Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-02 / 274. (722.) szám

2 Több nagyvilágiasságot Prága, december 1. A Venkov vasárnapi vezércikkében azt panaszolja fel, hogy­ a cseh-szlovák politikai, kulturális és közgazdasági élet erősen szen­ved a kicsinyességek miatt, annak ellenére, hogy ezekben a szakokban kiváló tudósokat képes felmutatni. A kicsinyesség oka abban rejlik, hogy a cseh-szlovák nemzet még min­dig nem vetette le a­ szellemi kicsinyessé­get, ennek mélyebb oka pedig az osztrák elnyomatásban található. A legfőbb ideje ér­kezett el annak, hogy a nemzet ez­t a lelki kicsinyességet levesse, mivel csak így lesz képes az állam a helyét megállni a nemze­tek versenyében. Több nagy világias szellem­re van szüksége a nemzetnek, e­z­t pedig csak hosszas munkával s a külföld megismerése utján szerezheti meg. A külföldön kell tenni tanulmányokat; a külföldi utazások ne le­gyenek csupán szórakozás, időtöltés, hanem tanulmány, komoly munka- A továbbiakban történelmi példákkal igazolja a cikkíró a kül­földi utazások nagy kulturális hatásait­ . Nézetünk szerint annyiban téved a cikk írója, hogy a cseh-szlovák nemzet nem uta­zik eleget. Itt van Benes külügyminiszter úr s itt van Beöka miniszter úr veje. Avagy ez nem elegendő? Emez utazások költségeit véve alapul, az eredményekben feltétlenül igen gazdagaiknak kell lenniük. Herriot epinali beszéde Páris, december 1. Herriot miniszterel­nök, akit Epinalban nagy lelkesedéssel foga­dott a tömeg, beszédében rámutatott a genfi egyezmény szükségességére Francia­­ország biztonsága szempontjából. Francia­­ország nem követel hódítást és annexiót, csak azt hogy Európa mai helyzete békésen meg­maradhasson. Beszédét a belügyeknek és a katolikus törekvéseknek elemzésével zárta be, hivatkozva az egységre, mely minden haladásnak és nyugalomnak garanciája. A munkanélküli tisztviselők és a genti rendszer. Mint ismeretes, a kormány jövő év má­jus elsejétől a genti rendszer alapján fogja segélyezni a munkanélkülieket- A rend­szernek általában és ezt a rendszert átvevő cseh-szlovák törvénynek egyebeik között­ az a nagy hibája van, hogy a munkanélküli magántiszt­viselőkről teljesen megfeledkezik- A magánajtómazottak illetékes szervezetei máris eljárta­k a népjóléti minisztériumban, hogy eme hiányon segítsen a kormány, azt a választ kaptá­k azonban, hogy a magán­al­kalmazottak is megkaphatják a segélyt, ha belépnek a cseh-szlovák szociáldemokrata­ és nemzeti szocialista munkásszakszerveze­­tekbe.­­­ A minisztérium válasza érthető visszatetszést szült a magánalkalmazottak körében, mivel a kormánynak nem volna szabad kihasználnia a munkanélküli magán­­alkalmazottak szorult helyzetét arra, hogy őket politizálásra kényszerítse. A kormány eme álláspontja a törvény hiányaival s a rendszer hibáival sem menthető. Szerda: BRUCKNER GYŐZŐ dr.: A Mikulás­­kultusz eredete és jelentősége. I. Csütörtök: BRUCKNER GYŐZŐ dr.: A Mikulás­­ku­lt­usz eredete és jelentősége. II. Péntek: Ifj. INCZINGER FERENC: Adj nekem egy kis kertecskét­ (Vers.) Szombat: HENRY BORDEAUX: Tűz­falun. Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Az öregek. (Vers.) — NEUBAUER PÁL: A vén színész. 