Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-07-15 / 28. szám
is megkezdjem az egyházigazgatási jogról szóló : IId. kánon* átnézésével. A' budai zsinat' szellemét már maga ez a' II. kánon eléggé jellemzi, 's mutatja, hogy az igazság' lelkének vezérlő befolyását, czélirányos javallatit mily nagyon elnyomta a' képzelt protestáns hierarchia' rémképétőli ijedezés. Ugyanis ha taglalás alá vesszük e' cánont, benne szembeszökő következetlenségre találunk, mert elején a' jogosság' kívánalmához képest világosan elismertetik, hogy: „quia ecclesiae ex auditoribus et doctoribus constant, cuivis membro aequale ad potestatem ecclesiasticam jus esse debetu ; — de már végén mintegy megbánva előbbi őszinte nyilatkozatát a' törvényalkotók' hatalmas többsége illy óvásul szolgálandó záradékot létesített: ,,régimen ecclesiasticum ex consensione et ecclesiarum utilitate, ministris quoque religionis defertur." E mutatványból világos, hogy e' végzemény1 szerkesztésekor a' helvét hitvallású törvényalkotók szándékukat bármi áron kiviendők nem igen akartak a' helvét hitvallástételre ügyelni, melly ellenökre a' szentírásnak egyházigazgatásra vonatkozó helyeivel egyértelmüleg ezt mondja: „Deus ad colligendam vei constituendam sibi ecclesiam, eandemque gubernandam et conservandam , semper usus est ministris, iisque utitur adhuc, et utetur portom quoad ecclesia in terris fuerit.''**) Hogyan egyez meg ez a' cánon keresztyén alkotmányunk' alapczikkeivel, mellyek az új szövetségi oklevelekben olvashatók. Összehasonlítás által tisztán kitűnik. Mit köt Pál apostol szívökre a' keresztyén vallás'tanítóinak, midőn az ap. Cselekedetekről irott könyv' XX. részének 28. versében ezt parancsolja: „Viseljetek gondot magatokról, és az egész nyájról, mellyen a szent lélek titeket vigyázókká (püspökökké ) aniaxo^vvgt tett az Isten' anyaszentegyházának legeltetésére'•?"• Mit tesz Péter apostol, 1-ső levele' V. 2, 3 d. verseiben a' keresztyén lelkészek' kötelességévé, midőn igy nyilatkozik: „Legeltessétek Istennek seregét, melly gondviseléstek alatt vagyoni gondot viselvén (eTiioxoxovvTest arról, nem kényszerítésből, hanem örömest; nem kívánván éktelenül a' nyereséget, hanem kész indulattal; sem pedig úgy mint uralkodók az urnák örökségén, hantem úgy, mint Isten' seregének tükörei?" Az idézetek magokban foglalják a' feleletet. Ezt igy tudva, szabadjon kérdeni, hogy azoktól a' lelkészektől, kiknek apostoli parancs által a' rájok bízatott gyülekezetekrei gondviselés, felügyelés kötelességükké tétetett, méltányos volna-e bármilly szin alatt megtagadni az egyházigazgatáshozi jogot ? hiszen az mind észmind pedig jogtanilag elismert igazság, hogy a' kinek valaki vagy valami iránt kötelességei vannak , annak ugyanaz iránt jogokkal is kell birni. A' hol jog van a' most előadott módon adva : ott a' deferálás, kegyelem' szinét viselő engedély, bizony csak jogtalan jogtorzítás maradand. — Ha valaki a' vallás' szolgáinak az ős keresztyén egyházban lett igazgatási joggyakorlatát a' fölhozott cánoniai tekintetből közelebbről megakarja ismerni, tanúságot veendhet Ap. Csel. XII: 30. — XV: 2. 4.6.22. 23. 41. — XVI: 4. — XX: 17. 18.— Filip. I: 1. — 1 Tim. III: 2. ro.f. — A' leendő zsinat reményem szerint az igazság' és korunk' méltányos szellemétől vezéreltetve, illy gyanút, bizalmatlanságot, és jogféltékenységet ébresztő és tápláló törvénynek, a' létesítendő egyházszabályok közt helyet nem adand, és a'presbyteri kormányrendszert, az első keresztyén egyházban divatozottnak mintája szerint állapítandja meg. A' IV-d. cánon egyes gyülekezetek' hatási jogáról és presbyteriumairól szól ön igaz-Ebben többek közt) az mondatik, hogy a' presbyteriumbani részvételre joguk van az egyház' patronusainak, és ez nagyon helyesen, mert a' patronusok, mint ilyenek, a'gyülekezet'egyéb tagjainál, nevezetesen nagyobb mértékben viselvén a' közterheket, az egyház dolgainak intézésébe kitűnő befolyást, például személyes részvétet joggal igényelhetnek. Mivel azonban az egyházi közterhek aránylagos viselése, habár ez nem csekély adózással történik is , még magában nem érdem , hanem kötelesség, több kívántatván attól, kinek Isten' kegyelméből több adatott: azért nem leend fölösleg, az e' tárgyban alkotandó törvényezikkelyben, minden lehető visszaélések' és békedúló ingerültségre alkalmat nyújtó követelések' eltávoztatása végett , világosabban megérintve a' patronusi kellékeket , ,nutricii ecclesiaei kifejezés' valódi értelmét tisza' tába hozni. A' presbyterium' tagjai közt megemlíttetvén a' gondárok, és a' nép' vénei, vagyis a' közönségesen úgynevezett esküttek , reájok nézve ez rendeltetik : „Curatores et Seniores medis hactenus consvetis eligentur et adjurabuntur— E rendelet, határozatlansága és törvényben okvetlenül szükséges szabatosság hiánya miatt meg nem állhat, még pedig azért, mert nincs kijelölve benne, milly szokott módra van itt hivatkozás, vagy inkább utalás; aztán meg — mint napjainkban köztudomásra hozatott — sok helyen a' presbyterválasztási szokott mód jogcsorbító önkény' alakjában tűnik föl. Vannak például gyülekezetek, hol a' presbyterium, az egyház' költségeit véres keresményéből fedező néptöbbség'zsarnoki mellőzésével, sőt kirekesztésével , maga egészíti ki magát. Illyen helytelen választási szokásra , hogy többeket ne említsek, a' budai zsinat' törvényhozó egyedei nehezen *) Ide tartozó adat még e' tétel a' X-d. cánonból: in quibus (se. presbyteriis) Minister Eeelesiae etiam comprehenditur. **) Helv. Conf. Cap. XVIII: §. 1. K.