Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-01 / 149. (1776.) szám
2 ^inKaiMAfiY^Hnaj^ ménytelenül volt kiénytelen visszafordulni a szorosba. Újabb segítség Bernin, junius 30. A Klemim-Daimller repülőgépgyár Siedelstrngben egy mentor,épülőgépet szerelt föl a mentőexpedició számára. A gép rendkívül könnyű, mindössze ötven méter hosszú startpályára van szüksége, működési sugara 1000 kilométer s tetszés szerint szerelhető ia sin talp, vagy hidroplánponton. Luisser német repülő már Norvégia fölött repült a Spitzbergák felé- Lunsdborgot előléptették Stockholm, junius 30. A svéd kormány Luiusborg hadnagyot és megfigyelőtársát, Schyborg hadnagyot a Nobile-csoport jégszigetére való lebocsátkozásukért és Nobile tábornok hősi megmentéséért kapitányoknak léptette elő. Lundborgot, akinek bravúros hőstette a legnagyobb csodálatot és elismerést kelti s neve az aviatika legnagyobb hősének, Lindberghnek nevére emlékezet, a svédek nemzeti hősként ünneplik. Bebosinek nővére útban Prága,, június 30. Rehounek cseh egyetemi tanár nővére jelenti Ősiéből, hogy a norvég kormány engedélyt adott részére Kingisbagba való Utazásra, azután ViTgobaya ba, a Citta di Milano mostani tartózkodási helyére megy. Norvég repülőgépet bocsátottak rendelkezésére, mellyel szombaton indul Oslóiból a Spitzbergálk felé. Behounek kisasszony körülbelül július 7-én ér Kingsbagba. Oslóban a norvég király vendége volt. Amundsen végleg elveszett Osló, június 30. Ferndhen sarkkutató, akiinek egyik távirata arról szólott, hogy bizonyos fókavadászok találkoztak a nyílt tengeren Amundsenékkel, most az északnorvégiai M © haviból azt jelenti, hogy a partvidéki halászok véleménye szerint Amundsen elveszettnek tekinthető. A katasztrófát annak tulajdonítják, hogy a francia gép felmondhatta a szolgálatot. Gmilbaud Lathamjámak kudarca Nungesser és Coli tragédiája után súlyos csapása a francia aviatikának. Tizenöt áldozata van az északsarki expedíciónak Bálin, június 30. Általános vélemény szerint a Viglieri-csoport Lundberggal együtt megértentettnek tekinthető, a Nobile-expedíció többi tagjai azonban, úgy látszik, egy ásásig elvesztek. Az első halálos áldozat Pomella főmechanikus volt, aki a katasztrófánál a jégre zuhant és meghalt. A Malgreen-Mariann csoport három tagjáról már több, mint három hete nincs semmi értesítés. Valószínű, hogy téhségtől és fagytól kimerülten a Foya-sziget környékén a tenger jégfelületén, vagy a tenger vizében lelték halálukat. Az Italiával elragadott hat ember a léghajó fölrobbanásával egyidejűleg pusztulhatott el. Eszerint az Itália legénységéből tíz ember esett az Italia katasztrófájának áldozatául. Ehhez számítandó az eltűnt Amundsen Guilbaud repülőőr,naggyal ,és további három társával. mely az ősz első lehelletbe elhervad** ’ Páris, junius 30- Poincaré kormányának a kamara tegnap este bizalmat szavazott. A kormány mellett 431, ellene 120 szavazat esett, 23-an tartózkodtak a szavazástól. A győzelemnek a sajtó nem tulajdonit nagy jelentőséget s inkább Poincaré személyes győzelmének, mintsem a koalíció sikerének tekinti. Még a jobboldali Figaro is melankolikusan jegyzi meg, hogy a siker „csak egy viruló nyári rózsa, mely