3% *^* f&e Ment fontos CEEÉillierMil ierriai inteikeiasa London, december 1. A Daily Tele­­graph szerint Chamberlain és fierrioí pénteki összejövetelének korántsincs az a jelentősége, melyet általában tulajdonítanak neki. A lap szerint az angol külügyminiszter egyelőre nem fog állást foglalni a genfi jegyzőkönyvre vonatkozóan. Valószínű, hogy­ csak Marokkó­ról, Északafrikáról Angoláról, általános, mo­hamedán kérdésekről lesz szó. A kölni angol zóna kiürítését is megtárgyalják. A német ellentállás egységes frontja A né­met pártok impozáns állásfoglalása Prága, december 1. A Gablenzban megtartott nagygyűlésein, az elvén az összm német pártok egységes ellentállási frontot alkottak, impozánsan nyi­latkozott még a német nép törhetetlen aka­rata, hogy a koalíciós álparlamentarizmus el­len a végsőikig küzdeni fog. Az elhangzott beszédeik nemcsa­k azt jelentették, ho­gy a né­met nép bízik saját maga erejében, hanem a­ prágai kormánynak is szóltak. A pártok egy­ségbe tömörültek. Nincs párt, csak német nép. És a­ nép fölveszi a küzdelmet azokkal, akik erőszakot akarnak rajta elkövetni. Piüschke polgám­esterhelyettes beszédében kijelentette, hogy az egységes front tisztában van azzal, hogy egyelőre alig számíthat po­zitív eredményre, de a gyűlés legyen bizo­nyítéka annak a törhetetlen akaratnak, amely a német képviselők szivét erősítse. Hadd tudják, hogy mögöttük egy nagy nép áll és helyesli azt, amit tesznek. Utána a többi párt képviselői szólaltak föl és pro­testáltak az el­nyomatás ellen. Lehnert dr. azután fölolvasta Meidinger dr. átiratát, mert ő maga nem je­lenhetett meg. Meidinger dr. rámutat arra, hogy az az ut, amelyre most a német pártok lép­tek, a hasonló helyzetben lévő népek útja. Nincs más ut. Az ir és az indus nép ugyan­ezt az utat választotta. Az ir módszert, a németek kulturfokát tekintetbe véve, elveti és az indus módszer­nek szerinte csak akkor lesz hatása, ha nem­csak a parlamentben, hanem az egyes auto­nóm testületekben is gyakorlat tárgyává te­szik. Lehnert dr. azután a német nép önsegé­lyével foglalkozott, amely szerinte az egyet­len helyes harci eszköz. Utolsónak Walter­­steh szólalt föl és a­zt ajánlotta, hogy az egyesült német pártok találják meg a Masaryk elnökhöz vezető utat, hogy alkal­muk legyen még egyszer és utoljára állás­pontjukat kifejteni és kívánságaikat előter­jeszteni. (Nagy zaj, kö­ bekiáltások: „Soha!" Kostka képviselő: „ő jöjjön hozzánk!“) Waltersloh a nagy zajban alig tudja ál­lá­pontját kifejteni. Szerinte az elnök még nem mondta ki az utolsó szót, mert amit egy­szer írásban adott, nem vonhatja vissza. (Közbekiáltások: „Az elnöknek nincs hatal­ma!“) Waltersidh: „Ha a németek nem vá­lasztják ezt az utat, még mindig nyitva van egy másik, amely a népszövetséghez vezet." (Harsogó kacaj.) Zárszó után a nagygyűlés még egyszer bizalmát fejezi ki az összes német pártok képviselőinek. Kedd, december 2. Utolsó vasárnap a német választások előtt Marx, Delbrück, Tirpitz beszédei — A hamisított Herriot* memorandum — Véres verekedések Berlin, december 1. A december 7-iki választások előtt lévő utolsó vasárnap az agitáció a legmagasabbra hágott. Főleg két kristályosodási tengely kö­rül csoportosultak az események: egyrészt Marx kancellár rajnavidéki útja, másrészt Tirpitz tengernagy müncheni beszéde körül. Marx kancellár a felszabadított vidék lakó­ságát akarta