Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-01 / 146. (594.) szám

58 Mindenesetre tanulság ebből, hogy senki se vállaljon oly levelet kézbesíteni, amely­nek tartalmát nem ismeri, mert sohasem tudja, mikor s mily alapon húzzák reá a köz­társaság védelméről szóló törvény nagy ál­talánosságban mozgó könyörtelen paragrafu­sait Macdonald — Merriot Paris, június 29. Satterween, a Maiin munkatársa érdekes összehasonlítást közöl Macdonaldról és Her­­riotról. Kifejti, hogy mindkét ember, noha némi kü­lömb­ség­ek mutatkoznak közöttük, megegyezik abban, hogy mély érzékük van alma felelősséggel szemben, melyet viselniük kel. Macdonaldot a német fegyverkezések gondolata üldözi. Ez a gond ránehezedik a lelkére, nem hagyja őt aludni és naponta megismétli munkatársai és családtagjai előtt .azokat a szavakat, amiket Herriotnak mon­dott: „Nagy Isten, ha nekünk ezt még egy­szer meg kell élni!" Amitől tart, az a hábo­rú. Ramsay Macdonald, a pacifista szenved attól az aggodalomtól, hogy a történelem egyszer azt mondhatja róla, hogy bizalom­­teljességének hibája folytán egy ú­j háború volt lehetséges. Ghecquiersben Herriotot sem hagyta ez a gondolat aludni. Éjjel két óráig dolgozott szobájában, azután három óra hosszat feküdt álmatlanul­, öt órakor ismét dolgozni kezdett Bár a két államférfin érzés világa e pon­ton találkozik, intellektuális beállításuk tel­jesen külömböző. Macdonald John Knox nemzetségéből származik, aki a skót presbi­­tteriánusok apostola volt. Hisz abban, hogy a bűnösöket kegyelem által kell megjavítani Egy napon, amikor Sauerweinnal a gyűlölet­ről beszélt, amely Németországot megmér­­gezi, Macdonald ezt a választ adta: Ezt a gyűlöletet ki kell irtanunk. Ezek a szavak az apostol szavai voltak. Macdonald súlyos csalódásai a háború alatt abban gyökerez­nek, hogy túlságosan hitt az emberiség meg­javításának gondolatában­. Minden ellen­ségeskedést lojalitás és­ becsületesség útján akar elhárítani. Herriot ezzel szemben nem apostol, de a tudomány­­ embere. Az ő mestere Descar­tes. Herriot hisz az intelligencia diadalmas hatalmában, szívesen nyúl az analízishez s igyekszik minden problémát szétboncolni az apró nehézségekre, amelyeket sorban át lehet hidalni. Amikor Londoniból Doverbe utazot Sauerweinnal, akkor kifejtette előtte tervét, amely a személyes intelligencia Tárcarovatunk: Csütörtök: FALU TAMÁS: Függő (vers). — DARKÓ ISTVÁN: Gergely jóléte és az álom. II. Szombat: HEGYALJAI KISS GÉZA: Nagyasszo­nyok az Íróasztalnál. Vasárnap: ÖLVEDY LÁSZLÓ: Akácvirág (vers). — FÖLDI MIHÁLY: A menyasszony. munkámé­tó­dását akarja bevinni tudomány diplomáciai operációiba. az ál­lam- Mivel a két embernek ily egyénreis természete van, személyiségük fontos szerepet játszik a poli­tikában. Az egyiknek valásos hite kiegészítést keres a másiknak racionalisztikus intelligen­ciájával. Az ember egyénisége hibaforrásai­val, de a meggyőződés eljének kisugárzá­saival is ismét kezd érvényesülni a nemzet­közi kérdéseknél Az összes olasz miniszterek lemondtak Berlin, juráius 30. Rómából jelentik. Az összes miniszterek és államtitkárok tegnap este Mussolini rendelkezésére bocsátották tárcájukat. Mussolini