Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-02-14 / 7. szám

már nem ismerhetünk, mint a* szent írást, és az egyenes okosságot." — Sőt még az úr vacsorá­jára készített iskolás gyermekek is, kiknek, el­méjek gyengesége miatt, inkább kell a' tekintet által vezéreltetniük, mint a' felnevekedteknek, a' szent vendégségre oktató kis katekhismusukból ezen kérdésre : Miért hiszed és követed te inkább a* keresztyén vallást, mint más akármelly vallást? ezt felelik: Azért, mert minden vallások között, a' keresztyén vallás egyez meg tökéletesen az okos­sággal. Hát maga a' helvét hitvallás mit szól mind ezekre? Helybehagyja-e az emberi tekintetet, 's az ez általi megköttetést a' szent irás magyará­zatában ? Mondják, hogy ez megköti a' kezeket. Nagy szó ez! A' ki megköti kezemet az Írásban, megköti az némileg számat is a' szólásban, — sőt megköti lelkemet is; mert szabadon nem nyilat­kozhatom, gondolatimat másokkal nem közölhe­tem, — és igy megfoszt eredeti saját jogomtól, mit magam sem idegeníthetek el vétek nélkül. Hall­juk azért saját szavait. — A' 2-dik részben, melly a' szent irás magyarázatáról tanít, a' többek kö­zött igy szól: „Az Írásnak csak azt a' magyará­zatát ismerjük keresztyéni igaz magyarázatnak lenni, melly azon Írásból vétetett, — melly egyez a' hit és szeretet regulájával, és az Isten dicső­ségére, 's az emberek idvességökre használ. — Nem szenvedjük a' tudomány vizsgáitatásában, vagy hit dolgában, hogy csupán a' páterek értel­mével, vagy conciliumok végzésével erőtessünk: sokkal inkább nem a' bevett szokásokkal, avagy az egyetértő sokasággal, avagy az időnek hosszú határzásával. Nem szenvedünk azért a' hit dol­gában más itélő birót, hanem a' szent irás által szóló Istent." Nemcsak megvetettek pedig a" helv. hitvallás szerzői minden emberi tekintetet, hanem magok is felszólítottak másokat, hogy ítéljék meg őket, 's azért szólanak így az előbeszéd végén : „Azoknak, kik az Isten beszédéből jobbakat ta­nítanának, nagy hálaadással mind helyt adni, mind engedelmeskedni az Úrban készek." — Hát az illyen hitvallás megköti a' kezeket? Nem, — nem a'symbolikus könyvek, hanem magunk bilincseljük meg kezeinket, hogy a' másokét is megbilincsel­hessük. Magunknak nem tetszik a' Jézus könnyű 's gyönyörűséges igája, 's önként veszszük ma­gunkra az elhordozhatatlan jármot, mitől mind az evangeliom, mind hitvallásunk szabadokká kívánt bennünket tenni,'s az egyháznak mind belső, mind külső reformjára nézve, gátoljuk az Isten orszá­gának eljövetelét. A' helvet hitvallás elve épen az, mi a' protestantismusé, és nem ellensége sem az észnek, sem a­ haladásnak. Ez nem ítélt magá­ról kevélyen, mintha már a' tökéletesség legfel­sőbb fokát elérte volna, és tovább mint ő ment, menni nem lehetne; nem tulajdonított magának csalhatatlanságot, 's épen nem akarta, hogy a' megölő hetük iránti vak tisztelet miatt sok iro­mányok, mellyeknek czélja a­ vallásos tökélete­sedés, és Istenben való élet, halálra ítéltessenek. Adja Isten, hogy ezen értekezésemmel, mel­­lyet az emberi jogok és vallás iránti tiszteletem íratott velem, az egyházi élet belső reformjára nézve, mit reményem szerint követni fog a­ külső reform is, ne hiába munkálkodtam légyen. Pap István, vámosi lelkipásztor. Levél egy új lelkészhez. Kedves öcsém! — Soraidból értem, mi­kép az N.­helységben megürült rendes lelkészi állomásra, az ottani elöljáróság által egyházi fel—­sőségtől nyert szabályszerű engedély fölmutatása mellett, meghívást vettél ez új év kezdetén. Örü­lök szerencsédnek, egyszersmind kérlek, ne vedd rosz néven bátyádtól, ki hivatalos pályád kü­szöbén tanácsadólag lép föl irányodban ,­­s mint illyen, szám­jegyekkel jelölt pontokra szedve gondolatait, ez­úttal eltér levelei szokott alak­jától . . . 1. Elmondák a­ hívásod végett megjelent kül­döttek, ezt erősíté az átadott hívó­ levél is, mikép a' közbizalom benned összpontosult. Szép! de ne feledd el, fogsz találkozni emberekkel ott, kik más egyént akartak 's nem téged, kiknek e* sze­rint szemökben szálka elválasztatásod. Ne vizsgáld, ne nyomozd, kik legyenek ezek; de tudva, mikép a' téged tárt karokkal várók mellett, rád horgas szemekkel nézők lesznek : fő feladatod legyen, jó 's kifogás nélküli erényes magadviselete által, megszerettetni magad mind­két rendüekkel, hogy előttük becsületed legyen és pedig kezdetben mindjárt. Sokat tesz nagyon az első jó ítélettétel,­­s legtovább megszokott maradni az. 2. Hivatalod teljesítésében pontos légy! Vé­gezd azt akkor, mikor annak ideje van. — Sokszor úgy megszaporodik a­ baj, hogy ember alig győzi. Gyakran alkalmatlan időben esnek papi foglalko­zásaink. Légy lankadatlan! Vigyázz, hogy vagy komor tekintetedből, vagy szavadból észre ne vegyék hallgatóid, mikép a' hivatal,— tered előt­ted. Olvasd 2. Kor. XI. 26. 27. 28. 3. Szószéki beszédeidet jól kidolgozd,'s azo­kat érzéssel, illő tűzzel mondd el, könyv nélkül megtanulván. Minden igaz embernek nagy gon­dot kell fordítani hivatalára.Róm. XII. 7, 8. Kitől lehet ezt inkább várni 's meg kivánni, mint a' lelkésztől, kinek hivatása a'keze alá bízottakat tökéletesebbekké 's igy boldogabbakká tenni? Valóban a' legegyügyúbb ember is észre­veszi, 's meg tudja ítélni, mint készült a' lelkész az ő ta­nítására, kellőleg-e vagy sem? — Népszerű tár­gyakat válaszsz és azokat népszerüleg, azaz, nem a' nép szavaival, szólásival add elő, de ollyanokkal, mellyekkel hallgatóid szivökhez férsz. 4. Lelkészi fáradatlan gondod ne csupán a* meglett idejüekre, de különösen fordítsd a' most #

Next