Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-01 / 123. (571.) szám

képviselő referálta a svéd kereskedelmi szer­ződést s két agrárius képviselő védelmezte azt a németek objektív kritikájával szemben. A szociáldemokraták és a nemzeti szocialis­ták feltűnő módon felfagytak a szociális biztosítás követelésével ,nyilván azért, mert ezt a választási agitációs jelszót nem akar­ják elpuffogtatni időnek előtte. Ezt jó lesz szárazon tartani, mint a pus­kaport, amelyre hamarosan szükség lehet, mert hiszen az olmützi Nasinec a cseh nép­párt lapja ma arról ír, hogy ha a törvényhozás munkája nem menne simán, úgy a választásokat egy évvel ko­rábban fogják megtartani. A cseh néppártiak különben mélysége­sen fel vannak háborodva koalíciós testvé­reik ellen az egyházi ünnepekről szóló tör­vényjavaslat miatt, erőteljesen követelik, hogy ezt a kérdést előbb a Szentszékkel kell a kormánynak rendeznie. De mind­ez a sok zűrzavar nem tán­gálja a koalíció tizes bizottságának munká­ját, mert az szorgalmasan tárgyalja a nem­zetgyűlés hátralevő munkaprogramját, tár­gyalja, tárgyalja s e sorok elbúcsúznak a ro­tációs géptől is és még mindig tárgyalja, anélkül, hogy megegyezésre jutna. Mint megbízható hírt, csupán annyit közölhetünk, hogy a szenátus a jövő héten két rövid ülést tart, kisebb jelentőségű tárgyakat intéz el, azután két hétig tartó szabadságra megy s június végén ismét összeül, hogy csendesen kérődzék a parlament emésztett javaslatokon.által esetleg még­nem kell azonban megijedniük a hon­­nagyatyáknak, mert a június végi pár ülés munkabírásukat nem fogja túlságosan igény­­be venni, mert előreláthatóan a képviselőház se fogja megerőltetni magát a törvényhozás­ban. Eredetileg június 20-áig terveztek képviselőházi üléseket, ma délelőtt már azt a beszélték, hogy csak június 10-éig fog tar­tani a tavaszi ülésszak, délután már azt re­besgették, hogy június első hetében bezárul­nak a Rudolfinum kapui Nem lehetetlen, hogy így lesz, hiszen a renoválási munkákat már­is megkezdték a parlament épületében s a klubházat és az üléstermet összekötő „sóhajok hídján“ egy vadonatúj órát akasz­tottak ki nyilván annak figyelmeztetéséül, hogy az idő még a parlamentben is pénz. Lehet, hogy ezt az alapigazságot a sóhajok hídján átsiető honatyák úgy fog­ák értelmez­ni, hogy ne vesztegessük hiába a drága időt, használjuk fel okosabban, menjünk üdül­ni hisz oly beteg a koalíció, oly súlyos szervi szívbaja van, hogy föltétlenül jót fog neki tenni egy kis marienbadi kúra. Hogy vannak fontos kérdések, aminek elintézését az ország népe várja, az e pillanatban tel­jesen mellékes, hiszen elintézték a növény- és virágnemesítési törvényt, mi kell hát még neked, Cseh-Szlovákia népe? Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet A képviselők szeretik, törvénnyel védik, tehát jó emberek s így megérdemlik a pihenést­______, T­árcaro­vatunk: Kedd: SCHÖPFLIN ALADÁR: Irodalmi állatkert Szerda: BERKES IMRE: A lélek. Csütörtök: PÉTERFY TAMÁS: A csabai bíró subája. ’ Péntek: MARÉK ANTAL: Emberek az Óceánon. Vasárnap: A P. M. H. pünkösdi melléklete. Ablak mögül A Főtéren veszek majd kis házat, Hogyha fáradt és öreg leszek. Elmulattat a nappali mozgás, 8 elaltatnak az esti neszek. A gyerekek nyüzsgő víg csapatja iskolába előttem halad. Táskát visznek nyugtalan kezükben, S boldogságot a szivük alatt Az ifjúság előttem korzózik, S álmaihoz mind-mind párt keres, Míg az eszbe füstölő vonattól Beballag a vén fiákeres. Látom majd az őszbe ballagókat, Amint állnak s fájnak könnyesen, S egyszer csöndben fölkelek a székről, S átengedem egynek a helyem. Falu Tamás. Bukarest tapintatlansággal vádolja Jenest Bratiana nem bánná, ha a kisantant-konferenciát elhalasztanák — A P. M. H. bukaresti tudósítójától — Bukarest, május 31. Egyes jugoszláviai lapok azt a hírt kö­zölték, hogy