Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-01 / 51. (1678.) szám
* If Próbálja ki mind előbb az új végerősítő lámpát RE 134 Oromé fogj benne telni! TELEFUBIl&Eti ! ez csak próbája az esetleg később Németországban elrendelendő introsstigációnak. Németország azonban, bármily barátságos érzülettel viseltessék is Magyarország Iránt, elvileg nem tiltakozik&tik semminő invesztigáció ellen, mert egy régebbi állásfoglalása megakadályozza ebben. Mikor ugyanis Franciaország azt követelte, hogy a megszállott terület kiürítése után egy ellenőrző szervezete továbbra is ott maradjon, Németország a kívánságot elfogadhatatlannak minősítette, hozzátéve, hogy a népszövetség általi esetről-esetre elrendelendő invesztigációba beleegyeznek. Bsnes konföderációs terve Róma, február 29. A Papol d'Italia a szentgotthárdi afférról a következőket írja: >Ha a népszövetség segédkezet nyújt a Magyarország ellen indított küzdelemhez, akkor letagadhatatlan lesz az a veszély, hogy a népszövetség rövidesen a győztes hatalmak szövetsége lesz a legyőzött és megalázott nemzetekkel szemben. Valamint Franciaország magának vindikálja azt a jogot, hogy a német kérdésben elsősorban hivatott dönteni, épp úgy Itália joggal követelheti, hogy az osztrák és magyar kérdésben az olasz álláspont legyen a döntő. A Laboro d‘Itália ezeket írja: Benes most is a dunai konföderációnak francia-cseh megoldására törekszik. Ennek a megoldásnak két ellensége van: Olaszország és Magyarorr . Ez ;• j tán •.pontot Seipel olaszellenes meg- jr.'-nia':' "A-v •., más-részt Beesnek a szent- s gotthárdi ügyben követett elírására. A kis-1 an-tan; Ausstriépral akarja kiegésziteni mavjt, hogy szoritőgyüűjét teljesen tegye. Erre is az az eljárás, hogy Bence Bécsibe ® hal-, r~ 'lan vT’ szegeiket áldó* egyes lapok saraiba moly fására. Ismeretes a Dér Tag lég- j % tiomái!. tránya és olasz-, valamint magyaralád WdtesL... Mindenesete Olasztusban : dgvelg^-ke’T eszmék 1 -í'v‘ A kis^Rlanf konferenciája Groass, február 29. Marinkovics külügynrainder szerdán este Frajciaországba, a francia Alpesek vidékére utazik üdülés céljából, Génién való átutazása alkalmával a népszövetségi tanács ülésszakának megnyitó ________._____________ tára előtt Beneseel és l^tleseuvail tárgyalásokat fog folytatni. A kisantant külügymirisztereinek ez a találkozása tulajdonképpen az év elejére Bukarestbe tervezett konferenciát helyettesíti, amelyet a román belpolitikai krízis és Titulescu betegsége miatt el kellett halasztani. A kisantant külügyminiszterei elsősorban megtárgyalják a kisantant tanács képviselőjének, Titulescunak a népszövetségi tanácsülésen a szentgotthárdi afférban elfoglalandó álláspontját. Titulescu informálja kollégáit Mussolinival, Briandinal és Streeemannal folytatott tárgyalásairól, amire Bernes Seipel prágai látogatásáról referál. Marinkovics a jugoszláv-olasz tárgyalásokról ad felvilágosítást. A zágrábi Novosti szerint a genfi tárgyalások megbeszélik általánosságban a magyar irredenta kérdését és a kisantantnak Ausztriához, Lengyelországhoz és Bulgáriához való viszonyát. A kisantant felelős tényezői erre a nyárra politikai komplikációkat várnak Középeurópában és ezért a genfi konferenciát különösen nagy fontos eárgi eseménynek tartják. A zágrábi Obzor szerint Mussolini szándékosan idézte elő a Béccsel való konfliktust, hogy tiltakozzék Ausztriának a kisantanthoz való közeledési kísérlete ellen. Seipel látogatása nyitja meg ugyanis Bemosnek Joschimsthalban felvetett tervét a kisantant új gazdasági politikájáról. Ausztriának a kisantanthoz való közeledése Magyarországot is arra kényszerítené, hogy csatlakozzék ehhez a közép európai szövetségrendszerhez. Mindez keresztülhúzná Muszlin számításait, ahol tehát most szántszándékkal édesíti ki középeurópai helyzetét. St 9thermer^ és