Prágai Magyar Hirlap, 1929. március (8. évfolyam, 51-75 / 1974-1998. szám)
1929-03-01 / 51. (1974.) szám
2 Tn?y<;M-A^AGfaVR-HTRItA^ A magyarság szlovenszkói országos képviselőtestületi követei a tagkinevezések megsemmisítését kérik a legfelső közigazgatási bíróságnál Prága, február 28. A legkiáltóbb sérelmek egyike, amely az utolsó időben, a magyar kisebbséget Szlovenszkón és Ruszonszkón érte, a kormánynak az az intézkedése volt, amellyel az országos képviselőtestületekbe történt kinevezések során a magyarságot teljesen mellőzte. A magyarság megválasztott tartománygyűlési képviselői a képviselőtestületek alakuló ülésén deklarációban jelentették be, hogy a kormány ezen ténye ellen panasszal élnk a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál. A nagy elvi jelentőségű petíciót a napokban nyújtták be a szlovenszkói országos képviselőtestület magyar tagjai a legfelső közigazgatási bírósághoz s a petícióban a szlovenszkói országos képviselőtestületben történt kinevezések megsemmisítését kérik. jük:A petíció szövegét az alábbiakban ismertető panasz Mély tisztelettel alulírottak: az országos keresztényszocialista párt, illetve a magyar nemzeti párt, a szepesi németek pártja és a magyar nemzeti munkáspárt listáján a szlovenszkói országos képviselőtestületbe beválasztott képviselőtestületi tagok — kezdődik a beadvány — a kormánynak 76.244—1928—7. számú intézkedése ellen, amellyel a szlovenszkói országos képviselőtestület 18 tagját kinevezte panasszal élünk és mély tisztelettel kérjük a legfelső közigazgatási bíróságot, hogy a kormánynak ezen intézkedését az 1875. október 22.-én kelt 36—18*6 . sz. törvény 7. §-a értelmében megsemmisíteni s méltóztassék. indokolás Ezen panaszunk indokolására a következőtkét vagyunk bátrak felhozni. Az 1927. július 14.-én 125. sz. a kelt törvény 12. §-a értelmében az országos képviselő testületek tagjainak kétharmad része a 13. §. szerint választatik, a többi tagot pedig a kormány a szakemberek sorából nevezi ki, figyelembe véve a gazdasági, művelődési, nemzetiségi és társadalmi viszonyokat. A törvénynek ebből a rendelkezéséből világosan kitűnik, hogy a kormány az országos képviselőtestület kinevezett tagjainak kijelölésénél nem járhat el önkényesen, hanem két törvényes korláot tartozik respektálni: 1. A kinevezett országos képviselőtestületi tagoknak a szakemberek sorából kell kikerülniük és 2. a kinevezésnél figyelemmel kell lennie az illető országban uralkodó gazdasági, művelődési, nemzetiségi és társadalmi viszonyokra. Ad: 1. A kinevezésnél a kormány nem a szakértelmet és nem az arravalóságot vette alapul, hanem csakis politikai érdekek és a pártkulcs szerint ejtette meg a kinevezést A képviselőház alkotmányjogi bizottságának jelentése hangsúlyozza, hogy az országos képviselőtestületi tagok egy részének kinevezése egyáltalában nem lesz a választási eredmények korrektúrája és a képviselőtestületnek olyan kiegészítése, hogy az a mindenkori kormánypártok követeléseinek megfeleljen. Ennek dacára a kinevezésnél mégis a kormánypártok egyoldalú érdekei érvényesültek és a kinevezést megelőző tárgyalások akörül forogtak, hogy az egyes kormánypártok milyen arányban legyenek képviselve az országos képviselőtestületben. A szlovenszkói országos képviselőtestület 1929 január 12.