a kisantant értekezletének ös­­­szehívását a román miniszterelnök sürgette, hogy az orosz kérdést Prágával és Belgrád­­dal rendezhesse. A Lupta című lap ezekkel a hírekkel szemben illetékes körök nyilatko­zatai alapján megv­ilágít­ja a kérdést s kije­lenti, hogy éppen ezzel ellentétben, Bratianu szívesen fogadná a kisantant konferenciájá­nak elhalasztását. Az utóbbi politikai esemé­nyek ugyanis nemcsak nyilvánvalóvá tették a kisantant kebelében lévő feszültséget, de ajánlatossá tették Románia részére, hogy várja be az új francia kormány programját, mert nagy kérdés az, miként fog az új francia kormány viselkedni Cseh-Szlovákiával szem­ben, tekintettel a Mussolini—Benes-féle szer­ződésre, amely igen kellemetlen érzést keltett úgy Parisban, mint Bukarestben. Bukarest­ben a cseh-szlovák álláspontot a besszarábiai kérdésben illojális magatartásnak minősítik és élénken tárgyalják azt a tényt, hogy Be­­nes lapja, a Prager Presse Jorga tanárnak a besszarábiai kérdésről írt cikkét nem közölte. A Lopta informátora kijelenti, hogy az olasz—cseh-szlovák szerződés Benes részé­ről legalább is tapintathiányt árul el Romá­niával szemben. Vasárnap, június 1. Az üldözött magyar tanítók ügye a parlament előtt­ i Interpelláció a magyar tanítók árlumpol­gársága és államsegélye ügyében Losonc, má­jus 31. (ESC.) A Szlovenszkói és Ruszáreszkói Szövetkezeti Ellenzéki Pártok Közös Bizott­ságának ótátrai fiürexfi határozata értelmében P­alkov­ich Viktor nemzetgyűlési képviselő és társad­asz iskolaügyi miniszterhez, a bel­­ügyi m­ni­sztberh­ez és a sztovremzskói minisz­terhez interpellációt intéztek a magyar nemzetiségű nem állama tanítók cseh-szlovák állampolgárságának elismerése, a beszünte­tett államsegélyeknek kiutalása és a magyar tanítóképzésnek megszervezése tárgyában. A terjedelmes, minden részletre kiterjedő interpelláció bevezetőjében ismerteti azt a hivatalos tanítóüldözést, amely Szlovenszkó­­ban és Ruszioszkóiban a mesterségesen kiélezett állampolgársági probléma takarója alatt a magyar nemzetiségű tanítók ellen folyik. Reámutat arra,­­hogy ez a kulturála­­mok életében példátlanul álló­­ tanítóüldözés nemcsak a magyar tárnátok százait teszi kemyérfőelemmé, de az eddigi magas nívói­ a magyar etemi népoktatás végzetes lezüllé­­sét készíti elő. Az iskolaügyi minisztérium pozsonyi referálássá eddig állampo­lgárságuk rendezettlensége miatt több mint 200­gyar nemzetiségei, nem állami tanítótól* vonta meg az álamsegélyt és egyúttal eltiltotta ezeket a tanítástól is. A hivatásuknak min­denkor irmdtaszerűen megfelelő magyar taní­tók valamennyien teljesen önhibájukon kívül jutottak így a legborzalmasabb nyomorba. Valamennyien az állam iránti hűségfogadal­­mat idejében letették, valamennyiüket a hű­­ségi fogadalo­m kivételekor a tanügyi hatósá­gok vezetői állásukban kimondottan megerő­sítettek és valamennyien a cseh­-szl­ovák nosztrifikációs vizsgálatot is sikeresen letet­ték. Ugyanezen tanítóknak a tanügyi és közigazgatási hatóságok 1920,. és 1921. éveik­ben azt a hivatalos felvilágosítást adták, hogy a hűségfogadalmat letett és ezzel át­vett tanítóknak, mint köztisztviselők­nek az állampoll­gárságot nem kell külön kérvényez­­niek, mintám a hűségfoga­dalommal eo ipso cseh-szlovák állampolgárokká váltak, így „im mulasztották el“ az állampolgárság iránti kérvények benyújtásának határidejét A tanítástól eltiltott és kenyerüktől megfosztott tanítók tehát valóságos hivatalos félreve­zetésnek az áldozatai. Hiszen kellő felvilá­gosítás esetében mindegyik tanító föltétlenül idejében beadta volna a kérvényét Miután a magyar tanítóképzés meg­szüntetése következtében amúgy is évről­­év­re nagyobb a magyar tanutóhiány, az intenpellátók megdöbbenéssel állapítják meg azt, hogy a magyar népoktatás legelemibb érdekeire sem fordít figyelmet a tanügyi