az ősz első teherletére elhervad“. A baloldali Volonté szerint a Damokles-kard tovább is ott lebeg a kormány feje fölött s előbb-utóbb rá fog szakadni. Abban valamennyi vélemény egyezik, hogy a kormánykrízis a nyári szünet alatt nem törhet ki. Newyorki jelentés szerint az év folyamán Amerikából újabb aranyszállítmány érkezett Franciaországba, huszonnyolc millió értékben. A múlt év szeptemberétől ezzel a küldeménnyel kétszázötvenhét millió dollárra emelkedett az Amerikából hozott aranytömeg értéke. A francia bank a valutareform következtében beváltja az eddig forgalomban levő aranypénzeket. Egy húszfrankos beváltási árfolyama 97,50 új frank. „Dürer zsenijében a magyar eredet a német széklemmel Dürer-emlékünnepély Budapesten, amelyen Nürnberg főpolgármestere is részt vett Budapest, június 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tegnap délelőtt a magyar kultuszminisztérium a Tudományos Akadémia nagytermében emlékünnepet rendezett. Az ünnepséget Petri Pál államtitkár nyitotta meg, aki beszédében rámutatott arra, hogy Dürer zsenijében a magyar eredet a német szellemmel párosul. Dürer Albertet — úgymond — minden kulturembernek úgy kell tekinteni, mint az istenség egyik legnagyobb ajándékát, aki nemcsak a németeké és magyaroké, hanem az egész emberiségé. Petri államtitkár szavai után élénk éljenzés és tapsvihar közben állott fel szólásra Nürnberg főpolgármestere, Luppe dr.. Különös megtiszteltetésnek tartja, — mondotta — hogy Dürer Albert szülővárosának, Nürnbergnek képviseletében ez ünnepségen megjelenthetett. A németek büszkék arra, hogy a halhatatlan művész Nürnbergben született, de a magyarok is büszkék lehetnek rá hogy Dürer ősei magyarok voltak. Minden zseniális személyiségben döntő az ősök vére és hazája. A nemzetek kulturális különbözőségei alkotják az oly nagy művészi géniuszt, mint Dürer, akiből az egész embe 1928 mnMtw l, riség dísze és nagysága válik. Több magyar államférfi, költő, művész és szabadsághős neve a német nép lelkében is él. A főpolgármester ezután átnyújtotta az elnöklő Petri államtitkárnak Nürnbeg város Dürer-plakettjét, amelyet a 400 éves jubileum alkalmából készíttetett. A nagy ovációval fogadott szavak után Lukinich Imre dr. egy. tanár, a magyar, nemzeti muzeum országos Széchényi-könyvtárának igazgatója tartotta meg előadását Dürer Albert magyar származásáról. Ezután Felvinczy Takács Zoltán, a Hopp Ferenc múzeum igazgatója Dürer Albert művészetéről tartott előadást. Végül Bevilaqua Borsódi Béla, a magyar királyi teum adjunktusa tartott hadtörténelmi műszakszerű előadást Dürer Albert erődítési terveiről. Az ünnepséget Petri Pál zárószavai fejezték be. gyulán *l:öeMÉRSKA;TOVARNA_ ma- RUM-AUKGRY:UC-Spo? gCMÖRI ■ RUM-éS- Ll KÓSgy^ ^ á •ROZKIAVAMandarin - Cacao - Dió-Créme - Chrrey, Triple-Sec — Curacao — Karlsbadi keserű „Késmárki kiállításon aranyéremmel kitüntetve“ „A Nemzetközi Dunakiállitáson aranyéremmel kitüntevet, Ungvári és komáromi kiállításon kitüntetve w n. . ■ ■ ————■B—O——— Borzalmak kastélya — BGNOGYI REGÉNY.