Stresemann találkozása Nitzsa, február 29. Hit szerint Rolfi érmére lord szigorú inkognitóban három napig Cannes-ban időzött soralatt Stresemannnal döntő fontosságú tanározásokat folytatott, állítólag azzalsszefüggésben történt, hogy Stresemann magához rendelte kormányának párisi és római képviselőit. Titulescu válasza a fánsperben Bukarest, február 29. Az Informatio hivatalosan jelenti: Fitulescu elküldte a magyar kormánynak a román kormány válaszát a magyar kormány múlt évi novemberi ajánlatára, t lelyzésére tesz ajánlatot. Asper békés rendeIksz kifejti, hogy a román kormány álláspontja helyes és ajánlatot tesz arra, hogy a Magyar kormány ismerje el a Chamberlain-féle jelentésben foglalt alapelvek helyességé. Ez esetben Románia hajlandó az opiánsoknak kártérítést fizetni. Az összeg nagyságát később hagyzák meg. Az ajánlati szerint a kártértést a magyar kormány fizesse meg A- vona le a békeszerződéséig fizetendő ha Iikái • •1 eszmék*^ Romániának ': ős`suegéböU il 1988 nwSwrfnst, «*WM**' sziláatfias losame-ajánlata és a magyar Itfiefeteségi kérdés ti Donnak szerint a raacv , ■égi kérdés rendezése nen történhetik Magyarország cJifci romérta csehszlovákiai kisebbségek védelme ninscs berl -trianoni szerződésbenm ,<>. Práf», február 29. Csak a téjékozatlan vöveikvo**.—'diétást Beanea kíűiügyi ulniaíteruie'k gieu.1 -j» előtt tett myúli&tkoa&te, anel y ujísA^dal? látott napvilágot s melyb1 hc^r . >. :ryaroreaágnidk Kdajánlx’yWii s.. Keleti ttiírt." dipoomáciai körök már atonobyid ■Jl:'tafettseai sv^r-V niktÜKsödü tdpsetto'; »v. jökiíot es Nysig. • ;• répa szoEtára. cigyedií1! & cseí^to íák ss^. vity «bmaek Bruee béke apoetodikodó growftivisadi A fcülirsndszter ajánlatáról tegnap Ivóniké lapja, Poasonyibtan megjelenió Národny Deranik vezércika ikelt irt. Miujtési a dikfk közelebbről (érinti a csehszlovák—magyar viszonyt, az érdekesség kedvéért kommentár nélkül ismertetjük. — Jó egy héttel ezelőtt — kezdi Ivánka lapja — Csehszlovákia külügyminisztereyarországnak barátsági és döntőbírósági erödés kötésére ajánlatot tett a trianoni határok érintetlensége állapján. a időpontot igen jól választotta meg. Épp egy a sarcemüAleje sóinak, hogy a békeszerződés revMójáért megindult a diplomáciai és sajtókamipáiny. Egész idő alatt nem kételkedtünk abban, r íünt fog végződni ex as akdó. A magyarok nagy reményiségeket fűztek hozzá, be kellett mondaniuk róluk. Egész Európa a békeszerződések iránti betegensége mellett nyilatkozott, mert tissztában dúl, olyan laivinárvá nő, amely az egész világot új katasztrófáiba sodorná. Az érdekelt Alaanok részére neo marad tehát Természetes jódkúrák. Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr és mirigybajoknál, büdöseknél, izzadmányoknál, golyvánál stb., vérszegény, görvélyes és angolkorós gyermekeknél a Ciid Jód Bróm Gyógyvíz és Jódlirdesó OTTHONI IVÓ. és FÜRDŐRUHÁJA kiváló gyógyhatású. Részletes és ingyen felvilágosítást nyújt a Fürdőigazgatóság, Csizfürdő-Cikupéié kapható. Gyógytárakban, drogériákban, ásványvízkereskedésekben, más megoldás, mint a teljesíthető követeléseikben való kölcsönös megegyezés. Csehszlováka ezért baráti jobbot ajánlott föl Magyarországnak, hogy ott, ahol csak lehetséges, teljesítse a magyar kívánságokat, elsősorban az államm gazdasági rekombmfcdójában. Visszautasításban volt részünk, mert a magyar kormány — legalább így írta a félhivatalos Pester Lloyd —nem adhatja föl jogait a Csehszlovákia és Magyarország között lévő trianoni határok revíziójára nézve. Ez előrelátható volt. Maga a kormány annyira voltak azzal, hogy ez a kis kő, ha egyszer megint megdolgozta a magyar közvéleményt a revizionista gondolat érdekében, hogy a közvélemény a szó legszorosabb értelmében elsöpörné a kormányt, ha a fölajánlott alapon bocsátkoznék tárgyalásokba Csehszlovákiával. — Más