Prágai Tükör, 2014 (22. évfolyam, 1-6. szám)

2014 / 1. szám

beszéljük meg... Beszéljük meg... Annak ellenére, hogy már eléggé benne járunk a 2014-es esztendőben, logikus, hogy az idei első lapszámunkban mégis teret kap az elmúlt esztendő, illetve az azt értékelő írások. Helyénvaló tehát néhány szó a Prágai Tükörről és a magyar szövetség honlapjáról (www.csmmsz.org) is. Általánosságban elmondható, hogy a színessé és kéthavivá vált folyóirat fogadtatása általában pozitív volt. Természetesen bírálatok, kifogások is megfogalmazódtak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy még egy ilyen kis közösség, mint a csehországi magyaroké, összes igényét kielégíteni egy újsággal lehetetlen. Az azonban elérhető, hogy az eddiginél gyakoribb véleménynyilvánítással, igényeink konkrét megfogalmazásával magunk is hozzájáruljunk a lap arculatának alakításához. Néma gyereknek ugyanis még az anyja sem érti szavát. Az elmúlt év pozitív fejleménye, hogy a világ legnagyobb, a berlini székhelyű sajtó adatbankja, az EBSCO, arról tájékoztatott minket, hogy a Prágai Tükör bekerült adatbázisukba. Ennek alapján az érdeklődő bárhol a világon megrendelheti a lapot, illetve hozzájuthat a lapban közölt cikkekhez. Ez fontos dolog, még akkor is, ha tudjuk, hogy reálisan egyáltalán nem leszünk elhalmozva új előfizetésekkel. Hasonlóan fontos fejlemény történt a honlappal kapcsolatban is. A cseh nemzeti könyvtár nemrégiben arról tájékoztatott, hogy beleegyezésünk esetén felveszi a CSMMSZ honlapját a cseh nemzeti sajtó­archívumba, így annak anyagai a jövő generációk számára is megőrződnek. Ez is a magyar szövetség tevékenységének az elismerése. A csehországi nemzeti kisebbségek által működtetett több mint száz honlap közül értesüléseink szerint csak három kapott ilyen lehetőséget. Természetesen itt is a földön kell maradnunk, s ne gondoljuk, hogy a jövőben mindenki a honlapunkat fogja keresni, s a csehországi magyarok múltja és jelene iránt fog érdeklődni. Mindezek ellenére a két dolog azonban egyértelműen jelzi: figyelnek ránk, s munkánkkal sikerült újabb elismeréseket szereznünk. Érdemes tehát tovább dolgozni. Tisztelettel: Kékes János

Next