Katolikus főgimnázium, Privigye, 1915

I. Iskolánk és a háború. Immár a második tanév telt el a nagy és szűnni nem akaró világégés közepette. Az 1914-ben megindult nagy mérkőzés nem sejtett arányokat öltvén, ez évben csak még jobban éreztette hatását iskolánk életében. Az idei tanév megnyitásakor nemcsak tanárok hiányoztak közülünk, hanem diák­jaink is állottak már katonai szolgálatban, az év folyamán pedig még többen siettek a kibontott zászlók alá ; e személyi változásokon kívül reányomta bélyegét a háború egész munkánkra és eredményeinkre, szor­galmunkra és törekvéseinkre, erkölcsi érzéseinkre és életmódunkra. Rend­kívüli erőfeszítéseket, sűrű lemondásokat követelt tőlünk e történelmi idő, de melyikünk nem vállalta s hozta volna meg azokat a legnagyobb kész­séggel és megnyugvással annak tudatában, hogy nemzeti becsületünkről s hazánk jövő életéről van szó s látva azt, hogy minő vitézséggel és dicsőséggel ismertetik el amazt s biztosítják emezt a mi hős katonáink? S nem fogunk-e, ha kell, még többet is tenni jövőnk érdekében ? !­ 1. Az intézeti épület. Az intézeti épület berendezésén és állapotán semmi változás vagy kár sem esett, mivel háborús célra nem volt lefoglalva. A kegyesrendi társház nagyobbik ebédlője azonban már a háború eleje óta be van ren­dezve sebesült katonák részére. A 24 ággyal ellátott terem berendezéséhez a szükséges felszerelést szíves áldozatkészséggel részint a kegyesrendi társház, részint Privigye nagyközség közönsége szolgáltatta. Sebesültek ápolására azonban mindeddig nem került sor. Minthogy tehát az épület gimnáziumi része egyáltalában nem volt igénybe véve hadi célra, hely tekintetében a tanítás rendes menete elé nem gördült semmiféle akadály sem, míg ellenben, mint alább látni fogjuk, a tanári személyzet tekintetében a háború kezdete óta küzdelmes volt iskolánk működése.

Next