— írta: Edgar Wallaee (56) — Ugye, nem tudok hazudni, lássa!... Nos, megmondom hát az igazat. Amikor először találkoztam Ravinival, még úgyszólván csak gyerek voltam ... És nagyon, nagyon tetszett nekem ... valósággal rajongtam érte... bár ő talán észre se vett engem. Le szokott irándulni oda, ahol én intézetben voltam ... — Mondja — vágott közbe mr Rendőr: — igazán meghalt Ravini? Olga nem bírt szólni, csak némán bólintott. Torkát fojtogatta a sírás, az ajkai remegtek. — Ez az igazság — mondta végül. — S az volt belemne a legfájdalmasabb, hogy nem ismert meg, mikor most találkoztunk a kastélyban. Már nem is emlékezett rám és csak akkor jutottam eszébe, amikor az utolsó estén, a kertben, fölfedeztem neki magamat. — És... valóban meghalt? — kérdezte mr. Reeder másodszor is. — Meg — ‘sóhajtotta Olga szomorúan. — Ajtóm előtt ütötték le a folyosón ... Nem tudom, hogy aztán mit csináltak vele. Azt hiszem, hogy a saiten át ledobták a barlangba. Olga iszonyodva borzadt össze, de mr. Reeder gyöngéden megsimogatta a karját és szelíden vigasztalta a zokogó leányt: — Megmaradnak az emlékei, kedvesem... és a levelek. És, amikor Olga elment, azon tűnődött, hogy mily érdekesek lehetnek a Ravini szerelmes levelei! XXI. FEJEZET Miss Margaret Reiman elhatározta, hogy pihenőjét olyan helyen fogja tölteni, ahol lehet is, meg érdemes is szórakozni. Ezt a szándékát levélben közölte mr Reederrel. „Csak két olyan hely van a világon, ahol nyugodtam, és aggodalom nélkül tudok boldog lenni. Az egyik London, a másik Newyork, ahol rendőr vigyáz minden utcasarkon és a nagyvárosi szórakozások mellett a falusi örömök is mindig kínálkoznak. Ha tehát van hozzá kedve, szakítson időt arra, hogy elkísérhessen azokba a szinti ánya, melyeknek címét föHrtmű levél hátsó lapjára, továbbá a Nemzeti képtárba, a British Múzeumba, a londoni Towerbe (nem oda mégse, ez nagyon is középkori és kísérteties hodály), a Kensington Parkba s a többi vidám mulatóhelyekre. Egész komolyan, kedves J. G. (ez a bizalmaskodás talán ingerelni fogja önt, de én már semmit se szégyenlek), én is bele akarok olvadni az egészséges, életvidám, ujjongó tömegbe, mert már unom ezt az eüszigetet, hisztériás, asszonyt egyedüllétei . . Ebben a tónusban folytatódott a hosszú levél, amelyet elolvasva, mr Reeder mindenek előtt áthúzta kék ceruzával a naptárában előzetesen bejegyzett megállapodásokat s aztán nagy igyekezettel hozzáfogott a válaszhoz, amelynek óvatos és itt-ott cikornyás frázisain Margaret Belman el-elmosolyodott. Föltűnt mr Reedernek, hogy miss. . . izélmargaret kifeledte a listából, a Richmond Parkot, — valószinüleg azért, mert a Richmond Park késő ősszel —, amikor csipős szél süvölt a lombtalan fák közt és az őzikék már bevonultak téli szállásukra — festői kirándulóhely ugyan, de éppen nem kényelmes és csupán csak azok az esztétikusok gyönyörködhetnek benne, akik megfelelő meleg gyapjú alsóruhát viselnek . . . Egy szürke ködös délutánon mégis bérautóba ült mr Reeder és azonban elvitte miss Margaret Belmant. Végig a Clarence Lane-em — amely talán egész Angliának legrosszabb autóutja mig végül aztán befordultak a park vasrácsos kapuján. Amikor elérkeztek a lejtős réthez, ameily kora nyáron a park leggyönyörűbb része, mert a rhododendronbokrok pompás virágdíszt öltenek, mr Reeder kiszállt az