máris tanácskozásokat folytatott a többségi pártok egyes vezetőivel s valószínű, hogy kedden megalakul az új olasz kormány. l kisánlániot is meghívtak a londoni konferenciára London, június 30. (Havas.) Úgy hírlik, hogy a szövetségközi konferenciára meg fog­ják hívni Franciaországot, Angliát, Belgiumot, Olaszországot, Jap­ánt és az Egyesült­ Álla­mokat, Romániát, Cseh­-Szlovákiát, Jugoszláviát, Lengyelországot és Portugáliát akként fogják meghívni, hogy londoni köveseik által képviseltetik magukat azokon az üléseken, amelyek őket közvetlenül érdeklik. liftái injekció Késni a koalíció számára A P. M. H. eredeti politikai értesülése Prága, június 30. Azzal hogy a parlament nyári szabad­ságra ment, a belpolitika nyári vakációja még nem kezdődött meg. A legközelebbi napok­ban szorgalmasan fog ülésezni a népjóléti bi­zottság, mely a szociális biztosítási törvényt fogja rövidesen elintézni. Ezenkívül a politi­kai petka (Svehla, Srámek, Strilbrng, Meis­­ner, Krtamár) is hosszabb tanácskozásokat fog folytatni főképpen arról, hogy mi módon lehetne elodázni a koalíció krí­zisét három négy hónappal, ha majd ősszel pihent erővel vonulnak fel a pártok s az 1925. évi költségvetés megszava­zása előtt hajbakapnak. Új ígéreteket kell tehát kigondolni, mely igéretinjekciók leg­alább rövid időre narkotizálják a vérmes pártokat és kezes bárányként engedik magu­kat pórázon vezetni. Ugyan hol készíti majd a varázsorvos a petkának ezt a csodagyógy­­szerét. Nagy titok ez, mint a Právo Lidu is megállapítja, csupán annyi biztos, hogy Prágán kívül fogják megtartani ezeket a tanácskozásokat, a közelebbi hely megje­­lölését azonban titokban tartják a petká­­sok. A parlamentben, a Rudolfinum nagyter­mében ezalatt szorgalmasan faragnak az ácsok, kovácsolnak a kőművesek, kályhások, vízvezetékszerelők. Ott, ahol néhány nap előtt a parlamenti őrség zárt sorai védelmez­ték a korhadó parlamentarizmust s négyen cipeln­ek egy képviselőt, ma az agonaszere­­lők állítottak magas állványokat s hordják ki a hatalmas orgonasa­pokat. A parlament július végi üléseinek tervét ma már senki sem veszi komolyan. Hiszen csupán az öreg nyugdíjasok küldöttségének ígérték meg, hogy kérelmüket júliusban in­tézik majd el s ők csak önmagukra vessenek, ha ilyen ígéretnek hittek. A legtöbb képviselő már előre bejelentette, hogy ha netalántán mégis összehívnák a Házatt, ők bizony sza­badságot kérnek s így most már bizonyosra vehető,­­hogy az összehívás szeptemberre marad. Elsülyedt dán gőzös Kopenhága, június 30. A Tor nevű dán gőzös Kopenhágától délre zátonyra futott és valószínűen kazánrobbanás miatt elsülyedt A hajón a nyolc főnyi legénységen kívül tizenkét cserkész és há­rom egyéb utas volt A legénység három tagját és öt utast egy svéd hajó megmentett Valószínű, hogy egy másik svéd hajó még három személyt mentett meg. A többiek sorsáról nem érkezett je­lentés. Kedd, julius 1. A cseh néppárt és Kaderka képviselő Prága, június 30. Néhány nap előtt röviden beszámoltunk arról a legújabb politikai afférról, mely cseh néppárt eddig csendes sorait forrongás­a­ba hozta. A párt volt képviselője, Kaderka, a földhivatalban viselt tanácsnoki