Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-01 / 1. (744.) szám

% _______________________________ látják az egyes nemzetek érdekellentéteit. Én azonban azt hiszem, hogy belátható időn belül egy európai háború ki van zárva.­­ Természetesen meg kell oldani a le­szerelés kérdését is. A béke csak abban az esetben biztosítható, hogy ha a leszerelés el­vei nem csak a teóriában, de gyakorlatilag is érvényesülnek. ________________ Prága, december 31. A cseh ellenzéki iparospárt lapja mai vezércikkében éles kritikát mond a koalíciós pártoknak küszöbön álló januári tanácskozásairól. A lap szerint teljesen fölösleges dolog „tanácskozásokénak csúfolni Svehla ama munkáját,­­ amellyel még egyszer és utoljára megpróbálja összetákolni a koalíciót. A tavasszal megtartandó választásokat ma már fenyegetésekkel sem tudja Svehla elodázni. Eddig csupán azzal volt képes fentartani a koalíció labilis egyensúlyát, hogy végső baj esetén az új választásokkal fenyegette meg az elégedetlenkedőket, ma már ez sem fog használni, mivel a szocialista csoportok és a cseh néppárt egyenesen követelik az új választásokat. A Krpelec-botrány úja!:!) fejezete Újabb interpelláció Krpelec tanfelügyelőnek a kat. papságot gyalázó szennyirata ügyében Losonc, december 31. (ESC.) Körmendy-Ékes Lajos dr. nem­zetgyűlési képviselő és társai az Krpetec-féle ügyben legújabban a következő interpellációt nyújtották be az iga­zságü­gy minisz­terhez, a miniszterelnökhöz és az­­ iskolai ügyi minisz­terhez. Krpelec Bertalan ipolysági tanfelügyelő 1923. évi julius hó 26-iki keltezéssel egy gya­lázkodó levelet küldött a pozsonyi vasutigaz­­gatósághoz, amely levelével hivatalos minő­ségében a legdurvább módon és a legsúlyo­sabb mértékben megsértette az egész római katolikus papságot, továbbá Richter János ipolyszakállasi római katolikus plébánost és Ipolyszakállas község lakosságát. Ennek az európai hírhedtségre szert tett botránynak ügyében még 1924. év április ha­vában interpellációt intéztünk a Miniszterel­­nök és az Iskola- és Népnevelésügyi Minisz­ter Urakhoz. Az interpellációban a megbot­ránkoztatott őslakosság nevében elégtételt kértünk és követeltük Krpelec tanfelügyelő­nek állásától való felfüggesztését és ellene a legszigorúbb fegyelmi és bűnvádi eljárásnak a megindítását. A Miniszter Urak ezen köz­érdekű interpellációnkra még a mai napig sem válaszoltak és tudomásunk szerint Krpelec Bertalan eben a fegyelmi vizsgálatot az illetékes hatóságok még eddig nem tartották szükségesnek el­rendelni. A becsületében súlyosan megtámadott Richter János plébános, úgyszintén az Ipoly­sági kerület római katolikus papsága és Ipolyszakállas község lakossága bűnvádi el­járást indítottak az Ipolysági járásbíróság előtt Krpelec Bertalan ellen. Ezen ügyben az első tárgyalás 1924. évi június hó 16-ára volt kitűzve, amikor a tárgyalá­st vezető Kiss já­rásbiró a tárgyalá­st elnapolta bizonytalan időre azon indokolással, hogy a Krpelec által irt inkriminált levél eredetije beszerzendő. Dacára annak,­­ hogy a föl­jelen­tők ügyvédei a levél eredetijének biróilag hitelesített má­solatát bemutatták, K­ss járásbiró ragaszko­dott elnapoló határozatához. A dolgot su­­lyosbbítja azon körülmény, hogy a levél ere­detije a büntetőügy iratai között volt és azt a vasutigazgatóság megkeresésére a bíróság a tárgyalást megelőző évi néhány nappal a vasú­tigazgat­óságnak Pozsonyba megkül­­dött­e. Az újabb tárgyalást a feljelentő felek ké­relmére 1924. október 31-ére tűzték ki. E tár­gyaláson K?i§ járásbíró megállapítván azt, hogy a levél eredetije megkeresés dacára a mai napig sem érkezett még vissza a pozso­nyi vasútigazga­t­ó­ságt­ól, a tárgyalást újból bizonytalan időre elhalasztotta s egyúttal ki­jelentette, hogy a vádlott Krpelec kérelmére a bizonyító eljárást a valódiság bizonyításá­nak kérdésében