Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-13 / 2. szám

vitatkozásokba ugyanő nem avatkozott, de azért nagy szolgálatot tett a' reformatio' ügyének az ál­tal, hogy Luthert egy alkalommal a' választó fe­jedelem előtt magasztalván, ez időtől fogva amaz nagyobb tekintetet nyert, több pártfogásban és segedelemben részesült. ideje­ így készült a' Június, a' lipcsei vitatkozás' Elérkezvén a' határidő , mindenik fél nagy készülettel ment be Lipcsébe; előbb Eck nagy­sereg ingolstadti és erfurti tudós barátokkal és pa­pokkal, későbben Luther, Svarlstadt és Melanch­ton. Az első kocsiban ült egyedül Svarlstadt, utána másikon a' wittembergai egyetem' rectora a' pome­rániai herczeg Barnim, végre a' harmadikban Luther és Melanchton fegyveres tanulókkal az akkori idők' szokása szerint, környezve. Ez alkalommal egy mellékesen említendő mulatságos jelenet is adta magát elő; a' Svarlstadt'kocsijának kereke a' Pau­linusok' temploma előtt eltörvén, ő abból kifor­dult, de minden sérelem nélkül, és az akkori idők' előítéletében ez rosz előjelnek vétetett; annyi igaz lett későbben, hogy Svarlstadt rajoskodásaival kü­lönszakítá magát a' többi reformátoroktól. A' merseburgi püspök'aggodalmát túlfeszíté a' wittembergai theologok' megérkezése, ki még azon napon parancsolatokat szegeztetett ki minden templomajtókra, mellyekben a' vitatkozást egy­házi átok alatt eltiltotta: de György herczeg le­szaggattatta azokat, és igy az utolsó akadály is megszüntetett. Néhány napokkal a' vitatkozás előtt, az ille­tők az értekezők' módszere iránt rendelkeztek. Eck azt kivánta, hogy jegyzők ne legyenek, de Svars­stadt azt meg nem engedte; azt azonban meg kel­lett neki engedni, hogy az irományok addig ne nyilvánítassanak, míg azok felett a' választandó bírák nem itélendőnek, Luther azonban kikötötte, hogy ő azokat a pápa' egyedüli ítéletének alá nem vetendi. Végre junius­ 27-én reggeli 7 órakor meg­jelentek a' vitatkozók a' herczegi collegium' nem­zeti szobájába, hol őket az egyetem' nevében Pis­torius Simon tanár ékes latin beszéddel fogadta, miután a' tanács' templomába mentek misét hall­gatni , honnan mindnyájan a' pleiszenburgi várba, mellyet a'herczeg csinosan kikészíttetett. Két szó­nokszék vala felállítva a' vitatkozók' számára, és a' polgár katonaság naponként 7—12-ig és délesti 2 —5-ig kirendelve a­ vár előtt. Az egész gyülekezetet György herczeg, János fiával, az anhalti herczeggel és több herczegi tanácsnokok­kal nyájasan fogadta, kik az említett pomeraniai herczeggel együtt szorgalmasan megjelentek na­ponként a­ vitatkozáson, és nagy figyelemmel hall­gatták. Az elnök és egyetemi oktató Schade vagyis Mosellanus Péter ékes latin beszéddel nyitotta meg az értekezést, szívekre kötvén az illetőknek, hogy ne a' hírvágy, anyagi érdek, de csak az igaz­iság'szeretete vezérelje őket. Beszéde'végezetével ékes zene hangzott a'„Jövet szent Lélek úristen" népénekkel, 's ezzel a' vitatkozás'kezdete dél­utánra halasztatott. György herczeg asztalához vitte a' pomeraniai herczeget és több nagy urakat; Eck­nek egy szarvast, Karlstadtnak egy őzet küldött. Délután öszvejövén, Eck és Ivarlstadt szó­nok székbe léptek. Jegyzők voltak Poliánder János és Agricola János. A" terem tömve lett hallgatók­kal. Ivarlstadt magával hozta az egyházi atyák" iratait, azon czélból, hogy szavaikat elmagyarázni ne lehessen, de Eck­ ellenmondására kénytelen volt azokat elvitetni, miért is Luther későbben igen méltán ki is fakadt Eck ellen. A' vitatkozás a' sza­bad akarat és kegyelem' munkája felett kezdődött. Svarsstadt állította, hogy a'jó cselekedet az isteni kegyelem' munkája, és az Ágoston' értelmét vé­delmezte, Eck pedig a' szabad akarat mellett nyi­latkozott, ki végre cakugyan elismerte, hogy az Aquinói Tamás és Dominicanusok'értelmök hibás, és a' nyugoti egyházi atyák a' Svarlstadt' állítását támogatják. Ezen hitágazat'eredete és kifejlődése' históriája igen érdekes, leginkább azért, mivel sok gyanúsításokra adott alkalmat a' protestánsok ellen, sőt ád még ma is azoknál, kik a' protestáns theo­logiával nem szeretnek, nem is akarnak ismerkedni, de azért hangosan anathemizálnak. Bátorkodom a' tisztelt olvasókat a' közvélemény előtt hazánkban legelső protestáns theologus t. t. Somnossy János s. pataki oktató' ritka jelességű munkájára figyel­meztetni: ,,Hittudomány­' 2. kötet. 257 — 287-ig, e' tárgyra vonatkozólag, az utolsó kiadásban. Ezután Luther lépett a' szónokszékbe, éstiz napokig vitatkozott Eckel a' pápa' hatalmáról, a' gyónásról, a' tisztítótűzről, és a' bűnbocsátó le­velekről. Eck volt az opponens, Luther felelt, amaz indulatoskodni kezdett, husszitai eretnekség­gel vádolta Luthert, ki midőn őt arra figyelmez­tette, hogy nem minden husszitai tanítás eretnek­ség. Eck által istentagadónak, a' cseh­ lázadók' pártfogójának neveztetett. Végre Eck olly alacsony­ságra vetemedett, hogy a' saxoniai választó fe­jedelemhez küldött levelében nem átallotta magát a' dominicanusok által terjesztett babona ellen men­tegetni, mondván: „Ob Doctor Luther einen Teufel in einer Büchsel, oder seiner Kutten halte, weisz ich nicht, es hat auch niemand gehört, dasz ich ihn desst geziehen, aber das ist wahr, an einem Fadlein und silbernen Ringlein träg­er etwas an einem Finger, geschah viel Reden darum." Híre jött, hogy a' brandenburgi választó fe­jedelem , a' császár-választásról visszajövet, a' saxoniai herczeget, Györgyöt, meglátogatni szán­dékozik, e' miatt, mivel a' herczegnek minden épü­leteire szüksége volt, berekesztetett a'vitatkozás. Lang János oktató, igen ékes latin beszéddel zárta be azt, mellyben Luther felől így szólott: rqua honoris praefatione tuam doctrinam, ingenii acu­men, quo plus sapere quam dicere videris, tuam

Next