tisztségében megvesztegetni engedte magát s ez alkalmat adott Myslivec képviselőnek arra, hogy a néppárti klub elnöke Srámek miniszter ellen éles támadást intézzen a „Cech“-ben azért, hogy Srámeknek tudomása volt Kaderka üzelmeiről s ennek ellenére nem lépett fel kellő szigorúsággal Myslivec képviselő cikke érthető feltűnést keltett a politikai közvé­leményben s ezt a kínos feltűnést alig képes ellensúlyozni legújabb nyilatkozata, mely sze­rint a leleplező cikket Kaderka ellen irányuló heves felindulásában „követte el“ és sajnál­kozását fejezi ki amiatt, hogy Srámeket is érintette felindulása. Myslivec képviselőt sokkal nyugodtabb embernek és képviselőnek ismerjük, semhogy „heves felindulásban”” te­gyen politikai lépéseket. A nyilatkozattal kénytelen most pártját menteni, hogy ezzel egyéb családi párttitkokat eltakarjon, ami ne­hezen fog menni, mivel Kaderka képviselő be­csületsértés és rágalmazás miatt feljelen­tette Myslivecet s így a bíróságnak lesz al­kalma megállapítani azt, hogy megveszteget­ték-e Kaderkát, vagy sem s ha nem, úgy honnan vette az uj pártalapításhoz szükséges pénzeket. Kaderka egyébként a saját lapjá­ban, az „Otcim“-ban azt állatja, hogy a föld­hivatal tanácsülésén oly értelemben szava­zott annál az esetnél, ahol állítólag a föld­birtoktulajdonos őt megvesztegette, miként azt a néppárti titkár egy intervenciója alkal­mával kivánta, tudniillik, hogy a mnichovo­­hradistyei birtokból minimális mennyiség adassák át a földreform céljára. Gagatkó Pesak felelősségre vonását követeli. Gagatkó, a Ruszinszkában megválasztott cseh nemzeti szocialista­, illetve trudovapárti képvise­lő legutóbbi parlamenti beszédében rendkívül ér­dekes arcképet festett Pesek ruszinszkói tanügyi referensről. Qagatskó a többi között a következő­ket mondotta: — Pesek, ki nem tud a benszülött lakosság nyelvén beszélni, olyan politikát űz, mellyel Ruszinszkó lakosságát mindinkább eltá­volítja a köztársaságtól. Ukránizáló politikájában visszaél a tanítók fizetésével, amennyiben politi­kai ellenfeleinek sokkal kisebb fizetést folyósít, mint híveinek, akiknek jövedelmeket is biztosít. még különböző mellék­Addig, amíg kulturális célokra és a tanítóság fizetésére nincsen pénz, százezreket, sőt milliókat költ ukrán propagandá­ra. A nő egyénisége és a divatreform — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — írta: Berendy Katalin. A francia divatárusTtő­k és szabónők va­lósággal siránkoznak a modern divat ellen, amely uniformisszerűvé alakít­ja a ruhákat. Híres írókat és művészeket szólaltatnak meg napról-napra, hogy a nőket visszatérít­sék a változatos, szuverén, ízléses formák kereséséhez, amely egyéni varázzsal vonta be lényüket és oly előnyösen különböztette meg őket egymástól. — Átkozottul csinos ez a ruha! Előkelő ízlése van önnek! — eléje hízelgő jelzőket már nem alkalmaznak a nőkre — fenyegetőd­­zik egy hírne­ves angol író, mert a férfiasan egyszerű toalettekben elszürkül a nő titokza­tos lénye. Nem lesznek udvariak, mert nincs divat, nem lesz fü­rt, mert nincs többé nő­­egyéniség. Oh, minden asszony egyforma, — nemcsak sötétben — mint Luther mondja —, de még nappal is. Azt hiszem, a