biztosítani középpárti politiká­jának, míg Tirpitz a nacionalizmus régi vá­rába, Münchenbe vetette magát és innen gyúrja az ország közvéleményét. Az érdek­lődés középpontjában még mindig Herriot­­nak hamisított memoranduma áll, s máig már meg lehet állapítani, hogy a nemzetiek nagy blamaget szenvedtek az ügyetlen hamisítás következtében. Marx kancellár két beszédet is mondott, melyek egyformán a londoni szerződés és a Dawes-politika apológiái voltak. Essem be­szédében az augusztusi szerződéseket mondta annak az alapnak, melyre egyedül lehet építeni. mm—— 11|' —1— Bi Mim Csak ha betartjuk mindazokat a kö­veteléseket, melyeket a vesztett háború következtében az ellenség kíván, érhetjük el a német nép politikai és gazdasági sza­badságát. i* Egyenes vonalban kell követni az eddigi német külpolitika útját. December 7-én min­den eldől. — Másik beszédében kifejtette a kancellár­, hogy máig sikerült annyit elérni, hogy nem áll Németország káosz előtt, ha­nem ismét bizalommal teljes. A népszövet­ségnek Marx elvi barátja, de Németország csak akkor léphet be, ha ezáltal nem szen­ved kárt. Ismételten megvédte a köztársasági elnök személyét a rágalmak ellen és nagy vallomást tett a weimari alkotmány mellett. Miként Streesemann elmúlt beszédeiből, úgy Marx kancellár magatartásából is mind­inkább világossá válik, hogy a centrum és a néppárt nem követi többé azt a jobb­oldal­felé kacsintgató politikát, melyet előbb a szemére vetettek, hanem határozottan a Streesemann által megformulázott „közép- * * parti politikát" ad­ja jelszonam ■ ^ért élesen a kormány ellen fordulnak a német nemzetiek. Tirpitz tengernagy müncheni beszédében egyenesen nevetségessé igye­kezett tenni a kormány önhitt és büszke po­litikáját. A tengernagy szerint néhány négyzet­­méter területnek és egy két kunyhónak felszabadítását a kormány úgy állítja be, mint hatalmas győzelmet. Ezzel szemben a német nép széles réte­geiben nagy elégedetlenség uralkodik és csak úgy képzelhető el a javulás ha decem­ber 7-e kiemeli a német népet a fekete-vörös­arany elposványosodásból. Berlinben a mindinkább előretörő demo­kratáknak volt nagy sikerük a kiélesedett választási küzdelmek folyamán. Gyűlésüket a Grosses Schauspielhaus-ban tartották meg s ámbár ez a színház több, mint ötezer em­bert fogad be, mégis igen sokan kinrekedtek a túltömött teremből Több szónok között Hans Delbrück dr. egyetemi tanár is beszélt, aki bár nem tagja a pártnak, most határo­zottan mellette foglalt állást. Többek között a következőket mondta: A német nemzetiek Tirpitz tenger­­nagyot akarják kancellárnak, a fajvédők pedig Ludendorfot, pedig ez a két úr Németországnak a lehető legtöbbet ártott. A professzor kifejtette, hogy a közeljövő­én egy könyvben be is fogja bizonyítani Ttly káros volt Ludendorffnak 1918-i te­­ékenysége az utolsó nagy offenzíva al­­­ak­j­ával. Nemcsak politikusnak, hanem hadvezérnek is rész­e. A Theater des Westensben a német néppárt tartott nagygyűlést, melyen szintén igen sokan vettek részt. Az agitációs vasár­nap magától értetődik nem múlhatott el vérengzés nélkül. A demokrata-fekete-vörös­­arany szövetség egy fölvonulását hatvan kampóskeresztes megzavarta, mely alkalom­mal súlyos verekedésre került a sor. A rend­őrség számos embert letartóztatott. A