Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-01 / 123. (571.) szám
képviselő referálta a svéd kereskedelmi szerződést s két agrárius képviselő védelmezte azt a németek objektív kritikájával szemben. A szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták feltűnő módon felfagytak a szociális biztosítás követelésével ,nyilván azért, mert ezt a választási agitációs jelszót nem akarják elpuffogtatni időnek előtte. Ezt jó lesz szárazon tartani, mint a puskaport, amelyre hamarosan szükség lehet, mert hiszen az olmützi Nasinec a cseh néppárt lapja ma arról ír, hogy ha a törvényhozás munkája nem menne simán, úgy a választásokat egy évvel korábban fogják megtartani. A cseh néppártiak különben mélységesen fel vannak háborodva koalíciós testvéreik ellen az egyházi ünnepekről szóló törvényjavaslat miatt, erőteljesen követelik, hogy ezt a kérdést előbb a Szentszékkel kell a kormánynak rendeznie. De mindez a sok zűrzavar nem tángálja a koalíció tizes bizottságának munkáját, mert az szorgalmasan tárgyalja a nemzetgyűlés hátralevő munkaprogramját, tárgyalja, tárgyalja s e sorok elbúcsúznak a rotációs géptől is és még mindig tárgyalja, anélkül, hogy megegyezésre jutna. Mint megbízható hírt, csupán annyit közölhetünk, hogy a szenátus a jövő héten két rövid ülést tart, kisebb jelentőségű tárgyakat intéz el, azután két hétig tartó szabadságra megy s június végén ismét összeül, hogy csendesen kérődzék a parlament emésztett javaslatokon.által esetleg mégnem kell azonban megijedniük a honnagyatyáknak, mert a június végi pár ülés munkabírásukat nem fogja túlságosan igénybe venni, mert előreláthatóan a képviselőház se fogja megerőltetni magát a törvényhozásban. Eredetileg június 20-áig terveztek képviselőházi üléseket, ma délelőtt már azt a beszélték, hogy csak június 10-éig fog tartani a tavaszi ülésszak, délután már azt rebesgették, hogy június első hetében bezárulnak a Rudolfinum kapui Nem lehetetlen, hogy így lesz, hiszen a renoválási munkákat máris megkezdték a parlament épületében s a klubházat és az üléstermet összekötő „sóhajok hídján“ egy vadonatúj órát akasztottak ki nyilván annak figyelmeztetéséül, hogy az idő még a parlamentben is pénz. Lehet, hogy ezt az alapigazságot a sóhajok hídján átsiető honatyák úgy fogák értelmezni, hogy ne vesztegessük hiába a drága időt, használjuk fel okosabban, menjünk üdülni hisz oly beteg a koalíció, oly súlyos szervi szívbaja van, hogy föltétlenül jót fog neki tenni egy kis marienbadi kúra. Hogy vannak fontos kérdések, aminek elintézését az ország népe várja, az e pillanatban teljesen mellékes, hiszen elintézték a növény- és virágnemesítési törvényt, mi kell hát még neked, Cseh-Szlovákia népe? Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet A képviselők szeretik, törvénnyel védik, tehát jó emberek s így megérdemlik a pihenést______, Tárcarovatunk: Kedd: SCHÖPFLIN ALADÁR: Irodalmi állatkert Szerda: BERKES IMRE: A lélek. Csütörtök: PÉTERFY TAMÁS: A csabai bíró subája. ’ Péntek: MARÉK ANTAL: Emberek az Óceánon. Vasárnap: A P. M. H. pünkösdi melléklete. Ablak mögül A Főtéren veszek majd kis házat, Hogyha fáradt és öreg leszek. Elmulattat a nappali mozgás, 8 elaltatnak az esti neszek. A gyerekek nyüzsgő víg csapatja iskolába előttem halad. Táskát visznek nyugtalan kezükben, S boldogságot a szivük alatt Az ifjúság előttem korzózik, S álmaihoz mind-mind párt keres, Míg az eszbe füstölő vonattól Beballag a vén fiákeres. Látom majd az őszbe ballagókat, Amint állnak s fájnak könnyesen, S egyszer csöndben fölkelek a székről, S átengedem egynek a helyem. Falu Tamás. Bukarest tapintatlansággal vádolja Jenest Bratiana nem bánná, ha a kisantant-konferenciát elhalasztanák — A P. M. H. bukaresti tudósítójától — Bukarest, május 31. Egyes jugoszláviai