Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-03 / 123. (866.) szám

Ne is csodálkozzunk. A kommunisták már hatodik éve várják a forradalom kitörését, a néppárt az autonó­miát, a szociáldemokraták és a polgáriak a gazdasági viszonyok javulását. És mindegyik ma távolabb áll a kitűzött céloktól, mint a célkitűzések idején, ezelőtt öt-hat éve. Ilyen lelkiállapot mellett, ilyen gazda­sági és politikai viszonyok között senki sem tudná ma megmondani, hogy hogyan fognak viselkedni a legközelebbi választásokon az elcsigázott, agyonhajszolt, csalódott töme­gek. Belevetik-e magjukat a szélső radikaliz­mus karjaiba,­­ hitelt adnak a kormánypár­tok csalfa ígéreteinek. Vagy pedig nagy ál­talánosságban passzíve fognak viselkedni? A mai parlamenti élet nem sok vonzerőt gyakorol a választók tömegeire és rég meg­szűnt a benne való hit. Ma már világos min­denki előtt, hogy a parlament csak üres for­malizmus, amely mögött a bürokráciára tá­maszkodó kasztok és klikkek kezében van a tényleges hatalom s minden fontos kérdés a kulisszák mögött, nem pedig a parlamentben dől el. Minga Benes külügyminiszter úr is elis­merte egy nyilatkozatában, hogy „a parla­mentarizmus ma válságban van“, amelyet vagy sikerül legyőzni, vagy pedig új formá­kat kellesz keresni. A parlamentarizmus krízise egyben demokrácia krízisét is jelenti, amiről annyit a imák ma tudományos folyóiratok és napi­lapok. A megoldás csak teljes lehet. Vagy enge­dik érvényesülni szabadon nálunk az összes társadalmi rétegeket és nemzetiségeket s a parlamentben és a kormányzásban a legki­válóbbak és legbecsületesebbek kapnak he­lyet, van pedig át kell térni a nyílt abszolu­tizmusra, amely még mindig jobb a mai ál­­parlamentarizmusnál és féldemokráciánál, amellyel nem lehet semmiféle eredményt el­érni s amely mellett — amint a példa mu­tatja­— lassan minden tönkremegy. Elborzadok, ha arra gondolok, hogy egy új választás rengeteg erő-­­és pénzáldozata ne szolgáljon egyébre, mint hogy minden a régiben maradjon. Az, hogy a kormánypártok kebelén belül válságok vannak, minket csak másodsorban érdekel. Döntő fontosságú, hogy az ellenzéki pártokban és elsősorban minálunk nyugodjon szilárd­ rrbázisokon a politikai munka. A mi helyzetünk­­ általában véve más, mint a kormánypártokban. Nekünk nem ál­lottak olyan hatalmi eszközök a rendelkezé­sünkre, mint odaát s mi ennélfogva nem tud­tunk és nem is mertünk olyan ígéreteket tenni a választóknak, mint ők. Ennélfogva a mai viszonyokért bennünket semmiféle fele­lősség sem terhel, mint akiket teljesen kikap­csoltak az állami és parlamenti életből. Reánk nézve az elmúlt hat év a várako­zás ideje volt, amíg elmúlik a győzelmi má­mor és a reális valóság fölébreszti álmukból­­a hatalom birtokosait. Meg kellett várni, amíg önmagától felőrlődik a kormányrendszer és ráeszmél arra, hogy ha félretolja a parlamen­tarizmust, semmibe sem veszi az ellenzéket­­ és a nemzeti különbségeket, akkor ezzel ön­­­magának is mérhetetlen károkat okoz. A hatás már mutatkozik. Fejvesztettség fenn,­­ elégedetlenség lenn. Ami a kormánypártoknál történik, arról nem szabad nekünk példát vennünk. Nálunk nyugalomra, egységre, a mulasztások pótlá­sára és a hibák jóvátételére van szükség. A belső harcoknak meg kell szűnniök és őszinte becsületességgel kell mindenkinek dolgoznia, ha a választásokon nem akarunk elbukni, ami kiszámíthatatlan katasztrófa lenne. A választóinkba újra önbizalmat kell ön­teni, népünk erőit táplálni s világos célokkal indulni a küzdelembe, amely minden bizon­­nyal nehéz lesz. um ic-i aea -7 - • w -v.