Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-27 / 39. szám

pásztort is, sokszor azért is egyszerre hívják asz­talukhoz mind­ezen három tisztviselőt, hogy dip­lomatikus ebédeket egy füst alatt kevesebből ki­állíthassák. — Hannoverában 436 tanítónak jut naponta fejenként 3 garasnál­, 735-nek 5-nél­,­­s 1648-nek 6-nál kevesebb fizetés. Poroszhonban 30,000 elemi és népiskolai ta­nító közöl 12,000 van Mager szerint, kinek évi díja kevesebb 200 franknál, de a­ hihetetlenség­gel határos 25 frankig. Beckersdorf szerint pedig városi és falusi tanítók közöl 12,698-nak megy 100 tallérnál, a­ csupa falusiak közöl pedig 1,180-nak 20 tallérnál kevesbbre évi díja. Csu­da-e hát, ha Berlinben 1. évi jan. 12-koi tudósí­tás szerint egyszerre 3 népiskolai tanító örült meg,­­s a'4-dik főbe lőtte magát? annak nyo­masztó érzése miatt, hogy fizetéséből nem élhe­tett, más életmódot pedig már nem választ­hatott. — Kell-e hát nálunk még most állandó tanító általánosan? kérdi szerző. Hiszen igy praeparandiát és örültek házát egyszerre kellene építenünk. — Ez okozza azt, hogy a' poroszok­nak 45 seminariumok van, mégsem képezhet­nek a' tanítóságra elég egyént, hanem kénytele­nek arra olly káplárokat is alkalmazni, kik a' ka­tonaságban 12 évet becsületesen eltöltvén, ma­gukat valamelly képezdében rendes zsoldjoknak húzása mellett félévig a' tanítóságra készítették. Ennyi tekintélyes példa után tér sz. Magyar­országra, 's elmondja, hogy ennek népessége Fé­nyes szerint 12 millió, mellynek mind a­ mellett is, hogy 14,674 községben 's 1,204 pusztán la­kik, csak 8,821 elemi iskolája van. Az egész ha­zában levő minden tanítók száma pedig — egye­temieket és háziakat is ide értvén — 10,000-nél többre nem megy; egynek-egynek fizetését már közép­számmal 400 v­­ítra téve, fizet az ország minden tanítóinak öszvesen 4 millió ftot. Úgyde 5,853 községeink vannak még iskola nélkül, még azon esetben is, ha minden községre csak egy elemi iskolát számítunk,­­ pedig hány város­ban van akár a­ népesség-, akár hit- vagy nyelvkülönbség miatt több elemi iskola! Eze­ket iskolával és tanítóval ellátni csak maga többe kerülne 4 millió ftnál, mennyibe eddig ösz­ves tanítóink kerültek az országnak. Ha csak ott akarnánk is állani a'népnevelésben, hol Franczia­ország 1840-ben állott, mellynek még akkor 4,196 iskolátlan községe volt, már ugy is 25 ké­pezdénknek, 183 kisdedóvónknak, 1,134 vasár­napi iskolánknak, 's évenként legalább 10 millió ft. öszvegnek kellene biztosítva lenni. Hátha még azt akarnók tenni, mit a' józan népnevelés elve kiván, a' mire törekednünk kell, hogy t.i. minden 5 és 15 év közt levő ifjú iskolába járjon ? a* mi, hogy nem lehetetlen, Poroszhonnak rajnai tarto­mányában látható, hol már 1842-ben 2 millió la­kos közt 400,000 tanuló volt; sőt a' népnevelés ügyében még nagyon hátra levő Csehországban is minden 100 gyermek közöl 93, Tyrolban 97, a* bécsi főegyházmegyében pedig 99 iskolázta­tók; ha továbbá egy tanítónak keze alatt 60 gyer­meknél több nem lenne, úgy 2,400,000, volna az iskolázandók száma, 's a­ tanítóké 40,000 kiknek fizetésére, na egy-egy tanító fizetését közép-szá­mítással csak 200 p. ftra tennék is, mint a' mult országgyűlésen a' népnevelés tárgyában kiküldött ker. választmány tevé, évenként 20 millió v. ft. kívántatnék. Ha ezen roppant öszvegnek 2/3-át a' községek és szülék által fizetni szokott föld— termesztmény- és pénzilletöségre számítanék is, 's csak %-át vállalná magára a' status pénztára: miből fizetne ki évenként 6,666,666 frt. 20 krt ezen szegény hon ? Hiszen a' mult országgyűlési ker. választmány a' másfél év alatt felállítandani tervezett tizennyolczl képezdére a' közadózás reményében sem mert 2,500,000 v. ftnál többet megajánlhatónak tervezni, 's ez is csak 10 év alatt lenne lefizetendő; midőn Poroszhonban csak a' fenyítő intézetek fentartása 1,875,000 v. ftba kerül, mind a­mellett is, hogy ott nem kerül fog­ságba annyi gonosztevő, mint nálunk. Csak illendő évi fizetéseket sem tudnók hát tanítóinknak kiteremteni! És ez ám azon erős 32. ok, mellyet nem olly könnyű legyőzni, mint ellene szólani, mert legyőzésére adatok kellenek. Hát nyugdíjakról, özvegyi és árvái gyámtőkékről hogy gondoskodhatnánk ? Pedig valameddig az angolok ki nem találják, miként kell 150—200 lóerejü tanító­gépet készíteni, mindig lesz tanító, a'ki talán az ifjabb éveiben túlságosan vitt munka miatt második gyermekké erőtlenedett; kinek tü­zét , bármint igyekezett legyen is magát évről évre tökéletesíteni, a' kérlelhetetlen idő felemész­tette. 'S mit teszünk az illyen testben és lélekben elgyengült tanítóval ? megtartjuk-e hivatalában, mellynek meg nem felelhet? vagy eldobjuk ma­gunktól, mint üres czitromhajat, mellynek levét kifacsartuk ? Azon férfiút, ki egész életét az előre ellátott és elkerülhetetlen szegénységért a' nép­nevelésre szentelé, családjával együtt inség ör­vényébe taszítsuk, hogy ha koldulni szégyenes, vesszen el ehhel? — Eddig — az igaz — ezt tet­tük; de, az Istenért! ne tegyük ezentúl; ne nö­veljük rendszeresen a­ szerencsétlenek számát, azaz: ne tartsunk mindaddig állandó tanítót, míg annak illendő fizetést nem adhatunk,­­s jövőjét nem biztosíthatjuk. Hiszen egy iskoláját most vég­zett ifjú örömest elvisel 2—3 évig egy tanítósá­got azon csekély díjért is, miből egy család vagy igen nehezen, vagy nem is tudna kijöni; sőt ezen ifjú még félre is tehet valamit jövő pályájának megkezdhetésére; mi a' hely. hitvallásunknál már régóta szokásban van. Ne neveljünk hát képez­dénkben csupa tanítókat; ne akarjuk minden áron német czipőre ütni a' magyar sarkantyút! ne már csak azon okból is, mert ez magának a" németnek szűkebb lábait is szorítja. Ne féljünk valamitől

Next