Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-01 / 76. (1114.) szám

2 Elmozdítják a párisi olasz nagykövetet Paris, március 31. Az Élé Nouvelle jelenté­se szerint Avezzana párisi olasz nagykövetet „egészségi okokból” fölmentik állásától. A lap szerint szó sincs egészségi okokról, hanem a nagy­követet egyszerűen azért mozdítják el, mert nem elég erélyes az antifaszcista mozgalmakkal szem­ben. Avezzana távozása is összefügg az olasz dip­lomácia újjászervezésével, s miként a londoni nagykövetet, vagy a római külügyi hivatal főnö­két, őt is megbízhatatlansága miatt mondatják le. Párisi tanácskozások Marokkó sorsáról Paris, március 31. A Petit Párisien beszámol arról a nagyarányú Marokkó-tárgyalásról,­­ame­lyet Briand, Painlevé, Steeg és Petain marsall tegnap a francia külügyminisztériumban folytat­tak. Ez a megbeszélés új korszakot jelent a ma­rokkói kérdésben. Abd el Krím eddig több béke­­emisszárius segítségével megkísérelte, hogy Fran­ciaországgal és Spanyolországgal külön- külön tárgyalásokat kezdjen. Mivel terve nem sikerült és a két marokkói hadviselő nagyhatalom nem volt hajlandó külön­békét kötni, a riffkabilok ve­zére arra a meggyőződésre jutott, hogy a béke ér­dekében kénytelen közösen tárgyalni a két man­­dátárius hatalommal. Annál is inkább szükséges, hogy Abd el Krím hamarosan békét kössön, mert katonai tekintetben aligha számíthat többé jelen­tősebb sikerekre. Hír szerint a riff vezér most már hajlam­­landó a fezi szultán felsőbbségét is elis­merni. A Quai d’Orsayon tartott konferencia azzal is fog­lalkozott, hogy milyen garanciákat kell Francia­­országnak kérnie a riffektől, hogy Abd el Krím a jövőben meg ne támadja az afrikai francia helyőr­ségeket. Egyes párisi lapok nem békés megbeszé­lést láttak a tegnapi Marokkó konferenciában, ha­nem kijelentik, hogy azon a miniszterelnök igye­kezett megszüntetni azt a nagy ellentétet, amely a marokkói polgári helytartó és az ottani katonai főparancsnokság között a jövőbeli magatartás te­kintetében mutatkozik. Húsvéti illatszer COT ILLON erősen parfümirozott, bármely illatban mindenütt kapható. Újdonság! Újdonság! Foelarusitehely: „Sireit“ Praha-Vinahrady 1662. Pangalos kierőszakolja köztársasági elnökké való választását Görögországban tilos min­den ellenzéki agitáció Athán, március 31. Pangalos diktátor ma éjjel proklamációt intézett a görög néphez, amelyben tudatja a lakossággal határozatát, hogy jelölteti m­agát a köztársasági elnökség­re. Megígéri a görög? hatalom újjászervezését és mindazon hiba* * ?nk eltűnte­tés­ét, amelye­ket a rossz parlamentarizmus és a régi pár­tok okoztak. Bejelenti továbbá, hogy erélyes magatartása következtében már mostanáig is bekövetkezett a politikai erkölcs megjavulása és a jólét nagyfokú növekedése. Zalmis volt miniszterelnököt, h­a egyetlen párthoz sem tar­tozik, nem sikerült rábeszélni arra, hogy a köztársasági elnökségre való jelölést elfogad­ja. Az elnökválasztás igen furcsa körülmé­nyek között fog megtörténni, mert a pártok­nak egyetlen gyűlést nem­ szabad tartaniuk s jóformán a választás napjáig a kormány pro­­pagandáján kívül más propaganda nem is tör­ténhetik. ESS iaÉe uyiuio i, c&uH»fU»A­ Matrózlázadás egy angol hajón London, március 31. A Tenacity nevű angol gőzös tegnap vészt jelző zászlóval az árbocán, be­futott Vigo spanyol kikötővárosba. Amikor a vész­jelzés láttára spanyol őrnaszádok közeledtek a ha­jóhoz, megtudták, hogy a fedélzeten lázadás tört ki, amellyel a kapitány és a tisztek nem tudtak boldogulni. Csak