Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-01 / 221. (964.) szám

* A párthoz­ vezérlő bizottság ülése Prága, szeptember 30­ A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pár­tok pártközi vezérlő bizottsága Kassán, a ke­­resztényszocialista párt helyiségében októ­ber 5-én délelőtt fél 11 órakor tartja ülését. A vezérlő bizottság ülését közvetlenül m­­­eg­­előzően a vezérlő bizottság által kiküldött politikai albizottság tart értekezletet. Jelöltek a keresztény­­szocialista szakadárok Leilei, Jarabek, Kaiser és Szappanos a lista élén­ Prága, szeptember 30. Leileiék vasárnapi pozsonyi nagygyűlé­se, amely puccsszerűsig kongresszussá dek­larálta magát — amint tegnap megírtuk —, kimondottan nem szakadt ki a keresztény­szocialista pártból, hanem burkoltan „nyu­gati keresztényszocialista párttá”” szervezke­dett át. A kizárt vezérek és elvakult híveik azonban hiába próbálják utánozni Roza Ma­­tejovot, aki, minden kizárás ellenére is, to­vább játsza a Hlinka-párt benfentesének sze­repét, ha egyébbel nem is, akkor magával az ellenkongresszuson való megjelenésükkel automatikusan kiléptek, illetve kizárattak a keresztényszocialista párt kötelékéből- Az akarnokok tulajdonképpeni célja kitűnt az úgynevezett kongresszus végén, amikor elő­re ittak a medve bőrére és Lelleit, Jarabe­­ket, Kaisert és Szappanost tették a szakadá­­rok a képviselőlista elejére. Szenátornak első helyen Drechsler Antal dr. kanonokot jelölték. A puccsgyülés megválasztotta az „uj“ pártvezetőséget is. Pártelnök Drechsler An­tal lett, a szlovák osztály elnöke Petrásek Ágoston. Pártvezetőségi tagok a pozsonyi járásban Drechsleren kívül: Kaiser Gyula Neumann Tibor dr., Varjú József, Jarabek Rezső, Neumann Ferenc; a nyitrai járásban: Jánoky-Madocsány Gyula, Leiler Jenő dr., Mérey Lajos, Kunha János, Herceg István dr. félmtllárű korona a te'epe$e?‘n­e!í Hodzsa benyújtotta az uj kortestörvényt a haszonbérletről — A bérlet bármikor vissza­vonható — A földhivatal egyeseknek is hite­lezhet — A magyarok csak bérbe kaphatnak földet Prága, szeptember 30. A kormány a szenátus mai ülésén beter­jesztette a haszonbérletről szóló törvényja­vaslatot. Régen megírtuk, hogy még a vá­lasztások előtt, jó korteskedési eszköznek okvetlenül be fogják hozni a földosztás in­tézményének ezen ideiglenesített formáját. A földosztás helyett a földigény­lők csak földbérletet fognak kapni, amely bármikor visszavonható­így Hodzsáék számítása szerint aki földhöz jut, kap is földet, nem is és a voksa örökösen a földosztók kezében marad. A törvényjavaslat azonkívül a telepítési akció megerősítését is szolgálja, amennyiben megengedi, hogy a földhivatal a telepítési akció céljaira félmilliárd korona erejéig külföldi köl­csönt vehessen föl. Eredetileg egy milliárdra tervezték ezt az alapot. A horribilis összeget a telepesek részére nyújtandó hitelre használhatják föl. A földhivatal nemcsak szövetkezeteknek, hanem egyeseknek is folyósíthat hitelt. Az állam a telepítésnél azonfelül kétszáz millió korona erejéig építkezési hitelgaranciát vállal és szavatol a haszonbérlőknek enge­délyezett hitelnél az öt százalékon fölüli ka­matért is. A haszonbérleti törvényjavaslattal egy­idejűleg a kormány a kényszerbérletre vo­natkozólag is beterjesztett egy új módosítást. Eszerint a javaslat szerint­­ a bérleti idő további kilenc évre a bérbe­adó akarata ellenére is meghosszabít­­ható, illetve megújítható. A megújítás az eddigi módon történik, a bérlőnek az eddigi bérlet lejárta előtt de két hónappal kell bejelentenie az igényét a szerződés megújítására. Világos, hogy Hodzsa a fémilliárdnyi te­lepítési alappal a szlovák telepesek és tele­pesjelöltek szavazatára pályázik, a haszon­­bérleti törvénnyel pedig a megbízhatatlannak ismert magyar igénylőket akarja kormá­ny­ozhat­ókká avatni. K­olubek, a földhivatal a­le­ln­öke, a Csályi-párt mai magyar képvise­lőjelöltje már januárban