Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-01 / 76. (1410.) szám
Mai számunk 10 oldal V. évf. 76. (1410) szám * Pántok * 1927 április 1A , Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egyes számára 1*20 Kő A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: CZUBÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II* Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Húsvétig visszaállítják a kettős ünnepeket? Prága, március 31. A cseh nemzeti szocialisták a képviselőházban interpellációt nyújtottak be a kettős ünnepek visszaállítása ügyében. Ez az interpelláció azonban már aktualitását vesztette, mert a kormánytöbbség katolikus pártjai már régebben javasolták, hogy vallási és szociális okokból újból vezessék be a kettős ünnepeket. Értesülésünk szerint ezt a kérdést még a húsvéti ünnepek előtt rendezni fogják. Ha addigra a törvény novellázását nem sikerülne keresztülvinni, úgy a kormány másképpen ejti módját, hogy húsvét hétfőié már ünnep gyanánt szerepeljen, amelyben kijelentette, hogy az angol és az amerikai telepeket a Jangce folyam felső kikötőiben, Csunkiangban és Csangsában szintén kiürítik. A kereskedelem úgyis szünetel, az angol alattvalók nem kereshetnek és így életük biztonsága szempontjából jobb, ha elhagyják a veszélyes helyeket. Shanghai és Nanking elfoglalása után a déli csapatok előnyomulása megszűnt, mert a fáradt hadsereget, az észak elleni döntő táilás előit re^ionizálini kell. A közbeeső időt, diplomáciai tárgyalások töltik ki, melyeket narryan megnehezít az, hogy az idegen hatalmak nem tudnak közös frontba tömörülni.. Az albán határ állandó nemzetközi ál katonai ellenőrzés alatt Egy német, egy francia és egy angol tiszt a bizottságban — UJ optimizmus — Mussolini még nem felelt — Páris, március 31. A ma reggeli sajtó ismét nagyobb mértékben foglalkozik az olasz—jugoszláv incidenssel és megállapítja, hogy az eredeti kompromisszumterv formáját megváltoztatták. A változtatás főleg Anglia kezdeményezésére vezethető vissza, — mint Períinax az Echo de Parisban mondja — mert a londoni kormány, talán a kínai eseményekre való tekintettel, az európai kérdésekben is elhagyta eddigi tartózkodását és erélyesebb álláspontot foglalt el. Az eredetileg tervezett vizsgálóbizottságot teljesen átalakítják. A bizottság összesen csak három magasrangú tisztből fog állni, egy németből, egy angolból és egy franciából, míg Olaszország és Jugoszlávia egy-egy megfigyelőt oszthatnak be a bizottságba. A legérdekesebb változtatás az, hogy a kiküldendő bizottságot nem egyszeri és rövid lejáratú ellenőrző közegnek tekintik, hanem permanens testületnek, amely a visszavonásig állandóan ellenőrizné az albán határ közelében játszódó katonai mozdulatokat. Erre az állandó ellenőrzésre is van már precedens, amennyiben a görög—bolgár határon két év óta figyelik svéd tisztek a görög—bolgár határkomitácsik mozdulatait. Mussolini egyelőre még nem válaszolt erre az átalakított ajánlatra sem, de Londonban optimizmus uralkodik. Szavazás után (fi.) Prága, március 31. A képviselőház tegnapi ülésén aránylag gyenge többséggel elfogadták a katonai javaslatokat és egy stiláris módosítástól eltekintve, még a nemzeti koalíció idejében meghonosodott és eléggé el nem ítélhető szokás szerint a javaslatok ellenzékének minden módosító indítványát elvetették.Ez volt az első eset a csehszlovák köztárság fennállása óta, hogy egyes német pártok is megszavazták a hadügyi kormány javaslatait. Tették ezt annak ellenére, hogy Spacsek előadó a legtapintatlanabb módon aposztrofálta nemcsak Magyarországot, hanem a német birodalmat is és hogy éppen e napokban kerültek nyilvánosságra a nemzetvédelmi minisztérium által a kiképző tisztek számára kiadott tankönyv részletei, amelyekből kitűnik, hogy a hadseregben ma is a türelmetlen sovinizmusnak ugyanaz a szelleme uralkodik, mint a forradalmat közvetlen követő években. Ezek az események természetesen erősen felkorbácsolták a német közvélemény idegeit és ezért a német kormánypártok is szükségesnek tartották, hogy állást foglaljanak e jelenségek ellen. Deklarációjuk