nagy üggyel-bajjal sikerült a vészjelet kitűzni s ezzel a spanyol katonák figyel­mét fölhívni. A határrendőröknek nehéz küzdelem után sikerült a lázongó legénységet leverni. A fő­tetteseket a vigói vár börtöneibe szállították. Való­ságos harc fejlődött ki a spanyol tengerészek és az angol matrózok között, amelynek folyamán több súlyos sebesülés is történt. A háború óta ez az első eset, hogy egy kereskedelmi hajón régi st­lű láza­dás ütött ki. Bemek dr. visszaérkezett Bécsbe A tegnapi pohárköszöntők • A bécsi sajtó ma már szkeptikus Prága, március 31. Bamnek dr. kancellár tegnap délután négy órakor­ogadta az újság­írókat, akiknek nyilatkozott Ausztria és Csehszlovákia kedvező viszonyáról. Este Bé­k­­es külügyminiszter a Hradzsin spanyol ter­mében fogadóestélyt rendezett, melyen Rá­ntlek is, Benes is szívélyes pohárköszöntőket mondottak. Éjjel 12 órakor a kancellár a csehszlovák lügyminiszter kíséretében a fő osztrák a delegációval együtt elhagyta a termet és Wilson-pályaudvarra ment, ahonnét 11.30 perckor különvonaton Bécsbe indult. Bécs, március 31. Barnek dr. szövetségi kancellár ma reggel kíséretével együtt Bécs­­be érkezett Dönhoff gróf német ügyvivő és Luschk dr. csehszlovák követségi tanácsos megjelentek a pályaudvaron az osztrák (lele­­gi. , fogadtatásánál. A ma reggeli sajtó nem foglalkozik már akkora optimizmussal Barnek prágai tartóz­kodásával, mint a tegnapi tette. A szkeptikus hangok mindinkább előtérbe nyomulnak és a bécsi nagynémetek orgánuma rámutat arra a nagy különbségre, amely a berlini fogad­tatás és a prágai tartózkodás között volt Míg Berlinben két testvérnemzet talál­kozott és ölelkezett össze, addig a prágai látogatás nem volt egyéb, mint udvarias formaság és a szokásos diplomáciai for­mulákon kívül alig történt valami más. Ausztria és Csehszlovákia viszonyát mindig az fogja eldönteni, hogy milyen sorsban és milyen emberi rangban élnek a csehszlová­kiai németek. A legjellemzőbb az Arbeiter-Zeitung cikke. A szociáldemokrata lap élesen meg­támadja a csehszlovák kormányt, mert bizo­nyos magánokokból és a lengyel-csehszlovák viszony elmérgesedése következtében rende­letet adott ki, amely megtiltja a lengyel ser­téseknek Csehszlovákián át való szállítását. Ez a tilalom elsősorban Ausztriát sújtja, mert eddig az olcsó lengyel sertések alkot­ták Bécs egyik legfőbb húsf­orr­ását. A szállí­tási nehézségek miatt bizonyos, hogy a ser­téshús és a zsír ára Bécsben tetemesen emel­kedni fog, ami egyedül Csehszlovákiának tu­lajdonítható. Ily körülmények között — mondja az Arbeiter-Zeitung — nem való­színű, hogy a zsenge barátság hosszantartó lesz. A magyar nemzeti párt interpellációi Zólyom nagymegye ülésén. Tudósítónk jelen­ti: A 18. nagymegye képviselőtestülete m­inap tartotta meg rendes évnegyedes közgyűlését Zólyomban a városháza nagytermében. Nagy Sándor, a magyar nemzeti párt országos igaz­gatója interpellációt intézett a zsupánhoz az iránt, hogy a múlt nyáron tartott közgyűlésén a Középszlovenszkói Villamostársulat 4 millió koronás jótállási nyilatkozatát csak azon eset­ben szavazták meg, ha a villamosművek igaz­gatóságában a vármegye képviselőtestületé­ből két tagot jelölnek. Ez nem történt meg. Nagy Sándor ezután a régi Nógrád megyéhez tartozó Kiskürtös község lakosainak sérelmét terjeszti be. A kiskürtösiek már évek óta a határon át fát szállítanak Balassagyarmatra. Mar­arik Pál kékkői járásfőnök most megta­gadta az új igazolványok kiadását azon indo­kolással, hogy a község a határtól 10 km-nél