-én tartott első ülésén az országos választmány megválasztásánál 8 kinevezett tag csatlakozott a csehszlovák köztársasági párthoz (Gabik, Gerda, Fiala, Kállay, Lanovka, Liska, Pavlovic és Zatkovic urak), 6 a szlovák néppárthoz ( Mederly, Prrcházka, Zirko, Radó, Rubes és Pöstyéni urak), 1 a csehszlovák nemzeti demokrata párthoz (Dr. Macik ur), 1 a csehszlovák néppárthoz (Ziska ur), 1 a csehszlovák szociáldemokrata párthoz (Lehocky Ur) és 1 a csehszlovák nemzeti szocialista párthoz (Milota ur). Minthogy az első négy párt a kormányban képviselve van, az utolsó kettő nem. a kormánypárti és az ellenzéki kinevezett tagok számaránya: 16:2, holott a választott tagok aránya 36:17. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány a kinevezést megerősítésére használta fel saját helyzetének A kinevezésnél a kormány ellenben nem tartotta szem előtt a különböző foglalkozási szakok arányát, sem pedig — ami a vitás kérdés jogi megítélése szempontjából a legfontosabb — a kinevezendők szakismeretét, ami a legjobban abból tűnik ki, hogy a kormányrendeletben még csak meg sem említette, hogy a kinevezett tagokat micsoda szakemberek gyanánt nevezte ki. Minthogy a törvény világosan előírja, hogy a kinevezésnek a szakemberek sorából kell történnie, a kormány elemi kötelessége lett volna, a rendeletben megjelölni, hogy az egyes kinevezetteket milyen címen tekinti szakembereknk. Mivel ezt elmulasztotta, ennek folytán hatályon kívül helyezendő. Ad. 2. De a kormány Szlovenszkón nem vette figyelembe a nemzetiségi viszonyokat sem, ami kitűnik abból, hogy a kinevezett tagok közül egyetlenegy sem tartozik a magyar, illetőleg a német kisebbséghez. A törvény szövegéből logikusan következik, hogy a kormánynak a nemzetiségek sorából is ki kell neveznie néhány országos képviselőtestületi tagot. Ezzel maga a kormány is tisztában van és ezért Csehországban 11, Morvaországban és Sziléziában pedig 5 német egyént nevezett ki az ottani képviselőtestületbe. Szlovénekén ellenben a kormány megfeledkezett erről a kötelességéről és úgy a magyar, mint a német kisebbséget mellőzte a kinevezőnél, holott az 1921. évi népszámlálás hivatalosan közzétett eredményei szerint az előbbi 21,54 százalékát, az utóbbi pedig 4,73 százalékát alkotja az országban lakó állampolgárok összességének. A kormány tehát nem vette figyelembe az ország lakosságának nemzetiségi viszonyait A nagymenői kinevezések analógiája Miután előadtuk, hogy a rendeletet miért tartjuk törvénnyel meg nem egyezőnek, panaszunk indokolására legyen szabad még a következőket felhoznunk: A legfelső közigazgatási bíróság 1924. július 23.-án 9312 sz. a. hozott ítélete szerint (Bph. OCXXI.), a megyei képviselőtestületi tagok kinevezése ellen csak a választott tagok nyújthatnak be panaszt és pedig csak annyiban, amennyiben kifogásolják, hogy ez a megengedett számot felülhaladta és hogy kellő minősítéssel nem bíró személyt neveztek ki. Az 1920. április 14.-én 330. ez. a. kelt törvény az 5. §-ban foglalta össze azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valaki megyei képviselőtestületi taggá kinevezhető, illetőleg — caeteris pariba* — kinevezhető lett légyen. A kinevezésről szóló 12. §. a kinevezést egyéb föltételekhez nem kötötte. Ezzel szemben az 1927. július 14.