Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-01 / 76. (1410.) szám

Mai számunk 10 oldal V. évf. 76. (1410) szám * Pántok * 1927 április 1A , Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egyes szám­ára 1*20 Kő A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: CZUBÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II* Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­­hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Húsvétig visszaállítják a kettős ünnepeket? Prága, március 31. A cseh nemzeti szocialisták a képviselőházban interpellációt nyújtottak be a kettős ünnepek visszaállítása ügyében. Ez az interpelláció azonban már aktualitását vesztette, mert a kormány­több­ség katolikus pártjai már régebben javasol­ták, hogy vallási és szociális okokból újból vezessék be a kettős ünnepeket. Értesülé­sünk szerint ezt a kérdést még a húsvéti ünnepek előtt rendezni fogják. Ha addigra a törvény novellázását nem sikerülne keresztülvinni, úgy a kormány másképpen ejti mód­ját, hogy húsvét hétfőié már ünnep gyanánt szerepeljen, amelyben kijelentette, hogy az angol és az amerikai telepeket a Jangce folyam felső kikötőiben, Csunkiangban és Csangsában szintén kiürítik. A kereskedelem úgyis szü­netel, az angol alattvalók nem kereshetnek és így életük biztonsága szempontjából jobb, ha elhagyják a veszélyes helyeket. Sh­angh­ai és Nanking elfoglalása után a déli csapatok­ előnyomulása megszűnt, mert a fáradt hadsereget, az észak elleni döntő tá­­i­lás előit re^ionizálini kell. A közbeeső időt, diplomáciai tárgyalások töltik ki, me­lyeket narryan megnehezít az, hogy az idegen hatalmak nem tudnak közös frontba tömö­rülni.. Az albán határ állandó nemzetközi ál katonai ellenőrzés alatt Egy német, egy francia és egy angol tiszt a bizottságban — UJ optimizmus — Mussolini még nem felelt — Páris, március 31. A ma reggeli sajtó ismét nagyobb mértékben foglalkozik az olasz—jugoszláv incidenssel és megállapítja, hogy az eredeti kompromisszumterv formá­ját megváltoztatták. A változtatás főleg Anglia kezdeményezésére vezethető vissza, — mint Períinax az Echo de Parisban mondja — mert a londoni kormány, talán a kínai eseményekre való tekintettel, az európai kérdésekben is elhagyta eddigi tartózkodását és erélyesebb álláspontot foglalt el. Az eredetileg tervezett vizsgálóbizottságot teljesen átalakítják. A bizottság összesen csak három magasrangú tisztből fog állni, egy németből, egy angolból és egy franciából, m­íg Olaszország és Jugoszlávia egy-egy megfigyelőt oszt­hatnak be a bizottságba. A legérdekesebb változtatás az, hogy a kiküldendő bizottságot nem egyszeri és rövid lejáratú ellenőrző közegnek tekintik, hanem permanens testület­nek, amely a visszavonásig állandóan ellenőrizné az albán határ közelében játszódó katonai mozdulatokat. Erre az állandó ellenőrzésre is van már precedens, amennyiben a görög—bolgár határon két év óta figyelik svéd tisztek a görög—bolgár határkomitá­­csik mozdulatait. Mussolini egyelőre még nem válaszolt erre az átalakított ajánlatra sem, de Londonban optimizmus uralkodik. Szavazás után (fi.) Prága, március 31. A képviselőház tegnapi ülésén aránylag gyenge többséggel elfogadták a katonai javas­latokat és egy stiláris módosítástól eltekintve, még a nemzeti koalíció idejében meghonoso­dott és eléggé el nem ítélhető szokás szerint a javaslatok ellenzékének minden módosító in­dítványát elvetették.Ez volt az első eset a csehszlovák köztár­­ság fennállása óta, hogy egyes német pártok is megszavazták a hadügyi kormány javasla­tait. Tették ezt annak ellenére, hogy Spacsek előadó a legtapintatlanabb módon aposztro­fálta nemcsak Magyarországot, hanem a né­met birodalmat is és hogy éppen e napokban kerültek nyilvánosságra a nemzetvédelmi mi­­nisztérium által a kiképző tisztek számára ki­adott tankönyv részletei, amelyekből kitűnik, hogy a hadseregben ma is a türelmetlen sovi­nizmusnak ugyanaz a szelleme uralkodik, mint a forradalmat közvetlen követő években. Ezek az események természetesen erősen felkorbá­csolták a német közvélemény idegeit és ezért a német kormánypártok is szükségesnek tartot­ták, hogy állást foglaljanak e jelenségek