Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-16 / 37. szám

biztosítás volna csekély véleményem szerint, ha­ egyháza' számára — hol a' jó szivénkivül, mint a'lelkész földjeit maga miveltetné, 's mivelés he­tsok más prot. egyházban közpénztári alapítvány lyett a' hallgatók lelkészükkel egy pár lótartás iránt vagy akármiben azon küldöttség elott egyez­kednének ; jó reménység' fejében hiszen a­ lelkész itt engedékeny lenne , a' hallgatók pedig illy ki­váltságos korban e' tehertol is menekülnének; az egyház' földjei pedig, valamint a' lelkészéi is, ha ama' terv nem sikerülhetne — nem köz­mun­kával, de közköltséggel műveltetnének, 's csak azon ismeretes okból, mert a' köz­munka — még a' legjobb is — csak köz­munka. De menjünk itt egy kicsit mélyebbre! úgy hiszem gazdaságnál, kü­lönösen közgazdálkodásnál vizsgálódni 's legkisebb hibát is napfényre hozhatni, nagy nyereség. De kérdem, teheti-e ez utolsót az egyházi látogatás ? Fel: nem. Vannak, megvannak-e a­ szántóföldek ? nem fogytak , nem szaporodtak-e ? jókarban tar­tatnak-e? Az első kérdésekre, ha akarunk fele­lünk, ha akarunk nem, az utolsóra — mi pedig mint már másutt is irva van, fehér holló — igent mondunk, és pedig mert, amazokra nézve igy gon­dolkodunk : visitatio nekünk nem parancsol,­­s ha bevallanók szerzeményeinket, velők aztán nem rendelkezhetnénk! Ehez commentárul csak egy adatot, hogy többeket, sok ide tartozókat elhall­gassunk. X * * ns. gyülekezet hajdanta anya levén, sok szép földdel birt. A' mult szomorú időkben azonban megfosztatván templomától, ingó és in­gatlan javait saját fiai, jelesül a'gondnoki család rabolta el minden illető irományokkal együtt. Ké­sőbb mint leány egy más anyához csatoltatott, de árva szegényül; mígnem egy lelkesnek mint­egy erőszakos buzdítására a' házanként szedett papi fizetésből fenmaradt bibamus-töredék meg­takargattatván, ezen szép földdarabok zálogosítat­tak; 's ki gondolná ama buzdítónak daczára is — mert velők ujjat húzni már nem akart — némelly fe­jesek oda vitték a' dolgot , hogy e' javak, termé­szetesen valaminek rovására — több éveken át — pedig az egyházi látogatás minden évben hí­ven eljárt itt is kötelességében — amúgy sution­ban minden számadás nélkül kezeltettek, mígnem elvégre az egyház' új lelkésze e'javakról, 's ezek körüli rendetlenségekről értesíttetvén, az egyházi látogatásnak jelentést tőn, és ismét tőn 's utóbb felbőszült haraggal sem gondolva, egy egyházvidéki küldöttség által a' dolgot nagy nehezen rendbe ho­zá, 's a' következett egyházi látogatásnak reszke­tő kezekkel mutattatának be a' féltékeny (!) kép­viselők által a' záloglevelek, 's már a' lelkész ál­tal rendezett számadó könyv is a' makacsok' nagy megelégedésök 's kibékülésökkel. Mi ebből a' tudo­mány? az, hogy in ultima analysi — kevés kivé­tellel — a' lelkész az egyházi javak' leghűbb őre, 's garantia a' legkényesebb esetben is, itt csak az 5 buzgóságában van; és erre még egy kis tolda­nem létez — egy magtalan buzgó hallgatója által több évi barátságos beszélgetés után, hiveinek tud­ta nélkül, sőt némellyeknek boszuságára, — mert most már mivelniök kell, — egy 12 p. mérős zá­log nemes földet hagyományoztatott, 's alig egy év múlva a' szomszéd — szinte hallgatója — által belőle egy darab elerőszakoltatván, midőn mindenek hallgattak,­­s még azok is, kiknek kötelességökben állt vala védeni — ki egy ki más érdekből elné­multak: neki kelle az izetlenséggel szemközt ál­lani , 's megmenteni a' vagyont, és e' mellett legyőzni még a' villogó haragot, 's mind ezt egy­házi látogatás nélkül. Mi ebből ismét még egy tudomány? az, hogy a' prot. lelkészekre nézve vál­jék testté az ige : „nihil de nobis sine nobis" azaz, minden önkénytől mentesítessenek! mert csak igy várhatni tőlök lelki erőt, — az egyház' javainak szaporításában 's azoknak mindenkori tiszta kezelése feletti őrködésben 's egyébben is csüggedetlen buzgóságot, mire egyházainknak bi­zony nagy szükségök van. Mert, mint már érintve volt, az egyház­ tagjai nem mindenütt eléggé buz­gók , és hibák ellen, mint látók, egyházi látogatás — legalább igy, mint most — nem biztosít. Feljegyzi ugyan a' mit lát, hall; de mi sokat nem lát és hall­ és hova jegyzi fel? jegyzőkönyvébe, me­ly az egyházvidéki gyűlésen történt felolvasás után a' sok helyütt rendezetlen — ha ez is van! — levéltárba letétetik, hogy ott — mint folyók tenger' mélyébe ömölve a­ vizhegyeket — az irományok' halmazát neveljék, és ezt tenni elég! Pedig igy csak ott vagyunk, a'hol voltunk; évek múlnak és az egyház' vagyona, buzgóság' hiánya miatt csak fogyogat mint a' hold , ha egészen él­ném fogyhat is. Nem igy uraim! Ha már tenni akartok s tennetek kell: ne látogatási jegyző­könyvetekbe, e'feledékenység' tábláira jegyezges­sétek évenkint egyházaink' vagyona' szaporodását; mert ezekből az időnkénti egyes tárgyakat kisze­melni, 's a' maradéknak itt valami ismeretre jut­hatni majd olly nagy feladat nem leend , mint fo­lyók' és tenger' elegy vizeit egymástól különvá­lasztani; de legyen egy könyvetek: „egyházi javak lelet-tára" czim alatt, mellynek minden esetre törvényes hitelességgel kellene birnia, ebbe jegyezzétek fel az egyház' minden ingó 's in-'s­gatlan javait, minő- és mennyiségek szerint, a' szükséges adatokra is utalva, me­lyek az egyház' lá­dájában tartandók egy rovat alatt, 's ezt olvassátok fel látogatástokkor, utána jegyezvén folytatólag az időnkénti gyarapodást, 's egy mellék oldalon az idő és körülmény szülte fogyatékot is! Így legalább, mit tudnotok lehet, tán megtarthatjátok, 's a' felsőbbséget, 's a' maradékot is értesíthetitek, ellenőrködvén ez által egyszersmind a'tán már min­denütt kerületileg megrendelt, de nem mindenütt lé­lekkal szolgálunk. — Ugyan azon lelkész anya­­­terő, vagy gondatlanul vezetett egyházak­ külön le-

Next