elrendelte. Ezen tényállás alapján kérdezzük az Igazságü­gyminiszter Urat, hajlandó-e ezen tényállás valódiságáról sürgősen meggyőző­dést szerezni, hajlandó-e ezen tényállás va­lódiságának megállapítása után sürgősen in­tézkedni aziránt, hogy a bíróság pártatlansá­gát sértő ezen és hasonló eljárások megaka­dályozása céljából a szükséges intézkedések sürgősen megtétessenek­ és hajlandó-e ezen bűnügyben az érdemleges tárgyalás megtar­tása iránt sürgősen intézkedni? Kérdezzük továbbá a Miniszterelnök és az Iskola- és Népnevelésügyi Miniszter Ura­kat, hajlandók-e Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselőnek és társainak 1924. év április havában Krpelec Bertalan tanfelügyelő ügyében beadott interpelláció­jára­ a választ sürgősen megadni? lesz a i € iief@rsiifi­@i inieiertd ® lefizeti London, december 31. A Daily Telegraph szerint az angol kormány tagnap mérlegelte a német kormányhoz intézendő jegyzéket, amely a katonai ellenőrzés és a kölni zóna kérdésére vonatkozik. A jegyzék rendkívül rövid. Úgy látszik, hogy attól a tervtől, hogy az ellenőrző bizottság bizalmas jelentéseiből határozott adatokat sorolnak föl arra nézve, hogy Németország hol nem teljesítette a le­szerelési kötelezettségeit, el­állottak. A jegy­zék annak az elvnek kijelentése, hogy a szö­vetségesek nincsenek abban a helyzetben, hogy a kölni zóna kiürítésében határozza­nak, amíg nincs birtokukban az ellenőrző bi­zottság kimerítő jelentése. A jegyzéket lord Crewe megjegyzéseivel visszaküldöt­te s azt remélik, hogy a nagyköveti konferencia ma megegyezésre jut. A Parisban véglegesen megszövegezendő jegyzéket valószínűleg is­mét Londonba küldik, mielőtt a jegyzék el­megy a német kormányhoz. El kell dönteni azt is, hogy a jegyzék a szövetségesek kö­zös jegyzéke lesz-e, vagy minden kormány külön jegyzékkel fordul a német kormány­hoz. Bűnvádi eifiris indul iiiilti- üli. felien elei oki kihirdette a pásiterteietei Benes lapja óvatosan nyilatkozik — A rendtörvény és a terrortörvény a pásztorlevél ellen Prága, december 31. A szlovenszkói és ruszinszkói katolikus püspökök által kiadott pásztorlevélről ma Be­nes lapja, a Prager Presse is nyilatkozik. A lap szerint a koalíciós parlamenti körök egy idő előtti választási manifesztumot látnak benne. Semmi szín alatt sem lehet feltételezni, hogy a pásztorlevél hozzájárulna Szlo­­venszko lakossága kedélyállapotának a le­­­­csillapításához. Az ügy további fejlemé­nyei ama lelkészek vallomásától függnek, akik ellen a politikai tartalmú pásztorlevá­ terjesztése miatt megindult az eljárás. A Prager Presse — amely elsősorban a külföld megtévesztésére dolgozik minden esetben — letagadja azt, hogy a pásztorle­vél.­ a legnagyobb zavart idézte elő a cseh koalíciós berkekben, mely a cseh sajtó álta­lános felzúdulásában nyilvánul meg. Igazán nevetséges a Pr. Presse ama kijelentése, hogy az ügy további fejleményei az egyes lelkészek vallomásától lesznek függővé téve. Ha Benes és a cseh-szlovák kormány tény­leg megteszi azt, hogy a pásztorlevélért a lelkészeket teszi felelőssé, úgy csak saját tanácstalanságának adja tanújelét. A Lid. Listy — a cseh néppárt lapja — a mai napon megjegyzés nélkül leközölte a püspöki pásztorlevelet teljes terjedelmében, állást azonban nem foglalt ebben a kérdés­ben. A Lid. Noviny értesülése szerint a hatósá­gok bűnvádi eljárást indítanak mindama Csütörtök, január 1. lelkészek ellen, akik a pásztorlevelet ki­hirdették. A bűnvádi eljárást a terrortör­­vény és a köztársaság védelméről szóló törvény alapján indítják meg. Prásek a sajtóporondon Prága, december 31. A cseh agrárpártból kilépett Prásek sze­nátor­ és Rychtera képviselő serényen hoz­záfogtak pártjuk­ megszervezéséhez. A mai napon megjelent az új párt hetilapjának, a „Napravo“-nak (jobbra át) első száma, melynek vezető helyén az új párt programját találjuk. Az