-én 125 sz. a kelt törvény 13. §-a a kinevezést még két tobbi föltételhez köti, nevezetesen ahhoz, hogy a kinevezettek szakemberek legyenek és hogy a kinevezésnél az országban uralkodó nemzetiségi viszonyok figyelembe vétessenek. Mnthogy pedig e feltételek a fentiek szerint nem forognak fenn és a kinevezett képviselőtestületi tagok egyénenként, sem pedig összesen nem tekinthetők kellő minősítéssel bíró személyeknek, a legfelső közigazgatási bíróságnak az idézett ítéletében kifejezésre jutó törvénymagyarázata alapján mi mély tisztelettel alulírottak, mint a szlovenszkói országos képviselőtestület választott tagjai, jogosultak vagyunk jelen panasz beadására, Jogosultak vagyunk annál is inkább, mivel a kormány rendelete folytán jogainkban szenvedünk sérelmet az által, hogy a magyar és német kisebbségnek a kinevezésnél való teljes mellőzése miatt az országos képviselőtestületben szavazataink kisebb súllyal esnek latba és nemzetiségi érdekeink nincsenek úgy képviselve, mintha az országos képviselőtestületben rajtunk választottakon kívül a magyarság és németség számarányának megfelelő számú magyar és német nemzetiségű kinevezett képviselőtestületi tagok is helyet foglalnának. Panaszunk tehát törvény 2 §-ában eleget tesz a 36—1876 sz. megállapított követelményeknek is. 1929 március 1, péntek. Füssy Kálmán interpellációja a komáromi várerőd belső körútjának elzárása ügyében Prága, február 28. Füssy Kálmán magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő és társai a következő interpellációt intézték a nemzetvédelmi miniszterhez: „A komáromi váröv felépítése óta, úgy külső, mint belső oldalán egy-egy út húzódik. Ezen utak mindenkor a közforgalmat is szolgálták. A komáromi földtulajdonosok évtizedeken keresztül ezeket az utakat használták a mellékelt vázrajzon feltüntetett Asztagszeri, Alsóérháti és SingeLői dü'őkben fekvő mintegy 150 hét holdat kitevő földjeik megközelítésére. Ez természetes dolog volt annál is inkább, mert a földeket máshonnan megközelíteni nem lehet és különösen nedves időjárásban nemcsak a mellékutak, de a szántók és rétek is víz alá kerülnek. A múlt év szeptemberében Schauer alezredes, az erődök épületeinek gondnoka, a mellékelt vázrajzon vörössel meghúzott körúton, a közeledést a III. várerődtől az IV. vérerődig megtiltotta és ezzel a fenti földek megközelítését lehetetlenné tette. Az intézkedés indoka az volt, hogy az uton való forgalom által az épületek biztonsága veszélyeztetik. A város vezetősége eljárt a helyőrségi parancsnokságnál az intézkedés hatálytalanítása érdekében, de a helyőrségi parancsnokságnak nem állott módjában Schauer alezredes intézkedéseit hatályon kívül helyezni. Az érdekeltek Schauer alezredeshez is kérelemmel fordultak az út szabaddá tétele érdekében, indokolva kérelmüket azzal, hogy soha az épületekben kár nem esett és maguk az útvonalon közlekedők saját érdekükben is elsőrendű kötelességüknek tartják, hogy az épületek minden veszélytől megóvassanak. " Schcauer alezredes indokolás nélkül elutasította a kérelmet, de hozzáfűzte, hogy magyarnak nincs engedély. Mindezek után a Miniszter Úrhoz fordulunk, hogy tudomást szerezzen arról, hogy a hadsereg egyes tagjai miképpen bánnak a polgári lakossággal, hogyan kezelik a magyar nemzetiségű állampolgárokat és miképpen teszik lehetetlenné az évtizedek óta használt utakon való közlekedést és ezzel a kis emberek gazdálkodását és megélhetésük lehetőségének biztosítását. Tisztelettel kérdezzük a Miniszter Urat, hajlandó-e a leírt ügyben* vizsgálatot azonnal elrendelni és intézkedni hogy a nevezettet még a tavaszi munkák megkezdése előtt újra megnyithassák? Hajlandó-e Miniszter Ur Schauer alezredes ellen az állampolgárok békés együttélését veszélyeztető kijelentése miatt a fegyelmi vizsgálatot elrendelni és őt szigorúan megbüntetni?