kérdés — folytatja a N. D. —, megáll-e magyar kisebbségünk elutasító álláspontja ? Magyar kisebbségünk ugyanis szintén elutasította ajánlatunkat. Tudjuk, miiért. A magyar kisebbség is azt a reményt táplálja, hogy a budapesti revizionista mozgalomnak sikere lesz. A mi magyarjaink azonban ezt nem mondják, hanem más kifogásuk van a csehszlovák—magyar megegyezés élén. A Híradó cikke azt mondja, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbségi kérdés idézése nélkül nem lehet szó a Magyarországgal való kiegyezésről. ■ Erre a tévedésre föl kell hívnunk a magyar kibbség figyelmét. A magyar kisebbség a Magyar■szággal való viszonyunkban sem játszhatja azt á azt efie'.. ahogy itt vélik. Magárnak Rothermere lórnak sem sikerült bebizonyítania, hogy a csehszlovák állam nem teljesíti, vagy rosszul teljesíti a saint-rmaini szerződés által magára vállalt kisebbségi vérződést. Amit Magyarországon is szemiünkreznek, azok sem elvi dolgok, csupán egyes esetek, esélyek, még ha igazak volnának is, ■ akkor sem cáfoln’ák meg a tényt, hogy a csehszlovák állam igazigorsan bánik kisebbségekvel a hogy a törvényben és törvény előtt mincs különbség a csehszlovák nemzethez és a kisebbséghez tartozó állampolgárai között... Ha lehetne is szó arról, hogy a CBetaznáik kormány eleget tenne a magyar kisebbségre vonatkozó magyar kívánságoknak, az semmik).'’- nem történhetik magyar drótomra a trianon ^eracate alapján, 5;.-meri il}-K«ndfti Gthiiim' ■ ki& a trianoni szerződésbeli nem kötelezt © magát.. Elfelejtik, Vr igy Csi Shsziloivá- Ma sokkal nagyobb joggal felválahlná a magyarországi csehszlovák(?) kisebbség egyenjogúsítását, mint fordítva (?) Különbön jónak az elvnek vagyunk hívei, hogy egyetlen idegen álam nem avatkozhatik bele abba, hogyan bánosak máshol a kisebbségekkel. A kisebbségi nemzetek a"gét: életükkel azon álom kizárólagos felsőbbeke alá tartoznak, amelyben élnek. . . . vem gz dsomretm RgGgrir• irtai: /AaRAI 5AN DÓR (54) Elmentem a padija előtt. Az egyik könyve kissé a paid szólón feküdt; akaratlanul súroltam a könyvet, ami leesett a földre, a pad elé. Felugrott, hogy érte menjen; haja, ha hirtelen mozdul, rögtön az arcábba a esik. Lehajoltam és fölemeltem. , — Tessék — mondtam. — Köszönöm — mondta. ( Ez az első személyes szó, amit hallottam tőle. ) Június 8. — Az osztály ma röhögött valamin. Egész óra alatt röhögtek. Madár is röhögött. A nevetés itt-ott robbant föl, az osztály egyik és másik sarkában; néhány padsor tartotta magát, a többiek nem bírták. Nem mentem megkérdezni, miért röhögnek? Lehet, hogy egyszerűen történt valami óra előtt, valami mulatságos, ezeknek nem kell eok. De lehet, hogy máson röhögtek. Nem mertem megkérdezni. Kétszer a kravaittámhoz nyúltam, de a helyén volt óra végén a tanáriba siettem s végignéztem a ruházatomat, minden rendben volt. Bizonyára másvalami fölött röhögtek. Madár feltűnő jókedvű volt. Régen láttam ilyen jókedvűnek. UgyMrezük,biztos a dolgában, ami a stipendiumot illeti. Azt hiszem, Madárnak rossz szaga van. Lehet, hogy csak én érzem így. Elég reálnéznem, s valami rossz, orrfacsaró szagot érzek. Bizonyára beképzelés. Este a kaszinóból Mészárossal jöttem el. Hazakísért. Ma józan volt. Mikor a sötét Bástyán jöttünk keresztül, hirtelen megáll és rágyújtott. ’ A sötétben piszmogott a gyufával. Vártaim. Aztán ezt mondta: ' 1 — Slussz. — Mi? — kérdeztem. várt. Eldobta a gyufáit. Lassan szívta a szi. ' — Az egész — mondta csündesen. — Pöh... elmúlt. Tudósd. Amiről beszéltem. Már nem kel. Se ez, sem más. Fáradt vagyok.. — De..1. — kezdtem. — Semmi. — Karonfogott. Hallgatagon mentünk néhány ]élpént a sötétben. — Barátom — mondta. — Jövő elsejétől törleszteni fogok. Képzeld, férjhez megy. Egy díjnak veszi el. Ez még a legjobb. — De miért? — kérdeztem izgatottan. — Miért engeded? — Elengedem rá. — Hadd