kijelentette, hogy a magyarok csak bérletet kaphatnak­­, < <y^{W^ÍA(í&v}/­SP wp A Lalbour Partyban győzött a demokrácia A liverpooli kongresszus megsemmisítette az osztályforradalom lidércét . A Labour Party a parlamen­tar­izmus alapjára helyezkedett Liverpool, szeptember 30. A Labour Par­ty jubiláris, 25-ik évi kongresszusa ünnepé­lyesen nyílt meg. Cram elnök megnyitó be­szédében a világforradalom kérdésével fog­lalkozott és elitétte a fegyveres diktatúrát Ezután így folytatta: " A Labour Party legtehetségesebb ve­zetőit rosszakaratú támadásokban részesítik és körülintrikálják azok, akiknek egyetlen céljuk a Labour mozgalom megzavarása és téves utakra való sodrása­ A labouizmus hir­­telen lenne eszméihez, ha nem értené meg hi­vatását, hogy alkotó demokratikus princípiumait kihang­súlyozza és az üres destruktív politikát, melyet egy elenyésző kisebbség akar rá­kényszeríteni, energikusan vissza ne uta­sítsa. — Egy kooperaív állami szervezet csak a parlamentarramis alapján tetézhet. London, szeptember 30- Az angol közvé­lemény lázas érdeklődéssel kísérte a liverpo­oli kongresszus menetét s nagy örömmel ál­lapította meg, hogy a kongresszuson a demokratikus prím­p'smi véd­e'mezén a szocializmus táborában teljes győzel­met arattak. A baloldali szavazatok a kongresszuson képviselt három és negyed millió szavazatnak alig egy tizedét tették. A tárgyalások menete nem volt viharos, de nagyon élénk. A vitá­ban részt vett Mac­Donald is, akinek népsze­rűsége nemcsak a munkásosztályban, de az egész angol közvélemény előtt egyre növe­kedőben van. Az angol közvélemény a kongresszus ha­tározatára fellélegzett s az osztályforrad­alom fidérce, melyet a kommunisták fáradhatatlanul élesztet­tek, teljesen megszűnt. A kapitalizmus forradalmi eszközökkel való megsemmisítése, amivel a balszárny operált, csak puszta pártjelszó marad. A legutóbbi szakszervezeti kongresszus, melyen a balszárny offenzívva lépett fel, a munkások körében kiábrándulást hozott- A bányamunkások szövetségének radikális tit­kárát, Coocot, sem választották a Labour Party végrehajtó bizottságába. A kommunisták a mostani, vereség elle­nére sem adják fel törekvéseiket, hogy bár­mi­yen módon bejussanak a Labour Partyba Most a Trade Unionson keresztül igyekez­nek céljukat elérni­ A szlovák nemzeti párt beleesett Hodzsa választási csapdájába Hova vezekelt a kompromisszumok és kacér ^ácok politikája? — A naiv és materiális národnnárok fátuma Turószen­tárton, szeptember 30-A tisztes múltú szlovák nemzeti párt je­lentősége a szlovák politikai életben a mini­mumra szállott. Ezt a por­cióvesztést nagy­­részben a vezérek kisvárosi horizontja okoz­ta, amely nem tudott a szlovák nemzet új nagy perspektíváihoz és a politika szélesebb adottságaihoz emelkedni Amikor pedig nárváná strana gyöngesége nyilvánvalóvá a vált a párt vezetői, többszörös átcsoportosítás után, a kompromisszumok útjára léptek. A célok ködös bizonytalansága és a ge­rinces meggyőződés hiánya okozta, hogy a nemzeti párt az autonómia kérdésében is se hideg, se meleg álláspontot foglalt el Ilyen körülmények között természetes, hogy szovák társadalom egyetlen rétegéből sem si­­­került pártjuk számára bástyát készíteniök. A legutóbbi időben ugyan megélénkült a párt tevékenysége, de a vezetőséget most sem az a törekvés vezette, hogy a romokon újraépítve, önállóan vigyék bele pártjaikat a választási küzdelembe, hanem „nemzeti" jellegükkel es öltésben, cseh pártokkal kezdtek kacérkodni. Először Kramárékat udvarolták körül majd egyesek Prések felé kezdtek orientálód­ni. A nagy alkudozások és lic­iálások végül­­­ odáig vezettek, hogy a párt egyes vezetői Hodzsával kezdtek tárgyalni. Azzal a párttal, amelyből nagy­­ csalódások után kiváltak és amely párt a szlovák nem­zet létének tagadásával, teljesen a csehszlo­­vákizm­us vizé­re evezett. A múlt héten folytatott fúziós tárgyalá­sok alkalmával a nemzeti párt — mint beava­tott helyről értesülünk — a következő köve­teléseket állította fel: 1. Ismerjék el Hodzsáék a szlovák nemzetet. Ebben a pontban megegyeztek. 