Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-08 / 45. szám

II. k. 15, 26. 6, 6.). De épen ezen ismeret el­­­sajátításánál fogva az egész nép 2-szor Azon kötelesség teljesítésére hivatott fel, hogy valamint megváltását egyedül általa nyer és ü­gy bizalmát jövőben is csak benne helyezze; 's itt a' kísértés fogalma rejlik, melly tulajdonkép a' hívek megpróbálása, mint ez az ősatyák tör­ténetében (Mós. I. 22- ik r.) Ábrahám példány­tettében látható. A­ 400 évi egyiptombani lét sokakkal az egyiptomi vallásos szertartás szokásait kedvelteté meg, de más részről az izrael népben Egyiptomban gyakorlott háziisteneik imádása, mellett, a' pusztábani számos tagolódás és az arany borjuimádás tanulsága szerint, az egy Is­tenröli hit sem vívott még ki magának vngadatlan szilárd meggyőződést, azért a' próféták minden időben marhatlan kötelességüknek tárták, a' né­pet intés, óvás és oktatás által a' kísértésre figyelmessé tenni, az ingadozás ellen óvni, ben­tlök az egy Istenbeni hitet, mint örök igazságot, fentartani's annak átalánosságát örök időkre meg­alapítani. Mi pedig ezen folytonos emlékeztetés­i szükségességét szülé, leginkább azon csak az új Szövetség által födözött hiány következménye, hogy mint minden igazság, ugy az egy Istenrőli tan is eleinte egyoldalú volt, melly villámgyors ere­jével meghatotta ugyan de át nem hatotta az iz­rael népet. Az egy igaz Isten ismeretét az ó szöv. elfogadá, az iránta való bizalom szükségét feltétlen kötelességnek elismeré, de igaz tisztelete világos fogalmát még nélkülözé; hogy az isteni szeretet fötörvény, a' sziv tiszta meggyőződése jön: de hogy a' felebaráti szeretet második hason­lötörvény 's az üdv és isteni kegyelem zsidó és pogánynyal megosztandó közös vagyon, azt az el­fogult szűkkeblűség zárlala átlátni nem engedé, mi idővel a' belőle származott zavar következtében nem csekély mértékben boszulá meg magát. Ezek­nél fogva az ó szöv. méltán neveztetik az újban törvény vagy parancsnak 's Móses nem megfejtője, hanem csak alapítója volt, ki az isteni jutalom el nem nyerhetésén kétségbeesve 's czélját el nem érve szállott sírba. Ezen Istenrőli fogalom következményei: a) Hogy az igaz Isten csak egy lehet. Az egy istenség eszméje az emberiség rendeltetésével legszorosb Ösz kapcsolatban levén a' mosaismusban igen fontos következmény,mint melly a' pogány világ tévkert­jében létező istenek fölé fényével homályt árasztva 's őket a' hervadás és enyészet korának adva ál­tal, sírjaikra illy jeligével diszlö zászlót tűzött fel: „mint egy Isten az égben, ugy az emberek közt egy czél és egy akarat." A' pogányok csak a' puszta érzelem körében forogván, isteneik, érzel­meiknek külön benyomásaival sokasodtak; mig Izrael Istenében, kiben az ellentétek teljes ösz­hangzattá egyesülnek, az egész világ egy, mint ki a* történet folyamát kezdettől intézé és kor­mány­ozá. Az első parancsolat, melly nem mondja ugyan határozottan, hogy „egy az Isten," hanem „ne legyenek előttem idegen isteneid", az, melly a' mosaismusnak a' pogány és más vallások fölött elsőséget kölcsönöz. Az egy Istenség eszméje tulajdonkép legősibb; mert midőn a' vallásos ér­zelem legelőször az emberi kebelben fölvillan, csak egy Isten gondolatja hatja meg 's ezért mél­tán mondhatni, hogy kezdettől létezett; de ezen eszme közelében csak hamar feltűnik tarka ké­peivel a’ sok istenség gondolata, mellynek amazt háttérbe szorítani feladata 's ez különösen oka, miért sikerült csak évezredek után az egy isten­ség eszméjének Móses általi tiszta öntudatra ho­zatala. A' nagy ősatyák egy Istent hittek ugyan, de ezen Isten, mint a' pátriárkák emlékeiben lát­ható, csak családi Isten volt, ki mellett (Mos. I. 31, 35.) Teraphim névvel mások is léteztek, 's igy az egy istenség a­ sok istenség fölött erős lá­bon még nem állhatott. Elohim többes szám, mel­­lyel az Adonim czím volt összeköttetésben, szinte azt mutatja, hogy Moses előkorában több istenek imádtattak. Ezen többes szám azonban lassanként egyre szoríttatott 's a1 mosaismusban már igy jő elő; de a’ sokistenségeknek hódolóknál tovább is a' többes maradt használatban (Király 1.12, 28.). b) Hogy ezen Móses által öntudatra hozott Isten képben nem imádható. A' vallásos képek, mellyek Istennek egyes tulajdonait, p.o. haragját vagy jóságát tárgyazák, ezen időkorban az egyp­tomiak és más népeknél már igen el voltak terjed­ve,­s mivel Móses, az egyptomiak és kánaánbe­liek balnézetén felül nem emelkedve, azt hivé, hogy Isten a" képpel egy és ugyanaz: azoknak, mint hamisaknak szétrombolását parancsolá (Mos. Il­ik 23,24.). Azonban a' mosaismus is megtartá a* cherubimokat, kik, mint képzelmi lények, sas­keselyű alakban a' földre ereszkedő istenséget képezve, a* szövetség­ ládáján állottak , sőt a' rézkígyót (Mos. IV. 21,4—9.) maga Móses he­lyezé Jordánon túl a' pusztában oszlopra 's igy idővel ezen átnézet önmaga sujtolá magát, mert a' nép érzékeinek a' megtestesítés csábeszméje hízelegvén, örömest hódolt a' képeknek, 's házi isteneihez a' Teraphimokhoz (Sám. I. k. 19,13 — 16.) erősen ragaszkodott Dávid sőt még Salamon uralkodása alatt is. Idővel, a' megszakadás korá­ban , a' képimádás még nagyobb fokra hágott, minthogy mig déli Izrael vagy Juda a' törvény szoros követője volt, az éjszaki rész Istent, az egyptomi Mnevis mintájára, bika vagy borjukép­ben imádá. E' nagy ellentét a' két országban ké­sőbb tökéletesen kifejlett, az ó mosaismus azon­ban róla mitsem tudott, sőt a' rézkígyó is, melly, minthogy az álhitet már nagymértékben ápolá, a' 9-ik században Hiskia király által zúzatott össze, bizonyosan csak időfolytával *s Móses akarata ellen jön imádás tárgyává. c) Hogy azon igaz Istenről, ki az ó mosais­musban nyilatkoztasd ki magát, az ember irtózzék

Next