nagyobb távolságra fekszik. Ugyanekkor a ha­tártól jóval távolabb eső Kis- és Nagysztracin községek lakosainak az engedélyt megadta. Végül fölhívta a zsupán figyelmét azon sérel­mekre, hogy a községi jegyzők egy része az értéknövekedési adó kivetésénél 15 százalé­kos jutalékot szed be saját részükre. A zsupá­­ni hivatal az interpellációra kijelenti, hogy a jegyzők ezt a munkát minden ellenszolgálta­tás nélkül kötelesek elvégezni. A mezei hi­vatalos lap legközelebbi számában újból föl­hívják az összes járási főnököket és jegyzőket erre a körülményre és ha ilyen visszaélések történnének, az illető jegyzőket a legszigorúb­ban fogják büntetni. Ha betelik az álmunk.. . Irta: Palásthy Marcell Hol lakik nyáron az ősz és hol rejtőzik ta­vasszal? Elhagyott kastélyokban? Kripták bolthajtásai alatt? Rossz várak repkényes omladékai között? öregemberek halálra érett szivében? Másutt, hogy hol, azt nem tudom. Nálunk Ro­zália anyónál lakik. Ott ül Rozália anyó lábáig omló zöld rokolyá­jában s felhősen fehérlő kontrával a kassai határ­ban. Rozália anyó ugyanis özvegy, szomorú hegy, ahová halkan és óvatosan viszik el a halk óvatos­­szavú kassai luteránusokat, amikor végképp el­hallgattak már. ■ Odaviszik és lefektetik ölébe a pergament­­arcú presbitereket, az élet kemény robotjában min­dig vörös, ám a haláluk­ kényelmében immár meg­­halványult közli mosónőket, a kövér henteseket, akiknek koporsója alatt nyög a Szent Mihály-lova és a lenge kisasszonykákat, akiket a szerelem ölt meg, vagy a hektika. S Rozália anyó befogadja őket ölébe. Egyforma szeretettel vigyáz álmukra, szelíd és szép szomorú­sággal virraszt felettük és ringatja őket. Bölcsődala is van biztosan, de ezt csak a fü­vek, a repkények, a dermedt örökzöldek s a sír­­virágok hallják és azok, akik alattuk pihennek. Itt lakik a kassai ősz. A Hernád mentén még dőzsöl a nyár, pirosra csókolt arccal fordulnak az almák a nap felé, és a veréb még nem hiszi, hogy fázni fog, de a Rozália már fátyolba burkolózik, ruhája fakul, sár­gul, mint a napszítta zöld selyem. S pár nappal később öléből a völgybe szórja ki Ködkirály fehér nyáját. Mint a mesékben az óriás királykisasszony. Régen sokszor látta ezt fiatal szemével, amely­ben sok színes nap verőfénye csillogott és sok­szor gondol mostanában erre az Öreg úr az ő kietlen nagy magányosságában. De jó volna legalább ott aludni, ahol legkö­zelebbi rokona, legédesebb testvére a rög, ha már ily egyedülvalóan kellett leélnie egész életét a mostohavilágban, ahol a szobaujlágig vitte föl, mialatt a hivatalos lajtorján érte a pénzügyi főtanácsosságot.kopaszodó fejjel el­ő, aki a költészetet szerette, a poétákat és a gyöngéd alkonyati hangulatokat, — már azt is vé­res igazságtalanságnak érezte, hogy egész életét a rendeletek szörnyű szólabirintusaiban és szám­oszlopok lelket szikkasztó böngészésében kénysze­rült eltölteni. Az élet másik nagy igazságtalansága­ az volt vele szemben, hogy a hivatalos munka e sivata­gából soha sem adatott meg néki a szeretet oázi­sára elmenekülnie, ha csak órácskákra is, hogy felüdülhetett volna. S mindez azon múlt, hogy az édesapját annak­idején Budapestre helyezték át s ott kellett hagy­­ni néki is persze Kassát, a Forgács­ utcát és benne Tálát, épp a Galamb-utca sarkán Kock Antal fű­­szeresboltját, amelynek üvegajtaja mögött alko­nyati órákban a cukorsüvegek piramisai, szap­panmáglyák és fehér porcellángombos fióksorok tövében ott volt látható a lámpák ragyogásában a fűszer- és gyarmatáru kereskedelem