Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)

1929-03-01 / 51. (1974.) szám

2 Tn?y<;M-A^AGfaVR-HTRItA^ A magyarság szlovenszkói országos képviselőtestületi követei a tagkinevezések megsemmisítését kérik a legfelső közigazgatási bíróságnál Prága, február 28. A legkiált­óbb sérelmek egyike, amely az utolsó időben, a magyar ki­sebbséget Szlovenszkón és Ruszonszkón érte, a kormánynak az az intézkedése volt, amel­­­lyel az országos képviselőtestületekbe történt kinevezések során a magyarságot teljesen mel­lőzte. A magyarság megválasztott tar­tomány­­gyűlési képviselői a képviselőtestületek alaku­ló ülésén deklarációban jelentették be, h­ogy a kormány ezen ténye ellen panasszal éln­­k a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál. A nagy el­vi jelentőségű petíciót a napokban nyújt­­­t­ák be a szlovenszkói országos képviselőtestület magyar tagjai a legfelső közigazgatási bíróság­­hoz s a petícióban a szlovenszkói országos kép­viselőtestületben történt kinevezések megsem­misítését kérik. jük:A petíció szövegét az alábbiakban ismertet­ő panasz Mély tisztelettel alulírottak: az országos ke­resztényszocialista párt, illetve a magyar nem­zeti párt, a szepesi németek pártja és a magyar nemzeti munkáspárt listáján a szlovenszkói or­szágos képviselőtestületbe beválasztott képvise­lőtestületi tagok — kezdődik a beadvány — a kormánynak 76.244—1928—7. számú intézke­dése ellen, amellyel a szlovenszkói országos képviselőtestület 18 tagját kinevezte panasszal élünk és mély tisztelettel kérjük a legfelső közigaz­­­gatási bíróságot, hogy a kormánynak ezen in­­­­tézkedését az 1875. október 22.-én kelt 36—18*6 . sz. törvény 7. §-a értelmében megsemmisíteni s méltóztassék. indokolás Ezen panaszunk indokolására a következő­­t­két vagyunk bátrak felhozni. Az 1927. július 14.-én 125. sz. a­ kelt törvény 12. §-a értelmében az országos képviselő testü­letek tagjainak kétharmad része a 13. §. szerint választatik, a többi tagot pedig a kormány a szakemberek sorából nevezi ki, figyelembe véve a gazdasági, művelődési, nemzetiségi és társa­dalmi viszonyokat. A törvénynek ebből a rendelkezéséből vilá­­­gosan kitűnik, hogy a kormány az országos képviselőtestület kinevezett tagjainak kijelölé­sénél nem járhat el önkényesen, hanem két tör­vényes korláot tartozik respektálni: 1. A kinevezett országos képviselőtestületi ta­goknak a szakemberek sorából kell ki­kerülni­ük és 2. a kinevezésnél figyelemmel kell lennie az illető országban uralkodó gazdasági, művelő­dési, nemzetiségi és társadalmi viszonyokra. Ad: 1. A kinevezésnél a kormány nem a szak­értelmet és nem az arravalóságot vette alapul, hanem csakis politikai érdekek és a pártkulcs sze­rint ejtette meg a kinevezést A képviselőház alkotmányjogi bizottságának je­lentése hangsúlyozza, hogy az országos képvise­lőtestületi tagok egy részének kinevezése egy­általában nem lesz a választási eredmények kor­­­rektúrája és a képviselőtestületnek olyan ki­egészítése, hogy az a mindenkori kormánypár­tok követeléseinek megfeleljen. Ennek dacára a kinevezésnél mégis a kormánypártok egyol­dalú érdekei érvényesültek és a kinevezést megelőző tárgyalások akörül forogtak, hogy az egyes kormánypártok milyen arányban legye­nek képviselve az országos képviselőtestületben. A szlovenszkói országos képviselőtestület 1929 január 12.