­­ SersKgfcktiKU 0* HU SS Ifi mindenki csak 2074 Biliig ® is Tíi taülÉzita vesz, StaűAlíIfia US. Telefon 2691, 2692 és 2693. KiESESssEaiaisssassaffiaisaaffist BaiaiaBiBE'SBi INI II’llllil III II ITIWTITI nil 11T 7TI ~1 ~l III n in III ■ ■liiwlw IWIII Ilii Csütörtök: PÁLL MIKLÓS: Könyörgés a ked­vesért. (Vers.) — r. r.: A lord utolsó nyaralása. Péntek: NEUBAUER PÁL: Könyvtenger hullá­main. Szombat: ERDŐDY MIHÁLY: Fele se tréfa! Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Valakinek, minden­kinek, aki szeret . . . (Vers.) — SOMLYÓ ZOLTÁN: Egy aranylánc története. Prasek­ falaifi Szliteisiisz ii­mersiáláí Prasek nemzeti és egyházi programja Prasek lapja, a Naprava első számában vázlatosan kifejtette ugyan már az új párt programját, amely nemzeti alapon nyugvó konzervatív program. Ezzel nem voltak meg­elégedve sem a nemzeti demokraták, sem pe­dig a cseh néppártiak. Különösen az utóbbi időben, amióta Prasekék Cseh- és Morvaor­szágban mindinkább erősbödnek, állandóan megostromolta a két fentnevezett párt saj­tója Prasekéket azzal a kérdéssel, hogy mi­lyen a párt nemzeti és vallási álláspontja. A Napravo vasárnapi vezércikkében részletesen válaszol Prasek pártja a nemzeti demokratáknak és néppártiaknak s kifejti nemzeti és egyházi programját. Nem lesz érdektelen, ha ennek fontosabb részleteit le­közöljük, hogy­­ tiszta képünk legyen Prasek programjáról, mert meg vagyunk győződve arról, hogy Prasek a jövőben még fontos sze­repet fog játszani a belpolitikai életben. A párt nemzeti programjáról ezt írja a Napravo: Nem vagyunk kétszínüek, mint a nemzeti demokraták. Nem akarunk naciona­listák lenni az állam rovására és internacio­nalisták valamilyen haszon érdekéből. Mi kö­zönséges csehszlovákok vagyunk. Ez azt je­lenti, hogy mi valóban azt akarjuk, hogy az állam a miénk legyen, de nem akarjuk, hogy bárkit is elnyomjon. Egységes köztársaságot akarunk. S éppen ezért, mert ezt akarjuk, akarjuk ezt az egyes országok autonómi­ája, tehát Szlovenszkó autonómiája nél­kül is. Egységes szervezetet és hivatali korpo­rációt akarunk. Azt akarjuk, hogy a néme­tek mindenütt arányosan legyenek képvi­selve, de nem akarunk elkülönítést. Nálunk nincsen nemzeti demokrata ingadozás or­szágok és megyék között. Nyelvi ingadozást sem ismerünk. Az állami nyelv a cseh és szlovák. Minden más nyelvű­nek azonban alkalmat kell adni arra, hogy jogaihoz juthasson sa­ját anyanyelvén. * I­ Meg akarjuk akadályozni a nemzet szét­­forgácsolódását, mindenütt az egységet fog­juk hirdetni, mert másképpen ez nem lehet­séges. Programjuk egyházi részét a követke­zőkben fejti ki a Napravo: — A keresztény kultúra utján haladunk. Kijelentjük azt is: Az állami hatalomnak nem szabad egy­házi kérdésekben beleavatkoznia. Az állami hatalom nincsen hivatva arra, hogy mi az isteni akarat