tündére, Koch Erzsiké kisasszony. Az apja aztán hamarosan elhalt, őt magát pe­­dig a kényszerűség beleillesztette az államgépe­zetbe igen hasznos, de épp oly jelentéktelen srófnak. A sróf pedig kénytelen a maga kijelölt helyén maradni, míg ki nem vetik a­ penzió ócskavas-hal­mára, így hát csak az álom vonatjain kereshette föl Kassát s az ábrándozás határján hajtatott a Forgács­ utcába, hol is megállván a Koch Antal uram fűszer- és gyarmatáru kereskedése előtt, daliás léptekkel nyitott be a kevert illatok e csar­nokába és kicsit dadogva, de nagyon őszinte ér­zéssel biztosította a tisztelt szülőket, hogy ő a Csillagokat is lehozza az égről, ha kegyesek lesz­nek őt Erzsike kisasszony kezével megajándé­kozni. Az évek haladtával egyre több színházi festék­re volt szüksége az álomnak, hogy őt szerelmes­­arcú ifjúvá kendőzze és méltóvá az Erzsike kezére. Az eloltott lámpa ernyője azonban az a bűvös sapka, amelynek számára nincsen lehetetlenség, ha­ lakótársa, a­ sóvárgó ember — lehunyta fá­radt szemét, a szomorúságoktól nehéz pilláját. Csodákkal telik meg ilyenkor a legridegebb hónapos szoba és a legárvább agglegény-szív is. Az álom bűvészetére egyébként már nagyon korai fiatalságában is nagyon nagy szüksége volt a pénzügyi főtanácsos úrnak. Koch Erzsike kisasszonyt ugyanis a malom­utcai luteránus elemi iskola második osztályában ismerte meg, ahol fiú- és leánygyerekek egy tan­terembe terelve tanulták az á­b­c- és az egyszeregy rejtelmeit A következő évben már a járt, mert szülei a Flórián­ u­tcába községi iskolába mentek lakni, mivelhogy a külvárosban — mely huszáknak ne­­vezteték — olcsóbb a házból. Útjaik tehát kettéváltak s bár ő mindent el­követett és minden ékesszólását­ harcba vitte, hogy Kochéknál vásároljanak s igy gyakrabban lát­hassa Erzsikét — erre nem volt képes rávenni édesanyját. Részint, mert a álló Glück-bolt közelebb esett Flórián­ utca sarkán lakásukhoz, részint, pedig, mert úgy be voltak adósodva a vörös Glück­­nél, hogy — édesapja szakértői véleménye sze­rint — csak akkor szabadulhatnak meg tőle, ha az Isten még legalább száz évig élteti őt. Vagy, ha lutrin nyernek. Egyik sem volt nagyon valószínű. Mikor Budapestre költöztek, valahogyan mégis ,megesett a csoda, hogy a Glücköt kifizették, de ő addig is többnyire csak az ajtó üvegén át láthatta Koch Erzsike kisasszonyt, közelről­ pedig Csak ritkán! Olyankor, ha krumplicukorra tellett, mert már arra sehogyan sem tellett a semmi, de biztos állami fizetésből, hogy például tánciskolába, vagy gyerekzsúrokra járhasson. Évtizedeken át rendes járata volt hát az­ ál­mai vonatának,­­ eleinte diákkamrácskájából a kassai Forgács­ utcába. Ott is Koch Antal elérhe­tetlen messziségben hivalkodó fűszerkereskedé­­séhez. Ez volt az­­ igazi életvonata. Ezen odaérkezett mindig a vágyainak Mekkájába. A másik, az éber életének reális vonata a komor és nehéz tehervonat volt, amely a lét nehéz málháit cipelte és mindent, amiről lemondott és mindent, amit keresett oda kellett adnia mindig éhes mozdonyának, hogy bírja a robotot. Hosszú évek során jött csak aztán rá arra a lehangoló valóságra, hogy a tehervonat útja nem is vezet sehová. Vasgyűrű az, amely körbefut. Stáció: a reg­geli, az ebéd, a vacsora, a lakás, a fűtés, a világí­tás, a szabó és a suszter.