-én tartott első ülésén az országos választmány megválasztásánál 8 kineveze­tt tag csatlakozott a csehszlovák köztársasági párthoz (Gabik, Gerda, Fiala, Kállay, Lanov­ka, Liska, Pavlovic és Zatkovic urak), 6 a szlo­vák néppárthoz ( Mederly, Prrcházka, Zirko, Radó, Rubes és Pöstyéni urak), 1 a csehszlovák nemzeti demokrata párthoz (Dr. Macik ur), 1 a csehszlovák néppárthoz (Ziska ur), 1 a csehszlo­vák szociáldemokrata párthoz (Lehocky Ur) és 1 a csehszlovák nemzeti szocialista párthoz (­Mi­­lota ur). Minthogy az első négy párt a kormány­ban képviselve van, az utolsó kettő nem. a kor­mánypárti és az ellenzéki kinevezett tagok szám­aránya: 16:2, holott a választott tagok aránya 36:17. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány a kinevezést megerősítésére használta fel­ saját helyzetének A kinevezésnél a kormány ellenben nem tartot­ta szem előtt a különböző foglalkozási szak­ok arányát, sem pedig — ami a vitás kérdés jogi megítélése szempontjából a legfontosabb — a kinevezendők szakismeretét, ami a legjobban abból tűnik ki, hogy a kormányrendeletben még csak meg sem eml­ítette, hogy a kinevezett tagokat micsoda szakemberek gyanánt nevezte ki. Minthogy a törvény világosan előírja, hogy a kinevezésnek a szakemberek sorából kell tör­ténnie, a kormány elemi kötelessége lett volna, a rendeletben megjelölni, hogy az egyes kineve­zetteket milyen címen tekinti szak­emberek­nk. Mivel ezt elmulasztotta, ennek folytán hatályon kívül helyezendő. Ad. 2. De a kormány Szlovenszkón nem vette figyelembe a nemzetiségi viszonyokat sem, ami kitűnik abból, hogy a kinevezett tagok közül egyetlenegy sem tar­tozik a magyar, illetőleg a német kisebbség­­­hez. A törvény szövegéből logikusan következik, hogy a kormánynak a nemzetiségek sorából is ki kell neveznie néhány országos képviselőtes­tületi tagot. Ezzel maga a kormány is tisztában van és ezért Csehországban 11, Morvaországban és Sziléziában pedig 5 német egyént nevezett ki az ottani képviselőtestületbe. Szlovénekén el­lenben a kormány megfeledkezett erről a köte­lességéről és úgy a magyar, mint a német ki­sebbséget mellőzte a kinevező­­nél, holott az 1921. évi népszámlálás hivatalosan közzé­tett eredményei szerint az előbbi 21,54 szá­zalékát, az utóbbi pedig 4,73 százalékát al­kotja az országban lakó állampolgárok ös­­­szességének. A kormány tehát nem vette fi­gyelembe az ország lakosságának nemzetisé­gi viszonyait A nagymenői kinevezések­ analógiája Miután előadtuk, hogy a rendeletet miért tart­juk törvénnyel meg nem egyezőnek, panaszunk indokolására legyen szabad még a következő­ket felhoznunk: A legfelső közigazgatási bíróság 1924. július 23.-án 9312 sz. a. hozott ítélete szerint (Bph. OCX­XI.), a megyei képviselőtestületi tagok kinevezése ellen csak a választott tagok nyújthatnak be panaszt és pedig csak annyiban, amennyiben kifogásol­ják, hogy ez a megengedett számot felülhaladta és hogy kellő minősítéssel nem bíró személyt ne­veztek ki. Az 1920. április 14.-én 330. ez. a. kelt törvény az 5. §-ban foglalta össze azo­kat a fel­tételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy va­laki megyei képviselőtestületi taggá kinevezhe­tő, illetőleg — caeteris pariba* — kinevezhető lett légyen. A kinevezésről szóló 12. §. a kineve­zést egyéb föltételekhez nem kötötte. Ezzel szemben az 1927. július 14.