és mi nem. Az ál­­lmnak tudnia kell azt, hogyan kell viselked­nie az egyházakkal és polgárokkal szemben. Az államnak kötelessége az egyházaknak a birtokait meghagyni. Az államnak kötelessége az egyházak­nak legalább annyi jogot meghagyni, mint amennyit megenged a nemzetközi szociálde­mokráciának. Ha kér valamit az egyháztól, úgy azt viszonoznia is kell. Az álam egyetlen egyháznak sem adhat végrehajtó hatalmat, de a lehetőséget meg kell adnia, hogy köve­telményeinek eleget tehessen, amint ezt más társulatoknál is érvényes. Az állam tehát nem parancsolhatja meg, hogy kit akar egyházi funkcionárusának s nem parancsolhatja meg azt sem, kit sza­bad és kit nem szabad az egyháznak saját­jának elismerni. „­­ Mi nem akarjuk azt, hogy a polgároké­ról döntsenek, anélkül, hogy velük meg­egyeztünk volna. Nem akarjuk tehát azt sem, hogy az­­ egy­ház és állam viszonyáról döntsenek az egyházi reprezentánsokkal folytatott tár­gyalások nélkül. — Tovább azonban nem megyünk, min­den polgárháború ellen vagyunk. Az állam­nak úgy kell a dolgokat elintéznie, hogy eb­ből harc ne fejlődjék ki. Aki erőszakkal akar akármilyen hitet a népre rákényszeríteni, az elnyomja a nemzetet. A vallási dolgokkal foglalkozzék az egyház és ne az állam- Széraá, június 3. ~~ A pittsburgi szerződés sorsa Az amerikai szlovákok erélyes akciója . ■­­ Prága, június 2. A Slovák pünkösdi száma a pittsburgi szer­ződés hétéves évfordulójának jegyében író­dott. A lap főcikkeiben a néppárt vezérem­berei ismertetik a szerződés keletkezésének történetét s annak egyes szakaszait idézik, rezignáltan ismerve el, hogy abból eddig semmi sem teljesült. Pedig a szlovák nem­zet a szerződés alapján áll és nem engedi, hogy azt most hosszú évek elmúltával a köz­társaság főfakk­orai papírrongynak tekintsék. Az amerikai szlovákok legújabban ismét eré­lyes akciót indítottak az anyaországban tar­tózkodó szlovák testvéreiknek a pittsburgi szerződésben lefektetett jogaik elismerése érdekében. Az amerikai Szlovák liga állan­dóan foglalkozik a kérdéssel és a keresztül­vitelre vonatkozólag több javaslatot dolgo­zott ki. Az egyik elfogadott javaslat inten­zívebb harcra hívja fel az amerikai szlová­kokat az ügy érdekében, felhasználva min­den rendelkezésre álló eszközt. A harcnak rögtön meg kell kezdődnie és minden tekintetben kompromisszum nél­kül a szerződés okvetlen elismertetésével kell végződnie. Az amerikai szlovákok az anyaország­beliekkel egyetértve és velük a szoros kap­csolatot fentartva a népszövetség elé viszik az ügyet külön e célra választott szű­kebb körű bizottságuk által, amelyben a szerződést aláíró két amerikai szlovák is helyet foglal. A bizottságnak legfontosabb feladata mindazoknak az attrocitá­soknak összegyűj­tése, amelyek a szlovák nemzetet az utóbbi években érték és kötelessége volna, hogy ezeket az összegyűjtött adatokat a népszö­vetség és az egész világ közvéleménye elé terjesszék legfőképpen az angol sajtó útján. Másik nem kevésbé fontos kötelessége vol­na ennek a választott bizottságnak, hogy a külföldön is tekintélyes embereket megnyer­jenek ügyük céljaira, akik beszédeikben és cikkeikkel ismertetnék a külföld nyilvános­sága előtt a szlovenszkói