új párt tiszta nacionalista alapon áll, követeli a magánjog tiszteletben tartását, a mezőgaz­daság védelmét s felekezeti téren a feleke­zeti békét és türelmet. A magánvagyon szentségének megőrzé­sére vonatkozó követelés egyenesen a szo­­cialista tanok ellen irányul. A párt követeli, hogy a­ magánjog tartassák tiszteletben a földreform végrehajtásánál is, amelynek ed­­dig csak áldatlan következményei vannak. Prásek és Rychtera a Svehlától való el­szakadásukat azzal indokolják, hogy a cseh agrárpárt is a szocialista dogmák áldozata lett annyira, hogy a nagy-, közép- és kisbirtokosok között súlyos ellentéteket támasztott. Ezek az ellenétek okozták, hogy merő­ben ellentétes módon kénytelen beszélni Svehla a földbirtokosokkal, mint a kisbirto­kosokkal és sehol sem mondhatja­ meg a való igazságot. Svehla politikai képességei az úgynevezett kompromisszumokban merülnek ki, amelyeknek mi adjuk meg az árát amelyek népünk számára szerencsétlenséget s jelentenek, mivel egy kevésbé tehetséges politikus sem volna képes annyi kárt okozni közgaz­daságunknak, mint éppen Svehla. Az új­ pártalakulat leginkább a cseh nép­párttal, a nemezeti demokratákkal és a cseh iparospárttal fogja keresni az együttmű­ködés útjait. A koalíciós sajtó legnagyobb része min­den kommentár nélkül ismerteti megrövidítve a fenti programot, csupán a Lid. Listy szen­tel három hasábot Prásek Cik­kének meg­jegyzés nélküli közlésére. Mem mond le a fascista kormány. Róma, december 31. A minisztertanács tegnap a faszcista kormányt ért ellenzéki támadásokkal, szemben elhatározta, hogy az összes szükséges rendszabályokat érvénye­síteni fogja az ország morális és materiális érdekeinek megvédésére. A Popolo d’Italia szerint ez a határozat a faszcista kormány szilárd akaratának megnyilatkozása s ener­gia a provokációkkal szemben. A faszcista kormány nemcsak helyén marad, de azokat is ismét fölveszi sorai közé akik most nem tartoznak hozzája. — Különféle lapjelentések szerint Giunta ismert faszcista képviselő az elmúlt napokban Egyiptomba menekült. Receptek és véletlenek — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Pekár Gyula Ida a tükör előtt állt. Szobaleóoya a pró­báló kisasszonnyal épp az uj ruhát adta rá: — Jó lesz így, mélzsás asszony? A fiatal özvegy csak bámult bele a tü­körbe. Öt napja nem látta Miklós urat. — Nagyon akart! Tessék csak megnézni, — áradoztak a leányok. Hát nézte ő, de az egyszer, bár új ruhát próbált, még sem látta magát a tükörben. Egészen mást látott ő. Azt az öt nap előtti bucsujelemek­et itt a szomszéd szalonban. Mik­lós úr szokása szerint évődve alkudozott, kö­­nyörgött, rimánkodott, majd, látva, hogy minden hiábavaló, egyszerre elhallgatott. Nagy komolyan meredt a kalapja londoni bé­lésébe: „Jó ... akkor hát főbelövöm magam!" Oh, utálat, ezek a nevetséges régi receptek... — Pfuj! A próbáló kisasszony megijedt: — Nem tetszik?! Persze, hogy nem tetszett, — ő Miklóst eddig kivételes embernek tartotta. Ily olcsó eszközök! Igazán sértő! — De hát mi a baja a ruhának? — Semmi lendület... A szegény kisasszony most még ke­­vésbbé értette. Ida azonban már tisztában volt magával: „Semmi lendület, semmi idea­lizmus­ ezekben a nőai férfiakban! Öngyilkos­ság? Ezzel akarnak imponálni? Tudjuk, szé­pen elmennek a klubba kártyázni... Vége! Kiábrándultam. Még Sizerncse, hogy igy ide­jén kiösmerrtem őt. Adieu. Nevessünk a ko­médián ... Hatóba!