedvetlenül forgatta a fe­jét. Olyan szelíd, szinte leányos férfi volt . Jobb itt, idelenn, a völgyben. Az em­ber minek törje magát! Úgyis hiába. Csak épp, hogy ott legyen? A leány Lágodyhoz fordult. — Maga se? A fiú fölpattant. — Hogyne! Mindenesetre! Akarom! Föl akarok jutni! Nekivágtak a meredeknek. A bozót uj­­jukat állta, elhárították. A haraszt megcsú­szott a lábuk alatt, a galyakba kapaszkod­tak. Néha egymást húzták föl, kézenfogva. Fáradságos út volt, de följutottak. A messzi­látó lépcsőin már vígan ugráltak föl és a fazsindelyes tető alól széjjelnéztek. A tájék csakugyan nagyszerű volt. Alant a sziklák közé szorult tó. Köröskörül az erdő. Fö­lötte a kék végtelenség. — És azok lenn maradtak! — nevetett Emmi. — A puha emberek mindig lenn marad­nak. — szólt Lágody. — Az embernek akar­nia kell! Ha ... A leány szeme feléje szikrázott. — Igen, akarni! Az akadály a fő, amit legyűr az ember. Letekintettek a mélységbe. A szívük hevesebben dobogott. Már értették egymást. Sajnálkozva, kicsinyléssel, majdnem m­eg­ pr- Valódi Schroll-féle ”n,a^l‘ lenvásznak SeMt­onofe, vásznait, erefornok és damasztok nagy választékban jjf minden Damaszt-asztalfiemnek. Kész női feh­érnemn­ek. SzenMuSroms.% szélességben!* Schroll-Schiffon 7* wémmm 6 korona szoborral szemben i

Next