lapok azt a hírt közölték, hogy a kisantant értekezletének összehívását a román miniszterelnök sürgette, hogy az orosz kérdést Prágával és Belgráddal rendezhesse. A Lupta című lap ezekkel a hírekkel szemben illetékes körök nyilatkozatai alapján megvilágítja a kérdést s kijelenti, hogy éppen ezzel ellentétben, Bratianu szívesen fogadná a kisantant konferenciájának elhalasztását. Az utóbbi politikai események ugyanis nemcsak nyilvánvalóvá tették a kisantant kebelében lévő feszültséget, de ajánlatossá tették Románia részére, hogy várja be az új francia kormány programját, mert nagy kérdés az, miként fog az új francia kormány viselkedni Cseh-Szlovákiával szemben, tekintettel a Mussolini—Benes-féle szerződésre, amely igen kellemetlen érzést keltett úgy Parisban, mint Bukarestben. Bukarestben a cseh-szlovák álláspontot a besszarábiai kérdésben illojális magatartásnak minősítik és élénken tárgyalják azt a tényt, hogy Benes lapja, a Prager Presse Jorga tanárnak a besszarábiai kérdésről írt cikkét nem közölte. A Lopta informátora kijelenti, hogy az olasz—cseh-szlovák szerződés Benes részéről legalább is tapintathiányt árul el Romániával szemben. Vasárnap, június 1. Az üldözött magyar tanítók ügye a parlament előtt i Interpelláció a magyar tanítók árlumpolgársága és államsegélye ügyében Losonc, május 31. (ESC.) A Szlovenszkói és Ruszáreszkói Szövetkezeti Ellenzéki Pártok Közös Bizottságának ótátrai fiürexfi határozata értelmében Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő és társadasz iskolaügyi miniszterhez, a belügyi mnisztberhez és a sztovremzskói miniszterhez interpellációt intéztek a magyar nemzetiségű nem állama tanítók cseh-szlovák állampolgárságának elismerése, a beszüntetett államsegélyeknek kiutalása és a magyar tanítóképzésnek megszervezése tárgyában. A terjedelmes, minden részletre kiterjedő interpelláció bevezetőjében ismerteti azt a hivatalos tanítóüldözést, amely Szlovenszkóban és Ruszioszkóiban a mesterségesen kiélezett állampolgársági probléma takarója alatt a magyar nemzetiségű tanítók ellen folyik. Reámutat arra,hogy ez a kulturálamok életében példátlanul álló tanítóüldözés nemcsak a magyar tárnátok százait teszi kemyérfőelemmé, de az eddigi magas nívói a magyar etemi népoktatás végzetes lezüllését készíti elő. Az iskolaügyi minisztérium pozsonyi referálássá eddig állampolgárságuk rendezettlensége miatt több mint 200gyar nemzetiségei, nem állami tanítótól* vonta meg az álamsegélyt és egyúttal eltiltotta ezeket a tanítástól is. A hivatásuknak mindenkor irmdtaszerűen megfelelő magyar tanítók valamennyien teljesen önhibájukon kívül jutottak így a legborzalmasabb nyomorba. Valamennyien az állam iránti hűségfogadalmat idejében letették, valamennyiüket a hűségi fogadalom kivételekor a tanügyi hatóságok vezetői állásukban kimondottan megerősítettek és valamennyien a cseh-szlovák nosztrifikációs vizsgálatot is sikeresen letették. Ugyanezen tanítóknak a tanügyi és közigazgatási hatóságok 1920,. és 1921. éveikben azt a hivatalos felvilágosítást adták, hogy a hűségfogadalmat letett és ezzel átvett tanítóknak, mint köztisztviselőknek az állampollgárságot nem kell külön kérvényezniek, mintám a hűségfogadalommal eo ipso cseh-szlovák állampolgárokká váltak, így „im mulasztották el“ az állampolgárság iránti kérvények benyújtásának határidejét A tanítástól eltiltott és kenyerüktől megfosztott tanítók tehát valóságos hivatalos félrevezetésnek az áldozatai. Hiszen kellő felvilágosítás esetében mindegyik tanító föltétlenül idejében beadta volna a kérvényét Miután a magyar tanítóképzés megszüntetése következtében amúgy is évrőlévre nagyobb a magyar tanutóhiány, az intenpellátók megdöbbenéssel állapítják meg azt, hogy a magyar népoktatás legelemibb érdekeire sem fordít figyelmet