ellen. Deklarációjuk szerint a német kormány­pártok csak azért szavazzák meg a katonai ja­vaslatokat, mert az államnak meg akarnákk ad­­ni azt, amire nyugodt fejlődése érdekéhez szüksége van, de tiltakoznak ama felfogás el­len, amely szerint a hadsereg feladata egyéb is lehetne, mint az állam határainak megvé­­delmezése. Természetesnek tartják, hogy a ka­tonai javaslatok nem szolgálhatnak arra, hogy a csehszlovák köztársaság jószomszédi viszo­nya bármely állam, de különösen Németor­szág irányában megzavartassék. Egyúttal kö­veteik, hogy a katonai szolgálati előírásokból mindent kiküszöböljenek, ami az államban la­kó népek nemzeti érzületét sérthetné. A német kormánypártoknak ezek a kije­­lentései, ha csupán az ügy érdemi részét te­kintjük, kifogás alá nem eshetnek. Valóban természetes volna, hogy egy állam, amelyben negyedfélmillió német és egymillió magyar él, ne fegyverkezzék Németország, vagy Ma­gyarország ellen. Természetes volna, hogy egy ilyen ország intézményei magyar, vagy német­ellenes irányban ne működjenek. Természe­tes volna az is, hogy egy kormány, amelyben kisebbségi miniszterek is ülnek, a hatóságok által kiadott könyvekben és pedig nemcsak a katonai előírásokban, de a tankönyvekben se tűrjön meg olyan kijelentéseket, amelyek a kisebbségek nemzeti érzelmeit sértik , őseiket és testvéreiket ócsárolják. E lapban ismétel­ten idéztük már a magyar és német iskolák­ban használt történelmi és egyéb könyveket, melyek valósággal hem­zsegnek­ a magyarok és németek elleni uszításoktól és mi volnánk az elsők, akik tapsolnánk a kormánynak, ha ezeket alapos cenzúrának vetné alá. De az ügynek nemcsak elvi, hanem gya­korlati része is van. Nem elég, hogy a német kormánypártok tiltakoznak a Snacsek-féle ki­jelentések és a katonai könyvekben található izgatások ellen, hanem szükség esetén szava­zataik megvonásának fenyegetésével is rá kel­lett volna kénys­zeríteniök a kormánytöbbség­­­ben helyet fogl­dó többi pártot, hogy egyszer s­­mindenkorra elítéljék a szomszédállamok és a kisebbségek nemzeti érzelmei ellen intézett támadásokat. Ha a képviselőházban feláll egy előadó és azt mondja, hogy a katonai javasla­­­tok elsősorban Németország és Magyarország ellen irányulnak, ha ugyanekkor napvilágra kerülnek a nemzetvédelmi minisztérium hiva­talos kiadványainak kisebbségellenes kitéte­lei és ha az előadó a kisebbségi közvélemény egyham­at­ föt­iss­ fm­ése után részben talán le­­tompítja, de meg nem cáfolja az előadói tri­.­bűnről elhangzott kijelentéseit, úgy egy egy­szerű állásfoglalás nem sokat használ, ha tet­tek nem követik azt. A német kormánypár­tok a katonai javaslatokat megszavazták s ez­zel módot nyújtottak a hadügyi kormánynak arra, hogy terveit úgy vigye keresztül, amint az neki legjobban megfelel. Az az indokolá­suk, hogy az államnak meg kell adni, amire szüksége van, már csak azért sem helyes, mert legjobb hitünk és meggyőződésünk szerint az államnak a fegyverkezés nem áll az érdeké­ben. Egy kicsike kis államnak, amelynek sem a lefegyverzett Magyarországtól, Németor­szágtól és Ausztriától, sem Lengyelországtól és Romániától nem kell tartania és amelynek nemzetiségi összetétele miatt még csak gon­dolnia sem szabad arra, hogy szomszédai el­len háborút viseljen­, nincs szüksége százhúsz- , ezer főnyi hadseregre, hanem arra kell töre­kednie, hogy azt a rengeteg pénzt, amit ma a katonaság felemészt, vasutak és hidak, is­kolák és kórházak építésére fordítsa. Hasonló­képpen nem áll az állam érdekében, hogy az élet elején álló ifjúságot tizennyolc hónapig, messze a családjától s szülőföldjétől fegyver­ben tartsa, hanem arra kell törekednie, hogy ezt az ifjú erőt produktív kulturális és gazda­sági munkába fogja. Ebből a szempontból mi egyes egyedül azt az eljárást helyeselhetjük, amelyet a magyar törvényhozók mindenik csoportja követett, mi­dőn erélyesen állást foglalt a katonai javasla­tok ellen és nem szavazta meg azokat A vita magyar szónoka mindnyájunk szivéből beszélt és okfejtése az egész magyarság felfogását tükröztette vissza. i Az idegenek menekülnek Kínából A Jangcse kikötővárosainak kiürítése — Csankajszek a japán vezérhajón — A hatalmak egyenetlenkedése