Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-04-22 / 16. szám
gálna az egyházkerület és megyék úgy egyházi, mint világi tekintélyesebb férfiainak, az alaptőkék előteremtése körüli azon erélyes eljárása, miként minden községben személyesen megjelenve, személyes érintkezés és rábeszélés útján élesztenék a néhol hidegülni indult áldozatkészséget a hívek kebelében, és eszközölnék a tőlük igényelhető alapítványi tőkék megajánlását és kötvényekben kiadását. Ily pénzszűk időben igen célszerű lenne annak előleges megállapítása és kihirdetése is, hogy kiki a megajánlott tőkének csak 5 százlakját lenne köteles pontosan a közpénztárba befizetni mindaddig, míg a tőkét akár kisebb részletekben, akár egyszerre le nem fizetné. A 2-dik pont alatt érintett helybeli egyházi szükségek kielégítőbb fedezése eszközlésére legalkalmasabb és legméltányosabb módnak vélném, az egyes egyházkebelbeli hívők több osztályra leendő felosztását, figyelemmel tartva azoknak polgári és vagyoni állását, — minden osztály után fokozatosan kitéve az azon osztály egyéneitől évenkint igénybe vehető Öszletet, — és az ily értelemben, minden község körülményei tekintetbe vételével elkészítendő osztályozás előterjesztése mellett, minden hívőnek, a felebb érintett egyházi tekintélyek személyes közbejöttével, szabad tetszésére hagyatnék, hogy melyik osztályba kívánja magát vallásos buzgósága, és állásának figyelembe vételéből folyó áldozatkész sugallata szerint önkezűleg bejegyezni, — s az egyháznak azon osztályra előlegesen reámért terheit ajánlatképen jövendőre viselni. Megjegyzem azonban, hogy a hívek azon legalsóbb osztályát, mineműek az úgynevezett volt úrbéresek , az eddig általuk viselt párbér fizetése mellett, minden változás nélkül, továbbá is meghagynám,— és ezen osztályozás szerinti fizetések igénybe vételét, az ezeken felül a községekben létező felsőbb osztályú hívőkre terjeszteném ki egyedül. Magában értetik, hogy a jelenleg majdnem minden községben munkában lévő tagosítás arra is bő alkalmat nyújthatna, hogy a földbirtokosok egy tagban kihasítandó földrészben biztosítanák az osztályzatok szerint reájuk háramló segélyezési illetőségüket az egyház és népiskolák irányában,— amint hasonló példa Szabolcs megyében, ha jól emlékezem, merült is már fel mindkét részrőli kielégítő hatással. Végre azt is megemlítendőnek tartom, hogy azon egyházakat, melyeken a fent érintett módon segíteni, felsőbbosztályú hívők nemléte miatt nem lehet, vagy más szomszéd egyházakkal kell egyesíteni, vagy ha a hívőknek hitben szenvedendő nagy kára nélkül ezt sem lehetne eszközölni, akkor az ily egyházai az általános pénztárból évenkint illően segélyezendők. A 3-dik pont alá foglalt philantropiai intézetek sorsát, én egészen a belmissio kifejlesztésére bíznám, ennek az üdvös működésre lélekemelő tért engedve, és a lankadozó hit elevenítése szinte magasztos alkalmat szolgáltatva, — melyen erejét megkísérthesse és naponkint gyarapíthassa. Ezen kérdés körüli eszmecserék a sajtó útján már eléggé ki levén merítve, még azon óhajtásaimat kívánom elősorolni, melyek egyházunk felvirágoztatására, valamint a szőnyegen forgó kérdés sikeres megoldására egyaránt nélkülözhetlenek, úgymint: 1-szer. Már az időt elérkezettnek vélem arra, hogy ezen főfontosságú anyagi szükségek kérdése minden egyházkerületben az egyes egyházak és egyházmegyéknek — ez érdembeni előrebocsátott előleges kihallgatása mellett— tüzetesen tárgyaltassék, — és ennek eredménye minden egyh. kerülettel kölcsönösen közöltessék. 2-szer. Óhajtanám, hogy Pesten évenkint convent tartassék, — részint az egyházkerületeken főérdekü tárgyakban, — minő az épen most tárgyalt is — hozott határozatoknak, az egész országbeli protestáns hívőkre egy alakban és egyenlően leendő kiterjesztése végett, részint a convent egyetemes tanácskozása közben felmerülő üdvös eszméknek és terveknek hatályosabb szétterjesztése és sietősebb megérlelése végett;— szóval, a mód nélkül káros separatisticus irányok megszüntetése, — és a minden jónak és nagyszerűnek egyedüli kútfejéül szolgáló egységnek helyreállítása végett. A szőnyegen forgó tárgyban hozandó végzéseinknek is csak conventen lehető egyenszerűsítés és általánosítás biztosíthatná lehetőleg sikerét. 3-szor. Óhajtanám, hogy az egyházkerületi gyűléseken, a hivatalaiktól felfüggesztett főgondnokok iránt tétessenek a magas kormánynál a kellő lépések — hogy engedtessék meg, mikép az élők hivatalaikat elfoglalhassák, — a megdicsőült jelesek helyett pedig — presbyteri választási rendszerünk szerint — mások választathassanak; — mert hiszen ily abnormis kiegészítetlen helyzetben, minőbe a Haynau-féle rendelet által helyeztettünk, s azóta úgy részben megmaradtunk, sem alaposan, célravezetőleg, sem kiáltó szükségeinkhez mért eréllyel előrehaladnunk nem lehet. 4-szer. E lapok 4-dik számában Jancsovics István urnak „miben van jövőnk" cím alatt olvasható , a belmissióra vonatkozó cikkének tartalmát szinte buzgón ajánlanám minden egyházkerület higgadt tanácskozása és legszigorúbban megtartandó intézkedése tárgyául, — itt van körülbelől a gordiusi csomó, — melyből bajaink, panaszaink erednek, — és csupán ezen csomó célszerű feloldása óvhatna meg bennünket jövendőre, a mostanihoz hasonló váltságok előkerülésétől. Isten velünk! a viszontlátásig a kettős elnöklet kérdése körül. Tolcsvai Nagy Gedeon, alsó-borsodi segédgondnok.