a tanügyi kormányzat akkor, amidőn évtizedek óta hivatásuknak mintaszerűen és teljes odaadással megfelelő és az állam iránti hűség ellen soha legcsekélyebbet sem vétő magyar tanítókat formai okokból egyszerűen szélnek bocsátja. Ezután az interpelláció részletesen ismerteti azt a két esztendős kálvária járást, amelyben a létérdekeiben veszélyeztetett magyar tanítóknak részük van. 1922-ben a teljhatalmú miniszter felhívására az érdekelt tanítók utólag beadták állampolgárság iránti kérvényeiket, amelyeknek gyors és kedvező entézét Miesura, majd Kálilay teljhatalmú miniszterek, később Malypetr belügyminiszter és a különböző prágai és pozsonyi miniszteri referensek egész sora egyaránt ismételten megígértek. És minnél kedvezőbbek voltak ezek a miniszteri ígéretek, az ezekre következő intézkedések annál kedvezőtlenebbek és embertelenebek voltak! 1923. augusztus 13-án a Kistapolcsányban tartózkodó Köztársasági Elnök is megnyugtatta a magyar tanítók küldöttségét afelől, hogy ami megtehető, mindent meg fog tenni érdekükben és azon reményének adott kifejezést, hogy ügyük rövidesen kedvezően rendeződni fog. Azonban sajnos, nemcsak a miniszterek ígéretei, de még a Köztársasági Elnök jószándékú reményei sem váltak valósággá. Az Elnöknek kijelentései után alig két hét múlva egy sereg nem állami magyar tanítót tiltottak el a tanítástól! Ilyen gyorsan cáfoltak rá az iskolaügyi referátus antiszociális és antidemokratikus intézkedései az államfő megértő, igazságos és demokratikus ígéreteire! ,,A kultúra munkásainak — úgymond az interpelláció — egyulturállamhoz nem méltó ezen lelketlen sanyargatása, üldözése és éreztetése és ezzel egyúttal a magyar nép kultúrájának hivatalos lezüllesztése Szloveniszkóban és Ruszimszkóban olyan rendszerré vállt, amely ellen a magyar nép törvényes képviselőinek minden megengedhető eszköz igénybevételével kötelességük küzdeni. Kötelességük erre a hallatlan kultúrbotrányra az európai közvéleménynek és a nemzeti kisebbségek elnyomását megakadályozni hivatott nemzetközi fórumoknak figyelmét is nyomatékosan felhívni. Mielőtt ezt megtennék, utolsó kísérletként intézzük miniszter urakhoz az alábbi kérdéseket és kérünk azokra sürgős válaszokat és sürgős intézkedéseiket: “ Az interpelláció kérdései során a képviselők kérdezik a minisztereket: Hajlandók-e sürgősen intézkedni aziránt, hogy az állampolgárság kérdése miatt a tanítástól eltiltott magyar tanítók állásaikba haladéktalanul visszahelyeztessenek, — hogy az ezektől megvont államsegélyeknek kiutalása visszamenőleg is haladéktalanul megtörténjék, — hogy ezen tanítóknak állampolgárság iránti kérvényei soronn kívül gyors és kedvező elintézést nyerjenek, — hogy ezen kérvények elintézésénél az az egyediül jogos elv érvényesüljön, hogy mindazoknak, akik idejében letették a hűségfogadalmat, minden további feltétel nélkül cseh-szlovák állampolgárságuk elismertessék, — hogy ezen kérvények elintézése független legyen a magyarsággal szemben ellenséges érzelmeket tanúsító néhány tanfelügyelőnek rosszakaratú javaslataitól, — hogy a magyar tanárók im&i az állampolgárság címén az iskolaügyi referátus és a vezetése alatt álló tanügyi hatóságok részéről történő hivatalos zaklatása, a magyar népoktatás nyugalma és zavartalansága érdekében egy — és mindenkorra végetérjen és végül hajlandók-e sürgősen intézkedni aziránt, hogy a magyar tanítóhiány megszüntetése és magyar népoktatás folytonosságának biztosítása céljából a szükséges számra magyar tannyelvű tanítóképző intézet a legközelebbi tanév elején újból megnyittassék, illetőleg ezen intézeteknek újból való felállításához a beszüntetett tanítóképző intézetek volt fenntartói az engedélyt mielőbb megkapják? Az ősember — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: ZHahy Alajos