2. Távolítsák el Srobár csoportját a pártból. Ebben a kérdésben is meg­egyezésre jutottak. 3. A národná strana bizonyos mate­riális követelésekkel is fellépett, amelye­ket azonban Hodzsáék nem voltak haj­landók honorálni. Szóval az elvi dolgokban megegyeztek, de a pénzkérdésekben nem. A národná stra­na ilym­ódom teljesen kiszolgáltatta magát Hodzsának, aki most már kezében tartja a pártot s egészen bizonyos, hogy a választási kampány alatt sakkban tudja a turócszent­­m­ár­tonnákat tartani. A národná strana politikailag iskolázat­lan, naiv vezetői „tehát beleestek Hodzsa csapdájába s lehetetlenné tették magukat a szlovák nép előtt, amely aligha fog erkölcsi fedezetet nyújtani az elveken úrrá lett mate­­rialista törekvéseknek­ A národná strana vezérei köthetnek pak­­tumot ezzel vagy azzal a párttal, de a szlo­vák tömegek nem fogják követni őket a poli­tikai öngyilkosságba. Mert a szlovák nép élni akar és az étel­hez való jogát nem hajlandó egy tál len­cséért eladni. Kár, hogy a národná strana erre az útra tévedt és nem találta meg igazi hivatását, amely a szlovák evangélikusság nemzeti ala­pon való megszervezése körül várt reája. És kár Rázus Mártonért, akinek kétségtelenül tiszta törekvéseit vezértársai elalkudták. Ifilinka losonci beszéde a szlovák-magyar egzOttii SkOdfórai A néppárt sikerei Nógrád szlovák vidékén — Szlovák és magyar nyelvű szlovák népgyü­lés Losoncon.— Hogy képzeli Hlinka a „kooperációit? Losonc, szeptember 30. A szlovák néppárt vasárnap Losoncon nagyszabású nyilvános népgyülést tartott. A népgyű­lésnek jelentőségét különösen két kö­rülmény emelte. Elsősorban az, hogy Hlin­­káék első losonci szereplésének sikere nm jelent kevesebbet, mint a Hodzsa-párt Nó­­grád szlovák vidékein hatóságilag kiépített s eddig még érintetlen frontjának összeomlá­sát. Nem kisebb a jelentősége annak a körül­ménynek sem, hogy Hlinka András ez alka­lommal egy magyar városban magyar kö­zönség előtt is és magyar nyelven is ismer­tette pártja programját. Hlinka magyar nyelvű szereplése méltán váltotta ki a losonci magyar közönség ér­deklődését és annak lefolyása iránt méltán érdeklődhetik egész szlovenszkói magyar közvéleményünk Bennünket, akik e lap hasábjain kezdet­től fogva a szlovák-magyar testvériségnek és az őslakosság tökéletes együttműködésé­nek föltételeket nem ismerő, lelkes és önzet­len harcosai vagyunk, őszinte sajnálattal tölt el most az a tény, hogy Hlinka András, szlovák nemzet vezére az első alkalommal a­­­ amikor szemtől-szembe állt a szlovenszkói magyarsággal — nem találta meg a két nemzet együttműködését megalapozni hiva­tott, elhatározó jelentőségű szavakat. Amikor Hlinka András a losonci piacon azt ajánlotta a szlovenszkói magyarság­nak, hogy eddigi pártjainak és vezérei­­nek hátat fordítva a választásokon a szlo­vák néppárt listáira szavazzon, „Hod­zsa apánkénak arra az ő általa is ismé­telten elítélt kétes értékű szerepére vál­lalkozott, amely szerep elsősorban mél­tatlan a szlovák nemzet gaz­­vezéréhez, másodsorban rendkívül sértő a politikai­lag érett, öntudatos magyarságra nézve. A szlovák-magyar megértés és az ezzel egyes jerintű szlovenszkói autonómia ügyé­nek nem tett jó szolgálatot ez a beszéd, ame­lyet a választási agitáció során elmar­a­dha­tatlanul föllángoló pártsovinizmus kilengése­ Csütörtök, október 1. nek tekinthetünk talán és amelyről szeret­­nők feltételezni, hogy Hlinka Andrásnak, a nemzete sorsát irányítani hivatott politikus­nak végleges álláspontját a jövőben nem fogja fedni. Ezt a Prágai Magyar Hírlapban megjelent, közismert nyilatkozatai után jo­gosan föltételezhetjük is. Legalább mi a szlo­vák nemzet vezérével szemben ennyi követ­kezetességgel tartozunk és föltételezzük, hogy ő is következetes lesz önönm­agával szemben. Hlinka