-én 125 sz. a­ kelt törvény 13. §-a a kinevezést még két to­­bbi föltételhez köti, nevezetesen ahhoz, hogy a ki­nevezettek szakemberek legyenek és hogy a ki­nevezésnél az országban uralkodó nemzetiségi viszonyok figyelembe vétessenek. M­nthogy pedig e feltételek a fentiek szerint nem foro­g­­nak fenn és a kinevezett képviselőtestületi ta­gok­ egyénenként, sem pedig összesen nem te­kinthetők kellő minősítéssel bíró személyek­nek, a legfelső közigazgatási bíróságnak az idézett ítéletében kifejezésre jutó törvényma­gyarázata alapján mi mély tisztelettel alulírot­tak, mint a szlovenszkói országos képvis­elő­­testület választott tagjai, jogosultak vagyunk jelen panasz beadására, Jogosultak vagyunk annál is inkább, mivel a kormány rendelete folytán jogainkban szenvedünk sérelmet az által, hogy a magyar és német kisebbségnek a kinevezésnél való teljes mellőzése miatt az országos képviselő­­testületben szavazataink kisebb súllyal es­nek latba és nemzetiségi érdekeink nin­csenek úgy képviselve, mintha az országos képviselőtestületben rajtunk választottakon kívül a magyarság és németség számará­nyának megfelelő számú magyar és német nemzetiségű kinevezett képviselőtestületi ta­gok is helyet foglalnának. Panaszunk tehát törvény 2 §-ában eleget tesz a 36—1876 sz. megállapított követelmé­nyeknek is. 1929 március 1, péntek. Füssy Kálmán interpellációja a komáromi várerőd belső körútjának elzárása ügyében Prága, február 28. Füssy Kálmán magyar nem­zeti párti nemzetgyűlési képviselő és társai a következő interpellációt intézték a nemzetvédelmi miniszterhez: „A komáromi váröv felépítése óta, úgy külső, mint belső oldalán egy-egy út húzódik. Ezen utak mindenkor a közforgalmat is szolgálták. A­­ komá­romi földtulajdonosok évtizedeken keresztül eze­ket az utakat használták a mellékelt vázrajzon feltüntetett Asztagszeri, Alsóérháti és SingeLői dü'őkben fekvő mintegy 150 hét holdat kitevő földjeik megközelítésére. Ez természetes dolog volt annál is inkább, mert a földeket máshonnan meg­közelíteni nem lehet és különösen nedves idő­járásban nemcsak a mellékutak, de a szántók és rétek is víz alá kerülnek. A múlt év szeptemberében Schauer alezredes, az erődök épületeinek gondnoka, a mellékelt váz­rajzon vörössel meghúzott körúton, a közeledést a III. várerődtől az IV. vérerődig megtiltotta és ezzel a fenti földek megközelítését lehetetlenné tette. Az intézkedés indoka az volt, hogy az uton való forgalom által az épületek biztonsága veszé­lyeztetik. A város vezetősége eljárt a helyőrségi parancs­nokságnál az intézkedés hatálytalanítása érdeké­ben, de a helyőrségi parancsnokságnak nem állott módjában Schauer alezredes intézkedéseit hatá­lyon kívül helyezni. Az érdekeltek Schauer alez­redeshez is kérelemmel fordultak az út szabaddá tétele érdekében, indokolva kérelmüket azzal, hogy soha az épületekben kár nem esett és maguk az útvonalon közlekedők saját érdekükben is el­sőrendű kötelességüknek tartják, hogy az épületek minden veszélytől megóvassanak. " Schcauer alezredes indokolás nélkül elutasította­ a kérelmet, de hozzáfűzte, hogy magyarnak nincs engedély. Mindezek után a Miniszter Úrhoz fordulunk, hogy tudomást szerezzen arról, hogy a hadsereg egyes tagjai miképpen bánnak a polgári lakossággal, hogyan kezelik a magyar nemzetiségű állampol­gárokat és miképpen teszik lehetetlenné az évti­zedek óta használt utakon való közlekedést és ezzel a kis emberek gazdálkodását és megélheté­sük lehetőségének biztosítását. Tisztelettel kérdezzük a Miniszter Urat, hajlan­dó-e a leírt ügyben* vizsgálatot azonnal elren­delni és intézkedn­i hogy a nevezett­et még a ta­vaszi munkák megkezdése előtt újra megnyit­has­sák? Hajlandó-e Miniszter Ur Schauer alezredes el­len az állampolgárok békés együttélését veszé­lyeztető kijelentése miatt a fegyelmi vizsgálatot elrendelni és őt szigorúan megbüntetni?