“ Elsülyedt francia gőzös Pária, február 28. A San Malo nevű gőzös tegnap Cherbourgból Le Havreba vezető úton Cherbourgtól nyugatra elsülyedt A legénység hét embere egy mentőcsónakon partra vergődött, de a hét ember közül az egyik a kiállott fáradtságok miatt meghalt. A másik mentőcsónak, amelyen öt ember volt, elveszett Cherbourgból több hajó futott ki keresésére. A tkétzáras ajtó ffie rrtfft útikeresben !Cocsis 3fria: Ádám Wallace (32) — ön az, Dick Martin? Emberfia, megzavarja a legszebb bridgejátszmámat. Maroknyi pénzt nyerek kollégáimtól. Tisztára csecsemők, mondom önnek — a háttérből tiltakozó hangok hallatszottak. — Na, csak nem akarjátok mondani, hogy a bridgebőtl többet értenétek, mint a cuclizó csecsemő? — intette őket Sneed nyugalomra. Dick türelmetlenül szakította félbe. — Hagyjon fel ezzel az őrültséggel, Sneed. Hallatlanul fontos dolgot, kell önnel közölnöm. Cody hívott fel Megtámadtóik, gyilkosok vannak a házában. Elmondotta, milyen különösképpen szerzett tudomást a dologról. — Háj, ez cifrán hangzik —- mondotta Sneed komolyra vált hangon megyünk. Rögtön autót hozatok.Azonnal ki— Az én kocsim gyorsabban megy. Elviszem magammal, — Jól van, Mártim, elébe megyünk. Várjon minket a viadukt alatt. Elbert inspektor és Staynes sergeamt kísérnek el minket. — Kitűnő. Tartok tőle, hogy minden kézre szükségünk lesz. Lecsapta a kagylót, lekapta a fogasról kabátját és kirohant az ajtón.Amint az ajtót kinyitotta, csodálkozva ugrott vissza. Egy sápadt asszony lépett vele szembe. — Mrs. Lanedown! — kiáltotta. Sybil! — szaladt végig a lelkén. — Nem faiolom, miihez kezdjek — panaszkodott a nő. — Leányom eltűnt! Kérem, jöjjön be — mondotta Dick, akinek hevesen dobogott a szíve. ~~ Mindent mondjon el sorjában. Minden egyes szénák j^eo&foogp via „ Mrs. Lanedown gyorsan elmondotta, amit tudott Amikor este nyolc óra tájban hazatért, Sybil nem volt otthon. Tíz óráig nem nagyon aggódott emiatt. Ekkor felhívta barátnőjét, akinél Sybil gyakran töltötte estéit. Napok óta nem látta. Felhívta másik, harmadik ismerősét, ugyanez volt a válasz. Végül sikerült Sybil kolléganőjével beszélnie. A fiatal leány azután megadta a kívánt felvilágosítást. Sybilt egy idegen hölgy kereste fel és autoutira hívta meg. Ki volt a hölgy? Ezen hiába törte az édesanyja a fejét. Közben éjfél lett és Sybilből még mindig semmi nyom. Dick figyelmesen hallgatta végig. Vas nyugalommal nyomta el szivének őrjöngő nyugtalanságát. — Sybil kolléganője leírta-e az idegen hölgyet? Mrs. Lamscown bólintott. — Milyen volt? Mire Lansdown szavaiból már következtethetett. A durva csontozatul, penetráns,illatot árasztó hölgyben megismerte azt nőt, akit először Cody gazdasszonyának taratott. Mrs. Cody vett. Mips. Lamsdown látta, hogy a detektív elsápadt. Kétségbeesetten kapott a detektív karjához. — Isteneim! ön sejt valamit! Valami történt vele? Dick fájdalmasan csóválta fejét. — Két órán belül tisztán látok — mondta, kiflé összeszedve magát. — Be akarja-e várni itt felhívásomat? Könyvtáram rendelkezésére áll — Nem, nem! Jobb lesz, ha hazamegyek. Nincs kizárva, hogy Sybil eltűnése egész ártatlanul