Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-11-21 / 47. szám
földön, lényege szerint csak egy lehet, mégis történelmi idomzataiban szükségesképen többféle. A' tapasztalati és eszmei egyház közti viszony különböző felfogása alapítja a' kathol. és prot. egyház közti különbséget, miszerint amaz a'tekintély, veszteglés — ez a' szabadság, haladás egyháza. A' kathol. egyház elvénél fogva kirekesztőséget, egyedül idvezítőséget követel magának : a' protestantismus pedig a' kathol. egyházban is elismer egy idomzatát a'keresztyénségnek, 's ennek erényes híveivel, mint a' láthatlan vagy eszmei egyház társtagjaival, összekapcsolva érzi magát kölcsönös szeretet és türelem által. A protestánsok a régi egyház ellenében tehát a személyes és nemzeti szabadság jogát igényelték és védték, melly midőn nekik az 1529-iki spirai gyűlésen megtagadtatott, az azt megtagadó végzés ellen ünnepélyes óvást tettek, mivel a' római kath. egyház igényeit visszautasítván, el nem ismerhetők azt, hogy valamelly egyház vagy emberi tan bírhasson egyedül uralkodói joggal. — Midőn azonban a'reformátorok a' személyes szabadságot és meggyőződést védelmezték, akkor akármiféle önegi véleménynek és önkénynek nem nyitottak még tárt kaput, mivel a' hit zsinórmértékét a'sz. írásban találták,—melly sz. irást szorgalmasan és lelkismeretesen kutatni minden keresztyénnek kötelességévé tették. — Az egyesnek hite tehát, a' protestantismus szerint, csak a' szabad vizsgálás és meggyőződés eredménye, 's az egész egyház hite csak tagjai szabad meggyőződésének kifejezése, a' mint a' közös vallástételekben nyilvánították. A' személyes szabadság, az önegyesség elvével a' prot. egyház képviseli a' haladást, melly a' tapasztalati és eszmei egyház viszonyának felfogásában találja azon mozgató erőt, melly a'protestantismust elmerevedéstöl megóvja. A' személyes szabadság és önegiesség elvével továbbá adva van a'protestantismus azon jelleme, miszerint a' külsőséggel meg nem elégedve, bensőséget követel, a' tétszenteskedést utálja, csak szabad és belső hitté vált meggyőződésből fakadt tetteket helyesel; végre ebből foly, hogy a' hivők nagykorúak, nincsenek gyámság alatt, közbenjáró rend nincsen, hanem mindenki közvetlenül járul az Istenhez; senkit bűnétől idegen fel nem oldozhat, hanem a megbocsáttatásra belső javulás és igazulás szükséges. Annak, mi tárgyias,külső protestáns ember szemében nincs érdeme, — csak mit magának sajátjává tesz, bír becscsel. — A protestantismus azért több műveltséget s nagyobb szellemi fejlettséget igénylő, tisztább és magasabb felfogása a' keresztyénségnek, mint a' katholicismus. — „A' protestantismus, mint Jürgens mondja, bir tényleges és nemleges tartalommal, kiván mind hitet, mind vizsgálást, engedelmességet, mint szabadságot, követését az isteni ige világos határozatainak mind, épen azért, ellenmondást minden más tekintély ellen az ismeret, hit — mint az ész szabad használata által közvetített igazság — dolgában ; összevág tehát az igazi jámborságra és humanitásra való képeződést feltételező elvével a' haladásnak, tökélyesedésnek, türelemnek ama magasb értelemben, hol mint elismerése minden idegen jogkörnek mutatkozik, az igazi keresztyénség szellemével, gondolkozási és szellemi szabadsággal; magában foglalja végre, mivel a' felszabadított gondolat semmi egyes megyére nem szoríttathatik, a' szükségességet, hogy az egész élet, mint a' tudomány, szabadon fejlődjék, — a* protestantismus egyszersmind feltétele, kezdete 's erős talpköve a' tudományi és polgári szabadságnak." Hunfalvy János i Honi protestáns egyházunk fögondnokai, `s azoknak jutalmuk. *) Honi protestáns egyházunkban a főgondnok a protestáns nép vallásos ügyek körüli részvétének képviselője és rendes hivatalnoka. A protestáns népnek ezen vallásos ügyek körüli részvéte a protestantismus természetében mélyen gyökerezik. Mert ez a vallást ég legdrágább kincsének tekinti minden ember boldogítására ; 's tudja , hogy Jézus annak minden népek közötti hirdetése végett küldé szét apostolait. Immár a protestáns nép ezen legnemesebb kincsét féltékenyen őrzi, 's hogy annak tiszta s jézusi szellemű fényét hitvány salakok szenfoltokkal ne homályosítsák , kezelése körül mindent tudni és látni szeret, miszerint tiszta sugarai folyjanak életereire. Tiszteletben tartja tehát az egyházi szolgálatot,s örömmel nyitja meg keblét annak üdvös oktatásai előtt , de azért maga is vizsgálja az Írásokat , — önerejével is kiván meríteni a' hit és erkölcsi égbe-emelö tanok forrásából; mivel tudja, hogy azon vallásos vigasz leginkább balzsamozza gyógyitólag a' szívsebeket, mellyet maga is meríthet a' zavartalan kútfőből, 's bizonyosan onnan szivárog az élet elevenítésére. Csak e' derül jótevöleg reményegén, ez emeli bizalmát. Nem szenvedi hát, hogy gyámszalagon hordoztassák a' lélek szabad vidékein , hanem a' gondolkozó 's itélőtehetséget, a' lelket tökéletesítő é s boldogító vallás körül ama kifejezése szerint a' szent-irásnak — ugy szólok, mint eszesekhez, Ítéljétek meg ti, a' mit mondok — szabadon kivánja használni. A' honnan előtte e1 szellemi kincsért csekély áldozat valának annyi elfolyt vér's kivívott küzdelmek, mellyek fölött a1 lelki szabadság felvirágozék. Mi is volna természet-ellenibb, mint a' lelket a' neki teremtett szabad működés mezejéről leszorító **) Töredéke egy gyászbeszédnek, melly néhai b. e. méltóságos kóji Comáromy István k. tanácsnok, 's abauj-egyh.megyei segéd-főgondnok urnak, 1846-ik évi jan. 14-én a' gönczi ref. egyházban tarlatott gyászünnepélyére esperesi meghagyásból készíttetett, de időkímélés miatt el nem mondatott.