szerint a német kormánypártok csak azért szavazzák meg a katonai javaslatokat, mert az államnak meg akarnákk adni azt, amire nyugodt fejlődése érdekéhez szüksége van, de tiltakoznak ama felfogás ellen, amely szerint a hadsereg feladata egyéb is lehetne, mint az állam határainak megvédelmezése. Természetesnek tartják, hogy a katonai javaslatok nem szolgálhatnak arra, hogy a csehszlovák köztársaság jószomszédi viszonya bármely állam, de különösen Németország irányában megzavartassék. Egyúttal követeik, hogy a katonai szolgálati előírásokból mindent kiküszöböljenek, ami az államban lakó népek nemzeti érzületét sérthetné. A német kormánypártoknak ezek a kijelentései, ha csupán az ügy érdemi részét tekintjük, kifogás alá nem eshetnek. Valóban természetes volna, hogy egy állam, amelyben negyedfélmillió német és egymillió magyar él, ne fegyverkezzék Németország, vagy Magyarország ellen. Természetes volna, hogy egy ilyen ország intézményei magyar, vagy németellenes irányban ne működjenek. Természetes volna az is, hogy egy kormány, amelyben kisebbségi miniszterek is ülnek, a hatóságok által kiadott könyvekben és pedig nemcsak a katonai előírásokban, de a tankönyvekben se tűrjön meg olyan kijelentéseket, amelyek a kisebbségek nemzeti érzelmeit sértik , őseiket és testvéreiket ócsárolják. E lapban ismételten idéztük már a magyar és német iskolákban használt történelmi és egyéb könyveket, melyek valósággal hemzsegnek a magyarok és németek elleni uszításoktól és mi volnánk az elsők, akik tapsolnánk a kormánynak, ha ezeket alapos cenzúrának vetné alá. De az ügynek nemcsak elvi, hanem gyakorlati része is van. Nem elég, hogy a német kormánypártok tiltakoznak a Snacsek-féle kijelentések és a katonai könyvekben található izgatások ellen, hanem szükség esetén szavazataik megvonásának fenyegetésével is rá kellett volna kényszeríteniök a kormánytöbbségben helyet fogldó többi pártot, hogy egyszer smindenkorra elítéljék a szomszédállamok és a kisebbségek nemzeti érzelmei ellen intézett támadásokat. Ha a képviselőházban feláll egy előadó és azt mondja, hogy a katonai javaslatok elsősorban Németország és Magyarország ellen irányulnak, ha ugyanekkor napvilágra kerülnek a nemzetvédelmi minisztérium hivatalos kiadványainak kisebbségellenes kitételei és ha az előadó a kisebbségi közvélemény egyhamat fötiss fmése után részben talán letompítja, de meg nem cáfolja az előadói tri.bűnről elhangzott kijelentéseit, úgy egy egyszerű állásfoglalás nem sokat használ, ha tettek nem követik azt. A német kormánypártok a katonai javaslatokat megszavazták s ezzel módot nyújtottak a hadügyi kormánynak arra, hogy terveit úgy vigye keresztül, amint az neki legjobban megfelel. Az az indokolásuk, hogy az államnak meg kell adni, amire szüksége van, már csak azért sem helyes, mert legjobb hitünk és meggyőződésünk szerint az államnak a fegyverkezés nem áll az érdekében. Egy kicsike kis államnak, amelynek sem a lefegyverzett Magyarországtól, Németországtól és Ausztriától, sem Lengyelországtól és Romániától nem kell tartania és amelynek nemzetiségi összetétele miatt még csak gondolnia sem szabad arra, hogy szomszédai ellen háborút viseljen, nincs szüksége százhúsz- , ezer főnyi hadseregre, hanem arra kell törekednie, hogy azt a rengeteg pénzt, amit ma a katonaság felemészt, vasutak és hidak, iskolák és kórházak építésére fordítsa. Hasonlóképpen nem áll az állam érdekében, hogy az élet elején álló ifjúságot tizennyolc hónapig, messze a családjától s szülőföldjétől fegyverben tartsa, hanem arra kell törekednie, hogy ezt az ifjú erőt produktív kulturális és gazdasági munkába fogja. Ebből a szempontból mi egyes egyedül azt az eljárást helyeselhetjük, amelyet a magyar törvényhozók mindenik csoportja követett, midőn erélyesen állást foglalt a katonai javaslatok ellen és nem szavazta meg azokat A vita magyar szónoka mindnyájunk szivéből beszélt és okfejtése az egész magyarság felfogását tükröztette vissza. i Az idegenek menekülnek Kínából A Jangcse kikötővárosainak kiürítése — Csankajszek a japán vezérhajón — A hatalmak egyenetlenkedése