de­mokrata hétfői lapok szerint a letartóztatott kampóskeresztesekkel a rendőrségen nagyon udvariasan bántak, míg a demokrata szövet­ség tagjait úgy kezelték, mint a betörőket. Nagy jelentőséget tulajdonítanak von Gerlach híres pacifista politikus rendes hét­fői cikkének a Welt am Montagban. Gerlach a hirhedt Herriot-féle memorandum hamisít­­vényt elemzi. Kifejti, hogy a német nemze­tiek követni akarták az angol konzervatívok példáját és azt hitték, hogy egy Linovjev szerű levéllel magukhoz édesgetik a válasz­tókat. Gyártottak tehát egy memorandumot, melyet Herriot írt volna és mely a lehető legném­etellenesebb hangon frafikált a jelenlegi német kormánnyal Szerencsére a turpiság hamarosan kisült és a német emberi jogok ligájának egyik tagja, Kuczyinski dr. révén Herriot is a leg­erélyesebben megcáfolta a levél valódiságát. Különben is az Írásnak már a stílusa is mu­tatja, hogy nem a Szajna, hanem a Spree mentén készült­ érzés­mód. Tehát nem ellentét. Az expres­­­szionista mozgalom érzést akar kifejezni, de ezt impresszionista formáiban is megteheti, sőt a legtöbb meg is tette, még vázlatosabb, még dyn­am­ikusabb lett, annyira, hogy moz­gó szemünk nem tudja jelrendszerét követni, összefutnak a formák és nem alakulhat ki belőle harmónia, káosz, deformáció, zűrza­var áll elő. A kubizmus filozófiája csak a de­formációnak végzetes túlhajtása, el egész a sematikus leegyszerűsítésig, addig, amíg emberi szem nem követheti őket, elképzelt n-dimenziós terükbe. Ez az út tehát zsákut­cába vezet. Nem dönthették meg az im­presszionizmust, még csak nem is helyette­­síthették. Új látási módot kellett találni hogy kielégítő eredményre juthassanak Az uj utat fiatal magyar művészei úy csoportja találta meg, Szőnyi István Aba­­kozák Vilmos, Patkó Károly, Korb Böske, Jeges Ernő, hogy csak néhány nevet említ­sek. Az új út patinás múltra mutathat rá, esztétikáját már Leonardo da Vinci fejtette ki, de az impresszionizmus századja nem is­­merhette el. Mozgó szem helyett ők nyugvó szem számára dolgoztak. A három dimenzió: tér helyett ők két dimenziós teret s abbal reliefszerüen kiterített, hatalmasan dombo­rodó súlyúkat és tömegüket megőrző, plasz­tikus erejüket hangsúlyozó figurákat állíts­nak. Íme az uj művészet törekvése, ahogy azt Leonardo da Vinci írta: „a festő feladata előidézni, hogy a sík mint domborulat has­son, rajta a síkból kiemelkedni látszó ala­kokkal ... a domborulat a festészet lénye­ge és lelke." Ez a plaszticzmus már merőben ellentéte az impresszionista látásnak a nyugvó szem­­ Új magyar művészeti törekvések — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Lázár Béla­ dr. A magyar művészet - főleg a festészet és szobrászat — mindenkor szoros kapcso­latban voltak európai áramúitokkal, de azo­kon belül meg tudta találni a maga egyénisé­gének megfelelő új hangot. Paál László a borbizoni erdőben a maga tragikusan mély szivét szólaltatta meg, Munkácsy drámai erővel fejezte ki Courbet tónusharmóniáit, Székely Bertalan PUsty historicismusából monumentális egyszerűségig emelkedett, Lotz a Bacodry-féle dekorativizm­ust játszi képzelettel világos harmóniákhoz fejlesztet­te. A francia impresszonizmus reflexhatá­sokká, futó, illanó, percig való dffektorokká anyagtalanította a világot, a nagybányaiak idáig