férfiak könnyen tudnák megcáfolni Luthert arról, hogy a nők sötétben egyformák és méginkább megcáfolhatják modern írókat afelől, hogy a nőt az uniformis­­a szerű divat mennyire neem szürkíti el. Első példa erre maga a férfiruha. Állít­sanak libasorba tíz csaknem egyforma ter­metű férfit egy és ugyanazon szövetből ké­szült zakkóban és mutassák meg egy, vagy akár tíz nőszemélynek. Majd eldől, kinek mi­lyen a szerencséje s mennyiben köszönhető ez a ruhának. Második példáit a kóristaleányok szolgál­tatják, vagy a ballett. Felöltözhet száz táncosnő, vagy énekes­nő egyformán, lámpák alá ugorhat paróká­iban, hogy oitt szinte gépiesen kidolgozott, ze­neütemekre írt lépésekkel, mozdulatokkal ug­ráljon. Előadás után kérdezzék meg a mélyen­­tisztelt férfiakat, tetszett-e nekik valamennyi hölgyecske, vagy ki tetszett a legjobban, ki nem tetszett egyáltalán, dacára a nagy, stili­zált egyformaságnak... Vagy adják rá a legpikánsabban tervezett párisi esti toalettet egy hatvanéves dámára, aki pedig jól konzervált, vagy adják rá a het­venéves hölgy köpenyét egy viruló haja­­donra s kérdezzék meg a férfiakat, melyik hódit jobban? Oh, nem a divat, hanem a n­ő. S éppen azért, mert húsz évszázad ilyen és olyan küzdelmei dacára a nőben az a bizo­nyos varázs hódit, amely maga a nő, vagyis a nőiesség, amely életkorral kezdődik, élet­korral fejeződik be, amely lágy körvonalúvá, ringó járásúvá alakítja a termetet, ragyo­góvá a mosolyt, amely élénkebben csillog a szemekben, mi­nt maga a könny, vagy az öröm, amely az egyik nőt elkiarcsítja és haj­lékonnyá növeszti, nemes tagokkal, a mási­kat törpén hagyja és gömbölyíti; az egyéni­séget nem a szab­óm­ű­vészetben, hanem a ter­mészetben kell keresni. Az angolos egyszerűségnek, amely két­ségtelenül egyenlősíti a divat főbb elemeit, a kontúrt, a­ díszítést, a ráncolódást, a formát, el kellett következnie épp úgy, mint ahogy elkövetkezett a százötven-, kétszázoldalas regény a nyolc­száz oldalas helyébe, mint ahogy elkövetkezett a taxiautó a lóvonat nyomán,­­a fejbenyomó kalap a „reier“-es he­lyett, vagy akár a „leibbhen“ a fűző helyébe. Nem, a puffos, halszájú, sonka- és tölcsér­­ujjakat nem kívánjuk viszontlátni, sem a hal­­csontozott derekat, amely alatt csaknem meg­fulladtak a dámák és a ruhaszámla mellé or­vosi számlát is fizettek. Sem az uszályos szoknyát, amely fölszívta a port, esetleg az égő cigarettát és lekötöz­te az egyik kezet, mert föl kellett emelni. S aztán, talán akkor nem volt a divat uniformisszerű? Próbált volna egy dáma sonkaujjú ruhá­ban járni, amikor puffos volt a divat és a sima szövetek helyett rózsás-rózsásat vi­selni, „amelybe csak divánok és fotelek öl­töznek .. A divat minden korban ránkparancsolt bizonyos formát, ízlésbeli meghuny­ás­zkodást és mi engedtünk neki. Amellett a fejünket tör­tük egy kis „különlegesség“-ér­t, amihez szabó rendszerint még egyeszer annyi szöve­­­tet, selymet és jóval több munkadíjat kért. De azért nem föltétlenül sikerült a ruha, mert nem értette meg jól, vagy még nem gyakorolta be a szabást eléggé ... Viszont az egyszerűsített, angolos vise­letnek két n­agy előnye van. Az egyik, hogy megtakarítással jár. Las­sacskán