helyzetet. A kül­földi és az otthoni propaganda, céljaira az­­ amerikai ,szlovák liga erkölcsi és anyagi tá­mogatását ígéri és erre nagyobb gyűjtési ak­­­ciót n­­yit meg. * S — (Nyolcan pályáznak a lengyel trónra.) Krakkóból jelentik. A Kurier Polany erélye­sen követeli a lengyel monarchisták agitáció­­jának megfékezését. Érdekes, hogy eddig a következők pályáztak­ ,a lengyel trónra: her­ceg Hohenlohe Schilling Fi­rst, a ra tábori her­ceg, herceg Jersey Lubomirszki, Albert, S­ch­­leswie­g - Boffis­te­in hercege, Hohenzollern Vilmos, II., Ottó habsburgi herceg és Henrik pármai herceg. Kukucskáék nyaralnak (Nyaralási kroki 4 képben, illetve 4 képte­lenségbe­n­.) I. kép: A nyaralás nemcsak Kukucskáéknál, ha­nem mindenkinél rendszerint ezen két jegy­ben zajlik le. Először úgy, ahogy elképzel­jük és kiterveljük és másodszor ahogy való­jában elsül. Megjegyzendő azonban, hogy Kukucska Nepomuknak és feleségének szü­letett Findzsa Eszternek négy gyermekük volt. És pedig lányok a Csiri és Biri, a fiuk Laci és Váci és ha ezekről nem történne meg­­em­lékezés, hiányos volna eme első kép­ A Csiri 8 éves és arról nevezetes, hogyha kap egy új fehér ruhát és a közelben éppen alka­lom adódik egy újonnan zöldre festett padra ráülni, ő feltétlenül ráül. A Biri 6 éves és amikor tegnapelőtt letépte és elvesztette az alvó nagy babájának a haját, hát úgy segí­tett a dolgon, hogy levágott egy ollóval a Marinak, a szolgálónak a hajából, mikor aludt éjjel és azt ragsztotta babája tar ko­ponyájára. A Váci 9 éves, apja legtöbb über­­cigéréről és kabátjáról a­ körü­lö­tte levő szö­vettel együtt levagdosta és elgombozta a gombokat. A Lacinak már hasznosabb a trükkje. Ha valami jó süteményt akar enni, elmondja az édesanyjának, hogy m­a találko­zott a Döme, vagy a Guszti bácsival, aki azt mondta, hogy­­ holnap eljön ebédre. Ez per­sze nem igaz . . . a mamája pedig jó süte­ményt süt és ő másnap nagy ártatlanul lak­­trrározik belőle. Szóval mind a négyen úgy­nevezett disz-pintyek. II- kép. Kukucskáné: Hála Istennek, holnap­után már megyünk. Felf­ö­l­din­é (Kukucskáné barátnője): Milyen boldogok is vagytok. K-né: Meghiszem azt. Ha neked fogal­mad volna, hogy ezek a gyerekek már művel­nek idehaza, már ideje, hogy elkerüljünk­ F-n­é: No de nem olyan rosszak! K-né: Azt én tudom édesem. Tegnap azt mondtam nekik, ne spricceljék tele a fürdő­szobát, úgy néz ki mindig, mintha záporeső mosta volna végig, mert tudod a fürdőkád­ban úszó- és evező gyakorlatokat tartanak. Hát képzeld, ma, amíg nem voltam odahaza, az ablakon keresztül kicipelték a kádat a Mohthofba és ott pancsoltak. Azt hittem a szomszédok megesznek. F-n­é: És hová mentek? K-né: A Balatonra! Már úgy vágyom egy kis pihenésre, mert ezek a gyerekek . . . ez rémes . . . csak pihenni . . . pihenni . . . F-né: És ha nem vagyok indiszkrét, mi­be fog ez kerülni? K-né: Nem sokba! Az uram kiszámítot­ta, valami négyezer szokál közül egy hónap­ra mindnyájunknak. Nahát ez ugyebár nem olyan rengeteg, ennyit megengedhetünk magunknak. Csak pihenni . . . pihenni . .