Pro Minoritate, 1997 (1-4. szám)

1997 / 1. szám

Hogy a sok évszázados, véres leszámolásokkal és háborúk­kal tarkított horvát-szerb szembenálláshoz mi közük volt a Baranyai, kelet-szlavó­­niai és nyugat-szerémségi magyaroknak? Szinte semmi, illetve csak annyi, hogy útban voltak. Akadályozták a Szer­biából előretörő Jugoszláv Néphadsereg alakulatait és a nyomukban felvonuló csetnik szabadcsapatokat. Belgrád ere­deti szándéka szerint Vuko­­várt csak a horvát „elemek­től" kellett volna megtisztíta­ni, egyébként a Szerb Krajina fővárosának szerepét szánták neki, a katonai vezetés azon­ban nem tudott megálljt pa­rancsolni a fékevesztett pusz­tításnak. A horvátországi ma­gyarok, akik tanúi voltak a hónapokig tartó ostromnak, kénytelenek voltak felismerni - főleg miután ők is Horvát­ország szuverenitása mellett voksoltak -, hogy sorsuk meg­pecsételődött. Valószínűleg legtöbbjében akkor merült fel először a menekülés gondolata. Mák Ferenc: Menekülésben A szlovákság nemcsak a me­gyék perifériáin élt (él), hanem a centrumban is. 1950-től Bé­késcsaba lett a megnövekedett területű megye székhelye. A város közigazgatási szerepe már az 1960. évi népszámlá­láskor megmutatkozott, a la­kosság száma ekkorra lépte túl az 1941. évit. A hatvanas-het­venes évek beruházásai továb­bi új munkaerőt vonzottak a városba, a népesség növekedé­se azonban a nyolcvanas évek vége felé megtorpant. A lakosság egy részének ki­­cserélődése megváltoztatta a szlováklakta települések vallási összetételét is. Mindenekelőtt a római katolikusok és kisebb mértékben a reformátusok szá­ma növekedett, míg az evangé­likusoké csökkent. Kugler József: A csehszlovák-magyar lakosságcsere népesség­földrajzi vonatkozásai a dél-alföldi régióban A valóságban azonban ma Magyarországon a kisebbségi népességet alkotó lakosok még nem nevezhetők polgároknak, testületeik, szervezeteik ki vannak szolgáltatva eltartóik­nak, az államnak és elsősor­ban az önkormányzatoknak. De ez utóbbiak is ki vannak téve a kisebbségi regisztráció hiányából következő anomáli­ának, mert fiktív népesség­számra, a kisebbségek létszá­mára nem releváns szavazati eredményre állapítanak meg kis, közepes vagy jelentős nagyságú támogatási össze­geket. Érvényes mindez a pé­csi cigány kisebbségre is. Je­lenleg nincs a pécsi cigány népesség létszámára vonatko­zó egzakt adatunk. A nép­­számlálások kategóriái - anyanyelv, nemzetiség, ide­gen nyelv használata - nem teszik lehetővé valós kép ki­alakítását a tényleges népes­ségszámról, ennek okai között szerepelnek az önkéntes be­vallást akadályozó történelmi, társadalmi, politikai gátak. Rozs András: Cigány állampolgárok Pécsett 1994-1997 Főszerkesztő: Tóth István • Szerkesztők: Aáry-Tamás Lajos, Gyurcsik Iván, Király András, Klein András Tipográfia és tördelés: Heltai Csaba és Heltai Ákos • Szerkesztőség: 1117 Budapest, Orlay u. 2/B, Tel./fax: 166-8347 Levélcím: 1462 Bp., Pf. 771 • Kiadja: Pro Minoritáté Alapítvány • Készült az Arzenál Nyomdában • ISSN 1216/9927 A címlapon és a hátlapon Dusán Kállay grafikái láthatók A lapban olvasható cikkek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség véleményével Folyóiratunk megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta

Next