Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-22 / 16. szám

gálna az egyházkerület és megyék úgy egyházi, mint világi tekintélyesebb férfiainak, az alaptőkék előte­remtése körüli azon erélyes eljárása, miként minden községben személyesen megjelenve, személyes érint­kezés és rábeszélés útján élesztenék a néhol hide­gülni indult áldozatkészséget a hívek kebelében, és eszközölnék a tőlük igényelhető alapítványi tőkék megajánlását és kötvényekben­ kiadását. Ily pénzszűk időben igen célszerű lenne annak előleges megállapítása és kihirdetése is, hogy kiki a megajánlott tőkének csak 5 százlak­ját lenne köteles pontosan a közpénztárba befizetni mindaddig, míg a tőkét akár kisebb részletekben, akár egyszerre le nem fizetné. A 2-dik pont alatt érintett helybeli egyházi szükségek kielégítőbb fedezése eszközlésére legalkal­masabb és legméltányosabb módnak vélném, az egyes egyházkebelbeli hívők több osztályra leendő felosz­tását, figyelemmel tartva azoknak polgári és vagyoni állását, — minden osztály után fokozatosan kitéve az azon osztály egyéneitől évenkint igénybe vehető Öszletet, — és az ily értelemben, minden község kö­rülményei tekintetbe vételével elkészítendő osztályo­zás előterjesztése mellett, minden hívőnek, a felebb érintett egyházi tekintélyek személyes közbejöttével, szabad tetszésére hagyatnék, hogy melyik osztályba kívánja magát vallásos buzgósága, és állásának figye­lembe vételéből folyó áldozatkész sugallata szerint önkezűleg bejegyezni, — s az egyháznak azon osz­tályra előlegesen reámért terheit ajánlatképen jöven­dőre viselni. Megjegyzem azonban, hogy a hívek azon leg­alsóbb osztályát, mineműek az úgynevezett volt úr­béresek , az eddig általuk viselt párbér fizetése mel­lett, minden változás nélkül, továbbá is meghagy­nám,— és ezen osztályozás szerinti fizetések igénybe vételét, az ezeken felül a községekben létező felsőbb osztályú hívőkre terjeszteném ki egyedül. Magában értetik, hogy a jelenleg majdnem min­den községben munkában lévő tagosítás arra is bő alkalmat nyújthatna, hogy a földbirtokosok egy tag­ban kihasítandó földrészben biztosítanák az osztály­zatok szerint reájuk háramló segélyezési illetőségü­ket az egyház és népiskolák irányában,— a­mint ha­sonló példa Szabolcs megyében, ha jól emlékezem, merült is már fel mindkét részrőli kielégítő hatással. Végre azt is megemlítendőnek tartom, hogy azon egyházakat, melyeken a fent érintett módon se­gíteni, felsőbbosztályú hívők nemléte miatt nem le­het, vagy más szomszéd egyházakkal kell egyesíteni, vagy ha a hívőknek hitben szenvedendő nagy kára nél­kül ezt sem lehetne eszközölni, akkor az ily egyhá­zai az általános pénztárból évenkint illően segélye­zendők. A 3-dik pont alá foglalt philantropiai intézetek sorsát, én egészen a belmissio kifejlesztésére bíznám, ennek az üdvös működésre lélekemelő tért engedve, és a lankadozó hit elevenítése szinte magasztos al­kalmat szolgáltatva, — melyen erejét megkísérthesse és naponkint gyarapíthassa. Ezen kérdés körüli eszmecserék a sajtó útján már eléggé ki levén merítve, még azon óhajtásaimat kívánom elősorolni, melyek egyházunk felvirágozta­tására, valamint a szőnyegen forgó kérdés sikeres megoldására egyaránt nélkü­lözhetlenek, úgymint: 1-szer. Már az időt elérkezettnek vélem arra, hogy ezen főfontosságú anyagi szükségek kérdése minden egyházkerületben az egyes egyházak és egy­házmegyéknek — ez érdembeni előrebocsátott elő­leges kihallgatása mellett— tüzetesen tárgyaltassék, — és ennek eredménye minden egyh. kerülettel köl­csönösen közöltessék. 2-szer. Óhajtanám, hogy Pesten évenkint con­vent tartassék, — részint az egyházkerületeken fő­érdekü tárgyakban, — minő az épen most tárgyalt is — hozott határozatoknak, az egész országbeli pro­testáns hívőkre egy alakban és egyenlően leendő ki­terjesztése végett, részint a convent egyetemes ta­nácskozása közben felmerülő üdvös eszméknek és terveknek hatályosabb szétterjesztése és sietősebb megérlelése végett;­­—­ szóval, a mód nélkül ká­ros separatisticus irányok megszünte­tése, — és a minden jónak és nagyszerű­nek egyedüli kútfejéül szolgáló egység­nek helyreállítása végett. A szőnyegen forgó tárgyban hozandó végzéseinknek is csak conventen lehető egyenszerűsítés és általánosítás biztosíthatná lehetőleg sikerét. 3-szor. Óhajtanám, hogy az egyházkerületi gyű­léseken, a hivatalaiktól felfüggesztett főgondnokok iránt tétessenek a magas kormánynál a kellő lé­pések — hogy engedtessék meg, mikép az élők hi­vatalaikat elfoglalhassák, — a megdicsőült jelesek helyett pedig — presbyteri választási rendszerünk szerint — mások választathassanak; — mert hiszen ily abnormis kiegészítetlen helyzetben, minőbe a Haynau-féle rendelet által helyeztettünk, s azóta úgy részben megmaradtunk, sem alaposan, célravezető­leg, sem kiáltó szükségeinkhez mért erél­lyel elő­rehaladnunk nem lehet. 4-szer. E lapok 4-dik számában Jancsovics István urnak „miben van jövőnk" cím alatt olvasható , a belmissióra vonatkozó cikkének tartal­mát szinte buzgón ajánlanám minden egyházkerü­let higgadt tanácskozása és legszigorúbban megtar­tandó intézkedése tárgyául, — itt van körül­belől a gordiusi csomó, — melyből bajaink, panaszaink erednek, — és csupán ezen csomó célszerű feloldása óvhatna meg bennünket jövendőre, a mostanihoz ha­sonló váltságok előkerülésétől. Isten velünk! a viszontlátásig a kettős elnöklet kérdése körül. Tolcsvai Nagy Gedeon, alsó-borsodi segédgondnok.

Next