autóból és céltalan sétára indult a kis ligetben miss Margaret oldalán. Leérve a kis völgybe, ahol még smaragd-zöld volt a dús gyepszőnyeg, miss Belman leült a padra és mr Reeder is melléje telepedett, némi titkos aggodalommal az esetleges rheumára, amelynek ugyancsak nem kedvezett a nedves, szürke, ködös idő ... — Miért cipelt ki éppen ide a Richmond Parkban? — kérdezte a Migaret. Mr Reeder zavartan köhécselt: — Hát kérem ... izé . . . romantikus emlékek fűznek ide . . . Eszembe jut az első letartóztatás, amit . . . — Ne legyen ízléstelen — vágott közbe miss Belman: — a letartóztatásban nincs romantika. Mondjon valami kedveset inkább: — Akkor beszéljünk . . . önről! — vágta ki mr Reeder vakmerően. — Én voltaképpen .. . izé . . . kedves miss . . izé . . Margaret . . . éppen cinről is óhajtottam beszélni . . . azért is kérettem ide . . . Megfogta a leány kezét, oly tartózkodó, figyelmes gyöngédséggel, mintha ritka műtárggyal lenne dolga és félénken folytatta: — Az igazság az, kedves . . . — Ne mondja, hogy „miss!“ — tiltakozott Margaret. — Szóval, kedves . . . izé . . . Margaret — nyögte ki mr Reeder: — megállapítottam, hogy az élet nagyon . . . izé • • nagyon rövid és már nem halogathatom tovább azt a lépést, amelyet már ... izé . . . jól megfontoltam ... és izé . . . — itt aztán úgy belezavarodott a sok „izé“-be hogy végül is kifogyott a lélekzetből és megállt. De aztán újra hozzáfogott: — Az én koromban, sajátos tempera- j mentumom miatt is, úgy illenék, hogy komolyabban fogjak fel bizonyos dolgokat . . . és önnek . . . izé... igaza van, hogy őrült:aség, amit ... izé . . de a valóság az . . Akármi volt is ez a „valóság": bizonyos, hogy nagyon nehéz volt szavakba önteni, úgy hogy miss Belman sietett segítségére a lovagjának. — A valóság az — mondta nyugodtan —, hogy ön azt hiszi, hogy szerelmes valakibe, igaz-e? Mr Reeder először igent bólintott, de aztán annál hevesebben rázta a fejét. — Azt hiszem — mondta köntörfalazva —, hogy inkább csak föltevés az egész . . . korántsem pozitív valóság. Már nem vagyok fiatal ... sőt igazán megrögzött . . . nem, megrögzött . . . izé . • — Azt akarja mondani, hogy megrögzött agglegény? — sietett a segítségére Margaret. — Nem megrögzött — tiltakozott mr Reeder hevesen. A leány most félig megfordult és szembe nézett vele, két kezét föltette mr Reeder vállaira és így szólt: — Kedvesem, ön szeretne megnősülni és szeretné, ha valaki nőül menne önhöz. De úgy érzi, hogy már öreg ahhoz, hogy boldoggá tudja tenni azt a fiatal leányt. Mr Reeder némán bólintott. — Én vagyok az a fiatal leány, kedvesem? . . . Mert hogyha én vagyok ... — Maga az, lehette inkább, mint suttogta mr Reeder. — Akkor boldogítson, — mondta miss Belman egyszerűen. És mr J. G. Reeder, aki pedig oly sokat tapasztalt és oly sok kalandon esett át: életében most először tapasztalta, mily édes a szerelmi kaland. — Uram segíts! — lihegte boldogan, mikor ajkaik szétváltak az első csók után — , Ez igazán pompás volt! : , , (Vége.) s^sser és b éit I-#.* 11 tás^apl raf Ssn, - | Az iHaiáadit no tévessze össze másfajta keserű Ka&hatö mindenütt fci s és Kayy iiveisben, • Schcmidtöauer kútvállalat Kantárom- | r |