Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-02-23 / 8. szám
nyaink rendezgetésére nézve is; mi abból fogna állani, hogy zsinat-tarthatásunk idököze (cyclusa) törvény által mondatnék ki, 's annak köze 10 — 12 évre határoztatván el, ezen idököz multával, minden további folyamodás és akadály nélkül, egyedül feljelentés és ö Felsége föfelügyeleti jogának fentartása mellett, mulhatlanul meg kellene tartani zsinatainkat. Miként maradhatott ki ezen pont az 1840. és 184. országgyűlés vallástárgyi felirataikból és törvényjavaslataikból ? alig megfogható. Én ennek okát különösen abban találom, hogy a protestánsok, miként rendesen szokott az emberi gyarlóság, egyedül másban, t. i. más felekezetekhez, viszonyaikban, nem pedig önmagokban, t. i. belrendezéseik hiányaiban is keresték bajuk alapját, és így természetesen egyedül ama viszonyokat sürgették kiegyenlítetni, akként gondolkozván, hogy önmagukkal majd csak könnyen tisztába jövendnek ők; a' kormány pedig és catholicus Rendek,—kik ha lelkesek valának megadni a'többet , kétségen kivül nem vonakodtak volna megadni a* kevesebbet, mi azon felül ő ket nem is érdekelte, hanem csak önmagunkat,— nem tudhatták bajunk egyik főalapját hiányos canonainkban és berendezésünkben gyökeredzni, — nem ismerték ennek főgyógyszeréül a zsinat-tartásnak szükségét és fontosságát. Azt vélték továbbá ezek, hogy zsinat-tartásunkról az 1790: 26. törvényczikknek 4dik szakasza már teljesen gondoskodott. Akként valánk mi protestánsok e részben, miként azon beteg, ki csak patikai szerekért eseng az orvos előtt, és mellőzi maga éleibe szabatni az életrendszert, minek megszegései okozák tán fő baját. Kormány és törvényhozás nem avatkoznak ugyan közvetlen belső élet-rendszerünkbe,—ez sajátunk, de ezen belélet-rendszerünknek eszköze, a' zsinat-tartás, nincs jelenleg kezünkben, 's az az 1790.26. t. cz. 4-ik szakaszánál fogva sem adatott kezünkbe; 's ez az, mit sürgetnünk kell, ha örökös zavar és gyámság alatt sínleni nem akarunk. És én minél tovább elmélkedem a dolog felől, annál fontosabbnak, sőt belrendezkedésünk egyetlen eszközének tekintem a zsinati köridőnek törvény általi elhatároztatását. Ugyanis: 1-szer. Axióma már az, hogy örök időkre törvényt alkotni nem lehet, sőt fél vagy egész századra is ritkán. Korszakok és emberei, ’s ezeknek kivánatai és eszközei időnként változnak, 's ez okból a' törvényhozás forgó kerekét, miként 1741:8. törvényczikknek sorsa is bizonyítja, bármi óvással is, megkötni lehetetlen. Már mostani, csak kéreményes helyzetünkben ki áll jót nekünk, hogy csak minden fél vagy egész században is nyerendünk zsinatot? és az alatt végtelen számu és fontosságú hiányainkat csak statutarius jogon, vagy kérelmi úton, palliative leszünk kénytelenek kuruzsolgatni;! 2-szor: Miden prot. egyént vagy testületet könnyebben megnyugtatandnak ki nem elégitő törvények is, mihelyt bizonyosok abban, hogy az okozott sérelem, vagy mellőzött hiány, csak néhány évig tart 's ekkor az orvoslás ideje és eszköze utólag bekövetkezik. 3-szor: Mert ha a természetben szökellés nem létezik, még kevésbbé létezhetik a közvéleményekben és polgári vagy egyházi átalakulásokban , és ha történik, azt csak erőszakoltatás szülheti,s az életben és kivitelben rendesen meghiúsult az. Innen a józan törvényhozók nem esnek kétségbe, ha egy vagy más teendőben egyszerre el nem érhetik a kitűzött fő fokot. Egyházi dolgainknál, miknél még rögzöttebbek, idősültebbek az előítéletek, mint bárhol, 's gyakran még az alapeszméknél is zavar, sőt ferde fogalmak uralkodnak, még óvatosabbaknak szükség lennünk a törvényhozással. Egy zsinat nekünk bizonyosan nem fogja megadhatni mindazt, mire szükségünk van, nem fogja megszülhetni a* kívánt idvet, hanem koronkénti több zsinat szükséges erre, mik fokonként víjják ki számunkra azon idvet, minek jelenleg még annyi anyagi és erkölcsi gát áll ellen. 4-szer: Egyházunk papi és világi férfiai, kiket a zsinati törvényhozás nagy munkája fogna illethetni, előre tudván pályájuk idejét, kellőleg előkészítendik magokat arra,hogy szintén az egyb.megyék, kerületek is megbízásaikat, mi minden esetre, erőben, időben és egyértésben, némi központosulásra fog vezethetni. 5-ször: Egyházunk egyéneinek és testületeinek számos botránkoztató s nem ritkán egyházunk szégyenére való felterjesztéseik, felsőbb helyrei folyamodásaik, bevadlásaik és gyámkodásrai felszólításaik nagy részben el fognának maradni , mert részint a' koronkénti zsinatokon hozandó törvények és alkotandó rend megritkítnák azoknak alkalmait, részint magok a" zsinatok intézhetnék el a' sérelmes eseményeket. És ne vélje senki, hogy a' kiszabandó koronkénti zsinattartás hiányát ki fogják nekünk pótolhatni, bármi más, különben idves vallási törvények, sőt még a' catholicusokkal teljes kölcsönösségre állítandó viszonyaink is ! Mert a' belrendezkedés alig kisebb fontosságú a'külné'í; azonban ha hiányos, naponként nyomasztó. Se az ne remegtessen közölünk senkit, hogy a' nemzet 's annak képviselői tán idegenek leendnek pártolni ezen zsinati kérelmünket. Nem adták-e azok 's különösen catholicus rokonunk, élő példáját azon lelkes* ségnek, mellyel kényesebb viszonyú ügyünket felfogták é s eredményre vezették ? Hiszen most nem kérünk egyebet, mint rendet, vagyis rendnek eszközét, 's nincs-e a nemzetnek legszorosabb érdekében az, hogy több milliókból álló egyik testülete, melly egyszersmind a honpolgár kiképzésének, nevelésének eszközeit, az iskolákat, is