Katolikus főgimnázium, Privigye, 1883

Tengermedencéink viszonya a kontinensekhez, tekintettel keletkezésekre és alakj­okra. Az ember ismeretköre a vízi óceán morfológiájáról kivált régibb időkben lassan tágult, sőt mondhatjuk napjainkig volt a tenger a tudományos kutatások mostohája. A­mit e te­kintetben a régiek tettek, az oly kevés, hogy az újabb idők embereinek — mondhatni — teljesen ismeretlen területeken mozogva kellett az oceanografia abc-jét tisztába hozni. A „mundus tripartitus“ és a „terra quadrifida“ mutatják, meny­nyire korlátoltak és primitívek valának a régiek vízrajzi is­meretei, s hogy a tenger felőli alaposabb ismeretek kizárólag a Földközitenger medencéje körül pontosultak össze. Az Atlanti óceánnak keleti és az Indiainak nyugati és északi szegélyeit ismerték, de csak helyenkint s azt vélték, hogy az általuk la­kott földet minden oldalról víz özönli körül, mely víztömeget „okeanos“-nak neveztek el. Hogy Necho körülhajózta volna Afrikát, az nagyon kétséges, annál is inkább, miután erről az ókor legnagyobb geográfusa Eratosthenes sem tesz említést. Ismertek tehát egy keleti és egy nyugati tengerrészt a Mare Erythreuraot és Atlanticumot. Még a középkor végén is ilyen­féle vélemények uralkodtak az óceánról és csak midőn a Föld gömbalakjáról szóló tan lábra kapott, változtak meg a Föld tengerrajzáról uralkodó nézetek annyiban, hogy most egy óceánt képzeltek Európa s Afrika nyugati partjaitól Ázsia keleti sze­gélyéig, míg csak e téves feltevést Columbusnak merész és korszakot alkotó expedíciója meg nem döntötte. De még ezután is sokáig uralkodtak ily helytelen fogalmak a vizek eloszlá­sáról a Földön, a­mint ezt Münster Sebestyén ,Oceanus Orien­­talisan és ,Oceanus Occidentalisa4, továbbá Orteliusnak még mai napig is ismeretlen tengerei mutatják. Ez utóbbi után Mercator Gerhard is indult ,Orbis terrae compendiosa descrip­tio4 cí­mű Atlaszában. A XVI. és XVII. század geográfiái az elődök nyomán haladva, szintén hemzsegnek a hibáktól. Tisztább fogalmakról e téren tesz tanúságot Buache Fü­löp.

Next