menjen. — mondta elgondolkozEz már nem mond semmit nekem, éz a nyár... te ismered ezt? Hadd menjen. Az érzésem, hogy vége az ünnepélynek. Kezdek takarítani. Meguntam ezt a hosszú kamaszkort. Vége. Tudod, minden emberben megáll a fejlődés egy bizonyos ponton. — Azt hiszed? — Azt. Nálam ötvennégy évig tartott a kamaszkor. Most kezdek tisztábban látni. Rendet szeretnék magam körül. Ugye, soha nem késlő? , — Soha, dehogy — mondtam — Látod, te ezt megérted. Nyugodt vagyok. Utána vagyok. Az az érzésem, már nem jöhet semmi. Ez az, barátom utána vagyok. Most már csak erőszakos, csinált dolog lenne minden. Nem kell semmi. Úgy érzem magam, barátom, mint aki ki van fizetve. Jött ez a dolog ... — És? ... — Elég későn jött. Hát nem voltam gyáva, tudod. Nem védekeztem. Nem bújtam el előle. A feleségem, tudod, meg akarta ölni magát. Nem miattam, a szégyen miatt, ahogy ő mondta. Tehetetlenül hallgattam. Én, barátom, nem tudtam segíteni raja. Mintha nem is rajtam múlna. Egy ujjam sem tudtam volna mozdítani érette, ha látom hogy elemészti magát. Pedig szeretem, derék asszony. Dehát . . . Nem rajtam múlt. Azt éreztem, ha most gyáva vágyaik, akkor ... —• Amikor, mi? — Amikor — mondta csöndesebben — az Isten hiába gyúrt össze embernek. Tudod. Kár volt a fáradságért Hát ezért. Most nyugodt vagyok, ki vagyok fizetve. Nem volt hiába az egész. Érted? — Hogyne — mondtam. Csakugyan értettem. Most sokkal jobban értettem, mint a múltkor. Csöndesebben is beszélt. A platánok alatt még tűnik, hűvös volt Egyszerre megállt és azt mondta: — Te, mondd csak ... Mi van veled? Ezt csöndesen és bizalmasan kérdezte. A hangja szinte meleg volt. — Velem? Velem semmi — mondtam hirtelen. — Csak azért kérdem — mondta lassan — mert néhány napja olyan furcsa vagy. Egészen idegen. Mi van veled? Valami van. Mások is észrevették. — Mit vettek észre? — kérdeztem. — Tudod én úgy érzem ... Én voltam így másfél év előtt. Az ember szinte fél önmagától. Hogy csinál valamit, tudom is én. Felgyújtja a várost. Vagy botrányt csinál. Ezt érzem most rajtad. Csak vigyázz. Én utána vagyok. Csak vigyázz. Kezet nyújtott. — Jó — mondtam. — Vigyázni fogok — A kézfogása idegen volt. Fáradtan, idegesen szorított kezet. . . . Arra gondolok, hogy az Isten hiába gyúrt össze embernek. Lehet, hogy ezt éreztem. Ezt elég pontosan megmondta. Éjjel fölébredtem és most itt ülök újra a füzet előtt. Két óra van. Arra ébredtem föl, hogy azt álmodtam, mintha valami nagy homályba hullanék, zuhannék lefelé. Azt hittem, hogy azt álmodom, most ébren vagyok; a lámpa ég, de nem, ez nem álom. Valami történt velem, amíg aludtam. Mintha elszakadt volna bennem valami. Minden világos, egyszerű, érthető. Úgy érzem, zúg a vér a fülemben. Hullok, zuhanok. Holnap reggel oda kell mennem hozzá. Beszélni kell vele. Megkérdezni, mit csinál nyáron? Mit olvas? Mik a szokásai? Ő is ember, én is ember vagyok, így nem lehet kínlódni, az világos. Ezt senki nem kívánhatja, egyik ember se kívánhatja a másiktól, hogy ártatlanul kínlódjon. Ezt nem kívánhatja tőlem a törvény, az emberek. Isten se. A Természet se. Nem kell semmi, csak nyugodtan beszélni vele. Most egyedül vagyok és eszembe jut az arca s a két kezemmel eltakarom a szemeimet, hogy ne lássam, mert iszonyodok. De ez sem segít, az arca már bennem van. Látom a két szemét. Beszélnem kell vele. Talán szüksége van valamire, talán segíthetek neki valamiben. Rettenetesen szenvedek. Éjszaka van. Nincsen senkim, akihez forduljak. Valami elszakadt most bennem. Mit mondott Mészáros? Felgyújtani a várost? Nem rossz. Ebben a pillanatban nem érzem lehetetlennek. Ha megkongatnák a harangot, ha valaki ordítani kezdene: — tűz van — nem lepődnék meg. Hullok, zuhanok. Nincs megállás. Minden jobb, mint ez. Jobb megérkezni a végére ennek a zuhanásnak, összezúzva, csak ne ezt.