nevezetes losonci szerepléséről röviden a következőkben számolunk be: A Losonc fölötti szlovák vidéken néhány hónap óta élénk szervező munkát folytató szlovák néppárt vasárnap délelőtt 11 órára a losonci Búza­ térre népgyűlést hirdetett. A népgyűlés előtt Hlinka András katolikus templomban szlovák és pártelnök a magyar­nyelvű szentbeszédet tartott. A szentbeszéd után a vidékről beözönlött párthívei élén a Buza-térre vonult, ahol a tömeg az érdek­lődő losonci magyar közönséggel rövidesen ezrekre szaporodott föl. Miután a gyetvaiak kivonult zenekara eljátszotta a szlovák himnuszt, Belánsky Károly városbíró, a párt losonci elnöke megnyitotta a népgyűlést. Első szónok Hlinka András volt, aki kö­zel másfélórás szlováknyelvű pőrére vetkőztette a Szlovenszkói beszédében pusztító csehszlovákizm­ust és részletesen ismertette pártja politikai, kulturális és gazdasági pro­gramját. Főleg Szlovenszkó tragikus helyze­tének katasztrófáiban súlyos gazdasági kö­vetkezményeire mutatott rá mint olyanokra, melyek következtében ma az autonómia kér­dése már minden őslakos életkérdése. A folytonos helyesléssel kísért hatalmas beszéd után Kovalik János dr. szenátor szó­lalt föl s többek között megemlékezett arról, hogy Hlinka An­drás épp aznap ünnepelte 61. születés­napját. Az ősz vezért a közönség nemzetiségre való tekintet nélkül melegen ünnepelte. Kovalik után ismét Hlinka lépett elő és magyarul kezdett beszélni. Beszédét azzal a felhívással kezdte, hogy emeljék föl a ma­gyarok a kezüket, hadd lássa, hányan van­nak. A népszavazás eredményeként kitűnt, hogy a hallgatóság nagyobb fele magyar. Hinka bevezetőben hangoztatta a szlo­vákok, magyarok és németek egymásra utaltságát; hangoztatta, hogy mindannyiunk­nak közös fájdalmaink, közös érdekeink és közös céljaink vannak. Elismeréssel emléke­zett meg a magyarság fejlett kultúrájáról és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a szlovák néppárt és a szlovák nemzet nem irigyli a magyaroktól ezt a kultúrát és nem akarja a magyarságot sem nemzeti, sem kulturális, sem gazdasági jogaiban megrövidíteni. A szlovák néppártnak — úgymond — pro­gramja a béke és az egyenlőség nemzetek és államok között. Nyíltan kimondom, hogy én a szlovák­magyar kooperáció híve vagyok! Az általános helyesléssel fogadott ” ki­jelentése után a „kooperáció 44 megvalósítását így állapította meg:gyakorlati Szlovenszkón a lélekszám arányában a szlovákokat­­ iS, a magyarokat és németeket pedig 13 képviselői mandátum illeti meg. A­­ magyarság különböző pártokra szakadozva és különösen a keresztényszocialista pártban jelenleg dúló viszály következtében még ezt a mandátumszámot sem érheti el. De még a 13 mandátummal sem volna képes megfelelő erőkifejtésre. Épp ezért a magyaroknak egy­szerűen csatlakoznok kell a leghatalmasabb szlovák párthoz, a néppárthoz, amely a szlo­vákság szavazatai révén legalább 30 mandá­tumhoz fog jutni. A néppárt a jövőben kor­mányképes és államalkotó lesz, míg a ma­gyar pártok ilyenek sohasem lehetnek. Felhívja tehát a magyarokat, hogy sza­vazzanak mindnyájan a szlovák nép­pártra. Ő Ígéri, hogy a magyarságról pártja a hatalomban való osztozkodáskor sem fog megfeledkezni. A „kooperációdnak ” váratlan értelme­zése természetesen kiábrándítókig hatott magyar hallgatókra, akik a kooperáció gon­­­dolatát előzőleg abban a hiedelemben helye­selték, hogy Hlinka is a két nemzet politikai együttműködését a politikai pártok működésével gondolja megvalósítani,együtt­Hlinka után Belánsky Károly ugyan­csak magyarul beszélt. Temperamentumos beszédét a kommunisták igyekezték zavarni. A kommunisták különben a gyűlés elején is szerepeltek. A néppártot és a papokat gya­­lázó gépírásos röplapokat osztottak szét a közönség között. Az agitáció e kétségbeesett eszközének természetesen semmi sikere nem volt. Utolsó szónok Pázmány tanító volt, aki háromnegyed kettőkor zárta be a népgyü­lést. (is.)

Next