London, március 31. A Reuter-ügynökség shamnghaii jelentése szerint, Csankajszek kantoni generalisszimusz a japán vezérhajó fedélzetére ment, ahol a japán tengernagy rosszalását fejezte ki a kantoni csapatok legújabb magatartása miatt, amellyel a nankingi eseményeket, kiprovokálták. A japánok mindeddig tartózkodtak a fegyveres beavatkozástól és nem megvetendő erőfeszítést tettek a béke fentartása érdekében, de hitelenek voltak a megfelelően drasztikus lépésekhez nyúlni, amikor a déliek alaptalanul bombázni kezdték a japán kereskedelmi hajókat. Csankajszek és a japán parancsnok hosszabb tárgyalás után elintézték a konfliktust. A Times tokiói jelentése szerint Japánban sok lap tiltakozik a kormány azon elhatározása ellen, hogy a japánok a nankingi események következtében támogatásukról biztosították az angol és az amerikai kormányt. A lapok szerint Japán ázsiai hatalom, egész más szempontból kell néznie tehát a sárga fait,, mint Európának és mindenáron szolidaritásra kell törekednie a függetlenségéért, harcoló, szabadságvágyó déliekkel. Japán nem kaparhatja ki a nyugati hatalmak számára a tűzből a gesztenyét Shanghaiban a helyzet látszólag megnyugodott, de a csendből senki sem jósol jó jövőt- A kommunisták mindenáron új szakszervezeteket akarnak alakítani és idegenellenes felhívásokat osztogatnak. A Jangtse völgyéből érkező jelentések rendkívül kedvezőtlenek. Nankingban még mindig nincs életképes kormány, amely az általános fosztogatásnak véget vethetne. Két angol gőzöst a kikötőből való kifutása közben a parti katonák ismét tűz alá vettek. Ichangot, Nankinget és Vuhut az idegenek végérvényesen kiürítették. Az angol admiralitás tegnap kommünikét adott ki a kínai helyzetről. Prágában lesz a kisantant konferenciája? Bukarest, március 31. A belgrádi és bukaresti kormány közt a kisantant konferenciájára nézve létrejött a megegyezés. A bukaresti lapok közlése szerint a konferenciát május 15-én tartják meg és pedig valószínűleg Prágában vagy Pozsonyban. A tanácskozás programjáról egyelőre semmi sem szivárgott ki. A román király állapota ismét válságosra fordult Belgrád, március 81. A Politika bukaresti jelentése szerint a román király egészségi állapota ismét súlyosra fordult. A régi kórt komoly spanyolnátha komplikálja, mely tetemes mértékben gyöngíti az uralkodó ellenállóképességét. Az orvosok tegnap éjjel a király ágya mellett virrasztottak, mert több ízben komplikációtól kellett félni. A tervezett külföldi utazásról ezek után szó sem lehet s Ferdinánd egészségének újabb válsága miatt az országot nyugtalanító trónöröklési kérdés ismét előtérbe került. Új tavasz — uj marokkói felkelés Páris, március 31. A tavasz kezdetével a spanyol-marokkói helyzet is rosszabbá vált, mert a benszülöttek felhasználják az első szép napokat, kibújnak rejtekhelyeikből és mindenütt forradalmakat szítanak. Több vidéken véres összeütközés támadt a kabilok és a spanyol katonaság között. A felkelők csaknem mindenütt diadalmaskodtak. Éppen ezért a spanyolok a legnagyobb sietséggel összpontosítják rendelkezésükre álló haderőiket s energikus expedíciót terveznek a nyugtalankodók ellen. A lázongás francia területre is átcsapott, ahol a katonai hatóságok szintén gyors rendszabályokat léptettek életbe. A francia vezérkar főnöke maretuánba utazott, hogy ott találkozzék a spanyol fővezérrel, akivel megbeszéli a franciaspanyol seregek egységes operációs tervét. Megkötik a német-francia kereskedelmi szerződést Páris, március 31. A ma reggeli lapok rendkívül bizakodóan nyilatkoznak a német—francia gazdasági tárgyalásokról. Az új provizóriumot, melynek jelentősége kétségtelenül nagy, a közeli napokban aláírják, sőt lehet, hogy már ma. Tájékozott körök kijelentése szerint a két delegáció elvileg megegyezett, s csak egy-két részletkérdés maradt hátra. Bonakovsky belügyminiszter tegnap a kamarában személyesen is beszámolt a tárgyalások állásáról, ugyanakkor a vámbizottság előtt az új francia vámtarifáról is nyilatkozot. A német—francia kereskedelmi szerződés aláírása, mindkét állam előtt igen kedvező gazdasági perspektívákat nyit