nem követték őket. Visszaadták ugyan a szétszórt világításban, a hullámzó szaba­don áramló, három dimenziós térben lefolyó világítási hatásokat és a bennük felbukkanó jelenségegeket, mint fény s szinfolír­i ~t, a vé­letlen szeszélyes játékait szinte keresve. Azonban e közös alap megőrzése mellett mindenik magyar mester önállóságát, egyéni­ségét épen meg tudta őrizni. Ferenczy és Rippl-Rónai, Magyar-Mannl­­imer és Hat­vány Fényes és Hermán, Csók és Vaszary, Iványi-Grünwald és Koszta. Perlma^­n­ és Rudnay, minden közös vonás mellett, an­­­nyi sajátosan egyéni jellemmel bírnak hogy művészetük külön és sajátos jellegét össze­zavarni nem lehet. Amit — főleg az utol­só évekből — tőlük megismerhettünk az a mai magyar művészet igaz értékei közé fo­gik soroztaim 'ne­mkoron. Ennek a művészetnek megértéséhez meg kel­lett tanulnunk látni, még pedig hogy a mozgó, hullámzó, vibráló levegőhatásokat s a bennük fölbukkkanó jelenség ö'•<*•* eb* ggé­­sek-t, folyton változó reflexekből való ki­be­­­ zás közben megláthassuk, meg kel­lett szoknunk a gyorsan mozgó szemmel való látást, hogy a színfoltok közt '­Tgam­hassunk, azokat egybekapcsolhassuk mozgó szemünkkel teremtve meg ilykép a művész által megadott jelekből a mozgó, a cselek­­vény illúzióját. Ez a jelzés nem mindenik művésznél egyforma. Csók szinfoltjelrendszere más, mint Vaszaryé, már csak egyéniségük ka­raktere miatt is. Az egyik a finom, lágy, le­heletszerű tónusokat szereti, a másik az éles, ragyogó, tömör színfoltharmóniákat Rudnay szür­emtétekkel, melyek élesen összeütköz­nek, Perimutter széles, de egybefonódó színfolt szembeállításokkal dolgozik s így mehetnénk végig mindenik mester jelrend­szerén, de a legnagyobb látszólagos ellen­tétek ellenére megtalálhatjuk a közös veze­tőt: mind az impressziók, az optikai benyo­­mások közvetlenségére törekszik, a fény és szintel­emzések foltjaiból építi fel a maga vi­lágát. Ez a közös jelrendszer utóbb már aka­­démiává merevedett és a fiatal művészek uj jelszó, uj király, uj látás, uj világfelfogás, **zaz új stílus után vágyakoztak. Kísérletezésekben nem volt hiány. Amit a külföld megpróbált, visszhangja támadt an­nak nálunk is. A nyolcasok, a kubisták, az expresszionisták minden zavaros kísérlete­zésével találkozhatunk a kiállításokon. De e sokféle próbálkozás megnyugtató eredmény­re nem vezetett. Mert nem vezethetett. Az impresszionizmus kritikája — melyet ők hangsúlyoztak — bár ezt is külföldi mintára egy tekintetben jogosult ok­: meguntuk a mozgó szemmel látást, mi másra v­ágya­kozunk. Ez olyan szuverén joga minden mű­vésznek, hogy ez ellen semmit sem lehet fel­hozni. Ha mást adni is tud,­­ a pálma az övé. A sok kísérletező sem nálunk, sem a külföldön ilyen mást, ami alapjában más lett légyen, adni azonban nem tudott, mert kri­tikájában nem ment a dolgok lényegéig, nem­­ ismerték fel, hogy a látásnak új alapra helyezése nélkül nincs uj stílus, mert minden uj stílus uj látáson alapszik, vagy helyeseb­ben mondva: minden uj stílus az eddig diva­tos látás ellentétén alapszik. Már pedig az Expressziinizmus, de a kubizmus is a mozgó szemmel való látást feltételezi; az expres­­­szionizmus nem ellentéte az impresszioniz­­musnak, mert míg az impresszionizmus látá­si mód, az expresszionizmus felfogás és ♦

Next