London, március 31. A Reuter-ügynök­­ség shamnghaii jelentése szerint, Csankajszek kantoni generalisszimusz a japán vezérhajó fedélzetére ment, ahol a japán tengernagy rosszalását fejezte ki a kantoni csapatok leg­újabb magatartása miatt, amellyel a nan­­kingi eseményeket, kiprovokálták. A japánok mindeddig tartózkodtak a fegyveres beavatkozástól és nem meg­vetendő erőfeszítést tettek a béke fen­­tartása érdekében, de hi­telenek vol­tak a megfelelően drasztikus lépésekhez nyúlni, amikor a déliek alaptalanul bom­bázni kezdték a japán kereskedelmi ha­jókat. Csankajszek és a japán parancsnok hos­­­szabb tárgyalás után elintézték a konflik­tust. A Times tokiói jelentése szerint Ja­pánban sok lap tiltakozik a kormány azon elhatározása ellen, hogy a japánok a nan­­kingi események következtében támogatá­sukról biztosították az angol és az amerikai kormányt. A lapok szerint Japán ázsiai ha­talom, egész más szempontból kell néznie tehát a sárga fait,, mint Európának és min­denáron szolidaritásra kell törekednie a függetlenségéért, harcoló, szabadságvágyó déliekkel. Japán nem kaparhatja ki a nyu­gati hatalmak számára a tűzből a gesztenyét Shanghaiban a helyzet látszólag meg­nyugodott, de a csendből senki sem jósol jó jövőt- A kommunisták mindenáron új szak­­szervezeteket akarnak alakítani és idegen­­ellenes felhívásokat osztogatnak. A Jangtse völgyéből érkező jelentések rendkívül ked­­vezőtlenek. Nankingban még mindig nincs életképes kormány, amely az általános fosz­togatásnak véget vethetne. Két angol gőzöst a kikötőből való kifutása közben a parti ka­tonák ismét tűz alá vettek. Ichangot, Nan­­kinget és Vuhut az idegenek végérvényesen kiürítették. Az angol admiralitás tegnap kommünikét adott ki a kínai helyzetről. Prágában lesz a kisantant konferenciája? Bukarest, március 31. A belgrádi és bu­karesti kormány közt a kisantant konferen­ciájára nézve létrejött­ a megegyezés. A bu­karesti lapok közlése szerint a konferenciát május 15-én tartják meg és pedig valószínű­leg Prágában vagy Pozsonyban. A tanácsko­zás programjáról egyelőre semmi sem szi­­várgott ki. A román király állapota ismét válságosra fordult Belgrád, március 81. A Politika buka­resti jelentése szerint a román király egész­ségi állapota ismét súlyosra fordult. A régi kórt komoly spanyolnátha komplikálja, mely tetemes mértékben gyöngíti az uralkodó ellenállóképességét. Az orvosok tegnap éjjel a király ágya mellett virrasztottak, mert több ízben komplikációtól kellett félni. A tervezett külföldi utazásról ezek után szó sem lehet s Ferdinánd egészségének újabb válsága miatt az országot nyugtalanító trón­öröklési kérdés ismét előtérbe került. Új tavasz — uj marokkói felkelés Páris, március 31. A tavasz kezdetével a spanyol-marokkói helyzet is rosszabbá vált, mert a benszülöttek felhasználják az első szép napokat, kibújnak rejtekhelyeikből és mindenütt forradalmakat szítanak. Több vi­déken véres összeütközés támadt a kabilok és a spanyol katonaság között. A felkelők csaknem mindenütt diadalmaskodtak. Éppen ezért a spanyolok a legnagyobb sietséggel összpontosítják rendelkezésükre álló had­erőiket s energikus expedíciót terveznek a nyugtalankodók ellen. A lázongás francia területre is átcsapott, ahol a katonai hatósá­gok szintén gyors rendszabályokat léptettek életbe. A francia vezérkar főnöke ma­re­­tuánba utazott, hogy ott találkozzék a spa­nyol fővezérrel, akivel megbeszéli a francia­­spanyol seregek egységes operációs tervét. Megkötik a német-francia kereskedelmi szerződést Páris, március 31. A ma reggeli lapok rend­kívül bizakodóan nyilatkoznak a német—francia gazdasági tárgyalásokról. Az új provizóriumot, melynek jelentősége kétségtelenül nagy, a közeli napokban aláírják, sőt lehet, hogy már ma. Tájé­kozott körök kijelentése szerint a két delegáció elvileg megegyezett, s csak egy-két részletkérdés maradt hátra. Bonakovsky belügyminiszter teg­nap a kamarában személyesen is beszámolt a tár­gyalások állásáról, ugyanakkor a vámbizottság előtt az új francia vámtarifáról is nyilatkozot. A német­—francia kereskedelmi szerződés aláírása, mindkét állam előtt igen kedvező gazdasági per­spektívákat nyit

Next