kor­mányzat akkor, amidőn évtizedek óta hiva­tásuknak mintaszerűen és teljes odaadással megfelelő és az állam iránti hűség ellen soha legcsekélyebbet sem vétő magyar tanítókat formai okokból egyszerűen szélnek bocsátja. Ezután az interpelláció részletesen is­merteti azt a két esztendős kálvária járást, amelyben a létérdekeiben veszélyeztetett magyar tanítóknak részük van. 1922­-ben a teljhatalmú miniszter felhívására az érdekelt tanítók utólag beadták állampolgárság iránti kérvényeiket, amelyeknek gyors és kedvező e­ntézét Miesura, majd Kálilay teljhatalmú miniszterek, később Malypetr belügyminisz­ter és a különböző prágai és pozsonyi miniszteri referensek egész sora egyaránt ismételten megígértek. És minnél kedvezőb­bek voltak ezek a miniszteri ígéretek, az ezekre következő intézkedések annál kedve­zőtlenebbek és e­mbertelenebek voltak! 1923. augusztus 13-án a Kistapolcsányban tartóz­kodó Köztársasági Elnök is megnyugtatta a magyar tanítók küldöttségét afelől, hogy ami megtehető, mindent meg fog tenni érdekük­ben és azon reményének adott kifejezést, hogy ügyük rövidesen kedvezően rendeződni fog. Azonban sajnos, nemcsak a miniszterek ígéretei, de még a Köztársasági Elnök jó­­szándékú reményei sem váltak valósággá. Az Elnöknek kijelentései után alig két hét múlva egy sereg nem állami magyar tanítót tiltottak el a tanítástól! Ilyen gyorsan cáfoltak rá az iskolaügyi referátus antiszociális és antidemokratikus intézkedései az államfő megértő, igazsá­gos és demokratikus ígéreteire! ,,A kultúra munkásainak — úgymond az interpelláció — egy­ulturálla­mhoz nem méltó ezen lelketlen sanyargatása, üldözése és éreztetése és ezzel egyúttal a magyar nép kultúrájának hivatalos lezüllesztése Szlo­­veniszkóban és Ruszimszkóban olyan rend­szerré vállt, amely ellen a magyar nép tör­vényes képviselőinek minden megengedhető eszköz igénybevételével kötelességük küz­deni. Kötelességük erre a hallatlan kultúr­­botrányra az európai közvéleménynek és a nemzeti kisebbségek elnyomását megaka­dályozni hivatott nemzetközi fórumoknak figyelmét is nyomatékosan felhívni. Mielőtt e­zt megtennék, utolsó kísérletként intézzük miniszter urakhoz az alábbi kérdéseket és kérünk azokra sürgős válaszokat és sürgős intézkedéseiket: “ Az interpelláció­­ kérdései során a kép­viselők kérdezik a minisztereket: Hajlan­dók-e sürgősen intézkedni aziránt, hogy az állampolgárság kérdése miatt a tanítástól eltiltott magyar tanítók állásaikba haladék­talanul visszahelye­ztessenek, — hogy az ezektől megvont államsegélyeknek kiutalása visszamenőleg is haladéktalanul megtörtén­jék, — hogy ezen tanítóknak állampolgárság iránti kérvényei soronn kívül gyors és ked­vező elintézést nyerjenek, — hogy ezen kérvények elintézésénél az az egyediül jogos elv érvényesüljön, hogy mindazoknak, akik idejében letették a hűségfogadalmat, minden további feltétel nélkül cseh-szlovák állampol­gárságuk elismertessék, — hogy ezen kér­vények elintézése független legyen a ma­gyarsággal szemben ellenséges érzelmeket tanúsító néhány tanfelügyelőnek rosszaka­ratú javaslataitól, — hogy a magyar taná­­rók im&i az állampolgárság címén az iskola­­ügyi referátus és a vezetése alatt álló tanügyi hatóságok részéről történő hiva­talos zaklatása, a magyar népoktatás nyu­galma és zavartalansága érdekében egy — és mindenkorra végetérjen és végül hajlan­dók-e sürgősen intézkedni aziránt, hogy a magyar tanítóhiány megszüntetése és magyar népoktatás folytonosságának bizto­­­sítása céljából a szükséges számra magyar tannyelvű tanítóképző intézet a legközelebbi tanév elején újból megnyittassék, illetőleg ezen intézeteknek újból való felállításához a beszüntetett tanítóképző intézetek volt fenn­tartói az engedélyt mielőbb megkapják? Az ősember — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: ZHahy Alajos