Élt egyszer régen egy Karits Ambrus nevezetű ember, aki díjnak volt a nemes vármegyéinél és valahonnan Tótországból került az AMökbe. Egyebet alig tudtak róla, de az embereik nem is törték rajta a fejüket A jobb kezének mutatóujján nagy, kopott aranygyűrűt hordott. A gyűrű pajzsában ■ griffes címer ékeskedett. Nemes ember volt és ez magában elegendő jrassot adott neki, hogy vasárnap délután a régi „Koszorúdban beléphetett az öregek kuglipartijába, sőt a huszártisztek asztalánál is megvolt helye, részeg éjszakákon, a Nemzeti Kávé a házban. Kárits kitünően hegedűit Részeg fejjel kitépte a hegedűt a prizmás kezéből és a kopott, züllött imák kezében úgy énekelt a hangszer, mint egy elbűvölt pacsirta. Szertelen, vad fira volt Kárits, erős, mint a bika, felemelt székkel sokat verekedett a külvárosi korcsmák Herkuleseivel. A város késelő, vad legényei megkülönböztetett tisztelettel ütötték fejbe sötét sikátorokon. Nagyon szerették és nagyon féltek tőle. Minden korcsmában adós maradt és mindenütt hitele volt Az urakkal és huszárokkal sohasem akadt lovaglás ügye, tudták róla, hogy aki megsérti, azt szó nélkül leüti a pezsgősüveggel. Nem vékony kardokkal, hanem puszta kézzel szeretett verekedni, ősember volt, ősmagyar, ős vármegyei, aki néha topóval szívta magába a tüzes, felvidéki borokat. Pataki diákkorában már férfi vért ivott rá, de a kalandos és szertelen ember szivében egy fehér galamb élt A toprongyos írnok a régi arszlánok szivével imádta a nőket A kisasszonyok emlékkönyveibe lázongó és vad sorokat irt a szerelemről és a csókról. Ha ez a Káruzs kétszáz esztendővel hamarabb születik, éjszaka, nyeregbe vetve, mind elrabolta volt ma a várkastélyok ifjú kisasszonyait Néha ezreket nyert a kupekektői ferblin, néha napokig nem volt egy rézgarasa sem. Nem tűrt magánál pénzt, ha pénze voltt, elszórta a cigányok között, hajnaltájt fiákerbe szállott a Koszom előtt és úgy hajtatott haza a lakására. Mikor már kifizette a fuvart, a ló elé állott és öklének egyetlen csapásával leütötte a lovat. Szerette mutogatni iszonyú erejét, néha csak önmagának is. A gyenge nők féltek és reszkettek tőle, de titokban, gondolatukban és álmukban odaadták neki magukat. E féktelen hím félelmetes vadsága és szilajsága vonzotta és izgatta őket. A valóságban azonban elkérülték, mert Kárits, ha udvarolt egy nőnek, mindjárt elborult a homloka. Látszott rajta ilyenkor, hogy birkózik önmagával, nehogy elkapja és mellére gyűrje a nőt Ezen az estén a megyebálra készült a város. A kék téli estében akkora hópedyhek estek, mintha fehér rószák hullottak volna az égből. A Sas íves ablakai mögött arany gyertyafény lobogott, mint óriás betlehemben. Már cipelték a nagybőgőket és a cimbalmokat. Két banda gyülekezett a szállóba, ahol égett fenyőgallyak havasi illata töltötte be a levegőt. A Szlovákmé virágüzletében serény kezek kötötték az aranycérnát a nehéz, tikkadt illatú tejszegfák gyenge szám rára és a friss, üde rózsák közé, amelyek még kinyílt szájjal lélegzettek. Egy év alatt sem adott el Szlovákné annyi virágot, amennyit ezen az estén elhordták az üzletéből A leeresztett zsalugáterek mögött borszeszláng lobogott a gyertyafényes tükrök előtt és fantasztikus alakú hajsütővasak tüzesednek. A város szüzei illatos fürdővízben fürödtek. Testük színeibe és illataiba öltözött a rózsa és a tej A Sasba lassanként gyülekezni kezdett a közönség. Nyolc óra felé megjelent a pénztáros meg az ellenőr. A bejárat előtt abrosszal letakart kis asztal felett gyertya- Ruffle ursi és lenvásznak minden szélességben ír Valódi Schroll-féle Schiffonok, vásznait, crelonoR és damasztoR nagy választékban Damaszt-asztalnemüek. Kész nőlfehérnemüek< Schroll-Schifffon 7. vászon 6 korona Vályi Gyula Kassa, Fő u. 76. Szentháromság szoborral szemben UN