“ Elsülyedt francia gőzös Pária, február 28. A San Malo nevű gőzös tegnap Ch­erbourgból Le Havreba vezető úton Cherbourgtól nyugatra elsül­yedt A legénység hét embere egy mentőcsónakon partra ver­gődött, de a hét ember közül az egyik a kiál­lott fáradtságok miatt meghalt. A másik men­tőcsónak, amelyen öt ember volt, elveszett Cherbourgból több hajó futott ki keresésére. A tkétzáras ajtó ffie rrtfft útike­resben !Cocsis 3fria: Ádám Wallace (32) — ön az, Dick Martin? Emberfia, megza­varja a legszebb bridgej­á­tszmám­at. Marok­nyi pénzt nyerek kollégáimtól. Tisztára cse­csemők, mondom önnek — a­ háttérből tilta­kozó hangok hallatszottak. — Na, csak nem akarjátok mondani, hogy a bridgebőtl többet értenétek, mint a cuclizó csecsemő? — in­tette őket Sneed nyugalomra. Dick türelmetlenül szakította félbe. — Hagyjon fel ezzel az őrültséggel, Sneed. Hallatlanul fontos dolgot, kell önnel közöl­nöm. Cody hívott fel Megtámad­tóik, gyilko­sok vannak a házában. Elmondotta, milyen külön­ösképpen szer­zett tudomást a dologról. — Háj, ez cifrán hangzik —- mondotta Sneed komolyra vált hangon­ megyünk. Rögtön autót hozatok.Azonnal ki­— Az én kocsim gyorsabban megy. Elvi­szem magammal, — Jól van, Mártim, elébe megyünk. Vár­jon min­ket a viadukt alatt. El­bert inspektor és Staynes sergeamt kísérnek el minket. — Kitűnő. Tartok tőle, hogy minden kéz­re szükségünk lesz. Lecsapta a kagylót, lekapta a fogasról ka­bátját és kirohant az ajtón.­Amint az ajtót kinyitotta, csodálkozva ugrott vissza. Egy sá­padt asszony lépett vele szembe. — Mrs. Lanedown! — kiáltotta. Sybil! — szaladt végig a lelkén. — Nem faiolom, miihez kezdjek —­ panasz­kodott a nő. — Leányom eltűnt! Kérem, jöjjön be — mondotta Dick, akinek hevesen dobogott a szíve. ~~ Mindent mondjon el sorjában. Minden egyes szénák j^eo&foogp via „ Mrs. Lanedown gyorsan elmondotta­, amit tudott Amikor este nyolc óra tájban haza­tért, Sybil nem volt otthon. Tíz óráig nem nagyon aggódott emiatt. Ekkor felhívta ba­rátnőjét, akinél Sybil gyakran töltötte estéit. Napok óta nem látta. Felhívta másik, har­madik ismerősét, ugyanez volt a válasz. Vé­gül sikerült Sybil kolléganőjével beszélnie. A fiatal leány azután megadta a kívánt fel­világosí­tást. Sybilt egy idegen hölgy kereste fel és autoutira hívta meg. Ki volt a hölgy? Ezen hiába törte az édesanyja a fejét. Köz­ben éjfél lett és Sybilb­ől még mindig sem­mi nyom. Dick figyelmesen hallgatta végig. Vas nyugalommal nyomta el szivének őrjöngő nyugtalanságát. — Sybil kolléganője leírta-e az idegen hölgyet? Mrs. Lamscown bólintott. — Milyen volt? Mire­ Lansdown szavaiból már következ­tethetett. A durva csontozatul, penetráns­­,illatot árasztó hölgyben megismerte azt nőt, akit először Cody gazdasszonyának tar­a­tott. Mrs. Cody vett. Mips. Lamsdown látta, hogy a detektív el­­sápadt. Kétségbeesetten kapott a detektív karjához. — Isteneim! ön sejt valamit! Valami tör­tént vele? Dick fájdalmasan csóvál­ta fejét. — Két órán belül tisztán látok — mondta, kif­lé összeszedve magát. — Be akarja-e várni itt felhívásomat? Könyvtáram rendel­kezésére áll — Nem, nem! Jobb lesz, ha hazamegyek. Nincs kizárva, hogy Sybil eltűnése egész ár­tatlanul