­­És ezen párbeszéd alatt a négy­ Kukucs­­kagyerek odakinin a konyhán készül az út­ra. Pakkolnak. A Csiri egy üveg vizet akar vinni az útra és mert nem talál máshol üve­get, kiönti az egyikből a paradicsomot és ab­ba tölt- A La­ci az most szabdalja az egyik naftáimból előhúzott szőnyeget, mert sátor­­lapokat csinál magának, a hat éves Biri pe­dig, miivel hallotta, hogy a szőrmébe moly megy, ha nem óvják a nyáron, belenyomta mind a három macskát a naftalinos ládába, amelyek ezen kellemetlen miliőben éktele­nül nyávognak. A Váci pedig nagy komolyan a stelázsi tetején, a fazékból négy töltött ká­posztát csomagol négyüknek útravalóul. III. kép: Ez már Balatonfü­reden történik. A Laci már első nap berúgta a futballal a Rózená­ft kirakatát. (Te jó Ég, szuszogta Kukucska, ez 1600 szokol mindjárt és míg semmit sem nyaraltunk.) Másnap pedig belökött egy urat az uszodában a vízbe, aki nem tudott úszni, mire az úszómester meg az úr barátja úgy megverték, hogy az ágyban fekszik. (Orvos, patika újra 300 szokol . • . jó kis nyaralás, lihegte Kukucskáné.) A Csiri az uj fehér ru­hában beleesett a meszesgödörbe szerencse, hogy nem égette össze-vissza magát . . . (Hogy mi lesz az én pihenésemből, sóhajtot­ta a Kukucskáné?) A Bik­, meg a Váci egy szállodai székkel gyújtottak a parkban tüzet, hogy szalonnát pirítsanak­ (Ez megint néhány szokás, szólt Kukucska, hát én ezt nem kal­kuláltam be a nyaralásba ... És az én pihe­nésem, nyögte Kukucskáné, akihez minden félórában jöttek panaszra­) A szobában nem merték bezárni a gyerekeket, mert ott aztán igazán lett volna ... Az egyik mulatság al­kalmával Váci a ruhatárban levágta egy cso­mó idegen kabátjáról a gombot. No volt ott ribik­ó. Szegény Kukucska-pár, azt sem tud­ta, hol a feje­ (Mennyi kártérítést kellett el­fizetni, káromkodott Kukucskál... És az én pihenésem, a pihenésem . . . nyöszörögte felesége.) El is­ határozták egy hét múlva, hogy hazautaznak, mert a vendégek is már kezdtek miattuk más szállodába áthurcolkod­ni. Az elutazás előtt Kukucska még egy bu­­csuvacsorát rendezett, ahol a meleg családi körben olyan jókedvre lendült és a forró hangulatban úgy berúgott, hogy a pincér reggel, a következő céhet rakta elé: 6 vacsora ................................ . 8 liter bor . . . ................... 12 fekete ...................* . . . 3 borospohár ........ 14 kifli .......... 1 darab állótükör ...... 4 Pálpusztai . 1 vonó (a bőgősé) . . . . . . 3 lágytojás (pohárban) .... 1 leszerelt csillár felszerelése a meny­ez­e­tte . ....................... 17 serri brendi • . •.................. 2 székláb helyreigazítása . . • . 1 foga a cigányprímásnak .... Az árakat kár kiírni. IV. Otthon. Este. A gyerekek már alusznak. Kukucska és felesége az ágyban diskurálnak. Férj: Elúszott S000 szokol . . . Feleség: Oh és az én pihenésem. . .? Férj: Holnap elküldöm a gyerekeket a Hortobágyra nyaralni az Adolf bácsihoz . . . ott remélem, csak az ördögbe nem tesznek semmi kárt . . . Feleség: Meglátod ott is találnak ők valamit . . . Férj (kétségbeesve): Jövőre kiveszek egy szobát a Szaharában, de nem ám egy oázison, hanem a homokon, had látom, mit tudnak ott csinálni. Feleség: De ott ránk rontanak az em­­berevők és megesznek­­ . . Férj (diadalmasan): Tévedsz!!! onnan az emberörök sietve elmenekülnek. Buda László.

Next