“ Az elképedő mamzeu­ra nézett: — Unom. Elviheti... Persze, hisz ez a szá­m is neki, Miklós ur­nak tetszett, a Miklós ur kedvéért rendelte a ruhát. No, érdemes volt! Pfuj, sviíhák min­den férfi! Épp le akarta vetni, amidőn az aj­tókon át a Miklós ur Pista inasának a hang­ját hallotta. A szalon felé bukkant. Csak­ugyan ő az, a szívügyek diszkrét adjutánsa. Mosolyog é­s levelet hoz. Szóval, a gazda még mindig él. Bravó! — Tegye le... Nincs válasz. Elmehet! Az inas ura nevében mélységesen meg­botránkozott ezen a közönyön. Várt, aztán vállat vont és pusztult. Ida egybefont karok­kal, mosolyogva bólogatott a kaszinói borí­tékra: „Hát élünk és tovább kártyázunk, ugy­e? Sok szerencsét! Adieu!" Indult, de a küszöbön mégis meggondolta magát. Nem hagyhatja ott azt a levelet az asztal sarkán. Kézbe kell vennie, hogy eltéphesse... és itt hibázta el: feltépte! Hm... „Isten önnel, as­­­szonyom, mire e sorokat olvassa, még egy utolsó csókot gondolok ajkára, aztán piszto­lyom után nyúlok. Isten önnel, aki téged még a síron túl is szeret, Miklós...“ Kacaj. A fia­tal özvegy egészen belepirult: „Nohát ez _a koronája, —­ krajcáros rémregény, pfuj!..., és ez az ízléstelenség, az elején önöz, a vé­gén tegez!... Szemtelenség! Visszavonha­tatlanul vége a négyhónapo­s komédiának!" Mire újból a nagy tükör elé állt, m­ár sugárzó arccal gyönyörködött magában: _ Pompás! Most látom csőik, mily re­mekül áll. Mari, ide a nagytollas kalapomat... Igen, igen, megyek, most mindjárt! Persze, hogy megy, csak nem fogja itt­hon törni a fejét Miklós uron! Épp elég volt. Miklós úr betette maga mögött az ajtót. Ám hova is menjen? Péntek ... A Nina tant zsur­­jára fog elmenni. Ott okvetlen találkozik pár rezerv-udviarlójával. Szentvnczey, Fölthy Bé­la, Bagón kapitány... pompás, az egyszer ismét szabadon mulathat kicsit, — csak azért is!* Belép. Csend egy percre a vígan zsongó, élénk társalgás közepette. Épp búcsúzik va­laki. A férfisereg, meg a hölgyeik egy része is kimértem kel fel, sőt maga a tant is cere­­moniiásán kiséri ki azt az idegenebb vendég­valakit. Magas, elegáns, szép, fiatal dáma, akinek zárkózott lénye, szenvedő, sápadt arca első pillantásra mindjárt sajátos részvé­tet, sőt tiszteletet parancsol. Ki ez az érdekes jelenség? Ida a csukódó ajtó után néz, aztán már vígan is fordul az őt körülrajongó re­­zerv-udvarlóikhoz, amidőn a szomszéd tea­asztaltól a barátnőik hívó hangját hallja. A szöszike Blendorffné szól: — Láttad, Ida? Hát ez az a híres bécsi Blomdel bárómé. Ülj csak ide hozzánk... — Mindjárt, drágáim ... — Ne félj, hívom a gavallérjaidat is. Jöjjenek maguk is, kérem. Úgy... tudod, el kell ezt az esete, mondanom, — még mozi­ban sem láthatnál ennél szomorúbbat és meg­­rázóbb regényt... A gavallérok, akik máris, zsákmámyra­­­ eső, vidám szemmel készülte­k Ida ostromá­ra, megoldóan ültek le, Bolthy nagy komolyan humorizált:­­ " — Rémregény? Hányan­­ halnak meg benne? — Egy. Az udvarló. — Kevés. — kacagott Hágen. — Sajnálom — folytatta Blendorffné kö­vetkezetes komolysággal —, de így van. Az udvarló hal meg, öngyilkossá lesz. — Isten nyugosztalja — átlátott Szentvn­­czey — és hogy csinálja ezt? A hajókötéllel ütteti le magát? — Nem. Fő­belövi magát. Ida letette a csészéjét. — Főbelövi magát? Várjanak csak...* Ez érdekes. Folytasd, Gabikám. Gabika mérgesen nézett a gavallérokra s csak annál hosszadalmasabb mélyed­ bele a szereltmi regénybe:mélaíbirvál — ... a báróné hát a Riviérára mene­kült. A gróf... — Utána! — ajánlotta Folthy Bélát. —Igen. S ott lenn még nagyobb szen­vedéllyel ismételte bécsi vallomásait. Egy este hazai kisérte imádottját a tengerparton s formálisan meg is kérte a kezét. Az asszony, bár tisztában volt már magával, mégis na­gyon rezervált maradt s csak másnapra ígért választ. Elváltak. — Holdas éj, — a bár­óné álmodozva ült ki a villa erkélyére; ott ült hajnali két óráig s már épp tökéletes ideállá fújta fel maga előtt az udvarlólát, amidőn egyszerre farsan­­gos lárma riasztotta fel édes ábrándjaiból. Lenéz s Íme, a farsangos csoport közepette ráismer a grófra. Valami kétes hölggyel du­hajkodott karonfogva s a leghamgosabban tán éppen ő kacagott... — Eh, nem kell az ilyet túl komolyan venni! --­ legyintett Folthy. —­ Hát a bárómé komolyan vette. Épp,

Next