végződik. Ha hazajön, haláb­a aggó­dik, ha a lakást üregen találja. De menjen, Mr. Martin. Ne gondoljon velem. Autóm a ház előtt van és egyedüli is hazat­alá­lok. Egy percet nem tehetett wem­bem. Dick követte az asszony tanácsát és lesietett a lépcsőkön. Felszakí­totta a garázs ajtaját, ki­tolta a­z autót, a karmánykerék rott­ik Jobban érezte magát most, mellé ng­hogy az autó megindult. Minden pillanat közelebb vitte a tett szín­helyéhez. A vasúti hid alatt három néma alak vára­kozott rá. —• Szálljanak be gyorsam — kiáltotta Dick. Sneed Dick mellé ült. " Dick belebámult az üres útba, amely el­nyelte fényszórójának sugarait — Misa Lanedown eltűnt — végül fogai közül. — És félek...szaladt ki Egy pillanatra elhallgatott. Az autó vág­tatva nyelte a kilométereket. Amikor a holfényben a szabad út tárult fel előttük, Diák elmondotta, hogy mitől tart. Azután újból gondolataiba mélyedve hallgatott el A kocsi örült iramban vágta­tott.­­— Most már a sussexi rendőrség South Wea­lthrben lesz — mondotta, de hangjában a reménység mellett a kétség is kifejeződött. Sneed tagjad­ófliag rázta fejét. — Ne higgje, Mr. Martin. Nem is sejti, mi­lyen hátramaradott a rendőrségi intézmény a provinában. Lehet, hogy a legközelebbi rend­őrőrségnek nincs is telefonja, vagy ha van, akkor éppen elromlott, vagy pedig nincs mellette senkii, mert tíz óraikor beszüntetik a szolgálatot. Ha a jobbik esetben a telefon­üzenetet meg is kapták, még ezzel nem moz­dultak ki. Szigorúan az instrukciókhoz tart­ják magukat és csak akkor cselekszenek, ami­kor hiteles jelentést kapnak. Hát tudjuk-e mi is biztosan, hogy Cody felhívása megfelel a valóságnak? Hátha csapdát akar magának ál­lá­tani? Dick nem felelt azonnal. Az olajnyymást szabályozta, — Nem, — mondotta, ezek a kiáltások va­­l­­ódiak volta­k. A következő negyedórában se­nki s­em be­szélt, mindenki feltevéseivel foglalkozott. — Nem a bitófaudvarr közelében vagyunk-e? — kérdezte hirtelen Sneed és kihajolt — Balra van, — felelte Dick és egy pilla­natra végigsöpörte a fényszóróval az utat Az omladozó fal lassan kibontakozott a ho­mályból. Az ajtó még rozogábban lógott mint egyébként A fák koronája élesen kirajzoló­dott a holdfényben. Mindez egy pillanatig tar­tott az autó vágtatva repült tovább. — Ez az egész Selford-história egy csa­lóka kép, — mondta Sneed elgondolkodva. — Bárhol nyúljon hozzá az ember, üresbe kap. Szeretném tudni, hogy mi van a ro­vásán? — Kinek? — riadt fel Dick. — Kinek másnak, mint Selford lordnak! Hát miért járja második Aliasvárosként kör­be a világot? Azért, hogy egy könyvet meg­írjon? Hogy országokat és embereket lás­son? Ilyet ne mondjon nekem! Minden fia­tal paírnek az a természetes kívánsága, hogy először Angliában tündököljön. És milyen ér­deke lehet a fiatal lordnak abban, hogy tar­tózkodási helyének megállapítása alól állan­dóan kivonja magát? Gondoljon csak erre! Nyolc hónapiig utazik a nyomában és­ mégsem láthatja szemtől szembe. — Jómagam nem láttam őt, de a fényképét láttam. — volt Dick meglepő felelete. Sneed csodálkozva nézett szomszédjára. — Emberfia és ezt csak most mondja ne­kem? Dick úgy tett, mintha nem venné észre az inspektor fürkésző pillantását. — Hát micsoda fontossága lehet a lord egy fényképének? — kérdezte odavetve. — Ne mondjon ilyet, Dick. Ha megvan a fényképünk, akkor már a bűnöző nyomán vagyunk és a félmunkát már megtettük. . Dick fölényesen nevetett (Folytatjuk.)

Next