Élt egyszer régen egy Karits Ambrus nevezetű ember, aki díjnak volt a nemes vármegyéinél és valahonnan Tótországból­­ került az AMökb­e. Egyebet alig tudtak róla, de az embereik nem is törték rajta a fejüket A jobb kezének mutatóujján nagy, kopott aranygyűrűt hordott. A gyűrű pajzsában ■ griffes címer ékeskedett. Nemes ember volt és ez magában elegendő jrassot adott neki, hogy vasárnap délután a régi „Koszorúd­ban beléphetett a­z öregek kuglipartijába, sőt a huszártisztek asztalánál is megvolt helye, részeg éjszakákon, a Nemzeti Kávé­ a házban. Kárits kitünően hegedűit Részeg fejjel kitépte a hegedűt a prizmás kezéből és a kopott, züllött imák kezében úgy énekelt a hangszer, mint egy elbűvölt pacsirta. Szertelen, vad fira vo­lt Kárits, erős, mint a bika, felemelt székkel sokat verekedett a külvárosi korcsmák Herkuleseivel. A város késel­ő, vad legényei megkülönböztetett tisz­telettel ütötték fejbe sötét sikátorokon. Na­gyon szerették és nagyon féltek tőle. Min­den korcsmában adós maradt és mindenütt hitele volt Az urakkal és huszárokkal soha­sem akadt lovaglás ügye, tudták róla, hogy aki megsérti, azt szó nélkül leüti a pezsgő­süveggel. Nem vékony kardokkal, hanem­­ puszta kézzel szeretett verekedni, ősember volt, ős­magyar, ős vármegyei, aki néh­a topóval szívta magába a tüzes, felvidéki borokat. Pataki diákkorában már férfi vért ivott rá, de a kalandos és szertelen ember szivében egy fehér galamb élt A­­ topron­gyos írnok a régi arszlánok szivével imádta a nőket A kisasszonyok emlékkönyveibe lázongó és vad sorokat irt a szerelemről és a csókról. Ha ez a Káruzs kétszáz eszten­dővel hamarabb születik, éjszaka, nyeregbe vetve, mind elrabolta volt ma a várkastélyok ifjú kisasszonyait Néha ezreket nyert a kupek­ektői ferblin, néha napokig nem volt egy rézgarasa sem. Nem tűrt magánál pénzt, ha pénze voltt, elszórta a cigányok között, hajnaltájt fiá­­kerbe szállott a Koszom előtt és úgy hajta­tott haza a lakására. Mikor már kifizette a fuvart, a ló elé állott és öklének egyetlen csapásával leütötte a lovat. Szerette muto­gatni iszonyú erejét, néha csak önmagának is. A gyenge nők féltek és reszkettek tőle, de titokban, gondolatukban és álmukban odaadták neki magukat. E féktelen hím félel­metes vadsága és szilajsága vonzotta és izgatta őket. A valóságban azonban elké­rül­ték, mert Kárits, ha udvarolt egy nőnek, mindjárt elborult a homloka.­ Látszott rajta ilyenkor, hogy birkózik önmagával, nehogy elkapja és mellére gyűrje a nőt Ezen az estén a megyebálra készült a város. A kék téli estében akkora hópedyhek estek, mintha fehér rószák hullottak volna az égből. A Sas íves ablakai mögött arany gyertyafény lobogott, mint óriás betlehem­ben. Már cipelték a nagybőgőket és a cim­balmokat. Két banda gyülekezett a szállóba, a­hol égett fenyőgallyak havasi illata töltötte be a levegőt. A Szlovákmé virágüzletében serény kezek kötötték az aranycérnát a nehéz, tikkadt illatú tejszegfák gyenge szá­m rára és a friss, üde rózsák közé, amelyek még kinyílt szájjal lélegzettek. Egy év alatt sem adott el Szlovákné annyi virágot, amennyit ezen az estén elhordták az üzle­téből A leeresztett zsalugáterek mögött bor­­szeszláng lobogott a gyertyafényes tükrök előtt és fantasztikus alakú hajsütővasak tüzesednek. A város szüzei illatos fürdő­vízben fürödtek. Testük színeibe és illataiba öltözött­ a rózsa és a tej A Sasba lassanként gyülekezni kezdett a közönség. Nyolc óra felé megjelent a pénztáros meg az ellenőr. A bejárat előtt abrosszal letakart kis asztal felett gyertya- Ruffle ursi és lenvásznak minden szélességben ír Valódi Schroll-féle Schiffonok, vásznait, crelonoR és damasztoR nagy választékban Damaszt-asztalnemüek. Kész nőlfehérnemüek< Schroll-Schifffon 7. vászon 6 korona Vályi Gyula Kassa, Fő­ u. 76. Szent­háromság szoborral szemben UN

Next