végződik. Ha hazajön, halába aggódik, ha a lakást üregen találja. De menjen, Mr. Martin. Ne gondoljon velem. Autóm a ház előtt van és egyedüli is hazatalálok. Egy percet nem tehetett wembem. Dick követte az asszony tanácsát és lesietett a lépcsőkön. Felszakította a garázs ajtaját, kitolta az autót, a karmánykerék rottik Jobban érezte magát most, mellé nghogy az autó megindult. Minden pillanat közelebb vitte a tett színhelyéhez. A vasúti hid alatt három néma alak várakozott rá. —• Szálljanak be gyorsam — kiáltotta Dick. Sneed Dick mellé ült. " Dick belebámult az üres útba, amely elnyelte fényszórójának sugarait — Misa Lanedown eltűnt — végül fogai közül. — És félek...szaladt ki Egy pillanatra elhallgatott. Az autó vágtatva nyelte a kilométereket. Amikor a holfényben a szabad út tárult fel előttük, Diák elmondotta, hogy mitől tart. Azután újból gondolataiba mélyedve hallgatott el A kocsi örült iramban vágtatott.— Most már a sussexi rendőrség South Wealthrben lesz — mondotta, de hangjában a reménység mellett a kétség is kifejeződött. Sneed tagjadófliag rázta fejét. — Ne higgje, Mr. Martin. Nem is sejti, milyen hátramaradott a rendőrségi intézmény a provinában. Lehet, hogy a legközelebbi rendőrőrségnek nincs is telefonja, vagy ha van, akkor éppen elromlott, vagy pedig nincs mellette senkii, mert tíz óraikor beszüntetik a szolgálatot. Ha a jobbik esetben a telefonüzenetet meg is kapták, még ezzel nem mozdultak ki. Szigorúan az instrukciókhoz tartják magukat és csak akkor cselekszenek, amikor hiteles jelentést kapnak. Hát tudjuk-e mi is biztosan, hogy Cody felhívása megfelel a valóságnak? Hátha csapdát akar magának állátani? Dick nem felelt azonnal. Az olajnyymást szabályozta, — Nem, — mondotta, ezek a kiáltások valódiak voltak. A következő negyedórában senki sem beszélt, mindenki feltevéseivel foglalkozott. — Nem a bitófaudvarr közelében vagyunk-e? — kérdezte hirtelen Sneed és kihajolt — Balra van, — felelte Dick és egy pillanatra végigsöpörte a fényszóróval az utat Az omladozó fal lassan kibontakozott a homályból. Az ajtó még rozogábban lógott mint egyébként A fák koronája élesen kirajzolódott a holdfényben. Mindez egy pillanatig tartott az autó vágtatva repült tovább. — Ez az egész Selford-história egy csalóka kép, — mondta Sneed elgondolkodva. — Bárhol nyúljon hozzá az ember, üresbe kap. Szeretném tudni, hogy mi van a rovásán? — Kinek? — riadt fel Dick. — Kinek másnak, mint Selford lordnak! Hát miért járja második Aliasvárosként körbe a világot? Azért, hogy egy könyvet megírjon? Hogy országokat és embereket lásson? Ilyet ne mondjon nekem! Minden fiatal paírnek az a természetes kívánsága, hogy először Angliában tündököljön. És milyen érdeke lehet a fiatal lordnak abban, hogy tartózkodási helyének megállapítása alól állandóan kivonja magát? Gondoljon csak erre! Nyolc hónapiig utazik a nyomában és mégsem láthatja szemtől szembe. — Jómagam nem láttam őt, de a fényképét láttam. — volt Dick meglepő felelete. Sneed csodálkozva nézett szomszédjára. — Emberfia és ezt csak most mondja nekem? Dick úgy tett, mintha nem venné észre az inspektor fürkésző pillantását. — Hát micsoda fontossága lehet a lord egy fényképének? — kérdezte odavetve. — Ne mondjon ilyet, Dick. Ha megvan a fényképünk, akkor már a bűnöző nyomán vagyunk és a félmunkát már megtettük. . Dick fölényesen nevetett (Folytatjuk.)