­­­­ Hogyan is vehetne föl erre a céltalan, zárt és sivár pályán döcögő vonatra olyan tündérutast, akinek a lábaihoz a csillagokat kell lerakni? Csak csoda segíthet! És a csoda egyre késett, egyre több akadály gördült eléje. Egyedül maradt hát mindvégig. Aztán... Hiszen tetszenek tudni... A kisebbik baj volt csak az, hogy hiába kop­lalt évekig... A bankban összekuporgatott háztűz­­néző, álomkergető kétezer koronájáért csak egy szakaszjegyet bír venni a pesti villamoson. Mi lesz hát ezek után azzal a csodával? A nyár elején, mikor az újságokban sűrűn je­lennek meg a régi iskolatársakat találkozóra szó­lító felhívások, ekkor lobogott föl a főtanácsos urban a csodába vetett hit újra.pénzügyi Erős tűzzel, konokul, fanatikusan. —­ No! Alom bűvész! Ki olyan gazdag vagy és bőkezű hozzám mindig, most mutasd meg, tö­ménytelen arany kincsedet a valóság mennyi ga­­­rasára. tudod felváltani az élet bankházában? így kiáltott fel egy júniusi alkonyaton özvegy Kucsera Görgyné nagyságos asszonytól bérelt Szekfü­ utcai hónapos szobájában. Kihívóan és fölényesen kiáltotta ezt, mint a hitelező, amikor késedelmes adósát szorongatja. Ez este egy budai kiskorcsmában vacsorázott, három­ieci badacsonyit ivott és végül dúdolva bal­lagott haza. Fiatalos hévvel ült itt íróasztalához és nagyon elégedett, de egyben neki, hogy élete legszebb harcra kész arccal látott elképzelését megszer­kessze. Éjfélig fúrt, faragott az irásművön. Válogatott a szavakban, csereberélte azokat, jót a jobbal helyettesített és cizellálta a mondatokat, mint az ötvösművész a remekét.­­ Végül is tökéletesnek látta. Finomnak, gyanúra, pletykára okot nem adó­nak. Olyannak, ahogy lovagi lelkében elképzelte. Gyönyörködött benne. Tízszer is elszavalta lá­gyan és érzéssel. Aztán boldogan feküdt le s azt álmodta, hogy holnap lesz az esküvője Koch Er­zsike kisasszonnyal. Másnap azután elvitte szerzeményét egy újság kiadóhivatalába és száznyolcvanötezret fizetett érte. Mert a remekmű, amire olyan büszke volt , amitől oly sokat, sőt mindent várt nem holmi csipkeköntösű szonett volt, hanem egyszerű ap­róhirdetés. A tündérek is szoktak ám igy párleánynak öltözni, ha az emberek közé vegyülnek, hogy apró kezecskéjükből a csoda varázslatát hintsék a ha­landók közé! És harmadnapra megjelent az apróhirdetés, így szólt: Azon kedves iskola­társaimat •— köz­tük Koch Erzsike kisasszonyt, —• akikkel 1892-ben együtt látogattuk a kassai (Malom­utcai) luteránus elemi iskola második osz­tályát, — kérem, gyűljenek össze folyó hó 17-én délután 3 órakor a Városliget tejivó csarnokában. Hadd elevenítsük föl a gyermek­kor bájos emlékeit és életünk tavasz-álmait. — Ismertetőjét lila mályva. * Már két órakor ott ült a platánok árnyékában és várta a csoda jöttét, amelyben olyan erősen hitt. Igaz, sok szót amellett, hogy Koch Erzsike Kassán él ma is, hogy soha sem fogja elolvasni a hirdetést, hogy nem is akar visszaemlékezni arra, hogy ő már 1893-ben iskoláslány volt. És mégis hitte, hogy el fog jönni. Hitt ebben, mivel abszurdum volt. Hitte, hogy látni fogja őt újra. Biztosan babarcú és szép fehér atlaszhajú matróna 6, akinek bájos szépségét hódolón kí­mélte meg az idő. ő csak tudja mindezt! Hiszen oly sokszor lá­togatta meg őt az ő nagyszerű járású álomvona­tán. A tejivő­csarnok kertje csaknem üres volt. A tejet ebédelők — kiterjedt szekta ez mosta­nában —­ már elmentek s az uzsonnavendégek ideje még nem érkezett el. Idegesen nézegette óráját és várakozón, für­készve figyelt a bejáró felé. A fehérkötényes, szallagbóbitás felszolgáló­­lányok kuncogva bújtak össze a pavillon tövében s egyikük csúfondáros grimasszal mutogatott a fő­tanácsos ur fekete kabátján pompázó lila baálna felé. A főtanácsos ur behunyta szemét, hogy ki*

Next