Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-04-08 / 14. szám
noka legyen megbízva a közügyekbeni levelezésekkel, körlevelek kibocsátásával, beadványok elfogadásával stb., melyek szoros értelemben nem elnöki attribútumok, nem elnöki jogok, sőt terhek és kötelességek, melyeket teljesítni több tagja is lehet képes a testületnek. 22. A megbízott időközi intézkedő minden eljárásairól tartozzék a testület következő ülésének jelentést tenni, hogy eljárásai s minden tettei tudomásul szolgáljanak, szükség igényelte intézkedései pedig pro re nata helyeseltetvén, jegyzőkönyvbe vezettethessenek. Ilyen, a 14—22. pontok alatt kifejtett, értelemben vétetvén a felelősség, elvesz annak azon falánkja, mellyel a kettős elnökség eszméjét meg akarják bénítani. 23. Az időközileg megbízott intézkedő, s általában az elnökök, jegyzők, pénztárnokok, egyszóval minden egyházi hivatalnokok számára, sőt a conventek- és tanácsszékeknek, a külső módszert illetőleg, utasításokat — instructiót — kell zsinatilag készíteni s kiadni,hogy az amabilisnek gúnyolt confusio lehetőleg elháríttassék; sőt 24. Egyházi peres ügyeink szabályosabb kidolgozása és intézketése tekintetéből, egy rövid,, világos, prot. egyházi perrendtartást is szükséges volna zsinaton kidolgozni s megállapítni, mely még szükségesebb lenne, ha rendezett consistoriumainknak a házassági ügyek intézése visszaadatik. 25. A kettős elnökség részére történelmi alapul több mint elegendő az 1735-dik év óta fenálló gyakorlat, és így 123 esztendő. A Carolina-Resolutiót megelőzött abnormis időkbeli gyakorlatát, sőt néha épen nem is gyakoroltatását egyházi kormányzatunknak, nem vehetjük mintájául mostani békés korszakbeli kormányszervezetünknek. Hogy azonban az e. kerületi és e. megyei gyűléseken hajdan is már mind a két elem egyenlő számmal vett részt a kormányzatban , elég adat rá Száki János, szenei pap és superintendens 1658-dik évi körlevele, melylyel Farkasdra egyházkerületi gyűlést hirdet, s a papokat és egyházak választottait a régi jó szokás szerint meghívja, — és a hajdani ürményi egyházmegye jegyzőkönyve 1712-dik évről, melyben a gyűlésen jelen volt egyházak küldöttei név szerint elsorolvák. Mind a két adat látható a hajdani somorjai, más névvel csalóközi vagy komáromi egyházkerület jegyzőkönyvében, felső dunai egyházkerületünk levéltárában. Ezek nézetim, állításim. — Indokolásukat szélesbítenem a szükséges rövidség nem engedte, kipótolhatja azt a jóakarat és megfontolás. Csak azt fejezem ki végül, hogy nagyobb szüksége van egyházainknak a kettős elnökségre, s a világiak egyensúlyos közremunkálására, mint a világiaknak az egyházi dolgokba való befolyásra; s ehez képest a ki cáfoland, csak azt kérem ki tőle, hogy jelen pontjaimat egyedül a prot. anyaszentegyház virágzása iránti önzéstelen érdekeltségemből származottaknak irigyje, melyet eddig — mondhatom sírom széléig folyvást ápoltam keblemben. M. D. Készüljünk a zsinathoz. „íme az ajtó előtt állok és zörgetek." Ján. Jel. 3, 20. Ezelőtt mintegy 15 vagy 16 évvel a prot. lap egyik érdemes vezére, nt. Török Pál úr, azon indítvánnyal lépett fel lapjában: „Készüljünk a zsinathoz, s bár annak szükséges voltát be is bizonyítja, mégis találtattak mosolygók s tán gáncsolok is, kiknek sehogy sem mehetett fejőkbe, hogy annyi leélt idő után, nem lennének készek a zsinathoz. Miként fogják tehát némelyek megítélni az én igénytelen véleményemet? midőn most 16 év lefolyta, s a prot. rendezet minden oldalróli megvitatása , s minden esperességek általi tárgyalás után, azon indítvánnyal merek fellépni . Hogy miután még most sem vagyunk minden tárgyak iránt tisztában, és hogy az 1791-kinél sokkal tökélyesbet tudjunk felmutatni,—készüljünk a zsinathoz! Már pedig, kedves rokonim az Úrban ! ítéljetek meg a hogy akartok, de nekem most is csak az a hitem és szent meggyőződésem, nem csak bővebb megfontolás, hanem egyházi törvényeink folytonos tanulmányozása után, miként ha valami tökélyest akarunk létrehozni, a zsinat megtartása előtt, okvetlen el kell ahoz készülnünk. E tárgybani szorgalmas tanulmányozásom eredményét, bátor vagyok ez igénytelen közlésemmel, következőkben összpontosítni: 1. Minden törvényhozás, már magába is oly nagyfontosságú , káros és hasznos következményire nézve annyira kétséges , tökélyére oly kimeríthetlen, miként nincs, s világ kezdetétől nem alkottatott oly törvény, — bár sok híres tudósok munkálkodtak rajta, — mely az emberiség igényeit, nem mondom örök, hanem bizonyos korszaki időkre is kielégítette volna. 2. Ennél még nagyobb fontosságú az egyházi törvényhozás, mely már nem csupán az anyagról, hanem kell hogy a szellemről is gondoskodjék, mivel két életre ki és beható,—e földire és a sírontúlira; ennek össze kell kötni e világot a mennyel, Istent az emberrel, államot az egyházzal; megalapítania a testi és lelki szerencsét, a síron inneni és túli békét, a földi és mennyei boldogságot, s az örök üdvöt. 3. Legnagyobb fontosságú s egyszersmind legnehezebb is, a protestáns, főleg magyar prot. egyház törvényhozása. Általában a prot. egyháznak, mint ilyennek, nem lehet és nem szabad oly korlátolt törvényeket alkotnia, melyek a biblia e tana szerint: „Ti mindnyájan egyek vagytok a J. Krisztusban," a szellemi egyenlőség és szabadság kifejlődését akadályozhatnák, de olyakat sem , melyek határtalanságuknál fogva, bárhol és bár minőarchiát, vagy a kiendőkben fensőbbségi megmásolhatlan tekintélyt — még a symbolicus könyveket sem véve ki —— szülhetnének. A magyar prot. egyháznak még ezen felül is meggyűltek nehézségei a törvényhozásban. Ide már csillagot akartam beszúrni, hogy ez alatt elmondjam észlelt elveimet a magyar prot. egyházról, annak fogalmáról, és az istenészeti pesti főiskoláról; mivel ezek ujabb időben gyanúsításnak s a külföld előtt is mystificatiónak valának kitéve, azonban csakhamar feleszméltem, látván, miként csillagom terjedne magával a cikkel vetekednék , s olyakat is kellene elmondanom, melyek nem egészen tartoznának a zsinati készülethez, —azért ezeket egy más cikkemben hondom meg, ha szükség leend, most pedig csak azt mondom, ha van skót, német, angol, stb. prot. egyház, ugy van magyar protestáns egyház is, mely bár hitbeli elvekben, s a vallás lényegében egy ugyan a többivel, mégis nemzetiségére nézve — nem csak nyelvileg, hanem a jog és törvény,