megtanulják a nők, mennyi szövet kell hozzá, a szabók pedig tökéletesen bele­tanulnak a szabásba, a mai keserves tapoga­­tódzás helyett. Mennyi időt takarítunk meg ezenfölül a próbákon! Ismerek Pesten egy előkelő nőészabót, aki a múlt tizedes éveiben nagy hírnevet szerzett a haute-volée dámái előtt, mert csak sport- és bizonyos angol ruhák szabására vál­lalkozott. És kiszorította Párisi Londont, Bé­cset olyan időkben, amikor a keztyüt Gre­­nobleból, a harisnyát Bostonból illett hozatni. Viszont a modern szabóságban tönkre­ment, mert a zavaros formákat nem bírta ki­dolgozni. Nem lehet a női ruha egyszerűsége soha unalmas, mert az anyag időnként változik, to­vábbá prémek díszítik, másrészt kisebb-na­gy­obb változást mindig követelhet a tervező, vagy a nő maga. A gyermekruha, főként az angol matróz­­stílusú, évről-évre ugyanaz. Még az anyaga sem változik. S ezért egyforma volna benne minden kis gyerek? Az arisztokrata béby csak úgy különbö­zik benne a polgári médy­től, mint a szőke baba a fekete­ hajától. Az egyik magas, a má­sik mosolygós, a harmadik édes, durcás, vagy csintalan, csak úgy, mint különb­en. S egyiket jobban szeretik, mint a másikat, mert... mert... az ujjunk sem egyforma, de még a cserebogár sem, ha már kettőt-harmat nézünk belőle. El kellett következni az angol egyszerű­ségnek azért is, m­ert a hajviselet egyszerű­södött, mert a modern nő egész életberende­zése megváltozott, különösen a polgári élet­ben. A tizenkilencedik században dolgozni akartunk. Mert azt hittük, akkor egyformán értékelnek bennünket az irigyelt férfiakkal. Közben nem volt kedvünk és rá sem értünk, magunkat szépí­tgetni. A modern leány huszonkét-huszonötéves korig egyetemre jár, tehát a divatra, szépí­tésre leghivatottabb éveket a­­ tudomány csar­nokában tölti el, ott pedig nem­ illik „mode da­nácinak lenni. Ami azután jön: az életküz­delem, a kiábrándulás, a visszakívánkozás otthonokban élni, szintén nem inspirál arra, s nem is ad hozzá pénzbeli eszközöket, hogy magunkat szépitgessü­k. Mikor divatozzunk hát és miért, kinek a pénzével? A divatozás helyébe lépett a testszépü­tés kultusza, a sport, a szép formák növesztése, ápolása és egészségben tartása. Ez foglalja le az időt. Azután a kényszerű foglalkozás. A műtő­asztal mellett, a katedrán egyszerű ruhában kell járni, úgy, mint a sportnál. A divat jelenleg nagyon csinos. De a női alak még nem elég tökéletes ahhoz, hogy benne érvényesüljön. Elkövetkezik az is. Föltéve, hogy ostoba divatok vissza nem terelnek az útról. Még pár szót az „uniformisról" A cipő mind egyforma szabás szerint készül. S ezért sablonos benne a láb? Annál in­kább érvényesül a szép láb a kevésbbé szép mellett. A szép ruhához legtöbbet ad a jó meg­jelenés, a disszitingvált modor. Egyiken úgy áll „az“ a ruha, mintha vi­harban tűzték volna rá, a másikon meg, mint­ha ráöntötték volna! Tehát: az egyéniséget éppen nem kívül­ről, hanem belülről kell szépíteni és színesí­teni, hogy kifelé hódítóan hasson. S hogy a férfiak talán hűek lesznek csak azért, mert a divat egyforma, tehát minden nő egyforma? Legyünk nyugodtak, nem. Ez az egy sohasem lesz divat. Sem ál­landó .., /

Next